Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. május ARCCAL AKRON FELÉ Az elmúlt évek során a széttépett, önmagát emésztő magyar emigráció állapotában csodálatos változás történt. A tegnap még lázas letargiában szenvedő hazafias front tekintete reménykedőn Akron felé fordult. Többé nem lehet agyonhallgatni, lekicsinyelni vagy hamis rágalmak hadjáratával elnémítani az új magyar hangot, amely mind vallási, mind nemzeti alapon a megújhodás hirdetője lett. 1980-ban a Lorántffy Otthon díszkertjében a „Trianoni Emlékmű” felállításával megtörtént a zászlóbontás. A szívek mélyén izzó magyar érzés három felejthetetlen szóban vált élővé újra: „Nem, nem, soha!” 1982-ben elkészült „Az 1956-os magyar szabadságharcos szobra”. S amikor a szabad világ népe régen elfelejtette ezeket a bátor hősöket, akkor Akron magasra emelte az 56- os magyar szabadságharcosok zászlaját és kimondta a jelszót: „Tovább harcolunk!” 1985 tavaszán készül már „A második világháború magyar hőseinek emlékműve”, amely május 26-án kerül leleplezésre, és a vitéz magyar katonáknak megadva a tiszteletet, Akron újból emlékeztet: „Híven, becsülettel, vitézül!” 1985. március 15-én az akroni vasárnapi iskolásgyermekek ajkán felcsendült a Kossuth-nóta: „Kossuth Lajos azt üzente...” Akron példaként szolgál, Akron utat mutat a világ magyarságának, üzenetet küld a csodálatos szeretet intézményein és őseink neveit viselő házain, iskolásgyermekein keresztül: magyarnak maradni minden más népek kereteiben is! — Eszerint él, dolgozik és áldoz az akroni református gyülekezet, amikor Ft. Dömötör Tibor püspök úr vezetése alatt (akinek hitét és bátorságát csak Lutherhoz és Kálvinhoz hasonlíthatnánk) csodákat teremt. . . Negyven év telt el, hogy végre a második világháborúban hazája szabadságáért küzdő, aztán elfelejtett magyar katonának, a sebesülteknek, a halálraítélt mártíroknak, az idegen és hazai földben, sokszor névtelen tömegsírokban elhantolt magyar hősöknek — Ft. Dömötör Tibor püspök javaslatára — a LorántfTy Otthon igazgatósága, a szabad világ hazafias magyarságával karöltve, kifejezi tiszteletét és hódolatát, és a hősi emlékmű felállításával örök emléket alkot. A magyarságukhoz ragaszkodó, hű magyarok és egyesületek jó része — megértve Miskolci Panulics Lajos: AHOGY EMLÉKSZEM ... Sovány kis asszony, hamar őszülő, vasárnapon templomba készülő. Utána főzés nyolc éhes szájnak, semmi árnyéka rajta a bájnak. Amíg az ételt asztalra adta, ajaka az imát morzsolgatta. Reggel első volt a felkelésben, mert nem volt határ tevés-vevésben. Nappal a mosás és sok porolás, foltozás, varrás, nem volt naplopás. Vacsora után — beszélgetésben, kötőtű sürgőit sovány kezében. Soha, sohasem volt csepp henyélés, apám oldalán sok fametélés. Kevés fillérit úgy számolgatva, csak szükségesre elosztogatva. A pénz volt neki egy nagy fogalom, az volt örökös nagy aggodalom. Felnőttünk, élete könnyebbé válott, jobb jövő kapuja előtt állott. Ám a nagyvilág tetőre fordult, bánat pohara ismét kicsordult. Mert a világban szerteszakadva, ölelésekre már nem akadva Már csak levélben írhatta nekem: Vigyázz magadra, édes gyermekem! Egyszer csak levelét hiába várva a kezeimet imára zárva — szívemre nehéz, nagy bánat borul, föléje a hideg sír domborul. Oly messze-távol egyszerű sírja, a vádat lelkem egekre írja. Sohasem békülve e világgal, díszítem sírját könnycsepp-virággal. Ima telepszik remegő számra, ahogy emlékszem édesanyámra az emlékmű jelentőségét és egyben fontosságát is — már elküldte adományát. De sokan még nincsenek tisztában az érzéseikkel és határozatlanok. Fel kell tennünk a kérdést: lehetnek-e magukat még magyarnak valló személyek és sokszor nagy múltra és eredményekre visszatekintő magyar társaságok, egy-Rplo rjpólr • ÉDESANYÁM SÍRJÁRA Hol van már a bölcsődalod, hol a pergő könnyed, áldásodat mikor adod, hogy lelkem betöltsed, mikor ragyog szelíd mosoly glóriás orcádon, gyenge hangod mikor dalol, ha a vigaszt várom? Édesanyám, Édesanyám, de messze vagy tőlem, nem láthatod, miként pereg érted alá könnyem, nem látod a kihűlt ételt az árva tányéron, bús szivembe a gyász fészkelt, bánat az árnyékom. Ott, ahol most én lakozom, meghaltak a lelkek, emlékeden, mély gyászomon egyedül kesergek, nincsen, aki vigasztaljon, aki úgy szeressen, mint ahogy Te, őrangyalom, Édesanyám, lelkem! ANYÁK NAPJA ALKALMÁBÓL SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT! WHEN I WAKE UP ... When I wake up and see the sun shining brightly, When I hear the wild calls of a lovely blue jay, When I see a rose waving its petals gently, When I feel nature just calling to me in May, When I look forward to the day ahead of me, / know it could be nothing else but Mother's Day' by Anna-Mária Miklóssi (12) szemetekbe, ha megszólalnak magyarul, hogy édesapám, édesanyám, nagypapa vagy nagymama. De mi lesz holnap? Mert a holnapot senkinek sem ígérték oda... Milyen szép lenne, ha apák és nagyapák, akik a II. világháborúban harcoltak Magyarországért, újból beállnának a harcosok soraiba és áldoznának az emlékműre, hogy gyermekeik és unokáik egyszer eljöhessenek a Lorántffy Otthon díszkertjébe a szoborhoz, megcsodálva a gyönyörű emlékművet, rámutatva a bronztáblákra, büszkeséggel mondhassák: ebben a hadtestben szolgált apám vagy nagyapám Magyarországért, ... értem. Testvérem, ha félrehúzódsz és hátraállsz, saját magad felett mondasz ítéletet és nem más felett. Mert lehet-e ítélkezni afelett, aki legkeményebben dolgozik és életét szenteli az Istennek és adja népének? Az emlékmű felállításának híre átjutott már a vasfüggönyön is. A gúzsba kötött, némaságra ítélt Magyarország szenvedő arca felénk fordul. Jaj nekünk, ha nem tudunk egyek lenni! 1985. máj. 26., Akron, OH, USA. Ez a dátum a magyar történelem lapjaira kerül! Ezt a dátumot megtanulják unokáink majd egy szabad Nagy-Magyarországon, mert a Ft Dömötör Tibor püspök úr által elvetett mag a magyar szívek termőtalajába hullt, maholnap csírázni kezd és érik a vetés! Szedenits Jenő (A második világháborús hősi emlékművel kapcsolatban érdeklődhetünk a következő címen és telefonszámon: Lorántffy Care Center, 2631 Copley Rd., AKRON, OH 44321, tel.: (216) 666-2631 és (216) 666- 2611. Minden egyes adomány levonható az állami jövedelmi adóból. — Mindent Isten dicsőségére és a magyarság javára!) ITT—OTT négy-öt magyar összehajol házak, egyesületek, egyletek vagy szövetségek, hogy valamilyen összeggel is ne tudnának hozzájárulni a hősi emlékmű felállításához? Az nem tarthat vissza senkit sem, hogy az emlékművet nem New Yorkban, Washingtonban vagy Clevelandban, hanem Akronban állítják fel— hiszen itt áll a trianoni emlékmű és a magyar szabadságharcosok szobra is. A magyar kérdés nem személyi vagy helyi kérdés, hanem a lelkiismeret kérdése! Az idő sürget Testvéreim, ma még boldogsággal néztek gyermekeitek vagy kis unokáitok mosolygó arcára, ma még könnyeket csal Tamási Miklós: NAGYANYÁM Csendben feküdt már napok óta, kinn a november sárban járt. Egyszer csak felkelt, tántorogva széktől asztalig botorkált. Anyám nyugtatva szállt feléje, ő intett, hogy most menni kell. Hazamennék — suttogta kérve, s mint síró gyermek aludt el. És láthatatlan jöttek érte a régi játszótársai, hogy hazatérjen, ahogy kérte, nem dolgozni már, játszani. Ül a mennyei karosszékben, angyalhad udvarol neki, s hogy jövőnket megmondja végre, parasztkártyával veti ki. „A Kerekasztal hangos kiáltása; ,Ember, merre vagy... ?’ — Berenyi Ede költő szívkitörése volt Valamennyiünk szivében is él ez a kérdés. Mi, emigráns magyarok, hazánkat elhagytuk — otthonunk ott nincs már. Otthonunk itt van, de ez nem a hazánk. Mi ez? Tudathasadás? Nem. Rég tudott dolgok újrafelismerése. Kezdetben a Földet kaptuk lakhelyül mi, emberek, s ezt most végre felismertük: hogy mindnyájan világpolgárjogot kell szerezzünk! Emberül kell viselkedjünk mindenütt, mindenkivel; ez feladatunk, amit egyre többen zengjünk! Mi, akik az érem két oldalát ismerve látjuk már, hogy a zsarnokságnak nincs nemzeti lobogója, tudjuk: nem terjed keletről nyugatra, mint hajdan a lovashorda... A zsarnokság bennünk van. Illyés így írta: S mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban. . . A zsarnokság az egyénből fakad s lesz világjelenséggé. Ezért küzdeni ellene az egyénnek kell, míg világjelenséggé válik a kölcsönös megbecsülés, az Isten- és emberszeretet Ez a Kerekasztal célja ma és mindenkor. Aki hallja, adja át. Aki hallja, élje át! Aki hallja, élje is meg — hogy ember az Istennel, hogy ember az emberrel, békében szót értsen.” E szavakkal nyitotta meg Duba Ibolya a Magyar Kerekasztal Fórum (vezetője Előd László, Los Angeles) márciusi műsorát, s e szavakkal szeretném üdvözölni a pasadena-i Magyar Kerekasztal Fórum nevében az ÍTTOTT — MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG (MBK) tagjait és olvasóit a Nyugati Magyarság olvasó- és írótáborában. Előd László MEGHÍVÓ Május 25-én, szombaton este 8 órai kezdettel a pasadena-i Hilton Szálló Rose termében (150 S. Los Robles Ave., Pasadena, CA 91101 — 796-5838) rendezi a „Magyar Kerékasztal Fórum” Nt Kálmán Szabolcs előadását „Egyházi élet Magyarországon — Egy útinapló” címmel. A rendező Fórum szeretettel hív és vár minden érdeklődőt az igen érdekesnek ígérkező előadásra!
