Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
1985. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 3. oldal Szeptember közepén az Agerpress, Románia hivatalos hírügynöksége leplezetlen lekesedéssel jelentette, hogy Billy Graham, az ismert amerikai evangélista szerint Romániában a hívók szabadon gyakorolhatják vallásukat Billy Graham állítólag azt is mondta, hogy ez a vallásszabadság kiteljed valamennyi Romániában működő felekezetibe. Graham különben tizenkét napot töltött Romániában, s több helyen is beszélt a hívőkhöz. Nyilatkozatát tehát — legalábbis látszólag — saját, közvetlenül a néptől származó tapasztalataira alapozhatta Az Agerpress ezzel kapcsolatos lelkesedése érthető. Kerek három hónappal korábban az Egyesült Államok Kongresszusának egy delegátusa Romániában járt, és az amerikai képviselők ott homlokegyenest ellenkező tapasztalatokra tettek szert Tony Hall, Christopher Smith és Frank Wolf képviselők hazaérkezésük után levelet intéztek a román külügyminiszterhez, amelyben „mélységes szomorúsággal" állapították meg, hogy Romániában a szabad vallásgyakorlás joga messze elmarad a kívánalmaktól. Elismerték ugyan, hogy Romániában fennáll bizonyos fokú vallásszabadság, talán nagyobb is, mint a sztálini időkben, leszögezték azonban, hogy meggyőződésük szerint a 14 engedélyezett felekezet a valóságban csak igen korlátozott jogokkal rendelkezik. Hozzátették, hogy a rendelkezésükre álló jelentések, valamint saját tapasztalataik szerint a vallás gyakorlása egyeseket súlyos veszélynek tesz ki. A képviselők hasonló szellemben számollak be útjukról a Kongresszusnak is. Az, hogy az amerikai honatyák személyes tapasztalataikra hivatkoztak, nagyon kellemetlenül érte Bukarest urait Ezért jött nekik kapóra Billy Graham nyilatkozata. Érdemes ennél a pontnál megemlíteni, hogy Billy Graham nem először tett szívességet a kommunista tömbnek. Néhány évvel ezelőtt ő volt az, aki „felfedezte" a vallásszabadságot a Szovjetunióban. Hogy Billy Graham tudta-e, mit jelent nyilatkozata, az legalábbis kétséges. <3 egyszer úgy érezte, itt az ideje annak, hogy Romániában is prédikáljon, s a román hatóságok habozás nélkül beengedték ót Graham valószínűleg nem is tudta, hogy az amerikai Kongresszusban a Ház éppen szeptemberben készült megvizsgálni, meghosszabbítsa-e Románia számára a legnagyobb vámkedvezményt Ebből kifolyólag nyilván nem is gon-Tűz Tamás: HOVÁ IS SZÁLLT? SZENTPÉTERY MIKLÓS: A CIA ÉS A ROMÁNOK Alig lép ki a félhomályból már messziről megismerem lassú járása elvarázsol dőlt arra, hogy Románia az ó nyilatkozatával igyekszik majd a három képviselő véleményét semlegesítem. Billy Graham nyilatkozatát tehát a román vezetők úgy fogadták, mint mennyből a mannát De Romániára a három képviselő véleményétől függetlenül is nagyon ráfért panasz érkezett arról is, hogy a román kormány semmibe se veszi az emberi jogokat Egyes nyugati magyar szervezetek áldozatkész és fáradhataüan munkája következtében előbb az Egyesült Államok Kongresszusában, majd a sajtóban is egyre többször foglalkoztak az erdélyi magyar kisebbség fölsóhajtok jaj Istenem csak úgy mellesleg mi lesz még itt ha í termete égbe nőtt s elriasztják egész derékig az elíziumi mezők már egy kis kedvező hírverés. Pedig, ami a külpolitikát illeti, nem is olyan régen Románia volt a kommunista államok közül az amerikai sajtó kedvence. Az amerikai lapok egy időben újra és újra felidézték Ceausescu daliás tetteit Alig két évvel uralomra jutása után, 1967- ben, szembeszegülve Moszkvával, nem volt hajlandó megszakítani Románia diplomáciai kapcsolatát Izraellel. Egy évvel később a kisebb kommunista államok közül egyedül ó ítélte el Csehszlovákia megszállását Amikor jó egy évtizeddel később a szovjet hadsereg bevonult Afganisztánba, megint csak Ceausescu volt az, aki nyíltan helytelenítette Moszkva lépését. Eközben nyilvánosan megtagadta Románia részvételét a Varsói Szerződés államainak hadgyakorlataiban. Mi több, a mai napig sem engedte meg, hogy szovjet csapatok állomásozzanak Románia területén. Legutóbb pedig, 1984-ben, Románia volt az egyeüen állam a szovjet blokkban, amely Moszkvával dacolva részt vett a los angelesi olimpián. Annak ellenére azonban, hogy a legutóbbi „hőstett” óta még csak egy év telt el, Románia és a „maga útját járó” (Maverick) Ceausescu sokat vesztett nemzetközi tekintélyéből. Néhány hónappal az olimpia után ugyanis a Washington Times egy cikksorozatban beszámolt arról, hogy szovjet csapatok ugyan nem állomásoznak román területen, de úgy és akkor vonulnak át rajta (például Magyarországra vagy Bulgáriába), ahogy és amikor akarnak. A lap fényt derített arra is, hogy korábban szovjet-román közös hadgyakorlatot tartottak Románia területén, távol a nagyobb városoktól, s hogy a román tüzérséget a Szovjetunióban képezik ki. Végül közölte a lap azt is, hogy magasrangú román tisztek rendszeresen részt vesznek a Varsói Szerződés hadgyakorlatain. Más nyugati források is azt jelentették, hogy a szovjet-román katonai együttműködés egyre szorosabbá válik. Kiderült az is, hogy Románia a Szovjetunió gondos irányítása mellett fegyverszállitmányokkal támogatja a különböző „felszabaditási” moznehéz sorsával. Ugyanakkor a nyugat-német kormánykörök gazdasági eszközökkel, sajtójuk pedig a közvélemény mozgósításával igyekezett nyomást gyakorolni Romániára az ugyancsak Erdélyben élő német kisebbség érdekében. Na de a románok részt vettek az olimpián! Az amerikai külügyben George F. Will, a Washington Post nagynevű publicistája szerint Romániának számos támogatója van, s ezek nem győzték hangoztatni, hogy a román sportolók ott voltak Los Angelesben. Ezek számára igen kellemetlen volt, amikor David Funderburk, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete váratlanul lemondott pozíciójáról, s lépését azzal indokolta, hogy a külügy szabotálja Reagan elnök külpolitikáját. Még kellemetlenebb volt azonban, amikor 1985. június 26-án Funderburk a Szenátus Romániával rokonszenvező tagjai előtt elmondta, hogy egy alkalommal a román kormányzat egy magasrangú képviselője meglátogatta ót hivatalában, s beszélgetésük során megemlítette: hónapokkal az olimpia előtt a román és szovjet illetékesek már megbeszélték, Románia részt fog venni az olimpián. A román hivatalos személy szerint mindkét állam számára az látszott legelőnyösebbnek, ha Románia továbbra is „fuggeüen”-nek mutatkozik. Az Olvasó ezek után bizonyára azt hiszi: nem sok maradt Románia presztízséből. Hát, azért maradt. . . Augusztus végén Jack Anderson, a közismert amerikai újságíró és munkatársa, Dale Van Atta valamilyen módon rábukkant a CIA egy szigorúan bizalmas jelentésére. A jelentés Romániáról szólt, s szerzői, a CIA munkatársai, észrevehetően arra törekedtek, hogy Ceausescu külpolitikáját kedvező színben tüntessék fel. Ugyanakkor azonban felhasználták az alkalmat arra is, hogy Ceausescu egészségi állapotát illetően rendkívül pesszimista jóslatokba bocsájtkozzanak. A CIA szerint a román pártvezérnek prosztatarákja van, s nem valószínű, hogy megéri a tavaszt Anderson természetesen nyomban tollat ragadott, s részletesen beszámolt olvasóinak e különös leletről. vadmacska mondanám de nem vad durcás de csak a szája nagy zsoltározik nyugodni nem hagy szent János négy lovára kap egyszerre vágtat mind a négyen fölszikrázik a négy sarok Anteusz várja lenn a mélyben arany lepkét a bronz marok hogy így alakja elmosódott most már végleg sirathatom hová is szállt hová is szólok nincs válasz csak irathalom Ceausescu különös súlyt helyez az Egyesült Államokkal való kapcsolatának további javítására. Ceausescu, mondja a CIA szakértője, meg van győződve arról, hogy Romániának — amelynek 830 mérföldes közös határa van a Szovjetunióval — szüksége van erős szövetségesekre, ha másért nem, hát lélektani okoknál fogva. A CIA bizonyos abban, hogy Ceausescu folytatni fogja ravasz külpolitikáját a Szovjetunióval szemben. Ceausescu azonban tisztában van azzal is, fejeződik be a CIA-jelentés, hogy a Szovjetunió csak addig tűri Románia szurkálódásait, amíg az nem jelent számára komoly veszélyt. Ez az utolsó mondat teljesen értéktelenné tette azt a korábbi állítást, hogy Ceausescu baráti kapcsolatokat kíván az Egyesült Államok és Románia között, hisz nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy ebben nem mehet túl messzire. Az ember azt hinné, a CIA is tudja ezt. . . Néhány hónappal korábban a londoni Economist megállapította, hogy a nyugateurópai megfigyelők egyre kevésbé veszik komolyan Ceausescu külpolitikai háryjánoskodásait. Az angol lap hozzátette ehhez azt is, hogy maguk az oroszok sem veszik szivükre Ceausescu krakélereskedéseit. Az elmúlt évben más kelet-európai országok izgatták fel Moszkvát, folytatta a lap: a kelet-németek és a magyarok. Amiből következik, hogy a CIA szakértői galmakat. Aztán végre egyre több és több Megtudtuk cikkéből, hogy a CIA úgy véli, írnak, de nem olvasnak. Csoóri Sándort meghívta Norman Mailer Az alábbiakban közöljük Norman Mailer írónak, az amerikai PEN elnökének másolatban rendelkezésünkre bocsátott levelét, amelyben Csoóri Sándort meghívja a PEN 48. nemzetközi kongresszusára New Yorkba, 1986. Január 12-18. között lou.se Ertnch F jnces FitzGerald Sanford Friedman Allen Ginsberg Peter Glassgold Barbara Goldsmith John Irving Stanley Kautlmann Edmund Keetey Galway Kmneli Lucy Komisar Jane Kramer Cynthia Macdonald Bernard Malamud Arthur Miller Mary Moms Victor Navashy Sidney Oflit Grace Paley Richa J romét Rose Styron William Styron Calvin Trillin Martin Tücher Thomas Wallace Hilmj Wolltze> Jeily Simon Chasen. Esq. PEI\( A mefican Center 568 Broadway. New York. New York 10012 (212) 334-1660 / Cables: Admerpea New York 29 August 1985 Mr. Sándor Csoori Keleti Karoly utca 38.III.2 1024 Budapest, Hungary Dear Mr. Csoori. It's my pleasure to invite you to be an Honored Guest at PEN'S 48th International Congress which will take place in New York from January 12-18. 1986. Our hopes are that this Congress will be one of the more memorable occasions in PEN's history. In America, already, interest is large. Most of our best and best-known writers are planning to attend, and the theme in these technological, power-heavy, anti-literary days might prove fruitful, for our separate round tables will circle around one primary question: The Writer's Imagination and the Imagination of the State. This polemical rubric is. to my knowledge, new. Indeed, it has the virtue of being not at all abstract so soon as we remind ourselves that to speak of the imagination of the state during the Middle Ages is not difficult, at least not to the degree that the Church was wed to the state. Now. we have different states but their imaginations often follow parallel paths—how else account for those near—to—identical high-rise buildings along the rim of every major city in the world? This is. of course, but a salute to the ramifications of the question, yet it speaks. I hope, of the promise to be found in these discussions. Needless to say. the week of the 48th International Congress should prove lively in New York. The media of America may be ready by now to pay attention to the writers of the world—for a week at least. One of us may even say something before the panels, parties, and festivities are done that will ring the equator with the speed of thought. Cheers. Norman Mailer President WDKffi IDOKJNtj INTO HERITAGE LANGUAGE SCHOOLS gftTi CONFERENCE • a 3ÍU 'Ip3 November 15 6:30-10:00 November 16 8:30-5:00 Red Deer Lodge, Red Deer mem1 Representatives from 120 community language schools will meet in Red Deer for regional meetings and workshops on curriculum development and teacher training. The highlight will be the 1985 Alberta Heritage Language Development Awards, to be presented on November 16. The conference is sponsored by the ^ Cultural Heritage Division of Alberta Culture, and the Secretary of State, with assistance from Alberta Education and the Northern and Southern Alberta Heritage language L Associations. / For more information, contact: Cultural Heritage Division 2nd, 12431 Stony Plain Road Edmonton, Alberta, T5N 3N3 427-2927 Edmonton 297-8407 Calgary CULTURAL HERITAGE Helping to enrich if our life. Liberia
