Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-11-01 / 11-12. szám
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk! NYUGATI- ÜUN6ARUNI cr THE WEST -The monthly publication of the CORVIN PUBLISHING LTD. IV. évfolyam, 11-12. szám 1985. november-december ELŐFIZETÉSI DÍJAK I ÉVRE: Kanada: $20.USA: US-$17.Egyéb országok: US-$25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 42-330 Canterbury Dr. S W. Calgary. Alberta. CANADA T2W IH6 Phone (403) 251-5408 NAGY KAROLY: EGYENJOGÚ EGYÜTTMŰKÖDÖK igény, amely a világ minden magyarjára kíván számítani a „szellemi haza” tagjaiként. A SAJKÓDI „NÉMETH LÁSZLÓ ALKOTÓHÁZ”-BAN E SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Balról jobbra: Vígh Katalin, Némethyné Magda (Németh László lánya), (mögötte: Pomogáts Béla és Czine Mihály), Pomogáts Béláné, Nagy János és Fekete Gyula (Foto: Előd László) Új magatartás-modell alakult ki a nyugati magyarságnak Magyarországhoz való viszonyában. Ez az új magatartás az egyenjogú együttműködők magatartása, ami elősegítheti a mintegy 16 milliónyi magyarság cselekvőképes szolidaritásának fejlődését. Mielőtt ennek az új magatartásnak a jellemzőit elemeznénk, tisztázzunk néhány régebbi eredőjű és néhány mai, másféle, a közúgyeket érintő magatartástípust, avagy elnevezést, nem részletezve itt az egyébként örvendetesen növekvő számú rokonlátogatók és turisták magatartásmintáit. 1. ELLENSÉG Hogy ki kinek az ellensége, azt vagy az egyik, vagy a másik fél nyilvánitja ki, vagy rajtuk kívül állók nevezik őket egymás ellenségeinek. A Nyugat magyarsága és Magyarország viszonylatában ki kiket nevez ellenségnek? A magyarországi hivatalos sajtó sokszor ellenségnek nevezi azokat, akik Nyugaton őszintén írnak-tevékenykednek a magyar sorskérdések ügyeiben, különösen ha ezek a tevékenységek a nagyhatalmaktól való függetlenséget, vagy az egypárt-uralommal szemben a demokráciát, a szabadságot tűzik ki célul. A nyugati magyar sajtó egy része mindenkit ellenségnek bélyegez, aki Nyugaton élő magyarként kapcsolatot tart fenn Magyarorszaggal. különösen ha ez a kapcsolat magyarországi hivatalok által is szervezett alkalmakat, konferenciákat, programokat is magában foglal. Ha viszont megnézzük, hogy kik is azok, akiket pl. a budapesti vezető pártlap ellenségként támad, akkor olyan embereket találunk köztük, mint a kanadai köszörűs költő, sokkötetes élő klasszikusunk, aki József Atülát mondhatta barátjának és akit a torontói egyetem avatott díszdoktorává, és mint a müncheni irodalmár, aki harmincötödik éve szerkeszti a világ egyik legszínvonalasabb magyar folyóiratát. És amikor számba vesszük, hogy kik is azok, akiket pl. a müncheni politikai havilap és az ohioi egyházipolitikai hetilap támad ellenségként, akkor olyan embereket találunk köztük, mint az 1956-os magyar forradalom Nemzetőrségének vezetője, aki ma New York-ban emeritusz professzor és aki a Columbia egyetem kiadásában 680 oldalas angol nyelvű könyvet szerkesztett Trianonról és 612 oldalasat a forradalomról, meg mint az egyik legszínvonalasabb amerikai magyar szórványközösség egyik vezetője, aki 18 éve magyar folyóiratot is szerkeszt és magyar tárgyú egyetemi programot tart fenn amerikaiak részére. Nyilvánvaló, hogy e szélsőséges politikai fórumok „ellenség” kategóriája arbitrális, öncélú agitáció. Az igazi ellenség — mert a magyarok közösségének ellensége — nyilvánvalóan a?, aki azon igyekszik Nyugaton vagy Magyarországon, de bárhol a világon, hogy e közösség egymást kereső, számontartó, védő szolidaritás-tudatát, kéznyújtási akaratát tiltó, elmarasztaló, éket verő módon csonkítsa, lehetetlenné tegye. Akár úgy, hogy még a gyermekek tankönyveiből is kitiltja másutt élő testvéreik létezésének tényét, akár úgy, hogy az együttműködők ellen állandó poliükai propaganda-kampányokat folytat. Ezek a magyarországi és külfölsi dezinformáló módszerek az utóbbi években egyre kevesebb hiszékeny követőre találnak. Magyarországon is növekszik az egészséges, emberséges magyarságtudat iránti kifejezett és Nyugaton is fejlődik a magyarországi, az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyarsággal a kapcsolatok felvételének és gondozásának, az együttműködésnek az igénye. Van áttételesebb megfogalmazása is az „ellenség" címkének. Azt irta pl. egy budapesti akadémikus nemrégiben: „Idegenbe szakadt hazánkfiai, külföldön élő honfitársaink is, ha valóban szeretik és ápolják anyanyelvűnket, ha csakugyan becsülik a nemzet kulturális értékeit és történelmi hagyományait, akkor a szocialista Magyarországgal sem lehetnek ellenségesek ...” (Köznevelés, Budapest, 1984. márc. 16..) Az akadémikus, úgy látszik, nem ismeri eléggé a külföld magyarságát. A Nyugaton élő magyarok döntő többsége ugyanis egyáltalán nem annak adja jelét, hogy a szocialista Magyarországgal ellenséges, hanem annak, hogy disztingvál, különbséget tesz Magyarország és annak politikai rendszere, rendszerei között Magyarország és a Kárpát-medence magyar népe, a magyar kultúra, a magyar élet, a magyar felemelkedés iránt szeretettel, sőt segítőleg, támogatólag érez és gyakran cselekszik is a legtöbb nyugati magyar, míg a Magyarországon jelenleg uralmon lévő hatalom, párt, rendszer, politika iránt legtöbbnyire kritikával él, ellenérzéseket nyilvánít. Jó példa erre az a nyilatkozat, amelyet az Amerikai Magyar Református Egyesület 32. konvenciója fogadott el 1984. szept. 21-én Ligonier-ban. A nyilatkozatnak a magyarországi és a külföldi magyarság közti kapcsolatokról szóló mondata így hangzik: „Származásunk földje, Magyarország népével, ott éló testvéreinkkel továbbra is keressük, ápoljuk és építjük kapcsolatainkat és szívből reméljük, hogy népünk önrendelkezési jogát mielőbb visszanyeri és szabadon intézheti sorsát." Ez nem ellenséges magatartás, hanem olyan álláspont, amit ellenzékinek szoktak nevezni. 2. ELLENZÉK Az ellenzéki magatartásra általában az alternatívák érvényesítési szándéka jellemző. Jelenléte nagyon fontos, mert ellenzék nélküli hatalmi monopóliumok dogmatikussá válnak, tehát érdekérvényesítésük diktatórikus, az emberi szabadságot a dogmáknak vetik alá. Minden szabadság tulajdonképpen az alternatívák szabadsága, lehezékiségére a magukat „magyar demokraükus ellenzék '-nek is nevező csoportok és egyének működése. Olyan gondokat elemeznek, olyan témakörökben mutatnak fel alternatívákat független és bátor — mert hivatalosan elmarasztalt, néha üldözött — sajtójukban, könyveikben, találkozóikon, amelyeknek a hatalmon lévő szervek dogmaérvény esi tő eszközei miatt sehol másutt nem kaphatnak nyilvánosságot. Nyugaton szinte minden színvonalas magyar orgánum ellenzéki, tehát alternatívaérvényesítő szándékú a magyar függetlenség, szabadság és demokrácia érdekében, így például az Uj Látóhatár, a Magyar Műheb/, az Irodalmi Újság, az Itt-Ott, a Szivárvány, a Bécsi Napló, a Katolikus Szemle, a Nyugati Magyarság és az Új Idő — folytathatnánk a felsorolást. Az ellenzékiség egyik gondja, hogy ha nem vigyáz: az általa ellenze't negatívumok neki pozitívumokként jelentkezhetnek, hisz létjogosultságát igazolják. Tehát, ami Magyarországon rossz, az egy-egy ellenzéki orgánumnak ,jó" vagy „jól jön”, mert ismét azt bizonyítja, hogy neki van igaza, és hogy ő fontos, és mert — nem utolsósorban — fenntartja a lapot. Ez a veszélyes buktató úgy kerülhető el, ha mércéül az emberséget, az etikát és az egyetemes magyar érdekeket használja az ellenzék, és ha nem válik öncélúvá. 3, KOLLABORÁNS, BEHÓDOLÓ Kollaboránsra minden hatalomnak szüksége van, de egyik sem becsüli őket sokra. Van, aki elvből, vagy üzleti, tudományos vagy egyéb szerződések érdekében fogadja el a mindenkori magyarországi kormányzat minden, vagy sok irányvonalát olyankor is, amikor az ellentétes a magyarság kifejezett érdekeivel. Van olyan csoport például, amely régi, munkásmozgalmi beidegzódottségekkel még ma is progresszivnek hiszi azt, hogy lapjában Amerikáról csak rosszat, Magyarországról és a Szovjetunióról csak a jót írja meg. Van, aki országos és nemzetközi fórumokon biztat mindenkit a mindenkori kormányzatok kritikátlan és feltétel nélküli, alattvalói igenlésére, a kedvezőtlen valóságokat kárt okozó módon elhallgató, „lojális" támogatására. Hogy is mondta Illyés Gyula?: „Növeli, ki elfödi a bajt." Van, aki még mindig fél valamit szóvá Nagy Károly: Egyenjogú együttműködők (I old.) Az AMSZ tisztújító közgyűlése (2. old.) Szentpétery Miklós: Hosszú tél előtt (3. old.) Németh László: Karácsonyi üzenet (4. old.) Csicsery-Rónay István: Az 1945-os választások (5. old.) Erdélyi Magyar Hírügynökség (6. old.) Köteles Pál levele az MBK—ITT-OTT-oldalon <8 old.) HHRF—CHRR HÍRADÓ — Beszámoló a budapesti Kulturális Fórumról (9. old.) Tűz Tamás: A hintaló álma (10. old.) Kabdebó Tamás: Jászi Oszkár (II. old.) Miska János: Hungárika-gyújtemenyek Kanadában (12. old.) Komjáthy Aladár: Gombos Gyuláról (12. old.) Michnay Gyula: Szökés a recski halaltáborból (13. old.) Magyar Judit beszámolója a budapesti Népművészeti Fesztiválról (14. old.) Faust Ilona riportja hétvégi magyar iskolásokkal (14. old.) Magyarország — Hirek-események (15. old.) Csoóri Sándor, Horváth Elemér, Kolumbán Miklós, Tamási Miklós, Tűz Tamás versei tenni. Hisz ne feledjük, mert nem is olyan régen volt az, hogy — Radnótival szólva — „oly korban éltünk e földön", amikor „ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit”. Szót emelésért volt. amikor börtön, sőt hálál járt. Van, aki már megint fél. Magyarországon azért nem mert őszinte Tenni, mert Telt. hogy' nem kap úüevelet külföldre, most külföldön, és külföldről Magyarországon jártakor meg azért nem mer őszinte lenni, mert fél, hogy nem kap, vagy legközelebb majd nem kap vízumot Magyarországra. A hatalom erőszakosságának és saját bátortalanságuknak áldozatai ók. (...) 4. MUNKATÁRS, KÜZDŐTÁRS Az egyenjogú egyúttmúködók munkatársi, kúzdótársi magatartása új viselkedési forma nyugati magyarok és Magyarország viszonylatában. Mi e magatartás lényege? „Azt keressük, ami összeköt” — ahogy Bárczi Géza nyelvész-professzor mondta 1970-ben Debrecenben, az első anyanyelvi konferencián —, miközben különböző elveink és céljaink őszinte, kritikus fenntartásával, megvitatásával és lehető közelítésével, és azonos elveink és céljaink, valamint egyezkedéseink eredményeinek valósággá munkálásával vitázó felekként és egyúttal munkatársakként együttműködünk. A modell régi, de külföldi magyarok a közelmúltig csak elvétve alkalmazták. Talán azért, mert a nyugaü magyarok Magyarországhoz való viszonyulásában a két domináló megítélés és elvárás eddig más volt. Az egyik az volt. hogy aki Magyarországgal együttműködik, az nem lehet ott őszinte, kritikus, egyenjogú partner, annak el kell fogadnia a másik fél játékszabályait, definícióit, a kormányzat tabuit. Nem lehet, nem szabad, nem illik, illojális olyan kérdéseket szóba hoznia, szóvá tennie, netán olyan elvárásokat nyilvánítania, amiket a másik fél ült vagy kényesnek ítél, vagy ami — ma divatos szóhasználattal — „neuralgikus pont". A másik elvárás és megítélés ez volt: aki becsületes, üsztességes és a magyar függetlenség, szabadság és demokrácia érdekében munkálkodik külföldön, az semmilyen területen nem működhet együtt magyarorszagiakkal, mert azok feltehetőleg nem ugyanezen az alapon állnak, s ha valaki mégis együttműködik velük, akkor nem igaz. hogy ő üsztességes. hogy ö a magyar szabadságban hisz, hogy rendes ember, akkor ó vagy áruló, vagy köponyegforgató, vagy naiv idióta, de mindenképpen: ellenség. (Folytatás a 7. oldalon) tősége, létjogosultsága. Jó példa jelenkorunk magyarországi ellen
