Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3-4. szám
NYUGATI HAGY A US AG- HUNGARIANS Cf TUE WEST -I he monlhlv publication of ilie TRANSATLANTIC PI BLICATTONS, INC VI. évfolyam, 3-4. szám 1987. március-április ELŐFIZETÉSI DIJAK I EV RE: Kanada: $20.- USA: US-$I7.-Egyéb országok: US-$25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 3400 Ellendale Ave., Ste. 228 Montreal. PQ. Canada H3S IVV9 Phone (514) 731-4192 CSURKA ISTVÁN: AZ ÁR ELLEN Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Csurka István budapesti írónak a Magyar írók Szövetsége 1986. november 29-30-án megtartott közgyűlésén elhangzott felszólalását. Tisztelt Közgyűlés! Azzal kezdem, ami a legjobban izgat ég az Ecseri Láp! Akkora a szárazság évek óta, a talajnak cudar nagy a vízhiánya, s ime, 200 év óta először kigyulladt a lidérces rét. A magyar földet sújtó aszály tényéhez nekem két viszonyulásom van. Az elsőt tulajdonképpen már megpendítettem azzal, hogy ezzel kezdtem. Fáj nekem ez az aszály, mert egynek érzem magam ezzel a kiszikkadóban lévő magyar anyaföldünkkel, ezzel a cserepes szájú, repedezett bőrű, vénülő, aszott termőfölddel, amelyben nyugosznak őseim, és amelybe megtérek én is mindenképpen. Ha azonban csak ezt az első viszonyulásomat mondanám el, hazudnék. A talaj nedvességtartalma nemcsak mint nagy szívű honfit, hanem mint lóverseny-játékost is közelről érint, mert másként futnak a lovak kemény talajon, s másként esőben, sárban. A puha talajon a fájós lábú, széles patájú, úgynevezett sártaposók futnak jól és ha ilyenkor észnél van az ember, megkeresheti a télikabátra valót Akármelyik viszonyulásomat elhallgatnám, hamis képet rajzolnék magamról, s hiába, hogy ezzel az elhallgatással ideig-óráig sikereket aratnék az emberek egyik csoportjában, aztán a másiknak a hangsúlyozásával a másikban, pendlizhetnék egész szezonban a Nemzeti Parasztpárt és az ügetőpálya között, de végül valahol csak kibuknék az igazság és kiderülne, hogy hamis képek felmutatásával, hamis szerepbe bújásokkal semmilyen ügyet nem lehet szolgálni, hogy a hazugság öl. butít és nyomorba dönt sokszor egész nemzeteket Azt hiszem, ez ma igen fontos: vigyázni saját arcunk hitelességére és mindig nyíltan és őszintén kimondani azt, amit gondolunk. Az egész világ oly mértékben telítve van hazugsággal, hamis reklámfotókkal és hamis bölénybődülésekkel, hogy egyszerűen nem fér bele több az emberek fülébe, agyába. Egyetlenegy őszinte szónak, önfeledt gesztusnak, vagy egy egyszerű tőmondatnak ma olyan hatása van, mint régen volt a köpölyözésnek a tolulásos emberre: megmenti a gutaütéstől. Ez azonban a saját arcunk hitelessége kérdésének csak az egyik oldala, a szubjektív. A másik az. hogy milyen képet terjeszt, hamisít vagy színez ki rólunk a környezetünk. írókról, közszereplőkről lévén szó, ez különösen fontos, de a nem közszereplő, mindennapi embert is nagyon közelről érinti ez a dolog. Emlékezzünk csak: ötvenhat negyedik negyedévének — hogy most a békesség kedvéért egy senkit sem sértő, de tényszerű megnevezéssel álljak elő — egyik legnagyobb szenzációja a káderlapok kiosztása volt. A legkisebb beosztású dolgozót is szenvedélyesen érdekelte, milyen arcképe bukkan elő a titkos dossziéból. Amikor tehát én most ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a rólam forgalomba hozott arcképekről véleményt mondjak, az nem védekezés és nem támadás, hanem alkotó emberi mivoltomból származó kötelesség. Az általános helyzettisztázáshoz sze-Csurka István a Csendes-óceán partján (Foto: Előd László) retnék hozzájárulni azzal, hogy egy képet, az enyémet megtisztítom. Legyen eggyel több megtisztított kép, az is valami. Ezen az egyik képen én egy hőzöngő hólyag vagyok, aki együttműködöm John Bullái és Uncle Sammel, akik mellesleg nagyon magas kamatra szoktak pénzt kölcsönadni szeretve tisztelt Magyar Nemzeti Bankomnak. Ennek a képnek aláírása is van. Eszerint én „von Haus aus" ellenséges beállítottságú alak vagyok — Új Tükör, március 8. —, aki a szülői házból hoztam magammal a bűnös eszméket. Ez a finomnak nem mondható célzás az apámra vág, az 1964-ben meghalt Csurka Péterre, aki ugyan kétségkívül jobboldali beállítottságú író volt a harmincas-negyvenes években, de akit ennek ellenére igazoltak Békésen, ahol a Csurka az egyik legrégibb, kiterjedt református család. Ugyanennek a Csurka Péternek, aki azokban a bizonyos ötvenes években kordélyos kubikosként építette — kétségkívül nem kitörő lelkesedéssel — azt a Dunapentelét, amit most csak bódületes ráfizetéssel tud nem lebontani a népgazdaság, ugyanennek a Csurka Péternek nem (Folytatás a 4. oldalon) A TARTALOMBÓL: Csurka István: Az ár ellen (1) Megemlékezés Irányi László püspökről (2) Március 15-e (Budapesten) (3) Faludy György: A pisztollyal hadonászó Lukács (5) Magyaródy Szabolcs: A magyar ifjúság (6) HHRF—CHRR HÍRADÓ (7) Garat István: Tűz Tamás legújabb könyveiről (8) Kassák Lajos (összeállítás) (9) Magyarország — hírek, események (11) Bárány János: Egy emléktábla kapcsán (Fórum) (12) Utassy József, Jobbágy Károly, Ludvig Nándor, Tűz Tamás, Kassák Lajos, Vozák Tibor versei. 1848 „ROMÁNIÁBAN ÉLŐ MAGYAR TESTVÉREINK NEM KAPJÁK MEG AZ EMBERI JOGOKAT” Utassy József: ZÚG MÁRCIUS Én szemfedőlapod lerántom.kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap-. úgy kelj föl, mint forradalmad! A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR ÜZENETE A BÉKE VILÁGNAPJÁRA (részletek) A szolidaritás jelenti az emberek egymásra rendeltségét, egymásra utaltságát, egymásért való életét. Az egész emberiség egyetlen nagy családot alkot Nem választhatja szét a gyűlölet, a hátrányos megkülönböztetés faji, nemzeti, világnézeti szempontból, mások kihasználása vagy elnyomása, mert ez csak feszültségeket, háborúskodást hoz létre. Viszont egymás megbecsülése, segítése eredményezi a kölcsönös megértést és ezzel együtt az egész világ békéjét. A szolidaritásnak sajátos konkrét feladata hárul ránk, magyarokra. A történelmi változások miatt a magyarság egyharmada határainkon kívül él, ahol saját országukban kisebbségben vannak. A területi elkülönülés ellenére összefűz bennünket a közös nyelv, a közös történelmi múlt, a közös erkölcsi és karakterbeli adottság. A kisebbségi sors nem könnyű: úgy kell saját országaik hűséges állampolgárainak lenniök, hogy ugyanakkor magyarságukat is hűen megőrizzék. Ha ezt a kisebbségi sorsban elveszítik, gyökértelenné válnak; ha viszont megőrzik, akkor saját nemzeti értékeikkel is gazdagítják azt az országot, amelyben élnek. Sok és eredményes kezdeményezés történt már, hogy a kisebbségben élő magyarok őrizhessék nemzeti azonosságukat. Ide tartozik többek közt, hogy tarthassák kapcsolatukat hazánkkal, nemzeti történelmünkkel és kultúránkkal; a magyar irodalom termékeit megkaphassák, beleértve a magyar nyelvű Szentírást, a vallásos könyveket is. Mindez a szolidaritás szellemében magyar voltuk megtartását és erősítését szolgálja. Hazánkban is élnek más nemzetiségű polgárok. Az egyetemes szolidaritás megkívánja, hogy tiszteletben tartsuk nemzeti adottságaikat, sajátosságaikat és ez a jogos igényük megfelelően teljesül is. Amikor ugyanezt szeretnénk megvalósulva tátni a kisebbségben élő magyarok számára is, fájdalommal kell látnunk, hogy Romániában élő magyar testvéreink a szolidaritáson alapuló emberi jogokat nem kapják meg teljes mértékben. Nemcsak azért fáj, mert magyar testvéreinkről van szó, hanem azért is, mert a nemzetiségi adottságokon alapuló hátrányos megkülönböztetés éppen egy baráti országban gyengíti a belső egyetértést, gátolja a fejlődést, különböző feszültségeket teremt. Vannak, akik ezt a tényt felhasználják politikai feszültség teremtésére, amelytől teljes mértékben elzárkózunk, mert a jószomszédi viszonyt szeretnők ebben is fenntartani. Az a tiszta szándék és reménység vezérel, hogy magyar testvéreink helyzete javulni fog és ezzel együtt a szolidaritás jegyében erősödik köztünk a barátság, a fejlődés és az egyetemes béke szolgálata. Egyházunkban a Béke Világnapja segíteni akarja az igazságos békét a történelemnek olyan szakaszában, amikor világszerte számos jelenség utal a béke törékenységére, és mindenütt aggasztja az emberszíveket a nap-nap után tapasztalható társadalmi igazságtalanságok sok jele. Azért imádkozunk, hogy az egész világon megszűnjenek a háborúk, megszűnjön a fegyverkezési verseny, a terrorizmus és a világ népei testvéri egyetértésben építsék a boldog és békés jövendőt (Új Ember, 1987. jan. 4.) Szedd össze csontjaid, barátom.lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom.szólj még egyszer a Szabadságról! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak!
