Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10-12. szám
4.oldal Nyugati Magyarság—Hungarians of the West 1987.október-december FÜGGETLENSEG ES DEMOKRÁCIA IRÁNTI KÖVETELÉSÜNK MÁIG KIELÉGÍTETLEN. NEMZETI MEGÚJULÁST AKARUNK! Budapesti megemlékezések az 1956-os forradalom 31. évfordulóján BIBÓ ISTVÁN az56-os forradalom államminisztere 1987. október 23-án, délutánfélkettőkor kb. ötvenen gyűltek össze a Gellért téren. Onnan a Műszaki Egyetem udvarára mentek, ahol megemlékeztek az 1956-os magyar forradalomról. Az ünnepi beszédek ugyanazon a helyen hangzottak el, ahonnan 31 évvel ezelőtt elindult a felvonulók tömege. A megemlékezés2órakorkezdődött Mécs Imre beszédével. „Demokrácia nélkül nincsen szocializmus, függetlenség nélkül nem lehet demokrácia—mondotta Mécs Imre. — Ezt hirdettük ötvenhatban. Követelésünk a függetlenség és a demokrácia iránt máig kielégítetlen. Nehéz helyzetben van az ország. Nemcsak gazdaságilag. Mélyreható változásokra van szükség. Kevés az élő közösség, atomizálódott a nép. Alapvetően demokráciára van szükség, elsősorban a közösségalkotás és a sajtó szabadságára. 1956 élő, erőtadó hagyományunk. Éljen a független, demokratikus, szabad Magyarország!” Mécs Imrét Dénes János követte, aki Nagy Imre, Maiéter Pál és Gimes Miklós jeltelen sújairól beszélt. Felszólalásaután Gadó György többek között a következőket mondta beszédében: „Ahhoz, hogy válságos gazdasági és politikai helyzetünk ne vezessen országos katasztrófába, szükségünk van a valóságos demokrácia megteremtésére, olyan parlamentre, amely több, mint látszat-parlament, amely az ország ügyeit valóban intézni képes, amely a nép nevében és nem egy hatalom diktandójára hozzaa törvényeit, olyan érdekvédelemre, amely a társadalom különböző érdekcsoportjait figyelembe veszi, amely lehetővé teszi a különböző érdekek önálló megszervezését a párt és az állam gyámkodása és bénító tevékenysége nélkül. Valóságos szakszervezeteket akarunk, valóságos érdekvédelmi szervezeteket, valóságos parlamentet, és nem pártdiktatúrát. Ehhez a szervezkedési szabadsághoz pedig valóságos sajtószabadságra van szükség. Csak sajtószabadság és teljes szólásszabadság birtokában lehet a társadalom egészséges életét biztosító, intézményesítő szervezeteket létrehozni, az ezek megteremtéséhez szükséges egyetértést megteremteni. Ne tűrjük a pártdiktatúrát, teremtsük meg saját szervezeteinket, bizottságainkat, lapjainkat, folyóiratainkat Vegyünk részt bátran az ezeket létrehozó vitákban, formáljuk ki saját, független erőinket, alkossuk meg a nemzeti megújulás szuverén programját.” Ugyanezen a napon egy magánlakáson is tartottak megemlékezést Este háromnegyed hétkor az egész házban kialudtavillany, ezértaz INCONNU csoport egyik tagja gyertyafénynél nyitotta meg az ünnepélyt Albert CamusA magyarok vére c. írásának felolvasásával. Nagy Elek, az 1956-os forradalom alatt a csepeli munkástanács vezetője kötetlen visszaemlékezés formájában beszélt 31 évvel ezelőtti élményeiről. Felelevenítette a munkástanács 16 főnyi küldöttségének tárgyalását Nagy Imrével a Parlamentben, majd beszélt Csepel 1956. november elejei védelméről. „Mindenkinek tudnia kell Magyarországon, hogy Csepel, a munkásság fellegvára november 11-én fél 10-kor esett el, addig tartotta magát Ez történelmi tény” — hangsúlyozta Nagy Elek. AD AM MI C HNIK, a lengyel Szolidamoszty mozgalom egyik érlemiségi vezetője a Lesna Podkowa-i katolikus templom lelkészével 1986. november 9-én, a magyar forradalom 30 éves évfordulójáról megemlékező összejövetelen. Egy fiatal krakkói történész előadást tartott 1956-ról, majd a lelkész felszentelt egy Kossuthcímeres emléktáblát e felirattal: Philip Tibor, az INCONNU egyik vezetője beszédében elemezte az 1956- os forradalom előtti időszak és a napjaink körülményei közötti hasonlóságokat és különbségeket Beszédét így fejezte be: „Értelmetlen és felelőtlen dolog volna ma bárkit is arra buzdítani, hogy fogja meg a nemlétező fegyverét, gyártson Molotov-koktélt, és azután menjünk a Rádióhoz, vagy hogy Fel Budára, szabadítsuk ki Táncsicsod ’. De nem tartom értelmetlennek, sem felelőtlennek eszméink hangoztatását bár tudom, hogy: amíg az ország lakossága eltűri, hogy megfosszák a jogaitól, amíg érdekeinek védelme érdekében nem igyekszik mind a legális, mind a jelenleg nem legális lehetőségekkel élni, amíg a kooperációs stratégia helyett a dezertálást választja, amíg öntudatlan álmában csak pülog otthona falai között és a tehetetlenség biztos tudatában aggódva gondol az egyre kilátástalanabb jövőre, addig az 1956-os forradalom máig is időszerű követelései és az emberhez méltó élet is csak az álmok birodalmába fognak tartozni. Idézzük fel magunkban a forradalom pesti srácainak szellemét, akik alegvalószínűtlenebb módon hinni tudtak a lehetetlennek látszóban és be is bizonyították, hogy a látszat nem mindig a való, hogy lehetséges a csoda. Higgyük el, hogy az álomból egyszer valóság lesz! Ébredjünk fel!” Philip Tibor beszéde után többen is felszólaltak, így Dénes János, Fónay Jenő, Halda Ali z,Kr assó György (telefonon Londonból), Mécs Imre.Rácz SándorésSolt Ottilia. Rácz Sándor feltetteakérdést: „Mi a feladata ma a magyar ifjúságnak?” Maga így válaszolta meg kérdését: „Az, hogy tovább küzdjön. Meg kell teremteni a magyar demokráciát!” (Budapesti tudósítónktól) „AZ ELESETTEK ÉS MEGGYILKOLTAK EMLÉKÉRE A MAGYAR FORRADALOM 30. ÉVFORDULÓJÁN” A forradalmat egy hatvan képből álló fotókiállítás dokumentálta, amely két hétig volt nyitva. Krakkóban és Varsóban is voltak megemlékező misék, előadást* és kiállítások. 1987. április 25-én a varsói egyetemen tudományos szemináriumot tartottak az 1956-os magyar forradalomról. Még mindig hazudnak... Az ötéves terv során az ipari össztermelés 1955-ben majdnem háromszorosa lett az 1938. évi termelésnek, túlsúlyba jutott a nehézipar. Ugyanakkor a gazdaságfejlesztés és társadalmi demokrácia területén a személyi kultusz súlyos torzulásokat eredményezett. Ez lehetővé tette a külső és belső ellenség támadását és átmeneti sikereit a népi demokratikus államhatalom ellen. Az 1956. évi ellenforradalmi kísérletet a magyar dolgozó tömegek az újjálalakult párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vezetésével, a szovjet hadsereg katonai segítségével visszaverték. 1956. okt. 23-án tüntetés iobbantki, mely estéreellenforradalmi fölkelésbe torkollott Az MDP Politikai Bizottsága és az új kormány elnöke, Nagy Imre, a szovjet csapatokat hívták segítségül—a Varsói Szerződés értelmében —, de a Központi Vezetőség nem tudott úrrá lenni az eseményeken, az ellenforradalami csoportok, imperialista segítséggel a fehérterror eszközeihez nyúltak (megkezdődött a kommunisták legyilkolása). A munkáshatalom megmentése érdekében 1956. nov. 4-én Kádár János elnökletével megalakultaForradalmiMunkás-Paraszt Kormány, amely segítségül hívta a szovjet csapatokat, és elnyomta az ellenforradalmi fölkelést Az újjászervezett párt—Magyar Szocialista Munkás Párt — ideiglenes Központi Bizottsága 1956. dec. 2-5. közötti ülésénelemezteazeUenforradalomokait(l.Rákosi és csoportjának hibái; 2. Nagy Imre és csoportjának árulása; 3. a belső ellenforradalmi erők, a volt uralkodó osztályok restaurációra törekvő szerepe; 4. a nemzetközi imperializmus, élén az US A-val) és meghatározta a soron lévő feladatokat (gazdasági és politikai konszolidáció; a népi hatalom erősítése talaján). A fenti történelemhamisításokat tartalmazó egyik legújabb budapesti könyvadatai: Magyar történelmi kronológia, az őstörténettől 1970-ig, Tankönyvkiadó, 1987,587 oldal. Készült az 1984. évi ötödik, átdolgozott kiadás alapján. Egyetemi Nyomda. A kézirat nyomdába érkezett: 1986. július. Megjelent: 1987. február. Példányszám: 35.000.
