Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. március NYUGATI MAGYARSÁG HUNGARIANS OF THE WEST Published monthly by the CORVIN Publishing Ltd. A CORVIN Publishing Ltd. havonta megjelenő lapja Kiadóhivatal (Editorial Office): I I 75 I Canfield Rd. S.W. Calgary. Alberta CANADA T2W IJ6 Tel.: (403) 238-2191 Felelős kiadó és szerkesztő: MIKLÓSSI István Társszerkesztő: MISKA János Előfizetési dijak: Kanada $17.-, USA US$15.Egyéb országok US-$20.Kéziratokaí nem örzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A teljes, valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Szerkesztőségi zárás a hónap utolsó napján! Babrálás A „babrálás” szó eredete nagyon régi, a ma divatban levő szófejtő eljárások szerint visszanyúlik még abba az időbe, amikor régmúlt idők fürge női ujjai állapították meg, hogy melyek a fogyasztásra alkalmas babszemek — ezeket gondosan összegyűjtötték —, és melyek azok, amik emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Amik, ha az ember elé kerülnek, csak bosszúságot okoznak, vagy Isten ne adj, amikbe beletörik az ember foga. Na, ezeket aztán különválogatták és a szemétbe szórták. Mai rohanó életünkben a babszemek válogatását fürge női ujjak már nemigen végzik, az is gépesítve van. Maradt azonban még terület, ahol máig is van babrálás, ilyen az irodalom területe is — annak ellenére, hogy sok helyen már az irodalom is gépesítve van. Vannak kritikai hajlammal rendelkező személyek az élet minden területén, igy az irodalom területén is. Ezeknek az önhirdetett kritikusoknak tevékenysége a babrálás. Mielőtt azonban tovább mennénk, le kell rögzítenünk, hogy a babrálás — amint azt az előbbiekből tisztán láthatjuk — nem égi adomány, hanem földi gyarlóságból eredő hajlam. Most nézzük, hogy hasznos, avagy káros tevékenység a babrálás? Fogas kérdés, a válasz sem lehet egyszerűen igen vagy nem. Mert amennyiben a babráló (kritikus) a tiszta babszemeket gyűjti össze és ajánlja fogyasztásra az olvasó számára, a többire pedig fölhívja ugyan a figyelmet, de félresöpri, úgy tevékenysége természetesen pozitív, a válasz egyértelműen: igen. Sokszor tapasztalunk azonban olyan jelenséget, ahol a babráló (kritikus) nem az emberi fogyasztásra alkalmas babszemeket gyűjti össze, hanem az óhatatlanul azok közé keveredett és emberi fogyasztásra alkalmatlan dolgokat, azután azokat tálcára rakva mutogatja: idenézzetek, mit találtam! Sokszor még nagyítóüveget is tesz oda. A jó dolgokat? Azokat pedig meg sem említi. Ebben az esetben a babráló (kritikus) tevékenysége negatív, semmi esetre sem hasznos. Milyen eredmény várható az ilyen babrálástól? Lehet az eredmény az olvasóra nézve bágyasztó, a babrálóra serkentő, de nem alkotó munkára, hanem kizárólag csak további babrálásra, végül pedig idegesítő az íróra, az alkotóra, mert ő azt, hogy az értékes dolgok között értéktelen is akad, úgyis nagyon jól tudja. Fentieket összegezve tisztán látható, hogy még a mai gépesített világban is lehet létjogosultsága a babrálásnak, de kétségtelenül helytelen szemlélet az, ahol valaki nem az értékeket keresi, nem azokat emeli ki. hanem éppen azokat elhallgatva — a szemétbe valón kezd rágódni, aminek eredménye más nem lehet, minthogy előbb-utóbb beletörik a foga. —bagossy— TAR MIHÁLY: HOL AZ 1 MILLIÓ? Valamikor 1949-ben vagy 1950-ben történt, egy müncheni utam alkalmával, amikor vettem egy „Hungária" (vagy „Új Hungária") nevű Münchenben megjelenő magyar lapot. Vámos Imrével beszélgettem azon a délelőttön az egyik magyar irodában, ahol a volt külügyminiszter (?). Hennyei úr is jelen volt. Hennyei kegyelmes úr félrehivta Vámos Imrét és megkérdezte tőle, miféle fiatalember vagyok, ki fia-borja. Vámos Imre valószínűleg ,,megbízható"-nak mondott, mert a kegyelmes úr a kezembe nyomott egy tucat „Króniká"-t, amely akkor a Habsburgdinasztia lapjaként jelent meg. A Vámos Imrével való beszélgetésem után elindultam csomagommal az állomásra. Útközben olvasgatni kezdtem a Hungáriá-t. Mindjárt az első oldalon akkori kedves íróm, a „Néma Forradalom" írója, egy hosszú cikkben számolt be a szétosztott egymillió dollárról. Kovács Imre ugyanis felháborodott azon, hogy a Svájcban letétbe helyezett egymillió dollárt szétosztották .. . Nekem akkor még fogalmam sem volt arról, miféle egymillió dollárról beszél, mert nekünk erről otthon nem tettek említést, de a kintiek közül sem tudott róla senki. A cikk olvasása közben azonban kezdett felébredni bennem a gyanú: ha Kovács Imre is így beszél a dologról, akkor itt valami disznóság történhetett. Érdeklődni kezdtem, és többen elmondották, hogy ezt a pénzt — állítólag amikor Kállay Miklós lett az ország miniszterelnöke, a kormányzónak tett javaslata alapján — egy svájci bankban helyezték el azzal a céllal, hogy ha a sors úgy hozná és egy újabb emigráció kerülne Nyugatra a második világháború után, akkor majd a magyar kérdések előtérbe helyezéséhez legyen valami anyagi fedezete a majdani emigrációnak. Azt is elmondották, hogy Horthyékat főleg a trianoni területcsonkilás vitte rá a pénzelhelyezésre, mivel nem akartak úgy járni, mint a 19-es emigráció, amelynek állítólag a nyugat-európai szakszervezetek folyósítottak anyagi segítséget akcióikhoz. Az az információ is járta ebben az időben, hogy ez az egymillió dollár része annak az összegnek, amit Gordon volt pénzügyminiszter és Rákosi helyezett ki Svájcba egy esetleges másik emigráció anyagi bázisának. Ez a propaganda azonban elég rövid idő alatt elcsendesedett, hitelét vesztette. Csak szóban hirdették közöttünk. A „Hungária" viszont egymás után hozta a vádló cikkeket azok ellen, akik eszmei szerzői voltak a pénz szétosztásának. Sok minden kiderült a vita és a támadások lezárása után. A pénz három kint élő személy nevén lett kivéve. Az egyik egy Franciaországban élő báró vagy gróf volt. Állítólag hebegett, baj volt a beszédjével. Ahhoz azonban értett, hogyan kell a pénzt kivenni. Ettől a három személytől függött a pénz sorsa. Ha ők nem hajlandók aláírni, akkor a pénz a bankban marad. (Később olyan hírek is szállingóztak, hogy ez az összeg 3 millió volt, de 2 milliót visszaadták — állítólag a svájci kormány politikai döntése alapján — Rákosi követelésére és így az ügy feledésbe ment. Ahogy akkor hirlett. a Rákosi-kormány perrel fenyegette meg a svájciakat.) Kapott ebből a pénzből állítólag az akkori politikai vezérkar minden oldala, tekintet nélkül arra, hogy mely politikai párthoz tartozott. Nem kapott, tudtommal, a Nemzeti Parasztpárt egy kis csoportja és a szociáldemokraták Szélig Imre-frakciója. Ebben az az érdekes, hogy azok az elkötelezett politikusok, akik éppen a legszegényebb parasztság és munkásság képviselői voltak, nem voltak hajlandók felvenni egy fillért sem, mert érezték, hogy az vállalt feladatukkal összeegyeztethetetlen lenne — mivel ez a pénz elvben nem egyes személyek zsebére lett előirányozva, hanem közös magyar ügyek megsegítésére! Csak akkor tudtuk meg, amikor erre a kontinensre értünk, hogy a szétosztok túljártak a Parasztpárt képviselőinek az eszén (de úgy tudom, a szociáldemokratákén is). Úgy ügyeskedtek ugyanis, hogy amennyiben később baj lesz lesz a dologból, akkor legyenek a vádlottak között azok is, akik megtagadták a pénz felvételét. Hogyan részesültek ezek a képviselők a szétosztott pénzből? Behívták őket hol az egyik, hol a másik képviseleti irodába és kiutaltak nekik abban az időben komolynak számító összegeket. Meg sem mondták nekik, honnan származik a pénz, csak egy nyugtat kellett aláírniuk az átvételről. Évek múltán egyszer valaki állítólag elkezdett beszélni a szétosztott pénzről, de rögtön figyelmeztették: az ő nevével is őrzik a nyugtát a pénz felvételéről és jobb lesz hallgatnia! Valószínűleg lesznek olyanok, akik e cikk elolvasása után azt mondják majd, hogy ez egy hazaiak által irányított propaganda a keresztény nemzeti emigráció megbontása céljából. Csak azt üzenem nekik, szerezzék meg a müncheni könyvtárakból vagy a washingtoni Kongresszusi Könyvtárból a „Hungária" (vagy „Új Hungária”) 1949—50-es számait és olvassák el a bennük megjelent cikkeket. Gondolom, hamar meggyőződhetnek arról, hogy a „Hungária" nem bal-, hanem igen jobboldali lapként jelent meg annakidején. Lesznek olyanok is, akik nem látják értelmét annak, hogy ma, csaknem 40 évvel később foglalkozom a témával. Azoknak üzenem: ha annakidején a letétbe helyezett pénz nem tűnik el, ma nem lenne probléma az amerikai Human Rights Committee, vagy a Kanadában létrejött testvérszervezet működtetése, nagyobb hatásfokkal járhatnánk el az elszakított területeken üldözött testvéreink érdekében. Jó lenne egyszer levelet intézni az aláírókhoz és megkérdezni tőlük, tájékoztatnának-e bennünket a pénz sorsáról. Hátha azok a személyek, akik kaptak a millióból hajlandók lennének valamivel hozzájárulni a magyarság megmentéséhez a roman, a szlovák, a jugoszláv és az őrségi végeken, avagy Kárpatukrajna magyarlakta területein. Mert a Helsinki Egyezmény állítólag mindenkire kötelező érvénnyel bír, nemcsak hazánkra, Magyarországra! Következő számunkban egy cikksorozatot indítunk Tar Mihály munkatársunktól, aki a torontói Magyar Kultúrközpont elmúlt tíz esztendejéről ad majd bőséges tájékoztatást. Cikke a mindannyiunkat érdeklő egyesületi életben felmerülő és ismétlődő közös problémákról ad számot. írásából a magyarság féltése érződik ki, a hazai és a határainkon túli magyarság kulturális életének elsődleges kibontakoztatását szorgalmazza és azt elemzi: mivé fejlődhettünk volna, ha vannak demokratikus gyökereink, amelyekből itt is táplálkozhatott volna magyarságunk? (Szerkesztőség) TÚL SOK SZABADSÁG? (Folytatás az 1. oldalról) ható be, amellyel a külföld ezen — anyanemzetétől jogtalan békeszerződésekkel elszakított — kisebbséget a mai romániai vezetés fasiszta terrorjának fenntartás nélkül kiszolgáltatta. Ha tehát egy állam, és nem utolsósorban Magyarország, aggodalmát fejezi ki az erdélyi magyarság etnikai jövőjével kapcsolatban, akkor — hangsúlyozzák az erdélyi magyarság reprezentánsai — ez nem jelent mást, mint annak a természetes felelősségérzetnek a megnyilvánulását, amit az erdélyi magyarság egy emberként elvár, követel, és jogosságát — a terror ellenére — visszaigazolja. (Bécsi Napló) MÉG KAPHATÓ! Nagy Károly: „MAGYAR SZIGETVILÁGBAN — MA ÉS HOLNAP” c. könyve. Megrendelhető: Püski-Corvin, 1590 Second Avenue, New York, N.Y. 10028, USA, ára: US-10.-. EGYESÜLT MAGYAR ALAP 208 Bloor St. West, Suite 702 Toronto, Ont. M5S 1T8 Megnyílt a segítés útja az elszakított magyarság felé!!! Hungarian United Appeal 1984—85 Erdélyi harangokból ágyúkat öntöttek, amikor fegyver kellett Kossuthnak. Most fegyver helyett harangok kellenek, hogy kongjanak az erdélyi és felvidéki magyarokért. Bebörtönzött írók, házkutatások, zaklatások, széttelepitett családok, menekülő magyarok tanúi a rabszolgaságnál rosszabb világnak. A Magyar Alap tagja (Sz. A.) Kolozsvárról, három társával belevetette magát a sebes Al-Dunába, hogy Erdélyből Jugoszláviába meneküljön, és onnan Olaszországon át Kanadába jusson. A négy közül egy belefulladt, tanúsítva a magyarság sorsát —, érte is szóljon a harang! 1985 az emberi jogok ottawai világkonferenciájának éve. Ekkor a szabadföldi magyarság egészére, de különösen a kanadai magyarságra fontos szerep vár. Soha vissza nem térő alkalom ez, hogy 28 nyugati állam legkiválóbb szakértőinek tudtára adhassa az elnyomott magyar kisebbség sérelmét. Ezernyi politikus, újságíró, rádió- és TV-tudósító, s rajtuk keresztül az egész világ hallani fogja a szabadvilági magyarság kiküldötteinek szavát, ha kiküldjük őket... Ók lesznek az erdélyi és felvidéki harangok . .. CORVIN PUBLISHING LTD. (Nyugati Magyarság) KÖNYVKIADÁS!!! Fizessen elő lapunkra! A Széchenyi Társaság 1985. március 28- án, csütörtökön 19:30 órai kezdettel tartja 1985. évi rendes közgyűlését Calgary-ban, a Magyar Kultúrközpont tanácstermében (69 St. — Richmond Rd. S.W.). Connaisseur Water Systems Figyelem! Ne mulassza el a Connaisseur Water Systems vállalat nagyszerű ajánlatát! Kérésére a vállalat — 10 napos kipróbálási időre — otthonában felszerel egy víztisztító, kondicionáló berendezést — ingyenesen, minden kötelezettség nélkül. A készülék működtetése sem sót, sem karbantartást nem igényel. Segítségével: — ásványi anyagoktól mentes, tiszta ivó-, fürdő- és mosóvizet kap; — használata meggátolja a vízkövesedést, így meghosszabbítja a vízmelegítő élettartamát; — könnyebbé válik a kád, csap, csempe, mosdókagyló tisztántartása; — kevesebb mosópor és szappan használatával pénzt takarít meg, ^ ^y, garancja — bérlési lehetőség! , 5935 - 35th St. S.E., Calgary 297- 0160 Ára: *379 OO
