Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-06-16 / 134. szám
4. oldal. nässi^hírlap (Trianon 24.) 1944 június 16. ••niTr—fTTíílTlllllffl IM 1 hl II Iliim i líffirTTIBBWWIllilIlft li I Keleti árcvonal Bsjtarsak figyelem! * Felhívjuk a Szövetség minden tagját, valamint a belépni szándékozókat. hogy igazolásuk véget: 16-án, pénteken este 7 órakor a Szövetség székháziban (Luther-u. 2—4 sz.) ookvotlenül jelenjetek meg. Ugyanakkor a helyi sz: rvezet vezetősége minden bajtársunkrak a Szövetséggel kapcso'aőo kérdésekről a szükséges ielvilágosí;azokkal és tájékoztatásokkal szolgál. Keleti Arcvonal Bajtársi Szö- 2x vétség Nyíregyházi Szervezete. Elfogtak ety feelasdoriidi Országszerte körözte a rendőrség Barna Mária 35 éves. rovat.- múltú nőt, aki a fővárosban és ö':b vidéki városban, így Nyíregyházán Debrecen Sz-atmáron, Nagyvára:cn követeit el bűncselekményeket. Egyik módszere az volt, nagy megismerkedett ittas állapotban levő férfiakkal, tovább itatta ozc- kat, majd amikor teljesen Érés e- í rőtek, minden értéküket elszedte. Másik módszere az vö t, hogy j:bb módú emberekhez házvezetőnőnek ajánlkozott s egy-kél napi szolgálat után kifosztotta a lakást és meglépett. Az országosan köröző.t nőt a sá- ■■ < tora: j ajúj helyi rendőrség fogta ei. A tolvaj nő Belényesi Ju ia-rmi álnév alatt élt Ujhcly'n, vö.cske- rcsztes ápolónői ruhába öltözött és úgy követte el újabb szélhámosságait. Kihallgatásakor kiderii t, ho^y még a vöreskeresztes ápolónői ruhát is lopta Nyíregyháza és Debrecen között a vonaton. A nyíregyházi Baross Csoport és a Fűszer és Vegyes Kiskereskedők u$ahh adománya a bombakárosultaknak A nyíregyházi Baross-csoport és ! a Fűszer- és Vegyes Kiskereskedők ' egy ízben már tekintélyes összeget gyűjtöttek a bombakárcsultak részé re, de már akkor közöli ék, hogy a i ív-dóst nem hagyják abba s foly- j tatni fogják állandóan. Ennek az I e(határozásuknak újabb eredményéről számolunk be ma, amikor közöljük, hogy újabb 2011 pengői iutfalták el szerkesztőségünkbe illetékes helyre való továbbítás céljából s ezzel két gyűjtésűnk összege már jóval meghaladja a 8000 pen. őt. Mostani gyűjtésünkhöz a következők járultak hozzá adományaikkal : 200—200 pengőt adtak: Garai A:fc>m, Csekő Mária, Gvureskó István, Dobos János, dr. Hack Lászlómé. 100—100 pengőt adtak: Bay József, Liskány László, Moravszky János zemáncedényksreskedc, Kiss Kálmán. — 50—50 pengőt adtak: Martinovszky András, Szász László Botnál Péter kiskállói lakos kerékpáron haladt Napkorra. Közben betért a kocsmába és a kerékpárat őrizetlenül kint hagyta a kocsma előtt. A gépet közben titokzatos kezek ellopták. Látták is a kiskál- lóiak, amint egy kerékpáros Napkor felé haladt nagy igyekezettel. Bernát Péter felkerekedett tehát és elindult Napkor felé. Kiskailó- tcl SCO mi.-re meg is találta Kerék- ■ párját. xAz árokba dobta valaki. — és társa. Tóth Lajosné, Tiber Károly, Bálint Mihály. 40—40 pengőt adtak: Gerda és Buús, Klajník Kata. 25—25 pengőt adtak: P1 uch- ta István, Újvári Ferenc. 20—20 pengőt adtak: Racskó András, Szilágyi László, özv. Sallav Károlvné özv. Sándorífy Sándorné, Gunyecz Lsázló, Sajben Mihály, Cs. Varga Miklós. — 10—10 pengőt adtak: Ecsedy János, Tiomasovszky And- rás, Fogarasi József, Janascvs/ky Lajos, Tóth Menyhért, Kiss Járón 6 pengőt adott: Bagdi István, — 5—5 pengőt adtak: Nádassi .József, Perecsi Sándor, Karlosák István, Szilágyi András. Öfes fsjpn : 2011 pengő. VIII. légvédelmi központ kiképző alosztálya ? 177.— Szenészi Gyula 30.— Összesen: 2218 pengő. Ezzel az összeggel eddigi gyűjtésünk 67.107 pengő 60 fillérre emelkedett. Ketsegtelen, hogy az gepje ez, de íme hiányzik róla mind a két gumi és nincsenek meg a szerszámok sem Kiskálloban híre ment a Bernát kerékpárával történt különös dolgoknak. Tudott róla mindenki. így, amikor Siposs Ferenc kiskállói i gazda reggel az udvarában két széjjelvágott kerékpártú mit: talált, nyomban átsietett Bernáték portájára. Bernát Péter felismerte a gumikat. De milyen állapotban voltak ! azok. A tolvajpk bizonyára nem értettek a ker'ékpár-szereláshez, — mert a gumikat nem tudták lekapcsolni, s ezért bosszúból késsel átvágták a drága gumókat. De hogy kerültek mármost a gumik Sipossék udvarába? A csendőrök ügyes nyomozása ezt is kiderítette. A gyanúsítottak, Támba Antal pócspMrii lakos beismerte, hogy Köles Féter nevű barátjával Nagykáilcból Kís- kállón át Napkor felé baktattak. — Látták a gazdátlan kerékpárt, a kocsma előtt Támba ráült és elkari- kázott Napkor felé.; Köles gyalog meint utána. Támba Kiskállótól 8C0 méterre leszállt és az árokba húzódva bevárta barátját, Köles h Olt aztán ketten nekiláttak a kerékpár leszerelésének. Nem meat. Ezért a gumikat! kettévágták. Majd úgy gondolták, hegy mégiscsak csúnya amit csináltak. Ezért a kerékoárat otthagyták, a gumikat pedig csak úgy találomra bedobok az egyik kiskállói ház udvarára. A szerszámokat elásták. Azzal védekeznek, hogy ittasan követték ?<1 a bolondságot. Az elásott holmik előkerültek. Az eljárás megindult a kerékpártolvajok lopási ügyében. Tűzharcosok! A Tűzharcos Szövetség nyiregy- egyházi főcsoportjának elnöksége arról értesíti bsjtársait, hogy a csoportnak egyelőre nincs péczbesze- döje, ezért a bajtársak személyesen fizessék be hátralevő tagdijaikat. Befizetés mieden szerdán és szombaton délelőtt 11 —12 óra között a tűzharcos irodában (Vay Ádám utca 15. sz) eszközölhető. awBwaaMBaiCT — VITÉZSÉG, MUNKA, HELYTrntj&mmmmmmmmgmmfflmm iihií'iíi 'iff Kerékpárt loptak, de nem értettek a gumi leszereléséhez Sbísel vágták át a drága gumit, majd bedopták egy udvarba Mag>«r a forditcíta : G AAL OLGA — Jól van, — hagyta rá Mis1, — akker csomagold b1 a holmidat! A tíz perc letelt. . . — Indulni! — kiáltotta az előbbi goromba hang. Atyám melegen átö’elt bennü ■- két és mindegyikünk homlokát kereszttel jelölt: meg. Anyám fc:rikoltott és zokogásba tört ki a karjai között. — Tjemja, nem engedlek elvinni, — kiáltozta miagánkívü1, — hiába jöttek érted, nem engedlek ! Mindannyiunkat fojtogatta a síién. Apám mégegyszer megsimogatta anyám arcát, de akkor már karonragadta a két vörösgárc'ista és cipelték kifelé. Misa mégegyszer kezet szorított velünk. A. két kicsi nyöszörgőit. — Induljatok már, kutyák! — ordította a vörös. * Azon az éjszakán úgy tűnt, hogy egyszerre szakadt reánk minden borzalom, amitől a sors éveken át megkímélt bennünket. Silkó, aki apámat és egész családunkat már rég kiszemelte magának, magasabb állást kapott és e helyezték. De ez már nőm segített rajtu k. A tárgyalásokat, amelyeket még Silkó indított el, szabályszerűen lefolytatták. Atyámat azzal vádolták, hegy a kereskedelemben meggazdagodott, azonkívül ellensége a kollektivizálásnak. Misa ellen pedig azt hozták fel, hogy rész Ivett apám üzleteiben és mint a vagyon örökösét is felelősségre vonták. — Hiába vetette közbe apám, hogy k - réseiéből népes családot tartott el. Meg sémi hallgatták. Jegestengsri száműzetésre és tízévi kényszer- munkára ítélték. Mint birtokos, ellensége a kommunista tanoknak, — mondották az ítélet indokolásában — és ezért meg fősz te ti ék állampoi’gári jogaitól. Misát, — fiatal korára való tekingette 1 — még „javulcképős'-nek nyilvánították és ötesztendei ,,javító kényszermunkát“ róttak ki rá. * A kerületi városban, ahol az ítéletet kihirdették, anyámmal és két húgommal, végignéztük az elítéltek elszállítását. Óit voltak a mieink is, Misa és a kis családja. Százával tolongtak a hozzátartozók. Az asszonyok, gyermekek sírtak, jajveszékeltek, a férfiak ösz- szeszorított fogakkal hallgattak. — Mit használ mindez? Teljesen céltalan. Sokkal többet ér, ha az ember egy jókora kenyeret és mellédugva egy darab aranyat csomagol be hozzátartozójának! — Ezekkel a szavakkal csatlakozott hozzám Rymenko Nikolaj faiunkbe;i gazda, akit gyermekkorom óta ismertem. — Azt hallottam, — folytatta suttogó hangon —, hogy a pincében meg egy tömeg elítélt van, akiket szintén elszállítanak majd. Doni és kubání kozákok, kaukázusi hegyi lakók, ukránok, németek és mit tudom én még mi mindenfélék. Először ezeket viszik el a Volga mellé a vasúti munkálatokhoz. Bátyád is köztük van. Jól nézd meg, fiam, mert ki tudja, talán utoljára látod?! Ma egy kecske is értékesebb mint az émberélet. Az antikrisztus jár köztünk! Ne felejtsd fiam, az antikrisztus járja be most Orosz országot. A sátán! Mert ilyet csak az művelhet. Tudod, mit csináltak szegény apámmal is? Amikor a tehenünket el akarták vinni az istállóból, szegény öreg a lábaik elé vetette magát és térdenállva könyör- gött, hogy hagyják meg egye*len jószágunkat, A vörősgárdista mégis kivezette a tehenet. Erre apám felugrott, nekiesett és ösiszemiarta a képét. A vörös beledöfte szuronyát és otthagyta a porban. Miközben Rymenko gazda szavain gondolkoztam, — amiket az atnikrisztusról mondott, — eszembejutottak Silkó kijelentései, amelyeket -annakidején, amikor Kosztjával a gesztenyefa mellett megbújva hallgattuk, — a templom előtt ácsorgó embernek mondóit: — Először a polgári szeméttől kell megtisztítanunk az országot, csak azután valósíthatjuk meg eszméinket! Ha ezeket kiirtottuk, ak- ko a többi már rettegni fog tőlünk! Igen, — gondoltam —, Silkónak Jgaza volt. Ma mindenki retteg a bolsevistáktól, aki csak a nagy orosz birodalomban él. De a félelmen kívül még másvalami is él az emberek lelkében: a gyűlölet! Nem volt olyan idegen uralom Oroszországban, amit jobban gyűlöltek volna, mint a bolsevizmys. — Az emberek milliói elpusztultak. Minden kínt készek elszenvedni, szerényen megbújnak és hallgatnak . . . Silkó szavai valóra váltak, mert mia már nincs polgári elem egész Oroszországban. Alaposan kiseperték őket. Meggyilkolták, száműz4ék bebörtönözték. (Folytatjuk.) %
