Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
Ars* Kan. $1.50 US-S1.00 NYUGATI M AG> A US AG - HUNGARIANS Cf THE WEST -The monthly publication of the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. V. évfolyam, 12. szám 1986. december ELŐFIZETÉSI DÍJAK 1 ÉVRE: Kanada: $20.USA: US-$17.-Egyéb országok: US-$25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 3400 Ellendale Ave., Ste. 228 Montreal. PQ. Canada H3S IW9 Phone (514) 731-4192 SÜTŐ ANDRÁS: KIRE MARAD A TEMPLOM? — Anyám történeteiből — Mindennap megesik valami velünk, amit elfelejt az ember, de múltkoriban olyasmi történt, hogy azt nem felejtem, sőt csodálkozom is rajta. Telik az idő, mégis folyvást eszembe jut: mi lesz ebből? Kire marad a templom, a temető, és kire maradnak a könyvek, ha már írjátok őket? Említettem már neked, hogy romlik a látásom, a bal szememre függöny került, a szemüvegem is eltörött, apád sehogyan sem tudta a fülemre madzagolni, én meg olvasni szerettem volna, épp a te könyvedben akartam utánanézni valaminek, amiről Verona ángyod azt mondta: nem úgy van, ahogy én tudom, mert te másként írtad, jól van, gondoltam, míg megjavíttatjuk azt a nyavalyás szemüveget, behívom valamelyik iskolás gyermeket, megkérem, olvassa föl nekem azt a részt, ahol a lélek nézelődik, mint toronyból a bakter. Lestem hát a gyermekeket, de sokat kell ám nézelődni, míg egy szál gyereket megláthatsz az utcán, mert nincs gyerek, némelykor az embernek az az érzése, hogy ez a kamarási magyarság azt sem tudja már mi a gyerek. Hírek szerint összesen harmincán lehetnek, abból tizenötöt egy kedves kis tanítónő oktat az alsó négy osztályban, ahol még magyarul tanulnak, a többi pedig, ötödik osztálytól fölfelé átiratkozott a román tagozatra, mert csak így lehet eljutni a nyolcadik osztályig. Verona ángyod azt mondta, hogy a torony ablakában nem a lélek nézelődik, hanem a bakter, a léleknek más a természete, nem mászik föl a torony-A perköi kápolna Kézdiszentlélek mellett, Erdélyben. A XIII. században épttlt — A képet egy magyarországi olvasónk készítette és küldte el szerkesztőségünknek, mellékelt levelében többek közt ezeket írja: „Augusztusban mindig ellátogatok a perköi búcsúra. Ilyenkor Csiktól Gyergyóig összesereglik a Székelyföldről több ezer ember. Aug. 20-án a szentmisét 8-10 pap mutatja be, a prédikáció Szt István király nagyságáról és a magyarság minden történelmi viharral dacolni tudásáról szól. A Perkő hegyet hatalmas embertömeg borúja el, éneküktől, imáiktól szinte visszhangoznak a környező hegyek. Már többször voltam itt, mindig megrendítő hatással van rám. Ahogy lehet, demonstrálják magyarságukat A rendszer egyelőre még túri. A székelyföldi falvak népe szinte tiszta magyar, de a városokba az utóbbi években nagy betelepítés kezdődött.” Tiltakozás-felelősség-fenyegetés A Magyar írók Szövetsége 1986. nov. 29-én és 30-án tartotta négyévenként esedékes közgyűlését A Vigadó nagytermében az írószövetség 612 tagjából 444-en voltak jelen. A kormány és az MSzMP részéről Köpeczi Béla művelődési miniszter és helyettese, Vajda György, valamint Berecz János és Pál Lénárd vettek részt a közgyűlésen. Hubay Miklós, az írószövetség elnöke beszámolója után Köpeczi Béla beszélt, megjegyezve azt is, hogy a kulturális kormányzat nincs megelégedve az írók magatartásával. Kiss Gy. Csaba 114 író nevében nyilatkozatot olvasott fel, amelyben az aláírók tiltakoznak a TISZATÁJ felfüggesztése ellen. Alföldy Jenő 157 párttag író nevében (3 kivételével a Szövetség összes párttag írója) olvasott fel egy nyilatkozatot, amelyben az aláírók helytelenítik a párt kultúrpolitikáját és az írószövetség funkcionáriusainak magatartását. Csurka István a saját szilenciumra kényszerítettsége esetén keresztül elemezte az írók helyzetét Magyarországon. Eörsi István felszólalásában a feketelista és a cenzúra ellen tiltakozott. Berecz János, az MSzMP KB titkára éles, fenyegető hangú válaszában a többi között kijelentette, hogy „a párt más nyelven is tud beszélni, ha az írók nem értik a szép szót”. Csoóri Sándor és Sánta Ferenc felszólalásukban nagyon határozottan visszautasították ezt a hangot Sánta Ferenc figyelmeztette a kultúrpolitikusokat hogy ne provokálják az írókat, és összehasonlította a jelenlegi helyzetet az 1956 előtti feszültségekkel, amikor az írók felelősséggel jelezték a bajokat, de a hivatalosok ezt rémlátásnak bélyegezték. Pál Lénárd, a párt KB kulturális ügyekkel foglalkozó titkára felszólalásában azt mondotta, hogy új alapokra kell helyezni az írószövetség munkáját. Ezt többen úgy értelmezték, hogy a hatalom feloszlatással fenyegeti az írószövetséget. Mészöly Miklós arra emlékeztette a hivatalosokat, hogy nem az írószövetségnek van szüksége a kulturális hatalom gyámkodására, hanem a kormányzatnak van szüksége az írószövetségre. Mészöly Miklós javasolta a további vita elnapolását. Az írószövetség új választmányába 71 tagot választott a közgyűlés. A választmány az elnökséget nem tudta megválasztani, ezért Mészöly Miklóst megbízta egy elnökség-jelölő bizottság vezetésével. Az írószövetség új elnöke Cseres Tibor író, titkára Veress Miklós költő lett ba. Apád ugye teljesen megvakult, ki segített volna ki engem? Az iskolás gyerekek. De hiába szólítottam meg ezt is, amazt is, valamivel mindig kihúzták magukat dolguk van, miegymás. De végül egy csütörtöki napon szerencsém volt valamilyen ügyben eljött hozzánk Ilon, az Iloné, már nagyocska gyermek, dehogyis gyermek, kész nagyleány, talán nyolcadik osztályos, ügyes, értelmes, mindig segítségemre van, ha boltba kell szaladni, azt a kis olajat, kenyérporciót kiváltani. Mondom neki, nézd, Ilon, ha van egy kis időd, ebből a könyvből olvasd fel nekem azt a részt megmutatom, hol van, ahol toronyról, bakterről és lélekről van szó. Nézi a könyvet forgatja a szemével együtt a vállát rázogatja: ó bizony abból nekem nem tud semmit felolvasni, mert ó magyarul mindent tud, csak éppen olvasni nem. Hát nem tanultál meg? Valamicskét tudott ó, míg az alsó négy osztályt végezte, de azóta, hogy ötödiktől a román osztályba jár, amit tudott is, elfelejtette. No, mondom, semmi baj, a fiam könyvét románra is lefordították, volt egy barátja, meghalt szegény, Gugának hívták, a nevét nem felejtettem el, könnyű volt megjegyezni, mert Gergely öcsém egyik fiát Guginak becézzük, de ez nem Gugi, hanem Guga és még valami, valamelyik római császárnak a neve, hát ezt a könyvet ő fordította románra. Itt van, akkor ebből olvassál nekem. Ilon ennek úgy megörvendett, mintha ó lett volna bajban, ami elmúlt azzal, hogy a könyvet kézbe vehette. És elkezdett nekem olvasni, hát én a kamarási román nyelvet ugye jól beszélem gyermekkorom óta, de ebből sok mindent nem értek, rengeteg az úri kifejezés, de azt mégis tisztázni tudjuk, hogy Veronnal szemben nekem van igazam: néz ki belőlünk a lélek, mint toronyból a bakter. így bizony, te fiam. Ilon azóta meg-meglátogat, a könyv, látod, itt van a tálason, mindig megjegyezzük, hol hagyta abba, mert ha már belekezdtünk, folytatjuk is az olvasást, vagyis részemről a hallgatást csak azt nem tudom, mi lesz ebből, ha így megyen, kire marad a templom, a temető, és kire maradnak a könyveit, ha mai írjátok őket? (Alföld, 1986. 10.) A TARTALOMBÓL: Sütő András: Kire marad a templom? (1. old.) Beszámoló az AMSz jubileumi üléséről (2. old.) Kiss Sándor: A világ legtisztább forradalma (4. old.) „Október 23. — Az igazságot és szabadságot jelképező nap” Levél Magyarországról (5. old.) MBK—ITT-OTT HÍRADÓ HHRF-CHRR HÍRADÓ Czigány Lóránt: Lépéskényszer (8. old.) Gőmöri György: Lengyel költők a magyar 56-ról (9. old.) Kemenes-Kettner Béla: Kocsis Iván bemutatása (10. old.) Pomogáts Béla: A csángók erőszakkal magyarosított románok? (Fórum) (12. old.) Kányádi Sándor, Szőcs Géza, Tűz Tamás, Adam Wazyk, Zbigniew Herbert versei. MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! Kányádi Sándor (Erdély) ISTEN HÁTA MÖGÖTT üres az istálló s a jászol idén sem lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak
