Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
Ar& Kan. $1.50 US-S1.00 KVi < \TI MAGYA IV\( - HLINGACIANS Cf 11 1 WEST -The monthly publication of the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. VI. évfolyam, 2. szám 1987. február ELŐFIZETÉSI DIJAK 1 EVRE: Kanada: $20.USA: US-$17.Egyéb országok: US-S25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 3400 Ellendale Ave., Ste. 228 Montreal. P Q . Canada H3S IW 9 Phone (514) 731-4192 NEMZETFÉLTŐ TEENDŐKBEN GONDOLKOZZUNK! BESZÉLGETÉS CSERES TIBORRAL, A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE ÚJ ELNÖKÉVEL (részletek) — A köztudat önt a háborúval foglalkozó íróként, a Hideg napok, a Parázna szobrok szerzőjeként tartja számon. Mi lehet ennek az oka? — Ennek az az oka, hogy tilalmas időben, tilalmas könyvekként születtek, s szemben például a Játékosok és szeretők dmű könyvemmel, amely egyáltalán nem háborús történet, híressé lettek, mert olyan művekként jelentek meg, amelyeket előzőleg nem akart befogadni a politikai köztudat — Miért nem akarta befogadni? — Mert megelőztem, mindegyik művemmel megelőztem néhány évvel a közlés lehetőségét A Hideg napok öt évig volt asztalfiókban. a Parázna szobrok is. A Játékosok és szeretők pedig tíz évig pihent — Többször is irta, hogy az írónak az a kötelessége, hogy fenntartsa a „kollektív veszélytudatot”. Gondolom, ezt úgy értette, hogy a háború veszélytudatát, vagy nem? — Én nem a háború veszélytudatára vonatkozóan írtam ezt és nem is úgy általában az európai vagy Európán kívüli országok veszélyérzetére gondoltam, amely egyre kevésbé ivódik be az újabb generádók tudatába. — Miért, az én generációmnak például milyen veszélytudatának kellene lennie? — Erről roppant nehéz beszélni, de a demográfiai mutatóink a szomszéd népekhez képest arról vallanak, hogy a mi országunk egy adott pillanatban — 50-60 év múlva — mint egy kiürült tojáshéj, összeroppan. Ez ennek a veszélytudatnak nagyon konkrét szimbólummal ábrázolt lényege. — Ne haragudjék, de nem hiszem el, hogy demográfiai mutatóink ennyire borúlátóak lehetnének ... — Én nemcsak demográfiai mutatókról beszélek, én a nemzettudat hiányosságait is ide számítom. Nemcsak a népesedési jelenlét kér-EMLEKMU A II. VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAINAK Magyarországon kisebb közösségek kezdeményezésére néhány helyen — több mint 40 éves késéssel — emlékművet állítottak fel a II. világháború áldozatainak emlékére. A fenti képet Pintér László készítette a Zala megyei Zalaszántón. (Bővebben következő számunkban.) dóséiról beszélek, hanem arról, hogy önmagukról hogyan gondolkodnak nemzedékek. Én egy nép életérzéséről beszélek, amelynek, különösen az utolsó évtizedekben, jellemzője: menekülés a felelősség alól. — Sőt. Én úgy érzem, hogy manapság egyre kevesebben szeretnének szembenézni a „kollektív veszélytudattal”. — A magyar nép jelen állapotában — és egyre nehezedő állapotában — valóban visszafordul anyagi világához, egzisztenciális problémáihoz. Az író küzdelme éppen az, már hogyha olyan íróról van szó, aki felelősnek érzi magát az utóbbi százötven év ügyében és az elkövetkező száz év ügyében is, hogy szembesítsen ezzel a kétszázötven évvel (előre is számítva száz évet); hogy szuggerálja, sugallja olvasóinak, mit kellett volna tenniük, mit tehettek volna másként, hogyan kell viselkedni a jövőben. Az a véleményem, hogy az utóbbi százötven év ismerete nélkül Magyarország nem maradhat a helyén úgy, ahogy van, mert akkor sem a politikusaink nem tudnak viselkedni, sem a nép nem tudja, hogy merre forduljon az adott pillanatban. — Mostanában sok szó esik az írói magatartás kérdéséről; vannak, akik úgy vélik, bizonyos időszakokban az írói magatartás legalább annyira fontos, vagy fontosabb, mint az Írói mű. Mi erről a véleménye? — A kettő nem választható el. De írói tartás írói mü nélkül nincs. írói mü esetleg előfordulhat tartás nélkül, bár e tekintetben is kétségem van, hogy lehetséges, de a kettő együtt adja ki az írót. Már csak az a kérdés persze, hogy mit tekintünk írói tartásnak. — Gondolom, elsősorban az írói közszereplést. Erről mi a véleménye? — Minden társadalomban szükség van rá, hogy az írók vállaljanak közszereplést, a népi demokrádákban ez még nagyobb gyakorlat, mint egyebütt, de hát tudjuk, hogy a Parlament a legfelsőbb hely, ahol az írói közszereplésnek tere nyílhat, s az utóbbi választáson egyetlen író sem került a Parlamentbe. — Mi a véleménye az urbánus-népi ellentétről? — Ma nem a népet prezentáló vidék és a „bűnös" város között kell különbséget tennünk az írásművek szerint hanem a népbennemzetben gondolkodók állhatnának az egyik oldalon, s velük szemben, vagy nekik háttal az alanyban-állítmányban fogalmazók. Mindig azzal a sejtelmezéssel, hogy ez utóbbiak teremtik az esztétikailag számba vehető értéket s az előbbiek meg oly közel sodródnak a nemzetféltő politikához, hogy már-már ki is lendülnek az irodalom-múvészetesztétika által értékelhető teljesítmény körén. Itt az ellentét már nem a város (urbs) és a faluhoz húzó nép között feszül, hanem inkább a nemzedékek között. De ez sem igaz egészen, mert a probléma összetettebb, mint az egyszerűre redukált ellentétpár. Egyik urbánus fiatal írónk mondta: nem lehet a végtelenségig olyan mondatokat írni, amelyek nyelvtanilag nagyon helyesek vagy éppen ékesek, de önmagukért nem állhatnak jót, mert semmi hitelük nem maradt, annak számára sem, aki leírja őket. Alanyban-állítmányban? Népben-nemzetben? Én azt hiszem, hogy van a kettő között valami egyéb alkotói elv is, amely a valóságos világ esztétikáját ötvözheti azzal a felismeréssel, hogy a magyar nyelvben lakunk valamennyien, magyar írók — de testileg is lakunk valahol! Ezért tényben és teendőkben vagy tényekben és lehetőségekben bontakozó irodalomban szükséges gondolkodnunk. Aligha tehetünk mást, aligha lehet mást tennünk. S ha én ebben nem hinnék, nem írnék tovább semmit. Vinkó József (Új Tükör, 1986. dec. 7.) A TARTALOMBÓL: Beszélgetés Cseres Tiborral (I. old.) Duray Miklós levele (2. old.) Pomogáts Béla: Levél román íróbarátaimhoz (3. old.) Kiss Sándor: A világ legtisztább forradalma (4. old.) Miska János: A fodrásznál (5. old.) HHRF—CHRR HÍRADÓ <7 old ) Czigány Lóránt: Lépéskényszer (8. old.) Csicsery-Rónay István: Veress Sándor 80 éves (9. old.) Lórincze Lajos: Haza a szó is (10. old.) MAGYARORSZÁG: (II old) Borbándi Gyula: Az első? és Horváth Elemér: „Notórius nyilatkozók"? (FÓRUM) (12. old.) ’ Csoóri Sándor, Jékely Zoltán, Szilágyi Domokos, Tűz Tamás versei. MAGYAR ÍRÓK A NEMZETI SORSKÉRDÉSEK, A DEMOKRATIKUS FEJLŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Lapunk múlt év decemberi számában hírt adtunk a Magyar írók Szövetsége 1986. november 29-30-án megtartott közgyűléséről. A közgyűlésen (egy résztvevő észrevételei szerint) a magyar írók legjobbjai közül sokan kiálltak a magyar irodalom nemzeti sorskérdések iránti elkötelezettsége mellett, a Tiszatáj mellett, az írói függetlenség mellett, egy demokratikusabb és üsztább magyar szellemi életért. A közgyűlés és az azt követó tárgyalások vitáit csaknem teljes hírzárlat vette körül. Ez év januári számunkban közöltük a demokratikusan, titkos szavazással megválasztott vezetőség névsorát. A közgyűlésről hozott decemberi híradásunkban az írószövetség párttag íróiról szóló rész téves információ következtében helyesbítésre szorul, a tévedésért az érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük. A hozzánk azóta eljutott hírek szerint a tények a következők: A novemberi közgyűlés előtt a párttag írókat összehívták azzal, hogy írjanak alá egy az írószövetség munkáját bíráló nyilatkozatot A párttagok módosították e nyilatkozat tartalmát, hangvételét és nyelvi formáját. A közgyűlésen ennek ellenére Alföldy Jenő nem az aláirt módosított, hanem a nem elfogadott eredeti szöveget olvasta fel a 160 párttag író nevében. Az írószövetség január 26-án tartott pártgyűlésén Tökei Ferenc akadémikus felszólalásában kifogásolta ezt az eljárást. Legújabb értesüléseink szerint a 617 tagot számláló írószövetségből 27-en kiléptek. A kilépettek egyike. Fekete Sándor az Élet és Irodalom január 16-i számában „Kilépési nyilatkozat" című cikkében, a londoni BBC rádióban pedig kerekasztalbeszélgetés során véleményezte az írószövetség munkáját, megjegyzéseivel nagy' visszatetszést váltva ki budapesti írókorokben. Kertész Ákos az Élet és Irodalom január 30-i számában „Bentmaradási nyilatkozat" címmel ezt írta többek között: „A demokráciát. . . tanulni kell. Nemcsak a demokratikusan választott vezetőnek, a tagságnak is, aki választ, és annak is, akit ambíciói ellenére nem választanak meg; tanulni pedig csak a demokráciát gyakorolva lehet ... A többség akaratát akkor is el kell fogadnom, ha nem azonos az enyémmel.” Cseres Tibor, Csurka István, Czine Mihály, Fekete Gyula és Mészöly Miklós hosszabb interjút adott a londoni BBC rádiónak az írószövetség közgyűléséről, szerepéről, helyzetéről és jövőjéről. Csurka István, december 21-én elhangzott interjújában hangsúlyozta; „Az írótársadalom a szavazatával továbbra is azokba helyezte a bizalmát, akik a nemzeti sorskérdéseket felvállalják.” Fekete Gyula, február 3-án elhangzott interjújában így összegezte a kialakult feszültségek fő okát: „A felbolydulás amiatt történt, hogy a Szövetségben egy valóban tiszta, demokratikus formában történt a választás ... és a kisebbség nem kapta meg a nagyobb bizalmat, ami a többséget illette." Cseres Tibor, az írószövetség elnöke interjúja során átadta a rádiónak az új elnökség nyilatkozatát, amelyet az idő szerint Magyarországon nem engedtek nyilvánosságra jutni. A nyilatkozat január 21-én hangzott el a BBC magyar műsorában a következő szöveggel: NYILATKOZAT A Magyar írók Szövetsége elnöksége folyó hó [1987. január] 14-én megtárgyalta a Szövetség helyzetét s azokat a legközelebbi tennivalókat, amelyek a szövetségi munka újbóli megindításának, a közgyűlési határozatok végrehajtásának feltételei, külön figyelemmel az írói munka körülményeinek javítására, termékeny alkotói légkör teremtésére. Az Elnökség a tagság bizalmát bírva, a tagság nevében, eleget téve a közgyűlésen általánosan megnyilvánuló szándékoknak is, igyekszik módot találni arra, hogy az Írótársadalom egyetértésben a kormányzattal a maga sajátos eszközeivel nagyobb részt vállalhasson nemzeti programunk: a szocialista megújulást munkáló reformpolitika, az egész társadalmat átható demokratikus fejlődés céljainak szolgálatában, megvalósításában. Magyar írók Szövetsége Elnöksége
