Nyugati Magyarság, 1982 (1. évfolyam, 2-9. szám)
1982-02-01 / 2. szám
NYUGATI MAGYARSA'G The monthly publication of the CORVIN PUBLISHING LTD. I. évfolyam, 2. szám 1982. február KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 44 Deerview Way S.E. Calgary, Alberta, CANADA T2J 6K2 Tel.: (403) 278-4958 Canada Posies Post Canada Third Troisieme class class* PO80 Calgary, Alberta MAGAS ISTVÁN: LESZ-E LENGYEL TAVASZ? A lengyelországi katonai diktatúra ostromállapota már harmadik hónapja gyürkőzik saját népe szabadságtörekvéseivel szemben. Ahogy általában forradalmak, szabadságharcok lefolyását nehéz előrelátni, napjaink lengyel eseményeit sem tudjuk elfogadhatóan kiértékelni. Talán ez a felfogás okozta azt a hirtelen bekövetkezett hallgatást, amellyel a világlapok és képes folyóiratok az elmúlt hét folyamán a lengyel eseményeket illették. Úgy tűnik, hogy a világsajtó a „Minden csoda három napig tart!” mondás jegyében, újabb látványos esemény híján, egykedvűen hátatfordít e jelentős történelmi eseménynek. De mit várt a világ közvéleménye? Az eseményeket szemlélők többsége 1956-os magyar módra fegyveres népfelkelést várt Erre valószínűleg a Kreml és lengyel alantasai is felkészültek s talán részükről a legegyszerűbbnek látszó erőszakos elnyomást találnák megoldásnak. Hiszen régi törvény, hogy a diktatúrák csak addig életképesek, amíg agresszív módon tudnak elnyomni és terjeszkedni. A Szolidaritás Mozgalom működésének kezdete óta hangsúlyozta új harcmodorát, amely abban áll, hogy nem hajlandó az elnyomó rendszer érdekeiért, annak gazdasági csődhöz vezetett módszerei szerint dolgozni. Ugyanakkor vezérük, Lech Walesa szállóigévé vált, néphez szóló — „Egy ablakot se törjetek be!” — figyelmeztetését se feledjük. Nem kell tehát meglepődnünk a jelenlegi fejleményeken, bár lehangoló tényük kétségtelen. Több bíráló hangú vélemény hangzott el, miszerint a Szolidaritás Mozgalom elbizakodottságában még a vezetők letartóztatására sem volt felkészülve, azoknak helyettesítéséről nem gondoskodott . .. Államvezetési ügyekben tapasztalatlan személyekből áll a vezetőség ..., stb., stb. Tegyük fel a kérdést mi történnék egy fegyveres ellenállás esetén? Minden bizonnyal a lengyel nép óriási véráldozatával záruló megtorlás lenne a válasz, amely csak súlyosbodna egy Lengyelország határán kívül terjedő konfliktus esetében. Nem is említve egy esetleges világháború elindulásának tényét, amelynek csupán kezdeti időszakában a szovjet katonai megtorlás a lengyel nemzetirtást el tudná végezni. Ki állna aztán ugyan harcba e nyomorúságos, elvtelen, megalkuvó, pacifizált világszínpadon a keresztény polgári világrend védelmében, amely máris „lengyel érdekek” hamis jelzőjével van helyettesítve? Nemes veretű, biztató szólamok ugyan naponta hangzanak el a szabad világ vezető hatalmainak részéről, élen az Egyesült Államokkal és Angliával, de érezhető, hogy mindez nem lépi túl a gazdaságpolitikai és alapjában véve az egyéni pártpolitikai manőverezések határát. Reagan elnök bátor kiállása a lengyel szabadságharc ügyében reményt keltő, de vajon a végrehajtásban támogatja-e őt adminisztrációjának kulcspozícióban levő tanácsadó gárdája, munkatársai és alárendeltjei köre? Egy lengyel fegyveres szabadságharc esetén nem maradna-e az elnök egyedül? Sun reporter Tom Kennedy was in Vienna, prior to the imposition of- martial law in Poland, to investigate the situation facing refugees arriving in Austria from behind the Iron Curtain. The photos accompanying this and Sunday’s article were taken surreptitiously by Kennedy. Normally reporters and photographers are not allowed into the camp. TRAISKIRCHEN, Austria — Behold the Portals of Despair. That’s exactly what the masses of refugees from Eastern Europe see as they pass through the gates of this 19th century military barracks, 15 miles south of Vienna. New arrivals from Poland alone numbered about 1,000 a week, until last Sunday’s imposition of martial law stopped the exodus. Joining the Poles in their desparate bid for freedom are Czechs, Slovaks, Yugoslavs, Hungarians, Rumanians, Russian Jews, even a sprinkling of Bulgarians and Albanians, all making their way through the Iron Curtain — about 50 miles east of here. Refugees have been coming to this reception centre for 25 years, ever since Austria regained its independence after post-World War II occupation. But, seldom has the influx been greater, their state more pitiful or the resources with which to provide for them so scarce. “We are no longer able to cope with the problem and have reason to believe the worst is yet to come”, an Austrian official, working for the United Nations’ Commissioner for Refugees, said privately. Like other administrators of this sprawling, overcrowded, stench-filled facility — the Ellis Island of Europe — he Haig külügyminiszter nyilatkozataiban szabadságeszmék védelmére hivatott államférfi reagani elvei tükröződnek. A külügyminiszter ténykedései viszont nem állnak egyenes arányban a hirdetett magasztos elvekkel. A Jaruzelszki-féle, szovjet jótállással irányított lengyel ostromállapot úgy „beárnyékolta” (Haig megfogalmazása!) például az amerikai-szovjet viszonyt, hogy az árnyék különböző színskáláit Haig és Gromiko genfi találkozása alkalmával kerek nyolc óra hosszat vitatták. Nagy hiba volt! Elsősorban amerikai is forbidden to talk to the press and so asked not to be identified. The camp is fast becoming Austria’s chief financial burden and is already an agonizing and increasingly divisive issue in this usually placid country of 7.5 million people. There are about 35,000 refugees in Austria, their ranks swelling as conditions in the Soviet bloc deteriorate. Austrian officials say they have records on 28,800 Polish asylum-seekers. But, at least another 25,000 are in the country privately as tourists with no plans to return home under the present circumstances. Austria provides not only food and accommodation for those seeking asylum, but also hands out pocket money to those with no financial means — which is the majority. A few days before the Polish crisis began, new travel restrictions forced Poles to apply külpolitikai kudarc, de ha a lengyel nép diplomáciai fülelő és kiértékelő készsége még sérteüen, sajnos, érthet ebből a leckéből. Gromiko, a nagy diplomatának kikiáltott, hideg színészi arcalakítással a dialektika szovjet módszerei alapján csak hazudni képes elit-pártmunkás ugyanis a genfi nyolcórás tárgyalás után szovjet békeangyali nyugalommal kijelentette a világsajtónak, hogy a Haig-gel történt megbeszélésen a lengyel ügytől szó sem for visas before entering Austria. That measure was lifted after martial law was imposed. The camp outside Vienna is the largest in Austria, holding 3,000-5,000 people at any one time. It is also the administrative centre for refugees throughout the country. Here refugees queue up endlessly to register, to apply for immigration to countries all over the world, including Canada It may take weeks for even the preliminary interviews. Here the rumor mill grinds the tiny seeds of hope for a new start into a pulp of despondency, bittemess and cynicism, while the bureaucrats look on helplessly. They are simply overwhelmed by the sheer numbers of refugees whose plight is compounded by a stubborn indifference in the West (continued on page 2) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Megrendeld szelvény a 11. oldalon (Folytatás a 2. oldalon) TOM KENNEDY: PORTALS OF DESPAIR