Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10-12. szám
6. oldal Nyugati Magyarság—Hungarians of the West 1987.október-december CSAK TELJES REFORMPROGRAM VEZETHET KI A VÁLSÁGBÓL (Folytatásaz 1.oldalról) nak a Szovjetunió-beli változások és néhány kelet-európai szocialista országban végbemenő reformfolyamatok is, amelyekre az itteni vezetésnek támaszkodnia kell. Beszédét azzal fejezte be, hogy egy értelmiségi reformmozgalomnak is ki kell bontakoznia ahhoz, hogy az ország értelmiségi elitjével meg tudja oldani a jelenlegi válságból kivezető út problémáit. Csuika István olvasta fel ezután eszszé-jellegű előadását, amely drámai erővel fogalmazta meg nemcsak gazdasági, hanem egyenesen nemzeti katasztrófával fenyegető helyzetünket. Egy antikatasztrófa-program létrehozását sürgette. A magát túlélt gazdasági és politikai rendszert elemezve kitért arra, hogy a TV, a rádió, a sajtó, a politikai és kulturális nevelés mennyire hozzájárult ahhoz, hogy „pincér-nemzetté” váltunk és a társadalom egy teljes kettéhasadás felé halad. Beszélt a Jajgató Erdélyről”, és arról, hogy ezzel csak milyen kevéssé törődünk. Eltűrjük azt — és ez nemcsak Erdélyre vonatkozik—, hogy egyes kormányok érvényesítsék a „Szűnj meg magyarnak lenni, és én megengedem, hogy élj” elvét Benda Kálmán azt a kérdést tette fel Pozsgay Imrének: hogyan jöhet létre a dialógus a hatalommal, amikor az itt egybegyűlteknek — és a mögöttünk állóknak—sem szervezetük, sem sajtójuk nincs? Végül helytelenítette, hogy nem kapott meghívást az itteni tanácskozásra több olyan kitűnő harcosa az ügynek, akik eddig is sokat tettek a bajok orvoslásáért. Bihari Mihály politológus mondanivalója a szocializmus-demokrácia-magyarság harmóniájának megteremtési lehetőségeivel foglalkozott. Mindezt a szekfüi „valahol utat vesztettünk” jelszóval indította. Hangsúlyozta: a szocializmus totális válságáról van szó. Éppen ezért szerinte a reformnak is totálisnak kell lennie. Most a reformérettség állapotában vagyunk, de reformkorszakról csak akkor beszélhetünk, ha már érdemleges lépéseket tettünk a kilábalás érdekében. Szerinte ehhez mindenekelőtt egy diagnózis felállítására van szükség, de mivel az igazmondásnak ma még politikai akadályai vannak, ezt kell leküzdeni. A félelemről beszélt és ezzel kapcsolatban Bibót idézte: „Demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni.” A reform végrehajtásához előfeltételnek tekinti reformpolitikusok bejuttatását a hatalomba. Egy további feltétel: egy reformmozgalom kialakulása. Gombár Csaba főleg a pluralizmusról beszélt Még a pártot is bevonta a pluralizmus megteremtésébe, mert szerinte a pártban kezdetben ún. „átmeneti pluralizmust” kellene teremteni a frakciók szabad véleménynyilvánításával. Makovecz Imre építész két vele történt esetet mondott el, amikor is Bakonycsanakról három év után a helyi párt- és tanácsi hatalom eltávolította állásából, ahol főépítész volt, mert nem volt hajlandó egyik klikknek sem tagja lenni. Most Pakson főépítész. Szabad György történész utalt arra, hogy mostanában milyen gyakran idézik a reformok kapcsán Széchenyit. Ezt nem kifogásolja, de szerinte a legnagyobb reformer mégiscsak Kossuth volt, aki ezen az úton elejétől kezdve végighaladt. Csengey Dénes felszólalásában részletesen taglalta és bizonyította, hogy Magyarország egy vidéki, világtalan és beteg ország, amely Moszkva és Nyugat között próbál valahogyan lavírozni. Vásárhelyi Judit beszélt a demokratikus hagyományok felelevenítésének fontosságáról, majd különösen részletesen foglalkozott az Erdélyből bevándorlók gyakran tragikus helyzetével, és kifogásolta, hogy ezzel a problémával hivatalos szerveink nem törődnek kellően. Lengyel László közgazdász részletesen ismertette nyomtatásban is megjelent cikkeit a mai magyar gazdasági helyzet problémáiról. Farsang Árpád főleg a vidéki zenei, kulturális élet problémáit tárta fel. Konrád György meggyőző módon elemezte a magyarság problémáinak a sa„A magyar szellemi élet több mint másfélszáz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze 1987. szeptember 27-én, vasárnap Lakiteleken. Erre a találkozóra meghívták Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. Az országot megrázó társadalmigazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait. Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva, äz egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közjátságoson túlmenő közép-európai öszszetevőit és európaiságát, hangsúlyozva mindazt, ami a háború utáni Európa kettéosztottsága ellen szól — főleg a kulturális szférákat illetően. Püski Sándor felszólalásában felajánlotta, hogy segítséget nyújt a „Hitel” c. lap és e társaság egyéb közleményeinek megjelentetéséhez. Bíró Zoltán a mai magyar társadalom legfőbb hibáit abban látja, hogy szervezetlen és sodródó. Javasolta, hogy az egybegyűltek nyilvánítsák ki: létrehoznak egy állandó fórumot, amely közvetíteni igyekszik majd az állam és a társadalom között. Rövid ismertetést adott arról, hogy a Tájékoztatási Hivatal milyen választ adott a „Hitel” c. folyóirat engedélyeztetése tárgyában. Kérdőívet küldött — állásfoglalás helyett... megegyezés kialakulásában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő öszszefogásával teremthető meg. Az a véleményük, hogy csak társadalmi részvétellel lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinekrészvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése. Ezért javasolják egy magyar demokrata fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Egy ilyen fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javaslatok elkészítésére. Ezt a fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását. Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széles körű összefogásával kijuthatunk a válságból.” Ifj. Fekete Gyula elmondta, hogy most már úgy látja, nem lesz kommunizmus, mert ez olyan, minta túlvilági illúzió. De felveti a kérdést: lesz-e egyáltalán szocializmus? Szó esett a tanácskozáson a magyar és más reformerekről, de nem esett szó Kálvinról és Lutherről, akik az egyetemes történelemben a nagy reformerek sorába tartoznak. Czakó Gábor szellemes felszólalásában kifejtette, hogy egész Kelet-Európában—a Szovjetuniót is beleszámítva— hosszú évtizedek óta mengeleizmus folyik, tömegméretekben. így nálunk is tízmillió magyaron folyik a kísérletek sorozata, ami túl sokba kerül nekünk. Kiss Gy. Csaba a kelet-európai régió vonatkozásában főleg a lengyel viszonyokról beszélt, ahol a katolikus egyháznak a pluralizmus jegyében jelentős szervezetei vannak, sajtója van. Kósa Ferenc szellemesen cáfolta meg a népi-urbánus ellentétre spekulálókat és elmondta, hogy még a hetvenes években egyik filmjéből azért vágatták ki Konrád Györgyöt, hogy a hatalom eme „oszd meg és uralkodj” politikája ne kaphasson vaskos cáfolatot. Ez ellen ő úgy tiltakozott, hogy szóvá tette: ő az „urbánus”, s mint Nyíregyháza szülötte nem helyeselheti, hogy a berettyóújfalusi Konrád Györgyöt kihagyják a filmből. Ezek után Fekete Gyula bejelentette, hogy a héttagú szövegező bizottság elvégezte a munkáját, majd felolvasta a kb. másfél oldalas állásfoglalást, amit elfogadásra terjesztett a jelenlévők elé. A szöveget — öt ellenében — elfogadták az egybegyűltek. Az állásfoglalás röviden összefoglalta a lakitelki találkozó okait, a legfőbb egybehangzó véleményeket, amelyeket az előadók, illetve hozzászólók kifejtettek, továbbá a legfontosabb javaslatokat a továbbiakat illetően. így az egybegyűlteknek azt a kívánságát, hogy szervezett formában is megalakulhasson a reformmozgalom magyar demokrata fóruma, amely párbeszédet folytatna a kormányzattal, továbbá, hogy a kormányzat engedélyezze sajtóorgánumok megjelentetését a fórum számára. Végül Pozsgay Imre mondta el zárszavát, amelyben hangoztatta, hogy sokat tanult a tanácskozásból és azt hasznosnak, eredményesnek vélte, habár — természetesen —nem minden hozzászólóval és javaslattal értett egyet. A munka és az együttműködés továbbfolytatása mellett foglalt állást és arra kérte a felszólalókat, hogy mindnyájan még egyszer gondolják végig az elmondottakat, mint ahogy ő is ezt teszi a saját előadásával. Azzal fejezte be, hogy kéri a résztvevőket: ne rekesszék ki a tegnapi szektások-dogmatikusok közül azokat sem, akik „megtérve”, hajlandók erősíteni a reformmozgalmat. A fent említettek mellett felszólaltak és részt vettek még a tanácskozáson többek között a következők is: Alexa György, Balczó András, Bába Iván, Bibó István, Czine Mihály, Domokos Mátyás,Für Lajos, Horgas Béla, Jeszenszky Géza, Kodolányi Gyula, Kovács András, Kulin Ferenc, Levendel László, Márton János, Nagy Gáspár, Pomogáts Béla, Ratkó József, Sánta Ferenc, Tamai József, Újhelyi Szilárd, Varga Csaba, Varga Domokos, Varga Mihály, Vekerdi László, Vígh Károly. (Budapesti tudósítónktól) A Magyar Nemzet november 14-i száma egész oldalas interjút közölt Pozsgay Imrével,amelynek keretébenalakitelkitanácskozásNyilatkozatát is publikálta a lap. A nagy jelentőségűközlemény hírét és fontosabbmondataita nyugati hírügynökségek isméltatták. „Lakitelek... olyan hangot ütött meg—mondotta Pozsgay a beszélgetés során —, amelynek a fogadására politikai életünkben talán még nem vaeyunktö\készülve,deamihezhozzákellszoknunk(acikk eredeti kiemelése).” „Ha világosan és önkritikusanszólnánk az elmúlt évtizedek tapasztalatairól —idézi Pozsgayta cikk—.akkor az alapértékeknek a vállalásában a társadalmi közmegegyezést a gazdasági bajok ellenére is magasabb színvonalra tehetne emelni. Ehhezaronban az embereknek nagyobb szabadsáera.államDolnáriautonómiával.adöntésekben való r&zré/e/rgyflnszfffaépff<:(aNy.M.kiemeIéseLvagyisolyanáltapotraT gyásával (a cikk eredeti kiemelése) folytatott kormányzás váltig felíse Ny.M. kiemelése).” A lakitelki Nyilatkozat Magyar Nemzetben közölt teljes szövegét az alábbiakban adjuk közre: J A LANTELEM NYILATKOZAT 1987. szeptember 27.
