Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

1985. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal LEMONDOTT AMERIKA ROMÁNIAI NAGYKÖVETE! TILTAKOZÁSUL KORMÁNYA TÉVES ÉS HATÁSTALAN ROMÁNIAI KÜLPOLITIKÁJA ELLEN Az alábbiakban eredeti szöveggel részleteket közlünk a „Washington Post” 1985. május 15-i cikkéből, amelyben David Funderburk, az Egyesült Államok romániai nagykövete nyilvánosságra hozza lemondásának és tiltakozásának okait. Funderburk leleplezései tanulságul szolgálnak ahhoz is, hogy hogyan, milyen területe­ken kell folytassuk mi, Nyugaton élő magyarok felvilágositó munkánkat. El kell érjük, hogy a Romániában egyre veszélyeztetettebb kisebbségi sorban élő magyar testvéreink számára védelmet, jogokat biztosíttassunk nyugati kormányaink határozottabb fellépésé­vel! After 3 and a half years of trying to per­suade officials in Washington to toughen their approach to Romania, David Funder­burk has resigned as the U.S. ambassador to Bucharest and decided to publicize the policy dispute he has waged with senior administ­ration officials. Funderburk argues that U.S. policy toward Romania at present is largely misconceived and ineffective. Funderburk, in an interview here Mon­day, called for a revision of U.S. policy and a possible end to the most-favored-nation trading status and other concessions Washington grants to Bucharest govern­ment. Romania has received preferential U.S. treatment since the late 1960s on the basis of a foreign policy that often diverges from Moscow’s. But Funderburk contends that Romania’s independence is exaggerated and its ties to the Soviet Union are more exten­sive than Washington policy-makers are wil­ling to recognize. Moreover, he says, Roma­nia’s abysmal record on human rights and its lack of internal reforms are a mockery of declared U.S. policy goals. Funderburk, 41, a former university pro­fessor of history with links to conservative Sen. Jesse Helms (R-N. Car.), was appointed ambassador in 1981. He speaks Romanian and studied in Romania for two years in the 1970s on a Fulbright and other foundation grants. In a letter accepting his resignation “with deep regret,” President Reagan expressed ap­preciation for Funderburk’s “efforts to im­prove the human rights situation in Roma­nia" and commended him for “steadfast support pf our national security interests in Europe.” Funderburk referred to a “network” of administration officials, primarily at the departments of State and Commerce and in­cluding some at the Central Intelligence Agency, who, he said, have dismissed or belittled evidence the embassy in Bucharest has collected documenting Romania’s growing economic ties with the Soviet Union, the presence of large numbers of nonmilitary Soviet personnel in the country, the transfer to the Soviet Union of tech­nology Romania has obtained from the West, and Bucharest’s position as a major exporter of arms. “Much evidence we sent in was over­looked and ignored,” he said. “They scrambled to denigrate a lot of the material we put forward.” He complained of a tendency among some administration off! cials to soften criti­cism of human rights abuses in Romania and to lavish praise on the Bucharest government for foreign policy positions which, in Fun­derburk’s view, often have more form than substance. But standing in the way of a policy revi­sion, according to Funderburk, are some senior U.S. officials with a vested interest in sustaining the image of Romania as a Soviet Bloc maverick deserving of U.S. conces­sions. Külön égbolt” 99 Köteles Pál, az Erdélyből Magyarországra áttelepült kiváló író első szabadföldi köny­vét a Corvin Kiadó jelentette meg. A kisebb­ségi helyzettel foglalkozó — és három elbe­szélést is tartalmazó — 163 oldalas, szép kivitelű könyv maradandó élményt nyújtó olvasmány mindenki számára. Megren­delhető szerkesztőségünk címén, ára: 6 US­­$ vagy 8 kan. $ (plusz 50 cent postakölt­ség). “There are people back in Washington who will go the limit to make excuses for and to defend Ceausescu, because their jobs, promotions, careers depend on proving they were right about Romania,” he said. “So every three of four weeks, we give them something — a high-level visit, a trade concession, whatever. We ought to get more from these people for the concessions we make.” “There is a street term the Romanians use, smecher, meaning someone who is sneaky, crafty, a wheeler-dealer,” he said. “That applies to the government in Bucharest.” Funderburk said other western countries are ahead of the United States in reassessing formerly positive approaches to Romania. He said he had seen diplomatic reports de­scribing increasingly negative views of Romania among several Western European states and a report by an official of a neutral European country who, after visiting most East Bloc countries recently, concluded Romania ranked worst in observance of human rights and general conditions. U.S. policy toward Romania has been based on the premise that the public displays of independence from Moscow by Ceauses­cu, who has ruled Romania since 1965, are a genuine irritant to the Soviet Union and a positive example to other East Bloc states, and therefore should be encouraged. Ceausescu has criticized the Soviet inva­sions of Czechoslovakia and Afghanistan. His country is the only Warsaw Pact mem­ber that refuses to let Soviet troops on its ter­ritory for maneuvers and that does not send troops to joint pact training exercises. He defied the Soviet-led boycott of the Olympic Games in Los Angeles last year, and he has scolded the Soviet Union as well as the Uni­ted States for raising tensions in Europe over nuclear weapons. Additionally, Ceausescu's ties with China and his relaüons with all parties in the Midd­le East have proved useful back channels for U.S. policy-makers. Romania is the only East European naüon to have maintained diplomatic contacts with Israel since 1967. To support his charges against Washing­ton officials, Funderburk cited several instan­ces in which he said administraüon members sought to refute material contrary to Roma­nia’s independent image or to temper public criticism of Romania. — On Soviet presence: “Our guys observed a large Soviet presence in Romania that was not welcome news to some officials in Washington. On our own initiative, we looked in registries, checked schools, traced license plates and came up with an ungodly number of resident Soviets, including Soviet agents in factories monitoring Romanian ex­ports to the Soviet Union. This should have been an indicaüon that Soviet-Romanian co­operation is closer than had been previously reported and a sign that Romania is a more reliable Warsaw Pact partner than is com­monly thought. Instead, the information was ignored." POMOGÁTS BÉLA (Magyarország): IGAZSAGKERESO DOKUMENTUM REGÉNY Galgóczi Erzsébet: VIDRAVAS Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984 Ezerkilencszáznegyvennyolc szeptemberé­ben igénytelen külsejű, szürke fedelű köny­vecske hagyta el a nyomdát: A Magyar Bel­ügyminisztérium közlése a Maort-szabotázs ügyéről című kiadvány az efféle „könyvek” sorában nem az utolsó volt, politikai szerepét mindazonáltal ugyanaz a szándék szabta meg, mint a többiét. Annak a megfélemlitési kampánynak volt az eszköze, amelyet az egyeduralomra törő Rákosi Mátyás-féle poli­tikai csoportosulás szervezett a szövetséges pártok, a kommunista párttagság, az értel­miség, sót az egész ország ellen. Az ún. „Maort-szabotázs" ügyében elren­delt vizsgálat, a lefolytatott politikai per és a meghozott büntető ítéletek valójában azt a célt szolgálták, hogy megfélemlítsék és a kor­mányzat engedelmes kiszolgálójává tegyék a „régi értelmiségnek” azokat a képviselőit, akik szaktudásuk következtében irányító posztokat töltöttek be a gazdasági életben. Az eljárás egyszersmind magán viselte a hideg­­háborús hisztéria bélyegét, minthogy a Maort (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) az amerikai tóke érdekkörébe tartozott, s a veze­tői ellen lefolytatott politikai per ilyen módon a „nemzetközi osztályharc” része lett. Ezt a szándékot jelezte a vádlottak kiválasz­tása: az eljárás „forgatókönyve” dr. Papp Si­mon egyetemi tanárt, a Maort nem sokkal korábban nyugdíjazott vezérigazgatóját sze­melte ki elsőrendű vádlottnak, mellette Ábel Bódogot, a vállalat beszerzési osztályának vezetőjét, Binder Béla bányamérnököt és dr. Barnabás Kálmán fógeológust állították bíró­ság elé. Az elsőrendű vádlott a magyar olajkutatás és bányászat kiemelkedő egyénisége volt, mint az 1981 -ben megjelent Magyar Életrajzi Lexikon írja róla: „a magyar kóolajbányászat megteremtője”, akinek kutató munkája nyomán 1937-ben feltárták a zalai olajmezót. Mint vállalati vezérigazgató, egyetemi tanár és akadémiai tag, egyaránt alkalmas volt arra, hogy egy értelmiségellenes kirakatper főszereplője, kis híján áldozata legyen. Bör­tönéből 1955-ben szabadult, később rehabili­tálták, s ismét az olajiparban dolgozott, 1970- ben halt meg, munkásságát azóta nagy szak­mai megbecsülés övezi. Galgóczi Erzsébet új regénye ennek a Papp Simonnak az alakjával és a „Maort-sza­botázs” ügyével foglalkozik, midőn Simon Pálnak, a hamis vádakkal börtönbe zárt olaj­kutató mérnöknek a sorsát megrajzolja, felidézi az 1948-as kirakatper előkészületeit, lefolyását és következményeit, illetve szé­lesebb körben képet ad az ötvenes évek ele­jének eseményeiről, tragédiáiról, általános politikai légköréről. Vállalkozása arra irá­nyul, hogy a „személyi kultusz” korának po­litikai önkényét minél teljesebben dokumen­tálja és leleplezze, ezért mutatja be az értel­miségi elit sorsával együtt egy elhagyott kis falu paraszti társadalmának ugyancsak megaláztatások, erőszakoskodások követ­keztében megnyomorított életét, s ezért idézi fel a „Maort-szabotázs” ügye mellett a kor­szak politikai kirakatpereinek epilógusát, az 1953 elején kezdeményezett (s végül is abba­maradt) „cionista orvosper" eseményeit Munkájában azt akarja kimutatni és bizo­nyítani, hogy a Rákosi-korszak durva önké­nyét nemcsak a politikai elit vagy a „régi értelmiség” szenvedte meg, hanem az egész társadalom, s egy nemrég adott interjúban éppen arra hivatkozik, hogy ebben a kor­szakban az ország felnőtt lakosságának közel egyötöde ellen folyt bírósági eljárás vagy rendőrségi nyomozás. A rákosista önkény nemcsak a magyar gazdasági, politikai és kulturális életben okozott szinte mérhetetlen károkat, hanem a társadalmi lét „finomabb”, mentális jellegű szerkezeteiben: az emberek gondolkodásában, közéleti magatartásában, közösségi tudatában is. A későbbi politikai fejlődés során minden­esetre könnyebben lehetett jóvátenni a köz­vetlen politikai károkat, a tömeges jogsérté­seket, mint a társadalom mentális szerkeze­tében bekövetkezett torzulásokat A regény­író munkáját és felelősségét éppen ez: a társa­dalmi méretekben bekövetkezett lelki trau­mák. tudati sérülések orvoslásának igénye jelöli meg. A Vidravas cselekménye „félreeső falu­ban” történik, azt azonban egyáltalában — On Soviet-Romanian trade: “I’ve repor­ted that Soviet-Romanian trade relations are getting closer. But this was downplayed by some in Washington who found ways of juggling figures to suggest the increase doesn’t have much meaning. Part of my ar­gument was that the Soviet percentage in overall Romanian trade has risen. They an­swered me with the argument that this was only a statistical ration resulting from a drastic cutback of Romania’s imports from the West" — On technology transfers: “There is evi­dence reported by various sources that Romania has transferred to the Soviet Union technology it obtained from the West, al­though it denies this. Those at State concer­ned about maintaining or improving good relations with Romania have tended to make light of such information. In virtually every case when the sale to Romania of a par­ticular U.S. product has been disputed among American agencies, State has argued for the sale. — On arms exports: Figures prepared by the U.S. Arms Control and Disarmament Agency on the world’s leading arms expor­ters were published last October in Business Week. They listed Romania as the fifth lar­gest exporter in 1982. Funderburk said De­puty Defense Minister Ilie Ceausescu, Nico­­lae’s brother, denied that Romania exported weaponry. “When we reported the fact of Romania’s ranking to Washington, they went bananas.” Funderburk said. “Agencies scrambled and said it couldn’t be true. But we hadn’t fabri­cated a thing. We were just reading from ACDA figures. The first response from Washington came back to us saying, you nasty guys, Romania couldn’t have been fifth. Weeks later, we got an acknowledge­ment, a short and quiet one, conceding that perhaps Romania ranked within a notch or two of the published figure." — On human rights: Funderburk said the European Bureau at the State Department has shown a willingness to water down or delete criticism of Romania's human rights abuses, although State’s own Human Rights Bureau has forcefully condemned Romanian oppression. nem állíthatjuk, hogy a „személyi kultusz" korának politikai önkénye nem érvényesülne ennek a falunak az életében. A regény hőse. Rév Orsolya feltörekvő középparaszti csa­ládból származik, apját a középparasztok nagyrészéhez hasonlóan „kulákl istára te­szik”, bátyját munkaszolgálatra viszik, ót magát mint „kuláklányt” kizárják a buda­pesti képzőművészeti főiskoláról. A fiatal lány már a háború után lett diák, öt is magával ragadja az azt követő esztendők or­szágos újatakarásának lendülete, az a teremtő láz, amely a „fényes szelekkel" érkező nem­zedék verseiből ismerős, családjának ellen­kezésével megküzdve belép a Madisz-fiatalok közé, a gimnáziumban kommunista lesz, bizalommal telve megy a budapesti főis­kolára, s egyszerűen nem érti, hogy szüleit, testvérét, ót magát miért sújtják a váratlan és indokolatlan büntetések. Csak akkor kezdi felismerni a rákosista önkény igazi termé­szetét, midőn Simon Pál kitelepített feleségét befogadják szülei, s ö az asszonnyal beszél­getve később a börtönbe zárt mérnök buda­pesti barátaival kapcsolatba kerülve megtud­ja a kirakatperek valódi történetét, midőn gyermekkori jóbarátja, az ávéhás tisztté a­­vanzsált Smukk Tóni praktikái révén tanúja, sót elszenvedője lesz az elnyomó apparátus kíméleüen móidszereinek. A regény, mint már említettem, igen széles körben mutatja be a Rákosi Mátyás és csoportja által bevezetett politika embertelen módszereit és következményeit, s ezt a széles körű ábrázolást hiteles történelmi doku­mentumok egész sorával támasztja alá. Nem­csak az ún. „Maort-szabotázs” hivatalos ügy­iratait és a kirakatper áldozatainak emberi sorsát idézi fel, hanem korabeli újságcikkek, politikai brosúrák és későbbi emlékiratok, visszaemlékezések tanúságtételét is felhasz­nálja. A korszak politikai torzulásairól festett kép evokativ ereje elsősorban ezeknek a doku­mentumoknak köszönhető: a valóságos események, a valóságos emberi sorsok életre keltése révén rajzolódik ki előttünk a Rákosi­­féle politikai voluntarizmus és önkényesség igazi karaktere. Galgóczi Erzsébet1 őszinte írói igazságkereséssel tárja fel és vizsgálja meg ennek a korszaknak a szomorú dokumentu­mait, részben ifjúságának keserű tapasztala­tait akarja „kibeszélni”, de érezhető az a felháborodás is, amely a kirakatperek anya­gával és módszereivel ismerkedve fogta el. (Kortárs, 1985. január)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom