Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
1986. február Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal Erdélyi Magyar Hírügynökség 90/1985 Kolozsvár, 1985. nov. 2. Január 1-től Románia drasztikusan csökkenti a turista-forgalmat Magyarországgal Kolozsvári rendőrségi forrásból értesültünk, hogy a romániai belügyminisztérium 1986. jan. 1-től leállítja a Magyarországra történő egyéni turista-forgalmat Csak csoportos utazásokat fognak szervezni, melyeknek „anyagi és adminisztratív feltételeit a munkahelyek, ill. a termelőegységek fogják előteremteni”. Annyi már eddig is ismert volt, hogy a Romániából kiutazó turisták valutaszükségletét — papíron legalábbis — munkahelyi keretek biztosították. Arra kérdésünkre viszont, hogy az intézkedés mit ért „adminisztratív feltételek” -en, azt a választ kaptuk, hogy „az állampolgári lojalitást a munkahelyeken tudják leginkább lemérni, így e lojalitás és természetesen a munkateljesítmény alapján fogják mindenkinek lehetővé tenni — vagy sem — a külföldre utazást". Úgy értesültünk, hogy jan. 1 -tői magyar állampolgárok is csak szervezett turizmus keretében utazhatnak be Romániába s a romániai szervek vigyázni óhajtanak arra, hogy a „szigorú kölcsönösség" domináljon ezekben a kapcsolatokban; vagyis csak annyi magyar állampolgár utazhasson be az országba, ahány román állampolgárt Románia kienged Magyarországra. Nem kell részleteznünk, mit jelent majd ez a rendelkezés az erdélyi magyarság számára, amely élelmet, gyógyszert, stb. csak a hozzájuk látogató magyarországi rokonok, barátok útján tud szerezni. Hozzátehetjük azonban, hogy nemcsak cinikus, de a nemzetközi joggal szögesen ellentétben álló, hisz gátolja az egyik legalapvetőbb emberi jogot, az utazás jogát. S egyben kiteljesülését jelenti annak a nem is rejtegetett politikai gyakorlatnak, mely Románia egész lakosságát — kiváltképpen pedig az itt élő magyarokat — a zsarolás, a terrorizálás eszközének tekinti. 91/1985 Temesvár, 1985. nov. 4. Megszűnik a temesvári magyar nyelvű könyvkiadás 1986-tól már a temesvári FACLA könyvkiadó sem jelentethet meg magyar nyelvű könyveket. Az elmúlt évtizedekben több romániai helyi vagy szakosított kiadó jelentetett meg könyveket — a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó mellett — a Romániában élő nemzetiségek nyelvein. Ilyen volt a FACLA is, mely elsősorban szépirodalmi munkák megjelentetésére vállalkozott és feladatának a Partium-ban, Erdély nyugati részében felmerülő ezirányú igények kielégítését tekintette. 94/ 1985 Marosvásárhely, 1985. dec. 1. Sütő András nem utazhatott Magyarországra Az elmúlt héten a marosvásárhelyi rendőrség megtagadta az útlevelet Sütő Andrástól. Sütő (sz. 1927) jeles erdélyi magyar író; drámáit világszerte ismerik. Jelen szeretett volna lenni az Advent a Hargitán c. darab-AZ IRODALOM GYENGÉD SZUBVERZIÓJA (Folytatás az előző oldalról) ményes szabadságot, az a gondolkodás és a személyes kapcsolatok szabadságával próbálja kárpótolni magát. Kelet nyugati peremén. Nyugat keleti peremén gyakoroljuk a paradox luciditást. Kelet-Európábán sok mindent nem lehet csinálni, de irodalmat lehet. Nagyszerűnek tartom, hogy a kortársi világirodalom kezd öntudatra találni, és meghatódva észlelem, hogy az írók tulajdonképpen kedvelik egymást és a világ minden sarkából szolidaritással néznek egymásra. A világirodalom hosszú távon hatalmasabb, mint a világpolitikai status quo. mert közelebb van ahhoz, amit az emberek a lelkűk mélyén éreznek és gondolnak. Nemcsak a hatalmi téboly és szorongás kimeríthetetlen, hanem az irodalom gyengéd szubverziója is. Nem tartok attól, hogy az irodalomnak lejárt az ideje, ha túléljük ezt a századot. jának bemutatóján, amelyet a budapesti Nemzeti Színház tűzött műsorára. 97/1985 Kolozsvár, 1985. dec. 8. Román folyóiratok újra támadják Magyarországot Az erdélyi magyarság és általában a Magyarország elleni romániai támadások sorában immáron hagyományszerűvé kezdenek válni a sajtóban publikált, december eleji, uszító hangvételű kritikák. Az elmúlt év végén a Romania Literara (Irodalmi Románia) egy volt magyar hadügyminiszter, NAGYBACON1 NAGY VILMOS publikált memoranduma kapcsán igyekezett bizonyítani országvilág előtt, hogy a mai Magyarország fasiszta exponensek véleményének szellőztetésével igyekszik feleleveníteni a revans szellemét. A Romania Literara egy további száma pedig BIBÓ ISTVÁNnak, a párizsi békeszerződést elemző egyik írását támadta meg; annak a Bibó Istvánnak a tanulmányát, aki mint az 1956-os forradalmi kormány államminisztere a mai Magyarországon aligha védhető. A Kritika című budapesti folyóirat annak idején szellemesen válaszolt — legalábbis — az egyik román támadásra. Fakszimilében közölte ugyanis PETRU GROZA egykori román miniszter, majd államelnök NAGYBACONI NAGY VILMOShoz írt baráti levelét. Ez év decemberében pedig a Romania Literara valamint a Contemporanul (A Kortárs) újra támadásba lendült két magyarországi kiadvány ellen. A Romania Literara dec. 5-én harsány szalagcímben adta tudtul, hogy „A magyar revizionisták és soviniszták újra akcióba léptek". A cikk maga semmi olyat nem mond, amit a román propaganda az erdélyi magyarság elleni számtalan uszító kampány során már el ne mondott volna. Megtalálhatók benne a dákó-római kontinuitás érvei és — mint vád — jellemző torzításokkal Erdély északi részének 1940-ben történt visszacsatolása Magyarországhoz. És a sugalmazás szintjén, természetesen az e tényekből fakadó letagadhatatlan fasiszta jelleg és jelenlét, mely mind a mai napig úgymond él és befolyást gyakorol Magyarországon és a magyar köztudatban. A szóbanforgó cikk RUFFY PÉTERnek a Hungria 1985/ 3-as, spanyol nyelvű számában megjelent egyik — A független Erdély címet viselő — cikkét használja föl a kifejtett érvek indoklására. Ruffy publicisztikai igénnyel, tárgyszerűen emlékezett meg a kelet-európai török hódoltság 1541 és 1687 közötti időszakáról, melyben a hatalmi egyensúly Erdély számára méltánylandó függetlenséget biztosított. E megfogalmazást illetően a román szerzőket elsősorban az háborította fel. hogy Ruffy „független" Erdélyről merészelt írni, miközben véleményük szerint a térség függetlensége csak az 1918-as Romániával tör ténő egyesítéskor jöhetett létre. Erdélyt — állapítják meg — hol a magyarok, hol a törökök, hol a Habsburgok tartották hatalmukban, megpróbálva megfosztani román identitásától ezer éven keresztül. A két román történészt az is felháborította, hogy Budapesten megjelenhetett a közelmúltban egy naptárformátumú kiadvány, Magyarország régi térképeivel, valamint a História 1985/4-es száma cikkben ismertette a két világháború közötti magyar propaganda néhány — egyébként autentikus — szemléltető térképét a Trianont követő területi veszteségeinkről. A szerzők azonban elfelejtik hozzáfűzni mindehhez, hogy Ceausescu egyik öccsének a közelmúltban még angolul is kiadott könyve közel egy tucat meghamisított, ill. minden történelmi alap nélkül, önkényesen megrajzolt térképet publikál, melyek az Erdély fölötti román igényt hivatottak minden kétségen felülinek beállítani. S a szerzők arról sem tesznek említést, hogy a 80-as évek elején a párizsi román nagykövetség pénzén forgalomba hozott röpiratok a román „élettér" határát valahol a jelenlegi osztrák-magyar határvonalnál jelölték meg. Természetesen az sem mellékes, hogy abban az időben a párizsi román követséget az a DIMITRU ANINOIU vezette, akit Ceausescu a Budapesten megrendezett Kulturális Fórumra delegált küldöttség vezetőként. 1985. dec. 6-án a Contemporanul vette célba Magyarországot. GOSZTONYI Péter, Nyugaton élő magyar történésznek az Akadémiai Könyvkiadónál újrapublikált hadtörténeti munkáját kifogásolja, mely az 1947-es párizsi békeszerződést és Magyarország újbóli területi veszteségeit a háborúból történő késedelmes kiugrás számlájára írja s nem — mint ahogy azt a cikk szerzői hallani szeretnék — a románság elvitathatatlan történeti előjogai érvényesülésének tekinti. Mi több, arra a kellő mértékben nem méltányolt történeti hősiességre sincs az „emigráns" magyar szerző tekintettel, amellyel Románia a II. világháború befejezését meghatározta. (Itt jelezzük, hogy egy, a múlt évben publikált kötetben ILIÉ CEAUSESCU és történésztársai groteszk szorgalommal igyekeztek bizonygatni, hogy az 1944. aug. 23-i román kiugrás a világháború döntő eseménye volt, melyhez fontosságban, mondjuk, Párizs felszabadulása nem is mérhető.) A - Bukarestben megjelentetett cikk értelmezésében Gosztonyi nézeteinek ellenforradalmisága vitathatatlan — nemhiába hagyta el épp 1956-ban Magyarországot! —, s hogy munkáját most Budapesten megjelentették — sugallja tovább a cikk —, egyértelműen bizonyítja a magyar kormányzat „nosztalgiáit" nemcsak a Trianon előtti idők, de még 1956 szellemi-társadalmi öröksége után is. A román lapok cikkei az erdélyi magyarok körében meglehetősen nagy felháborodást keltettek s mivel az efféle támadások immáron hagyományszerüvé kezdenek válni, reménykednek abban, hogy ezúttal nem marad el a határozott magyar válasz sem. Egyébként általános meggyőződés szerint a cikkek provokatív megjelentetése egyként igyekezett megbosszulni a Kulturális Fórumon a kisebbségi kérdésben kifejtett magyar álláspontot, és ugyanakkor a „román vélemény" ilyen drasztikus kinyilvánításával Bukarest — a Hazafias Népfront kongreszszusának előestjén — nyomást igyekszik gyakorolni a magyar vezetőkre, megelőzendő újabb nemzetiségvédelmi állásfoglalások megszületését. A Romania Literara és a Contemporanul hasábjain gyakorta feltett és ekként formulázott kérdésre: „Vajon kinek használ az efféle cikkek megjelentetése?", román vonatkozásban erdélyi magyar körök megállapítják: az ilyen cikkek romániai megjelentetése egy összeomló társadalmi rendszer és a Ceausescu-dinasztia önmentési kísérleteit szolgálják. Egy olyan rendszerét, amely szélsőséges nacionalizmusával minden nemzetközi összefogásnak eleve akadálya, s amely Európa középső és keleti térségeiben határozottan veszélyezteti a társadalmi nyugalmat és a megbékélést. 103/ 1985 Kolozsvár, 1985. dec. 20. Kányádi Sándor kórházba került KÁNYÁDI SÁNDOR erdélyi magyar költőt szívroham következtében kórházba szállították. Információink szerint állapota súlyos, de nem életveszélyes. Az utóbbi időben Kányádit sorozatosan zaklatták a hatóságok külföldi, elsősorban magyarországi és svédországi publikációi miatt, valamint azért, mert aláírta azt a memorandumot, amelyben — az erdélyi magyar értelmiség legjelentősebb képviselőivel egyetemben — tiltakozott a Kolozsvári Egyetemen végzett magyar diákok Óromániába történő kényszerkihelyezése miatt. Kányádi Sándor 1929-ben született egy székelyföldi kis faluban. Főbb művei: Harmat a csillagon (1964, versek); Kikapcsolódás (1966, versek); Függőleges lovak (1968, versek). Költeményeinek gyűjteményes kiadása 1970-ben jelent meg a Kriterion Kiadónál Fától fáig címmel. IZRAEL (IGAZ) BARÁTJA? Mint ismeretes, Románia az egyetlen kommunista ország, amelyik diplomáciai kapcsolatot tart fenn Izraellel. így Ceausescu. a Szovjetunió orra alá borsot törő fenegyerek Izrael nagy barátjaként is számon van tartva. Ha elővesszük a „LUMEA (A Világ) című hetilap véletlenül kezünkbe került 1981. október 2/8-i számát, bizony felvetődik a kérdés: tudatlanságból, avagy más okokból ered ez a naiv feltételezés? A román kormány angol nyelvű propagandalapja minden gátlás nélkül beszámol Khadafi ezredes 1981. szeptember 24-27-i bukaresti látogatásáról, amellyel a „Szeptember l-i Nagy Forradalom" vezetője a román vezér, a „Conducator" személyes meghívását és korábbi látogatásait viszonozta. Kommentár nélkül, hadd idézzük közös nyilatkozatuk Közép-Kelettel foglalkozó, eredeti angol nyelvű szakaszát: “The common belief was underlined that a comprehensive just and lasting peace in the Middle East could only be achieved on the basis of Israel's withdrawal from the occupied arab territories, Arab Jerusalem included, and of a settlement of the Palestinian people's question through recognition of its right to selfdetermination, independent statehood included. Proceeding from the Firm belief that the Palestinian question lies at the heart of the Middle East conflict, the two leaders reaffirmed the necessity that the Palestine Liberation Organization — the Palestinian people's legitimate representative — should participate in all international efforts aimed at finding a political solution to the conflict in the region.” MEGHALT GHEORGHE URSU ÉS VISKY ÁRPÁD ERDÉLYBEN A PEN KÖVETELI A GYANÚS KÖRÜLMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁT PEN American Center 568 Broadway — New York City 10012 — 212-334-1660 January 22, 1986 ROMANIAN DEATHS At the closing session of the 48th International PEN Congress George Konrad announced the recent deaths in Romania of Gheorghe Ursu and Arpad Visky. The deaths came under questionable circumstances at a time when persecutions of writers and others are severe in that country. Gheorghe Ursu, an engineer and poet, was placed in hospital confinement on September 21. 1985. after incurring minor charges relating to currency speculation upon his return to Romania after foreign travel Officials at the U S Department of State have indicated the real reason for his confinement was his keeping of extensive diaries that critical of the regime of Romanian President Nicolae Ceausescu. Ursu was last seen in good health on November 15. but his whereabouts were kept concealed from his wife and others until November 17, when she received a phone call informing her. "You are a widow. You can come to pick up his remains." Arpad Visky, a foremost actor and cultural figure of Romania's 2.5 million Hungarian minority, was found dead by hanging on January 5. 1986, in a forest outside the Transylvanian town of Sfintul Gheorghe. Following a lengthy imprisonment on political charges — during which time 1983—84 American Center President Galway Kinnell wrote to U S Ambassador to Romania David Funderburk on his behalf— Visky was granted an amnesty on September 7, 1984 He was banned from appearing on any stage in Romania, however, and obliged to work as an unskilled laborer, and then applied for emigration to Hungary. During the weeks prior to his death. Visky complained of official effort to hinder his emigration, telling his relatives and friends: "I know too much What they fear is that once I'm out. I'll tell about the torture, the harassment and intimidation, the humiliation According to relatives of the deceased, and the medical report of his death. Visky's body was found by a policeman, minutes after the onset of death. Friends and relatives said the tragedy was totally unexpected, and the circumstances highly suspect. On January 17. 1986. three Hungarian-speaking distinguished guests at the 48th International PEN Congress — Danilo Kis, George Konrad, and Sándor Csoori — signed the following statement, which PEN members and friends of PEN are invited to sign: “We deplore both incidents and call upon the Romanian government to allow an impartial, on-site inquiry into the causes of each death by an internationally recognized human rights group.”
