Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7-8. szám
1986. július-augusztus Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 5. oldal NEVELÉS A MINŐSÉGI ÉLETRE NÉMETH LÁSZLÓ MUNKÁIBAN Horváth Elemér: Tyrannicida Nem tudhatni hogy barna volt vagy szőke szegény vagy gazdag azt sem miben állt a zsarnokság amiért zsarnokát a hatalmába vette és megölte (Folytatás az 1. oldalról) A harmincas évek Némethnek talán legtermékenyebb korszaka. A nagy eszmék, programok, melyek egy életen végigkísérik, itt nyernek először megfogalmazást. Eszménye a sokoldalú, harmonikusan fejlett ember, aki képes volt önmagát kiteljesíteni. Meg szeretné teremteni Magyarországon a korszerű műveltség elsajátításának lehetőségét. Műveltnek tartja azt, „aki a tör-i téneti helyet, amelyen áll, megértette s problémáit az emberiség problémagörgetegének részeként tudja továbbvinni”. Németh László gondolatvilágában rendkívüli helyet foglal el a minőség eszméje. Nemcsak életművének, embertársainak is ezt! állítja vezércsillagául. Ortega a harmincas évek elején írja le „A tömegek lázadásáéban a tömeg eluralkodását az élet minden terű-, létén. A tömeg Ortegánál ,,minöségnélkuli"-t jelent. Németh ezzel állítja szembe a minőség, forradalmát, először 1933-ban, a Tanú-ban, később legtöbb írásában. Mind a kapitalizmusban, mind a marxi szocialista rendben értéket főként a mennyiség képvisel. Németh1 László új, nemesebb értékviszonyt tesz meg eszménynek, ahol az érték ismét a minőség skáláját követi. A minőség irányító eszme nemcsak a társadalmi berendezkedésben, de az élet minden megnyilvánulásában is. Harcol a munka lelketlensége ellen, szeretné a „kenyérkeresetet szenvedéllyé átalakítani”. Minden hivatalban, műhelyben lappang egy laboratórium, csak meg kell találni a kulcsát. A kísérletezés munkát nemesit. A minőség igényét az igazságos elosztás követelményével egy minőségi szocialista rendben látja párosíthatónak. Az osztály nélküli társadalmat — ha egyáltalán megvalósítható — csak mint értelmiségi társadalmat tudja elképzelni. A jövőben nemcsak az értelmiség fog számbelileg növekedni, de csaknem minden munka több intelligenciát igényel majd, s ezáltal az ipari és mezőgazdasági munka egyaránt értelmiségi munkává alakul. A „proletárok, egyesüljetek” (melyben hallgatólag az is benne van, hogy süllyedjetek mindnyájan proletárokká) a műit század jelszava volt. Uj szenvedélyeink és hóbortjaink alól én egy optimistább csatajelet hallok ki: Legyetek mindnyájan értelmiséggé." Értelmiségen persze nem a régi középosztályt érti (amelynek kemény kritikusa), hanem egy újat, amiért minden írásával harcol, s aminek ő maga legjellemzőbb megtestesítője. Milyen legyen az új értelmiségi ember? Egy új rend nem sokkal lesz jobb a réginél, ha a külső reform nem párosul az emberség reformjával. Új emberi minőséget kell kialakítani, nemesebbet, önmagával szemben szigorúbbat, amelynek fontos jellemzői a nagyobb erkölcs, több felelősségtudat, maga-' sabb életeszmény. A minőségi szocializmus Németh Lászlónál tehát elsősorban nem hatalom, hanem erkölcsi norma. A némethlászlói példaember vagy ember-ideál erkölcsös és művelt, rostjaiba épül be a minőség s közérzetének jellemzőjévé válik. Fontos ez, minthogy „az ember csak a másodrendű dol-| gait mérlegeli az agyával; a sorsról a közérzetével gondolkozik”. Egy kis nép igazi joga az élethez, hogy minőséget képvisel. Az 1944—45-ös év Németh László magánéletében is nagy változást hoz. Otthona elpusztul, Budapestről vidékre húzódik. A főváros örvényéből, az élet újjászervezéséből a háború befejeztével — kimarad. Ez nem egészen önkéntes: a sajtóban több durva támadás éri, s ez később a Rákosi-években könnyen likvidálását jelenthetné. A félelem árnyékában él, kenyérgondokkal küzd egészen 1956-ig. Hihetetlen szorgalmát tömör és nagyszerű stílusával párosítva sok ezer oldal műfordítást készít mintegy hat különféle nyelvből. Ezzel párhuzamosan válik igazán pedagógussá. Ha 1945 előtt az ország „szellemi organizátora” próbált is lenni, 45 után pedagógussá, nevelővé szelídül. Öt évet egy vidéki középiskolában tanít s erre mint legboldogabb korszakára tekint később vissza. Az írás ugyan egy életet átfogó szenvedély, lélekben és hajlamban mégis elsősorban pedagógus. Mint nevelő új morális életszemléletet és emberkoncepciót igyekszik elóhivni nemzete közgondolkodásában. Mint pedagógus a rendszerezés, összegezés, szellemi szintézis embere. Természettudományos módon közelíti meg az oktatást humán tárgyak esetében is, és hangsúlyozza a humán és természettudományos műveltség egységét. Ugyanakkor az „életminőséget” a tudással és műveltséggel szoros kapcsolatban álló értéknek tekinti. Népművelő programjából ki szeretném emelni „A tanügy rendezése” c. művét. 1945 szeptemberében úja, amikor már vidéken tanárkodik, s reméli, hogy tervezete rövidesen a gyakorlatban is alkalmazást nyer. Iskolareformja a „bölcsőtől az egyetemig" szól. A háború befejeztével különösen időszerűnek tartja ezt a reformot, minthogy anyagi és szellemi felemelkedésnek szerinte egyidejűleg kell bekövetkeznie. — A reformban hat elemi után ugyancsak hat osztállyal négy különféle típusú középiskolát javasol: a) értelmiségi, b) ipari, c) mezőgazdasági, d) adminisztratív tagozatúd. A kifejezetten gyenge képességűek részére hároméves ipari, illetve mezőgazdasági szakmai továbbképzést ajánl. A középiskolai tárgyakat négy nagy csoportba vonja össze. Valamennyi középiskolában tanítják mind a négy csoportot, csak más-más arányban, az iskolatípusnak megfelelően. Pályaösszefoglaló művében (Negyven év) így számol be erről a korszakról: „Látszólag az új tananyag felépítésével voltam elfoglalva, valóban azonban az űj embert, a világcivilizáció emberét akartam a tananyagot megszabó űj igényrendszerben megépíteni. Első tanulmányom, A tanügy rendezése főleg ezeket az igényeket vonultatta fel: az iskola legyen sűrített életdarab, mely az egész életre, munkák, foglalkozások körképére nyújt kilátást, s a testvériséget a magasan nivellált, egymás foglalkozását megbecsülő emberek társadalmában akarja megvalósítani. Itt hallott először a magyar közönség az ipari és mezőgazdasági gyakorlat tanrendbe iktatásáról, melyet persze csak akkor méltattak figyelemre, amikor politechnika címen mint import jelent meg ... A vásárhelyi évek fő célja persze a tanított anyagok lejegyzése lett volna, s ezeknek a kiegészítése révén a Négy könyv (Történet, Természetismeret Matematika és alkalmazásai. Nyelvek) megírása. Ezekben egyrészt a tankönyv új modelljét akartam bemutatni (elöl az áttekintő esszé, az, amit tudni kell, utána az érdeklődést fölkeltő kis tanulmányok, végül a könyvtár, az olvasmáKABDEBÓ TAMÁS: nyok felé átvezető tájékoztató, bibliográfiai s lexikonrész); másrészt mint egy Noé bárkájában a nyugati civilizáció megőrzendő, általános műveltség elemeit s még inkább fényét, ruganyosságát átmenteni. Sajnos, épp a Négy könyv az, amelyből bár a legsúlyosabb fordító években is dolgoztam rajt, csak töredékek készültek el." Sajnálatos, hogy a háború után életbe lépett oktatási reform a „Tanügy rendezésé”nek sem konkrét javaslatait sem eszmei tartalmát nem vette komolyan tekintetbe. (Befejező rész a köv. számban) Kinyújtott karja csuklóból letörve egyképp tarthatna pisztolyt jatagánt aszerint melyik korban járta át a roppant szenvedély Most már örökre az tölti be az üvegkalodát melybe kegyes utókor börtönözte amiért osztott és vállalt halált Egyik lába arányosan előbbre őrzi a jövendő egyensúlyát A törvényét Leonardót Cézanne-t BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY A művelődési miniszter tavaly nyáron hagyta jóvá a Bethlen Gábor Alapítványt. Működése azóta föllendült, adományokat kap forintban és valutában. Márton János agrárközgazdászt, az Agrárközgazdasági Kutató Intézet nyugalmazott főigazgatóját, a Hazafias Népfront alelnökét, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnökét az alapítványról, pénzük felhasználásának lehetőségeiről kérdeztük. — Mi az alapítvány célja? — A Bethlen Gábor Alapítvány kötelezettségvállalás közérdekű célra. Létrehozását Illyés Gyula kezdeményezte 1979 karácsonyán. Célunk — Bethlen Gábor örökségének jegyében — az, hogy a Kárpátmedencében élő népek egymás iránt türelmet tanúsítsanak, s kölcsönösen gazdagítsák, építsék egymás kultúráját. Az alapítvány induló összegét Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Kodály Zoltánné és Németh Lászlóné ajánlotta föl. Vállalkozásukat támogatva mintegy hatvan író, orvos, mezőgazdász, zenetudós, zeneszerző, filmrendező, színész csatlakozott az alapítókhoz. Közülük kerültek ki a kuratórium tagjai: Juhász Gyula történész, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója. Király Tibor jogász, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Kosa Ferenc filmrendező. Szabó Gábor orvos és Vekerdi László tudománytörténész. Számlát nyitottunk az OTP Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca 21-23. alatti fiókjában. — Mire számítottak, a Nemzeti Színházra folyó országos gyűjtés és a településfejlesztési hozzájárulás igen mérsékelt sikere után milyenek lesznek az esélyei egy újabb gyűjtésnek? — Félreértések elkerülése végett ezúttal is hangsúlyozni szeretném: mi nem gyűjtünk. Nem gyűjtünk senkitől semmit, nem folytatunk sem országos, sem megyei, sem körzeti gyűjtést Kibocsátottunk egy felhívást amiben megfogalmaztuk a céljainkat E felhívásra érkeznek hozzánk az adományok olyanoktól, akik a leírt célokkal egyetértenek. A beérkezett összegek eddig általában 100 forint és 100 ezer forint között mozognak. Volt ugyan néhány 100 ezer forint is, ezek között ingatlanok is akadnak. — Mennyi pénz gyűlt eddig? — Nemsokára több mint tízmillió forintunk lesz, de úgy látom, ez még gyarapodni fog. — Külföldiek is adhatnak? — Igen. Aki az alapítvány céljainak megvalósítását elő kívánja mozdítani, bármilyen nemzetiségű legyen és bárhol éljen a világon, hozzájárulhat adományával az alapítványhoz. Máris szép számú külföldi érdeklődő közölte támogatási szándékát. Egyes külföldi adományozók feltételekhez kívánják kötni befizetéseiket mások pedig az alapítvány céljain belül meghatározott .észcélokat szeretnének kiemelni adományuk felhasználásában. A kuratórium az ilyen jellegű hozzájárulások kérdéseivel legközelebbi ülésén foglalkozik. — A konvertibilis valutát hogyan használják föl? — Jelenleg minden ilyen befizetést a mindenkori hivatalos átváltási kulcson forintra kell átváltanunk, csak így használhatjuk fel. — S mire fordítják forintjaikat? — Minden évben szeretnénk kiadni legalább egy Bethlen-díjat olyan embernek, aki egész életével, munkásságával az alapítványban leírt célokat szolgálta. Ezen kívül ösztöndíjakat és eseti juttatásokat jutalmakat is adunk. Díjat is, ösztöndijat is egyaránt az idén fogunk először adni. Erről többet még nem akarok mondani, csupán annyit hogy az odaítélésnél az állampolgárság harmadlagos szempont. Bármilyen állampolgárságú és bármilyen nemzetiségű legyen is valaki, teljesen azonos elbírálás alá esik, ha olyan értéket alkot amely elmélyíti a magyarság és a vele együtt élő népek barátságát. Ma még nem gondolunk arra, hogy kollektívák is legyenek a kedvezményezettek között, de ha több pénzünk lesz, ez is szóba jöhet — A kutatók, a tudósok, sőt a források egy része külföldön van. Ahhoz, hogy velük foglalkozhasson, illetve ahhoz, hogy hazai szakember külföldön dolgozhasson, visszakapja-e saját valutáját a Bethlen Gábor Alapítvány? — Most keressük meg az illetékes pénzügyi szerveket hogy önálló devizaszámlával rendelkezhessünk, s a konvertibilis valutában érkező befizetéseknek legalább a kamatait konvertibilis valutában fizethessük ki, ha külföldi költségek adódnak. A népgazdaság igy is jól járna, mert a befizetés összege az állam felhasználási lehetőségeit gyarapítaná, és csupán a kilencszázalékos kamat az, amely a kuratórium rendelkezése szerint lenne kifizethető. Az önálló devizaszámlára vonatkozó elképzelésünk nem idegen a magyar pénzügyi gazdálkodás közismert általános törekvéseitől sem. (Heti Világgazdaság, 1986. máj. 31.) PIROSKA ÉS A FARKAS Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy kislány, akit Piroskának hívtak, bár ő jobban szerette a Piroska-Fehérke-Zöldecske nevet A kislány nagymamája az erdőn túl lakott ami, ugyebár, régiesen Transylvánia. A hegyes-erdős vidék másik oldalán élt a rút és gonosz, falánk és ravasz farkas. Történt hogy Piroska elemózsiát vitt a nagymamának, kis kerek bóségszaru-kosara tele volt búzával, kukoricával — amiből a nagymama máiét készített —, szalonnával, téliszalámival és egy kicsinység kisüsti pálinkával, hideg napokra. A gaz és csalárd ordas azonban leelőzte Piroskát és bekopogtatott a nagymamához. — Ki az? — kérdezte a nagymama. — Én vagyok, Piroska — felelte a farkas vékony és szelíd hangon. — Mit hoztál, kislányom? — kérdezte a nagymama. — Hoztam neked finom, ropogós szocializmust és hamuban sült emberi jogokat — felelte Piroska-hangon a farkas. — Vajon osztják vagy fosztják a jogokat eszik vagy isszák azt a cucilizmust? — kérdezte a nagyi és kinyitotta az ajtót — Se nem iszol, se nem eszel, viszont hamm, bekaplak! — mondta a farkas és elnyelte nagyanyót. Most már Piroska érkezését várva befeküdt a nagyika ágyába és az ajtót nyitva hagyta. Hamarosan megérkezett Piroska, vidáman dúdolva a Himnusz popzenére átírt változatát. — Szervusz, nagy any ó! — csicseregte Piroska. — Szervusz, Piroska! — szólt a farkas reszkető hangon, utánozva szegény nagymamát. Mindezt az igazi nagyanyó is hallotta a farkas gyomrában, ahol siránkozásával a farkasnak enyhe böfögést okozott. — Jaj — szólt Piroska —, miért olyan nagyok a szemeid? — Mert kopognak az éhségtől — válaszolt a farkas. — Nagyanyó — kérdezte Piroska —, ha már olyan nagyok a füleid, miért nem nevezed őket Nagyváradnak vagy Nagykárolynak? — Mert Oradeának szebb a hangzása — felelt nagy anyósán a farkas. — És miért olyan nagy a szád? — Senki nem beszélhet hozzám így! — ordította most már saját hangján a farkaseszku. De a nagy erőlködésben megrepedt a hasa és kiborult belőle éhesen, fázva, villanytalanul, bocskorral az egyik, cipővel a másik lábán, de élve, a farkaslaki erdélyi nagymama. őszre megjelenik GYÖRGYEY KLÁRA ARROGÁNS ALÁZATTAL című drámakritikákat, interjúkat, riportokat és tanulmányokat tartalmazó könyvének első kötete. Előjegyzési ára; US-$10 vagy ennek megfelelő összeg. Megrendelhető: LEGERETE PUBLISHING CO. Postal Drawer 1410 Daphne, ALA U.S.A.
