Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-03-20 / 64. szám
4. oldal. Nyttcvtdék „ Szabolcsi hirIAP (Trianon 24.) 1944 március 20. Kossuth Lajos Már ötven éve, hogy a sírba tértél, Hogy tüzes szavú ajkad néma lett. Ügy szállt a gyász le, mint a komor éjfél, Hegy, völgy és róna belereszketett. A magyar népnek édesatyja voltál, Szellemied fénye volt itt napvilág — Szédítő nagy kert bevilágítottál S elégtél értünk — áldozati láng ! Zsarnokság rakott rabláncot kezünkre, A nincstelen pór eltiporva sirt; Testben, lélekben hordóit sok sebünkre Lángoló ielked hozott balzsamirt. Páratlanul szép beszédekbe raktad Gazdag telkednek kincsét, aranyát, Hogy a veszélyből ezzel kiragadjad S szabaddá tedd a rab magyar hazát. S hogy ránkzudult a poklok bősz hatalma, Szavad teremtett itt hadsereget, Mely neveddel ment fényes diadalra. Szent hőssé téve ifjat — öreget. A vörössipkás regiment csodát tett, Mert benne szived szent ereje járt — Ha túlerőtől lankadott, megernyedt: Üzenetedre újra talpra állt! S a külföldnek is megmutatta lelked: Mily nagy fiakat tud szülni e hon, A müveit Nyugat megölelte kebled S tiszteletedre felállt egykoron. Nincs még egy nép, kit így tiszteltek volna, S ezt néked köszönhette nemzeted, Kinek nagysága, szelleme ragyogva Turáni fajtánk dicsősége lett! Félszázada már, hogy pariik a tested, De szellemed, mint fénylő csillag ég — S midőn pusztulás, halál árnya reszket : Halljuk ajkadnak szent üzenetét : A hon veszélyben ! El hát a határra, Hős regimentek, honvéd seregek! Most nem lehet, nem, egy magyar se gyáva, Halált nyerünk, vagy új, szebb életet ! Nekünk élet kell, boldog nemzet élte. Amit a sors egy hős nemzetnek ád — Hát mindnyájunknak el kell menni érte, Megvívjuk a rettentő csatát ! Mii te akartál, azt akarja lelkünk : Szabad, boldog és nagy lesz a hazánk ! Kiderül még a borús ég felettünk, Te nyugodj békén, jó Kossuth apánk ! TARNAVÖLGYI ANDRÁS. Búró Vaj Mibló őrs*, képviselő Ha majd a szirénák szólóak... A rádió üresen hallgat már egy félórája. A légoltalmi szervek feszülten hajolnak a rádiókészülék felé, a város utcáin egy-egy siető ember fejtott hangon szól a szembe jövőhöz: ,,Hallottad? Légoltalmi készültség!“ s már sietnek is tovább. Nem történt olyan nagy dolog! Addig nincs baj, arnig a szirénák nem szólnak! A város élete a régi, az embereket elfoglalja a pillanat gondja, a pillantások közömbösen siklanak végig a figyel mez .e- tő táblák rikító betűin: „Óvóhely 300 méterre!“ Majd ha szükség le.-z rá! Egyelőre csend van, az idegen gépek valahol a Dunántúl szórják bombáikat. Három nagy lépés, s a pirosbetűs figyelmeztető táblát már is kisodorja az emlékezetből egy szines kirakat, vagy egy rég látóit ismerős kedves arca. „Óvóhely 300 rn-re“! Vájjon hányán gondoltak arra, hegy az a három szó jelentőségben felülmúlja a legérdekesebb hirdetéseket is, hogy ez a hárem szó ma ezt jelenti: „Élet.“' Magyar életet jelent. Lán- goló, tüzes pillantási, ugyanazt, amelyik talán egy órával ezelőtt közömbösen siklott el az egyetlen é’etmsntő kiáltás felett. „Óvóhely 300 méterre.“ Amelyik pár perccel ezelőtt talán mosolyogva g:ndolí arra a lehetőségre, hogy ez a kiáltás egyszer neki fog szólni. Alikor felvij jognak a szirénák és az út mellett szerényen hallgató táblákon a piros nyíl élet és halál két véglete felé mutat. 300 méterre életet, talán egy fél lépéssel aki kívül marad, annak halált int. Vájjon ki vett már magának fáradságét arra, hogy megnézze belülről is az életet jelentő óvóhelyet? És ki gondolkozott azon, hogy mí lesz, ha egyszer az az óvóhely lesz a vár, amelyben bízunk, melyben magunk és szeretteink életéért remegünk, a templom, melyben remegve imádkozunk Istenhez még egy csendes, békés éjszakáért? Talán senki, talán kevesen. Próbáljunk egyszer egy percet szentelni a gcdclatnak. Megbontanánk-e a vár falait, amit az ellenség dönget? Beszennyeznénk-e a szent házat, — melyben az ember örök kérése a legsúlyosabb időben száll a Mindenható elé? Nem; áldozr ánk-e boldogan mindent azért, hogy talán órák hosszat tartó légi riadó alatt csak egy liternyi életmentő levegőt adjunk fuldokló szeretteinknek? Mi lesz, ha egyszer megszólalnak a szirénák? „Óvóhely 300 méterre!“ A tábla csak figyelmeztet, figyelmeztet arra, hogy 300 méterre egyszer majd sekszáz magyar életet fog óvni egy .. . vár? templon? ... — Mi azt Esszük, mind a két ő. Tekintsünk így tehát ezekre a védőhelyekre, mert mi lesz, ha egyszer megszólalnak a szirénák? . . ■ * Figyelmeztetünk mán denk A, ne menjen be a nyíregyházi szükségóvóhelyekbe és különösen ne menjen be azért, hogy — amiként ezt megbotránkcLcdva látták, — beszennyezze az óvóhelyeket. Akit ilyen barbár, gonosz, ízléstelen tetten érnek, keményen megbüntetik. jelenlétében tartották meg Görbeháza telepes községben a téli gaz dasági tanfolyam záróvizsgáját. Görbeháza telepes község az egri székesfőkáp tálán földbirtokából igénybevett nagykaprosi, lipcseházi és kiskaprosi vagyonváltságföliek kiosztása folytán alakult, a Polgár és Hajdúböszörmény közötti köves- út két oldalán, az anyaközségtől, Polgártól mintegy 12 kilométernyire. Szép. széles utcáin hófehérre meszelt, rendes, jókarban lévő házak épültek fel, gazdasági épületekkel együtt s meglátszik már ezeken, hegy lakóik gondos, szorgalmas, tö rekvő gazdák, akik a juttatás éve, 1921 óta nagy buzgalommal, kitartó munkával és minden erejükkel nemcsak arra törekedtek, hogy 'megtartsák és földreform útján nekik juttatott földel, hanem annak szakszerű és kiváló megművelése útján gyarapodjanak isEbben nagy segítségükre van Janzsc István székeisfőkáptalani intéző, aki munkatársaival, Blaskó Béla és BoniVart Antal állami tanítókkal, dr. Kertész Bertalan orvossal és Rédai János plébánossal együtt mindent elkövet, hogy az okszerű gazdálkodás és többtermelés tudományába a kisgazdákat bevezesse. Ebből a célból kieszközölte, hogy a földművelésügyi miniszter egy 3 hónapos gazdasági tanfolyamot állítson fel Görbeházán, amelyet ő vezetett, s amelyre rendes hallgatóként 37 gazda jelentkezett, de ezeken kívül igen sok olyan hallgatója is volt a tanfolyamnak, akik beiratkozva nem voltak. Ennek a tanfolyamnak a záróvizsgája veit megtartva március hó 5-én Gruber Miklós székesfőkápta- iani kerületi tiszttartó, mint miniszteri biztos elnöklete alatt és amelyen a nagy hóvihar dacára is igm nagy számmal jelentek meg az érdeklődők. Báró Vay Miklós országgyűlési képviselő dr. Pöppel Sándor járási főszolgabíró és Heringh Andor vármegyei titkár társaságában érkezett meg a vizsgára. A községháza előtt Rédai János r. kát. plébános egy nagyobb küldöttség élén meleg szavakkal üdvözölte báró Vay Miklóst és utána bevonultak a kápolnába, ahcl ünnepi szentmisét hallgattak. — Ezután megkezdődött a vizsga, amely előtt Janzsó István főkáptalaní intéző, tanfolyamvezető üdvözölte a megjelenteket és szépen felépített és a magyar föld szere- tetétől áthatott beszédben vázolta azokat a körülményeket, amelyik mellett a tanfolyam létrejött, és amely iránt a lakosság körében oly nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az üdvözlésre báró Vay Miklós országgyűlési képviselő válaszolt és felhasználta az alkalmat arra is, hegy redkívüli nagy számban megjelent közönséget a bel- és külpolitikai helyzetről és a közellátási kérdésekről tájékoztassa. Beszédét általános tetszés kísérte és a népszerű képviselő híveitől körülvéve szállott be autójába. A záróvizsgán mind a 37 hallgató kitűnően felelt és valamennyi ezüst kalászos gazdává lett avatva. Báró Vay Miklós a vizsga után Polgár községbe és Tikos telepes községbe ment kíséretével, mely helyeken beszámolót tartott a MÉP választmányi ülésein. Ismertette a haidíhelyzetet, valamint a közellátás egyes kérdéseit. Összehasonlítást tett a finn és olasz nemzet helyzete között, rátérve az olaszok fegyverletételére is, és annak következményeire. Felhívta hallgatósága figyelmét arra az emberfel etü, cütfászí küzdelemre, amelyet Németország folytat a bolsevizmus ellen, és amely küzdelemből nekünk is ki kell venni a részünket, ha azt nem akarjuk, hogy elpusztuljunk. A közellátás tárgyalása során felszólította a gazdákat a házüpar fejlesztésére, és ahol nincs, annak a bevezetésére. Mert a legnehezebben megoldható a ruházkodás kérdése, és a háziipari útján előállítható cikkekkel, —• amint erre ’Erdély példát ad — megtalálják a módját annak, hogy ezen a téren szükségletünket részben fokozni audjuk- Tartson minden gazda a lehetőséghez képest juhot, termeljen gyapjút, amelynek egyrészét az állam háziipar céljára visszahagyja. A nagy figyelemmel és nagy tetszéssel kísért beszámolóhoz dr. Ta- nyi János orvos, dr. Bajna Bálint főjegyző, dr. Pöppel Sándor főszolgabíró, Elek János, Tanyi Ber- talan, dr. Csák László, Angyal Sándor plébános és Suhajda Bertalan szóltak hozzá és kifejezést adtak törhetetlen ragaszkodásuknak és bizalmuknak úgy a kormány, mint annak elnöke, és a képviselő iránt. Vitórersei? Mdregylázán A szatmárnémeti tankerület 1944 évi kardcsapat és egyéni bajnokságát, valamint tőrcsapat és egyéni bajnokságát Nyíregyházán rendezi a Kir. Kát. Gimnázium. Nyíregyháza vívótársadalma nagy érdeklődéssel várja a szépnek és érdekesnek ígérkező versenyt, mely annál is inkább nagy feltűnést kelt, mivel mintegy tíz esztendeje nem volt városunkban KISOK vívóverseny. Gyűrött, kopott nyakkendőjét tökéletesre javítja „R&PP&“ Bocskain. 28
