Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-05-22 / 114. szám
2. oldal. (Trianon 24.) 1944 május 22. f&imrmÉK 5ZÄBOJLCSI 1-1155 hiriAP lom. el e percben újból, de — saj- nos — sokkal nehezebb és felelősségteljesebb időkben nemes Szabolcs vármegye ősi főispán! székét, azt a széket, amelyet közel 8 és fél évvel ezelőtt voltam szerencsés első ízben elnyerhetni. Akkor, több mint 40 képviselő- társam, — akikkel együtt harcoltam meg a fajvédelem nem könnyű harcát — tisztelt meg intsalláció- fflon való megjelenésével, hogy hitet tegyenek Gömbös Gyula és a barátság mellett. . . Múltak az idők s ha néha úgy is tetszett már, hogy ki szeretnék irtani Gömbös szellemét a közéletből, én — barátaimmal együtt — a réti maradtam s ma is fanatikus hittel hiszem az Ö igazát s járok az általa megjelölt úton: a szociális, népi, nemzeti, fajvédő, történelmi hagyományainkat tisztelő, építő magyar politika útján — befelé, s már a sorsközösség révén is: a megértés, a bizalom és a hűséges barátság elmélyítésén munkálkodó úton — kifelé, nagy szövetségeseink felé. Hogy töretlenül ezen az úton haladhattam s meggyőződésemhez és halott nagy Vezérem politikai végrendeletéhez hü maradhattam, nagyban hozzájárult az a megtisztelő bizalom, amellyel vármegyém közönsége ekkor, s azóta is, — mint a megye képviselőjét — kitüntetni szíves volt, amely megerősített politikai hitvallásom igazában, amely bizalomért most, innnen is hálás szívvel mondok köszönetét s amelyet — minden igyekezetemmel — ezentúl is kiérdemelni szeretnék. Mindezzel mégsem kívánok többet mondani, mint leszögezni azt, hogy politikai felfogásomban is az vagyok, — aki voltam. Úgy érzem ugyanis, hogy ma. Hazánk léte vagy nemléte küszöbén nem az egyes pártok politikája, — hanem csakis a honvéd-politika lehet a jogosult. Ezen oedig azt értem, hogy minden vonalon minden lehetőt, sőt még a lehetetlennek tetsző erőfeszítést is meg kell kísérelnünk győzelmünk s ezzel fennmaradásunk érdekében s minden magyar vétkes, — aki az összefogás és megnyugtatás helyett bármely vonatkozásban is ellentétet szit, vétkes, — aki sorsrendelte helyén nem a legnagyobb odaadással végzi kötelességét, vétkes, — aki ha és ahol teheti, sajnálja az áldozatot, vétkes, — aki meg nem bocsát, meg nem békéi, vétkes az erőslelkü, — aki a gyengébbet nem támogatja s vétkesnek tartom még azt is, — aki magábaroskad, mielőtt hitet meríteni is megpróbálna. Igen, vétkesek, vagy legalább is gyöngék ezek, akiket meg kell erősítenünk, meg kell gyógyítanunk, vagy — akinél ez semmíkép sem volna megvalósítható, ártalmatlanná kell tennünk, ki kell magunk közül rekesztenünk, rrtielőit másokat is megfertőznének, mert minden más érdek mellett csak tizedrangú jelentőséggel bírhat s aki a honvéd- politika ellen vét, — nagyot vétkezik s aszerint büntetendő. Honvédnek kell lennünk mindnyájunknak, elszánt, erőslelkű honvédeknek s míg a külső fronton hős fiaink, testvéreink és szövetségeseink a Haz:\ s mondhatnám Európa, a kereszténység s szeretteik védelmében osztják és kapják a sebeket és a dicső halált, — nekünk a hátsó fronton — bárha szintén vannak hősi halottaink, — éppoly rendíthetetlen elszántsággal és hűséggel kell dolgoznunk és termelnünk s róluk és hozzátartozóikról szeretettel gondoskodnunk s nem utolsó sorban: a rendet és fegyelmet — ha kell, drákói szigorral is — fenntartanunk. Én, — erre is el vagyok szánva ! Egész történelmünk folyamán, a véres kard körülhordozásának talán sohasem volt még oly vészterhesen nagy jelentősége, mint éppen napjainkban. Meg kell értenünk, hogv kcldusnak-gazdagnak, gyengének- erősnek egy a sorsunk. Meg kell értenünk, hogy nincsen alku, — ha legyőznének, — nincs kegyeleím, nincs még egy Trianon sem, amelyből mégis lehető a feltámadás. — Nincs választás, — csak a győzelem, vagy a legrettentőbb, legkínosabb pusztulás s nagyon keserveset tévedne, aki mást remáél... Ezekkel a gondolatokkal - foglalkozva, nem mulaszthatom el, hogy e helyről is ne köszöntsem büszkén, szeretetteljes hálával Hőseinket és mélyen érző bajtársi lélekkel nagy német szövetségesünket, akinek vére összefolyik vitézeink vérével 's akik oly heroikus elszántsággal és csodával határos haditettekkel teljesítik történelmi hivatásukat: a vörös rémtől való, nemcsak Hazánk, nemcsak a német 'haza. de egész Európa megvédését. Isten áldása kísérje és vigye győzelemre fegyvereiket. Szólnom sem kellene róla, mert oly természetes, — de mégis felemlítem. hogy szeretett vármegyém s annak közönsége javát és érdekeit is odaadó hűséggel és a legmesszebbmenő kötelességtudással kívánom szolgálni. S most, amidőn a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot arra kérem, hogy engem bizalmával kitüntetni s megértő támogatásával hathatósan segítségemre lenni kegyeskedjen, — a megbecsülés, a tisztelet s a régi bajtársi és baráti szeretet hangján emlékszem meg elődömről: vitéz dr. Jékey Ferenc főispán úrról, kinek mindenben kiváló egyénisége, puritán jelleme és szeretetreméltó- sága, tudom, hogy a Törvényhatósági Bizottság lelkében is kiszakít- hatatlanul mély nyomokat hagyott. Végül pedig, mielőtt rövid székfoglaló szavaimat befejezném, már is egy kéréssel fordulok a Törvény- hatósági Bizottság tagjaihoz. Hirdessék kérem szerte a megyében: — hogy fanatikus hit, kötelességtudás, becsület, áldozat, rend, fegyelem, megértés, megbocsátás, hősiesség s őszinte testvéri kézfogás nélkül nem születhet meg a honvéd-politika. A honvéd-politika pedig a Haza parancsa! — Tudom, hogy minden jó magyar megfogadja és teljesíti a parancsot s ha így lesz, — gigászi harcunkban is velünk van és velünk marad az Isten ! A székfoglaló beszéd, amelynek minden gondolata átéreztette a honvédség dicső harcai és a sze gedí jobboldali fajvédő gondolat győzelmébe vetett férfias hitet, az uj idők uj szellemét sugározva átfogó és vállvetett munkára, foko zottabb köteíességteljesjtésre erősítő hatással betöltötte a sziveket. Lelkes üdvözlő tags hangzott fel az installációs beszéd megragadó erejű szép magyar mondatai után, majd a törvényhatósági bizottság nevében T uróczy Zoltán püspök üdvözölte az őszinte érzés és a bizakodó igaz szeretet hangján az uj főispánt. Tiráczy Zoltán: & főispán nemcsat a Kormány, hanem a törvényhatóság bizalmasa is A főispán bizalmi ember. A kormány bizalmasa. Szolgálata olyan, mint a követé, aki ezer szemmel figyel mindenre, ami körülötte történik s kormányát tájékoztatja. Ha passzív szolgálatnak látszik is ez, mégsem lebecsülendő, mert a kormány számára mindig fontos a nemzet közvéleményének ismerete. Továbbhaladva az aktivitás felé a szolgálat vonalán, azt mondhatjuk hogy olyan a főispán szolgálata, mint a cenzoré. Maga nem vesz részt a cselekményben, de piros ceruzájának hatalmával meg tudja akadályozni azt, hegy lappangó tüzek levegőt kapjanak, nem kívánatos elemek szóhoz jussanak és káros következményű cselekmények propagandaképpen hathassanak. Leginkább azonban talán mégis a rendező szolgálatához lehet hasonlítani a főispán munkáját. A rendező kap egy darabot. Nem ő írta, de a magáénak tekinti, mert egészen beleérte magát. Azt jeleníti meg a színen. Maga a színfalak mögött marad láthatatlan rendezőként s az, ami a nyilvánosság elölt történik, úgy történik, mintha minden magától, óként, életszerűen történnék. A főispánnak ez a szolgálata magával hozza azt, hogy a főispán számára nemcsak a kormány bizalma a fontos, hanem azé a törvényhatóságé is. melynek kebelében a kormányt képviseli. Ha ez a bizalom hiányzik, hiába áll a főispán rendelkezésére magas méltóságából eredő hivatali tekintélye, terveit nem fogja tudni valóra váltani. Bármennyire is megnyirbálták már a vármegye önkormányzatát, ősi hagyományként sok vármegyében él még az önkormányzatra féltékeny ellenzéki szellem s ez mindig zavaró momentumnak tekinti azt a főispánt, aki iránt nem: érez bizalmat a szívében. Az ilyen főispán lehet egyénileg a legkiválóbb, képviselheti százszázalékban a kormány politikáját, lehet alteregója a kormánynak, — mégis gyanakvó tekintettel fognak reá nézni, legönzetlenebb szándékai mögött is hátsó gondolatot fognak keresni s a jobbik esetben passzív rezisztenciát lesz kénytelen tapasztalni, rosszabbik esetben renitenciát a törvényhatóság részéről s egyszer csak úgy fogja érezni, hogy elfűrészelték alatta az amúgy sem kényelmes főispáni széket s nemzetIPOliLO FIInszlRbiz T8l8f*n25 24 Május 23-24-25 Csak 3 napig! Kedd-szerda-csütörtök Budapesttel egyidőben! Nyíregyházán először! A legizgalmasabb sportfim GÓL (DAS UFA világhiradó GROSSE SPIL) Ma, hétfőn utóliára: ÉJJELI ZENE Előadások kezdete hétköznap V*4. vt6és 7*8, Vasárnao 1/22, 7*4, és 728 óra boldogító terveinek kudarcán, megkeseredett szívvel fog visszavonulni a közéletből. Ha fontos általánosságban az, hogy a főispán a kormány bizalmán kívül a törvényhatóság bizalmát is élvezze, különösen fontos ez a mai nehéz időkben, amikor az új főispánunk által képviselt és hangoztatott honvéd-politika a nemzed teljes egységét követeli s áldozatokat egyéntől és közösségtől egyaránt. Az egységet hatalmi szóval, a kemény kéz politikájával is meg lehet teremteni, ez azonban legfeljebb az akarat egysége, számunkra azonban ma olyan létfeltétel az egység, hogy az akarati egység már nem elég, nekünk a szív és lélek egységére van szükségünk s ezt semmiféle hatalmi szóval, hivatalos tekintéllyel, dresszurával megoldani nem lehet, csak kölcsönös bizalom útján, Enélkül nem értik meg azt, hogy ma nem szabad időt pazarolni személyi ellentétekre és apró, csak az egyénnek fontos ürfyre, ma nem lehet energiát fecsérelni arra, hogy vihart keverjünk gonosz- kézzel kicsiny pohárban akkor, amikor ha- tárainkojn jjétiiket ousztulássál fenyegető orkán dühöng,. Ha azonban, a bizalom megvan, ez sokszor magától is megszületik. Még egy oka van annak, amiért ma olyan fontos a kölcsönös bizalom kérdése. Vannak kormányok, melyek kormányzódnak és vannak, amelyek kormányoznak. Vannak kormányok, amelyek — különösen, ho jogot is ad reá egy-egy háborúnak nagy feladata — hajlamosak arra, hogy eltegyék jobb időkre meg lévő, vagy talán meg sem is lévő tágabb látókörű programjaikat s megelégesznek azzal, hogy máról- holnapra átvezessék a nemzet életét s így biztosítsák elkövetkező nemzedékek számára a nagy programok valóraváltásának lehetőségét Az a kormány, mely ma Magyarország élén áll., nem: ezek közé tartozik. Ennek a kormánynak határozott világnézete, messzenéző politikai programja, nemzetlnevelő elhatározásai vannak s van bátorsága azoknak nemcsak nyilt megval- lására, hanem erélyes kézzel való megvalósítására is. Az ilyen időkben különösképpen fontos az, hogy a kormány-politikát képviselő főispán élvezze a törvényhatóság bizalmát. Meg vagyok győződve, hogy a törvényhatósági bizottság minden tagja egyetért velem abban, amikor azt mondom, hogy amidőn a Kormányzó Űr ŐfÖméltósága Szabolcs vármegye főispáni székébe Thuránrszky Pált nevezte ki, ezzel az alkalmas embert helyezte az alkalmas helyre. Számunkra nagy megnyugvás az, hogy sorsdöntő nehéz időkben nem új ember ül a fö(Folytatása az 5• oldalon.)
