Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-05-30 / 120. szám
Szobrokat topott Nyíregyházán Novák Gábor bessenyedői születésű Magyi-útí lakos Nyíregyházán a Máv. III. o. váróteremből ellopott egy csomagot, amelyben 14 darab szobor volt. Ezeket a szobrokat Kardom Lajos niagykállói szobrász készítette s a felesége árusította. A csomagot meglátta és felismerte Nyíregyházán Kovács Lászióné, akinek a férje ugyancsak szobrász és fia Kardos Lajosnak. A rendőrségen előállított és kihallgatott Novák Gábor egész kis mesét, — persze csapnivalóan logikátlan mesét — gondolt ki és adott elő az esetről. Szerinte ő egy becsomagolt kenyeret felejtett a váróteremben. Mikor visszament érte, úgy találomra elvitt egy csomagot »amelyről azt hitte, az az ö kenyere. Senki sem hitte el ezt a mesét, hiszen a kenyérnek mégis csak más alakja van, ha becsomagolják, mint 14 kis szobornak. No- vákot átkísérték lopás miatt a kir. ügyészségre. Népművelési szinelőadások Már előre felhívjuk közönségünk figyelmét a jövő heti népműveléssel karöltve rendezett olcsó színelőadásokra. , Június 1-én d. u. fél 4 órakor ifjúsági előadás: Mária főhadnagy. Június 3-án d. u. 4 órakor tisztviselő előadás: Három grácia. Június 4-én este 7 órakor népművelési előadás: Egy nap a világ. Mindhárom előadásra a jegyeket már is meg lehet váltani a színházi pénztárnál a szokott pénztári órák alatt. A jegyek félhelyárasak, ifjúsági előadás még olcsóbb. Az egyes előadások jegyváltásához .semmiféle igazolvány nem szükséges, a jegyet bárki megválthatja. Ezúton is felhívjuk a népművelési olcsó színházelőadásokra járó közönségünk figyelmét, hogy minden hétfőn este rendes időben népművelési, szerdán d. u. ifjúsági és szombaton délután u. n. tisztviselői előadásokat játszik a 'színtársulat. Általában a már bemutatott darabok jobbjait igyekszünk felújításban a népművelési és tisztviselői előadásokba hozni. Ifjúsági előadásaink szintén nívós, hazafias, ifjúságnak, de felnőtteknek is megfelelő előadások lesznek. Ipari, kereskedelmi, alkalmazottak, tisztviselők, leventék, tanuló- ifjúság figyelmét különösen felhívjuk olcsó helyáras és értékes népművelési színelőadásainkra. Az első igazi magyar könyvnap Irta; Bálint Mihály A gondolat és az elindulás gyönyörű volt —: évenkint egyszer, néhánv napon át ünepelni kell a magyar könyvet. Tizenöt évvel ezelőtt — s azóta minden évben — könyvessátrak hívták magukra a figyelmet a főváros és a vidék nagyobb városainak utcáin. A meleg júniusi napsütés ráragyogott a magyar szellem termékeire s a szabad ég alatt, ponyvasátrak asztalairól tárult elénk a magyar könyv, amely arra volt és arra van hivatva, hogy szellemi erőnkről, küldetésünkről és magyarságunkról adjon bizonyságot önmagunk és a világ előtt. A magyar társadalom örömmel látta a könyvnapok folyton fokozódó sikerét, de ugyanakkor fel kellett figyelnie arra is, hogy egy idegen szellemű, a mi nemzeti cél iáinktól magát mindig távcl tartó törpe kisebbség miként állítja a magyar könynapokat is a maga üzleti céljainak, hatalmi és faji érdekeinek szolgálatába. Hamar felismerték, hogy a könyvek százezeréin keresztül könnyen tudnak utat törni bevallott és be nem vallott céljaik felé s megkezdték munkájukat, hogv birtokukba vegyék s a saját maguk lelki képére formálják át a magyar irodalmat. Magukhoz ragadták a könyvkiadást s el akarták hitetni az irodalmi közvéleménnyel, ho<?v nélkülük nincs magyar irodalom. Elsőségre, irányításra tartottak számot a magyar élet minden vonalán —. könyveikben folyóirataikban, napilapjaikban egyaránt —, s ezt nem a haza, a közösség alázatos szolgálatára való utalás jogcímével, hanem a szabad élet, a kony- nyű gazdagodás. a szabadszerelem, az éjszakai dőzsölések kétes hírének és kétes fényének lobogtatásá- val tették annyira, hogy a társadalmi erkölcs lazulásának jelei mutatkoztak még a magyar ctthorok falain belül is. Ki, vagy kik felelősek azért, hogv ez a szellemisé ^ tért hódíthatott a magyar irodalomban? Ök tudtak papirt szerezni a kiadványaikhoz, — az összetartás és a faji érdekközösség természetes következménye volt ez, — és ugyanakkor pedig a falusi gyermekek százezreinek hónapokig nem volt a legszükségesebb tankönyvük, mert — nem vrolt papír. Voltak tehetségeink — elsorol- hatatlan sokaságban —, akik nem tudtak érvényesülni, nem tudták megtalálni az utat a nyilvánossághoz, mert a műveik kiadatlanul hevertek íróasztalaik fiókjaiban. — Műveik világnézeti beállítottsága, vagy erkölcsi hangsúlya nem felelt meg a kiadó ízlésének s ez elég nagy bűn volt ahhoz, hogy az idegen szellemiségű kiadó a művet ÉrlesítéM ! á lezőgatdasági Termelők Egyesült Szövetkezete Metesz irodáját áthelyezte a Bessenyei térről Nyíregyháza, Széchenyi tit 20. sz. alá Telei önszánt: 21—53. ■némaságra ítélje. Ha olyan mű^ kézirata került a kezeik közé, amelynek erkölcsi beállítottsága ellenkezett az övékével, akkor azon az írónak változtatni kellett, ha azt akarta, hogy műve kiadásra kerüljön. Még a magyar írót is — sokszor akaratán kívül — saját cé íjaik szolgálatába állították. Számtalan első vonalbeli írónk van, akiknek a művei zsidó alapítású könyvkiadóknál jelentek meg. Mi volt ennek a következménye? Elsősorban az, hogy tompított hangnemben kellett írníok. A műveikben nem nyúlhattak le a magyar sorskérdések mélyére, s ha megtették is néha-néha, csak felszínesen tették. Akarva, ndmakarva, de hozzájá-i rulta kahhoz, hogy a nemze+közi- ség bélyegét hordozó törpe kisebbség az irodalomnak, ennek a nemzetet formálni tudó hatalmas erőnek az ütőerén tartsa a kezét. Némaságra ítéltek mindent, amely a magyar gondolat, a magyar szellem kiteljesedését szolgálta. A munkásság kezébe Marx Károlyt adták, hogy tanuljon, nem kötelességteljesítést, helytállást, a nemzeti sors és életközösségbe való belesimu- lást, hanem — osztályöntudatot. Nem. akarták elismerni, hogy nekünk is lehetnek vágyaink. Nem akarták tudomásul venni, hogy ez a mi áldott magyar földünk égy ezredév verejtékes küzdelmeit látta., hogy ez a miagyar föld sokszor ívott drága piros vért, amikor védeni kellett a pusztító erők eilen a századok során. Az ő irodalmuk hol és mikor adta tanujelét annak, hogy együttérez a magyarság céljaival és szándékaival? Irtak-e és cikkeztek-e arról, hogy miként, milyen módon lehetne a nyomort — ott, ahol van — megszüntetni, s az abból eredő lelki feszültséget levezetni? Hol adták tanujelét annak, hogy elfogadják az életformákat, hozzásimulnak a magyarság évszázadok alatt kialakult életkereteihez, s hol adtak bizonyságot arról, hogy velünk együtt, velünk egy sorban menetelve akarják a jövendőt kialakítani? Adtak-e hangot az irodalmukban arról, hogy az elmúlt világháború előtt tízezrével és százerével Amerikába és a világ minden tájára kivándorló magyarságot hogyan lehetne ittmarasztalni? A szélrózsa minden irányába elindult a magyar kenyeret keresni ,idegen égbolt, idegen tájak és idegen emberek közé, mert a saját földjén — és éppen miattuk — nem volt megélhetése. Nem lehet észrevétlenül elsiklani Kodblányi János ,,Süllyedő viláö“ című önéletrajza mellett, amelyben azt írja, hegy sokat utazott és látta a saját népét boldogtalannak a máséban és látott idegen népeket boldogoknak lenni a magukéban. Voltak eszközeik ozzá, hogy a magyar írót is saját érdekeik szolgálatába állítsák. Befonták szellemi hálóikba a nagy magyar zsenit, Ady Endrét is, aki elvakultságá- ban, baloldali baráti köre iránti együttérzésében már odáig jutott, hogy nyíltan hirdette —: a zsidóság már gyökeréig és lelke mélyéig magyar. Törzsökös magyar. Ha megélte volna a közelmúlt évtizedeket, ha látta volna, hogy miként építik ki uralkodásra és hódításra — még hozzátehetjük —: rombolásra — törő szándékaik bástyáit a magyar irodalomban, ha látta volna, hogy ez az erkölcs, ez a szellemiség milyen mélységbe akarta taszítani ezt az országot, akkor — nem fér kétség hozzá — szomorúan látta volna, hogy eltévedt s olyan utakon jár, amelynek a végén nem a nemzetet találja meg. Voltak elég szép számmal, akik látták ennek a tragikus eltévelyedésnek a veszélyeit, de a költő már nem hallgatott rájuk s a megsértett önérzet hangjával válaszolta nekik: . .addig maradok barátságban, amíg közös igazságokat, ideákat, célokat szolgálunk, amíg élnünk adatik." És éppen ezért, ilyen érzelmi motívumok miatt vallották Ady Endrét a magukénak. El akarták orozni tőlünk, azon a címen, hogy az ő segítségükkel érkezett a csúcsra s hogy a költő zsenijének kiteljesedése az ö érdemük. A magyar lélek tiltakozik az önkényes kisajátítás ellen s Ady Endre, a mi költőnk szavaival üzeni számukra —: „Egy-két harcot most még állunk. de új értelem és új magyarság lesz most már minálunk. Igen, új éltelme lesz most már az életünknek, ezután már csak a magunk boldogulásáért fogjuk a küzdelmeinket vívni, saját magunkért és véreinkért élünk. Nem vagyunk vakok s látjuk, hogy a nehéz napok még hátra vannak, az igazi férfipróbák még ezután következnek, de át van itatva szívünk a reménnyel, hogy — ha Isten is úgy akarja — nélkülük való „új magyarság lesz most már minálunk.“ Ezekben a lázas, forrósággal telített napokban, amikor az életünk, a múltúnk és a jövőnk hever a történelem mérlegén, idézünk téged. Te halott nagy magyar Idézünk téged és azt üzenjük, hogy a „választott nép“, amelyet Te a védelmedbe vettél, ismét el akarta ve- szejteni őseid földjét. Ismét jelentkezett bizonyságtételre. Ismét kezébe akarta venni sorsunkat és jövendőnket, hogy azt a maga ízlése, a maga szándéka és a maga hatalmi vágyai szerint formálja át. Ez nem sikerült, de a bizonyságtétel annál inkább. Ismét bebizonyították, hogy az ő gondolataik nem azonosak a mi gondolatainkkal s vágyaik a mi vágyainkkal. Nem' akartak — és nem is tudtak volna — járni azon az úton, amely egy erős, egészséges, független és minden viharral dacolni tudó magyarsághoz vezetett volna el. Egyiigyü- ség lenne kétségbe vonni Ady 'Szellemi nagyságát, s azt, hogv egyike a világirodalom legnagyobb költőiSzabad óráit legkellemesebben a KISKORONA VENDÉGLŐBEN töltheti el. — Családias szórakozóhely! — Olcsó menürendszer (2.90) Cigányzene ! Uradalmi fajborok! Cégt.: Járó Gábor vendéglősmester. — Telefon: 25—35. í
