Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
1986. szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 3. oldal BÁRÁNY JÁNOS: ESÉLYEINK 2. (befejező) rész A magyar gazdaság olyan reformációja, amely nem nagyüzemekre épül — a kicsik fejlődését pedig határok közé szorítja —, érintetlenül hagyja a politikai struktúrát. A világbanknak készült dekoráció mögött olyan cserearány-romlással kell majd számolnia a népgazdaságnak, melynek politikai következményei beláthatatlanok. (Cserearány-romlásra egyébként a növekvő technikai elmaradottság következményeként minden kelet-európai állam — beleértve a Szovjetuniót is — számíthat.) A hatalom, s hogy cinikus legyek, a felelősség még osztható. Egy nyugati gazdasági visszaesés bármikor a ,,politikai tönk" szélére juttathatja az országot, s ha a magyar nép elérkezik a „minden mindegy" állapotába, az nemcsak, egy új „sajnálatos" esemény lesz, de nemzeti létünket is megkérdőjelezheti. Még egy közép-európai esemény a Szovjetuniót is megfoszthatja maradék ideológiájától, aminek ugyancsak beláthatatlan következményeit nem szükséges felvillantani. SZŐCS-EST Szőcs Géza erdélyi költő és egyben a romániai magyar értelmiség egyik legtöbbet szenvedett képviselője a tartós magyar és nemzetközi nyomásra a közelmúltban megkapta a román hatóságoktól kivándorlási engedélyét. Átmeneti budapesti tartózkodása során szeptember 18-án a kassák Klubban kivételes közönségsikerü estet tartott. Az esten, noha hivatalosan nem propagálták, a hazai szellemi élet számos kiválósága megjelent, így például László Gyula professzor, Csoóri Sándor költő, Czakó Gábor író, aki a betiltott Mozgó Világ egyik szerkesztője volt. Nagy Gáspár költő, a Bethlen Alapítvány titkára, a SZÉTA Alapítvány révén ismert Solt Ottilia és Nagy Ándrás, Szilágyi Sándor, a Beszélő c. folyóirat szerkesztője, Hamburger Mihály filozófus, stb. A zsúfolásig telt nagyterem többszáz főnyi közönségének az est előtt Sebő Ferenc együttese tartott zenés megnyitót. Szőcs Géza költőt Radnóti Sándor kritikus mutatta be, egyszerre méltatva költői jelentőségét és politikai szerepét az erdélyi magyar kisebbség védelmében. Ezt követően Szőcs Géza váltogatva olvasott föl részleteket az erdélyi magyarság védelmében írt dokumentumaiból és saját, valamint kortárs román költők általa fordított verseiből. Hosszan beszélt arról is, hogy igenis létezik egy másik Románia is, amelyikkel lehet és kell is szót érteni. A közel kétórás est ritka sikert aratott, hosszan tartó vastapssal ért véget. A rendőrség civil ruhás képviselői jelen voltak ugyan, azonban semmilyen formában nem akadályozták vagy zavarták a rendezvény lefolyását. Az est második részében a Sebőegyüttes tartott látványos, táncházas bemutatót, a magyar és erdélyi népzene mellett német, román, délszláv és szlovák népzene hiteles tolmácsolásával. „Moszkvai szemmel” egy semlegességbe távolodó Magyarország sokkal tetszetősebb veszteség, mint egy megsemmisült ideológiai háttér, mely a harmadik világban szerzett orosz befolyást átcsúsztathatná más nagyhatalom (pl. Kína, USA) kezébe. Ha a Szovjetunió (ezzel) tekintélyét megerősítheti a világban, semmilyen magyar változás nem elérhetetlen, beleértve a szovjet csapatok távozását is. Nyilvánvaló, hogy erdélyi és felvidéki sokkoltatásunk egyúttal azt is jelenti, hogy a szovjet diplomácia „elérkezett” a pozíciós védelem állapotába. Amíg azonban a semlegesség anyagi-katonai háttere nincs biztosítva, addig — paradox módon — szovjet csapatok magyarországi jelenléténél nincs jobb garancia nemzeti létünk megőrzésére, melynek szerves része az erdélyi és felvidéki magyarság sorsa. A magyar diplomáciának makacs higgadtságra és a világpolitika súlypontjainak elhelyezkedését alaposan ismerő, ilyen értelemben „magyar szakember" diplomatákra van szüksége. (Ha a szabad sajtó mint társadalmi kontroll működik.) Nem kétséges, hogy a békében érdekelt Európa (Kelet- és Nyugat-) gazdasági érdekei nem mindig kötődtek földrészünkhöz. (Lásd: Szuez, 1956.) De a béke megőrzése, hogy úgy mondjam, helyi kérdés. S ha el tudjuk hitetni a világgal a valóságot, hogy békéjük légkörszennyezője a román, szlovák nemzetiségi politika és nem a magyar nacionalizmus, akkor nem fordulhat elő, hogy pár hordós olajmezők, hajózási útvonalak, stb. keresztezzék nemzeti érdekeinket. Ti. egy románmagyar katonai konfliktus esetén könnyen lehet, hogy sem a Nyugatnak, sem a Keletnek nem lesz többé szüksége olajra. Az 1956-os „áldozat" számláját, egy más történelmi helyzetben lévő Magyarországgal, nem lehet még egyszer megfizettetni. Mindkét félnek érdeke egy stabil Magyarország, de egyiknek sem érdeke, hogy Közép- Európa nemzetiségi problémái magyarromán, szlovák-magyar ellentétként jelentkezzenek. Ha ügyes — de nem megalkuvó — diplomáciával Erdély „román probléma" marad, a magyar kül-, bel- és gazdaságpolitika pedig a fegyelmezett indulat keretei között, akkor a nyugati világ szimpátiáját megnyertük, a Szovjetunió érdekeit pedig nem kereszteztük. Ezek az érdekek egyébként sem ebben a térségben konfrontálódnak a Nyugattal. A Szovjetuniónak teljesen megfelel egy európai stabilitás. (A Ceausescu-i elmebaj csak az „oszd meg és uralkodj" fűszere és egy nagyhatalom „görcse".) Igazuk van tehát a gazdaság reformját féltőknek, de súlyos tévedés azt hinni, hogy ez politikai engedmények nélkül megvalósulhat. Az orosz gazdasági reform „állandó" elmaradása ugyanezt a felismerést tükrözi. Nyilvánvaló, hogy az elodázhatatlan változást nem egy 260 milliós atomnagyhatalom fogja kikísérletezni, mert a hatalomvesztés kockázatát a Szovjetunió — pozíciójánál fogva — egyszerűen nem vállalhatja. A javunkra is fordítható helyzet, kevés szélsőséges reakciót és okos toleranciát igényel. Mindkét oldalon! (Ideértve a Nyugaton élő magyarság több oldalát is.) Az „erkölcs bajnokainak" tehát számolniuk kell a realitásokkal, a magyar politikának pedig az erkölccsel. Az így „összehúzott" erő Nyugaton a magyar kormány „sikere" lehet, Keleten pedig nem ad érvet a minden mögött fasisztákat felfedező szélsőségnek. Ha valaha szükségünk volt, vagy lesz a különböző vélemények egységére, ez az a pillanat! Mert a demokrácia degradálása „raffinált" diktatúrára, nem más, mint egy eszme győzelme a lét fölött. A történelemmel — és nem a történelemben — vívott harc megnyerhetetlen. A „politikai állatvilágból" kiemelkedő ember mindenképpen demokrata, s ezen belül akármilyenista. Jelenkorunk históriája azt mutatja, hogy a proletárdiktatúra történelmi tévedés. Nyugati demokráciákban a marxi kategóriák (burzsoázia, proletariátus) mára elvesztették létjogosultságukat, s az érdekrendszerek olyan új hálója jött létre, melyben „kizsákmányoló" és „kizsákmányolt" kölcsönös függése (és a Kelet példája) csak olyan fejlődést tesz lehetővé, mely érintetlenül hagyja a demokratikus alapot. Ha Magyarország (vagy szövetségesei) a Nyugat „proletárjainak" hatalomra jutását elkerülhetetlen történelmi kényszernek képzelik és nem veszik figyelembe, hogy a technikai, gazdasági — s így társadalmi — fejlődés megszüntette e kategóriák alapjait (ti. olyan történelmi helyzetben élünk, melyben a többség zsákmányolja ki a kisebbséget, s a technikai fejlődés következményeként a jövőben ez még inkább így lesz), akkor Magyarország kidolgozza a saját gazdasági összeomlását, amelynek súlyos politikai következményeit nem szükséges ecsetelni. (Egy háborúba „menekülő" Varsói Szerződést még annyira sem! Vagyis: a nyugati gazdasági segélyek jogosságához semmi kétség nem férhet.) Világrendszerek harcában Magyarország nem „bástya", hanem „kis pont". Nemzeti érdekeinek érvényesítése, de főként gazdasági megerősödése, nagyhatalmi szemszögből nézve, több mint kívánatos. (Másrészt nem sok vizet zavar.) Óvatos politikai reformra van tehát szükség, amely messzemenően figyelembe veszi — elsősorban — a Szovjetunió érdekeit, de nem hagyja magát ijesztgetni azzal, hogy fölborítja a katonai egyensúlyt. Ha a világ erőegyensúlya Magyarország semleges státuszával felborítható, akkor azt előbb-utóbb „valaki" felborítja. (Ez persze éppúgy nem igaz, mint ahogy az ázsiai Dominó-elmélet sem lett az.) Sem túlzott óvatoskodásra, sem huszáros rohamra nincs szükség. Politikai reformra viszont elengedhetetlenül szükség van, mert a magyar népgazdaság problémái nem változhatnak politikai problémává, nemzeti létünk veszélyeztetése nélkül. A világ proletárjainak egyesülése még várat magára. Nem lenne okos dolog, ha a tizenegy millióra zsugorodott Magyarország más, nagyobb nemzeteket megelőzve — sőt velük ellentétben — nemzeti érdekeit alárendelné Az Eszmének. A szovjet politika egy nagyhatalom érdekeinek kifejeződése. Magyar túllihegésre semmi szükség, igaz, keresztbe tevésre még kevésbé! Egy a Társadalmi Haladás Élén parádézó Magyarország éppoly történelmi anakronizmus, mint egy a Nyugat Védelmében erejét felőrlő nemzet. Á szovjet-magyar jóviszony elsőrendű magyar érdek, mert semmilyen más nemzeti érdek nem realizálható a Szovjetunióval szemben állva. Ebben a viszonyban — ha nem is súrlódásmentesen — magyar érdekek ki fejezhetők és összeegyeztethetők, ahogy a finn-szovjet kapcsolatok mutatják. Az a semleges zóna, ami a Szovjetunió nyugati határán francia mélységig nyúlna (Magyarország, Ausztria, Svájc) — kettévágva Európát — katonailag nem lenne pozíciós veszteség a SzU-nak, mert a politikailag semleges, de katonailag távolodni kezdő Skandinávia biztonságát lényegesen megerősítené egy Jugoszláviával kiegészült közép-európai feszültségmentes övezet. A Svédországgal katonai tért vesztő Szovjetunió németországi migrénjének ápolásához egy csehszlovák, lengyel sáv tökéletesen elegendő, ha a katonai semlegességbe „visszatáncoló" Skandináviához egy hasonló magyar-osztrák-svájci zóna társul. A Szovjetuniót nagyhatalmi érdekei nem kötik többé Európához (a német problémán kívül), mert nincs Európában semmi, ami új gazdasági-katonai előnyt jelenthetne, de ugyanakkor, ugyanitt és ugyanezért a Szovjetuniónak minden európai térvesztés elfogadhatatlan. Az állandó és irritáló „magyar probléma" elejtése nemcsak hogy nem hátrány, hanem kifejezetten stabilitást jelentő előny lehet a Szovjetuniónak, ha Erdélyt és a FELKÉRÉSRE KÖZÖLJÜK NYILATKOZAT Az Amerikai Magyar Szövetség Washingtoni Osztályának 1986. július 31-én tartott vezetőségi ülése megdöbbenve vette tudomásul, hogy Dömötör Tibor, az AMSz országos elnöke az Akron-i (Ohio) Lorántffy Zsuzsanna Otthonban a II. világháborús magyar hősi halottak emlékére állított szobor mögött olyan emléktáblákat helyezett el, amelyek egyike a történelmet meghamisítva dicsőítő módon örökíti meg Szálasi Ferenc nyilasvezér és kormánya emlékét.* Ez a felháborító és elítélendő tett mind a háború hősi halottak mind a Szálasi-rémuralom áldozatai emlékének megbecstelenítése és a már hegedő sebek föltépése. Az AMSz országos elnökének cselekedete ellentétben áll befogadó hazánk, az Amerikai Egyesült Államok, egyben az Amerikai Magyar Szövetség demokratikus alapelveivel. Ezenkívül rossz fényt vet az amerikai magyarság egészére. Ezért az AMSz Washingtoni Osztálya a következőket határozza el: 1. Felszólítja Dömötör Tibort, hogy haladéktalanul mondjon le az országos elnökségről. 2. Ha ezt megtagadná, az AMSz igazgatósága mozdítsa el őt tisztségéből, ha szükséges, fegyelmi úton. 3. Felkéri az AMSz igazgatóságát, hogy döntéséről legkésőbb 1986. szeptember 30-ig a washingtoni osztályt értesítse. 4 Az AMSz igazgatósági határozatának vételéig az AMSz Washingtoni Osztálya a maga részéről nem tekinti tovább Dömötör Tibort az AMSz elnökének és az együttműködést vele megszakítja. 5. Az ÁMSz Washingtoni Osztálya elrendeli, hogy arra illetékes tisztviselői e határozatokat küldjék el az AMSz országos igazgatósága elnökének. Bojtos Lászlónak, valamint az amerikai magyar sajtónak. Washington, D.C., 1986. július 31. Taba János elnök s.k. Taraszovics Sándor főtitkár s.k. *A következő szöveggel: „Szálasi Ferenc, Magyarország nemzetvezetője, született 1887. I 8-án Kassán, megdicsőult 1946.3.12-én Budapesten, emlékére a Hungarista Mozgalom — A Hungarista Mozgalom hősei és mártírjai. Dr. V. Csia Sándor, v. Gál Csaba, v. Endre László, báró Kemény Gábor, Baky László. Kovarcz Emil, gróf Pálffy Fidél, Hubay Kálmán. Ruszkay Jenő, Rácz Jenő, Dr. Budinszky László. Beregffy Károly, Gera József. Vájná Gábor. Szőllőssy Jenő. Kerekes Béla." felvidéki problémákat nem számítjuk. A sötétségbe lassan bevirágzó fiatal szovjet értelmiségre sem a csehszlovák kormány, sem Románia Kadhafija nem számíthat. Magyar, csehszlovák, román feszültség szításával a Szovjetunió nem tudja megnyerni egyik országot sem, viszont könnyen előfordulhat, hogy mindhármat „elveszti". Az öregek pozíciós harca a fiatalok győzelmét hozza majd a szovjet politikában. A változó módszerekkel kicsikarható szovjet előnyökkel egy semlegesség felé orientálódó Magyarország tökéletesen összhangban van. illetve hamarosan lesz. Kölcsönös előnyök felismerése: fél győzelem! Nyerni ma már csak úgy lehet, ha mindkét fél győztesként kerül ki a harcból! Csókolom! A hülyék a másik utcában laknak! Régi meggyőződésem, hogy Columbus Tojását — elsőnek — egy szemfüles bába fedezte fel. Övék a sore, hogy ugyanazt lássák minden újban. Az „Új Világ" izgalmait azóta is mások élvezik! Ám, csak azért, mert a hülyeség is gömbölyű, fölösleges körülhajózni. Nem biztos ugyanis, hogy útközben megpillantjuk a valóságot. Az egyik torontói magyar újság „bábá"-jának (P.P.) látomása olyan szép példája a négyszögesítésnek és annak, hogy tények övön aluli csiklandozása álmodozáshoz vezet, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Egyébként: „Tojása", mely a Gyöngyszemű vakegerek álma a kapitalizmus sírjánál (Rákosi Mátyás: Válogatott diadalaim 1951. április 25-én, IV. kötet, 327-349. old.) című történelmi tanulmány nagyított kiadása, a „halott" kivételével pontos mása az eredetinek. íme: (a dátum: 1986.) ........végsókig kiélezett harc folyik a két tábor közt." „ . . . rendkívüli időkben, háborús körülmények közt élünk. Melyben a másik oldallal.. . bármilyen fokon cimboráim árulásszámba megy." ........ barrikád két oldalán vagyunk." „Most is háborúban vagyunk . . . ránk is különleges törvények vonatkoznak." „Háborús viszonyok közt, amikor a harc életre-halálra megy Végül: „Magyar szemmel valóban így kell látnunk a jelenlegi helyzetet..." A kilenclyukú hídnál legelésző szarvasmarhák fölül az oroszok — úgy tudom — már 1944-ben elkobozták a délibábot. (Stratégiai okokból néhány marhát meghagytak nekünk!) Az ezt követő politikai kókorszakban „magyar szemmel" a nemzetközi helyzet állandóan élesedett, mert úgy kellett látnunk, hogy élesedik! Háborús viszonyok voltak, amikor a harc életre-halálra ment. Ha valaki — véletlenül — nem így látta, annak kinyomták a szemét, ami az új, helyes nézőpont elsajátításának alapfeltétele lett. (Ha a hülye valóság pszichoanalitikus kezelésére vállalkozó P.P. ezt elmulasztja, akkor itt mindenki összevissza bőg majd. a cimborálásról nem is beszélve.) Szemléletünk egységesítésének zseniális kiagyalói azonban nem számoltak mellékhatásokkal. Sem azzal, hogy a szemkinyomósdi nem papás-mamás. Á végeredmény: halottak ezrei, menekültek százezrei! (Raffinált oroszok, persze, stratégiai okokból néhány marhát meghagytak nekünk.) Otthoni tartásuk — talán természetvédelmi megfontolások alapján — sajnos továbbra is engedélyezett, de közéleti felbukkanásuk egyre ritkább! A nemzetközi helyzet így most Torontóba költözött — élesedni. Vajon meddig?! FELHÍVÁS! A Magyar Amerikai Orvosszövetség 1986. október 26-31-ig tartja évi konferenciáját Sarasota, Floridában, a Harley Sandcastle Hotelban. A konferencia az AMA által akkreditált. Érdeklődni lehet: Dr. Alexander Matolcsy Secretary, 40 Calhoun Ave., Trumbull, Ct. 06611, U.S.A
