Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)

1944-03-20 / 64. szám

* 2 oldal. c_ JSÍYIKVIDÉK O L ABOlcs I Hifi HÍRLAP (Tnanon 24.) 1944 március 20. Mit üzent Kossuth Lajos Szabolcs vármegyének ? Nagyjainkkal gyakran bánunk el úgy, hogy sokat beszélünk róluk, de őket aránylag ritkábban hallgatjuk meg és így keveset tanulunk tőlük. Ez nagyon alkalmas arra, hogy ha­láluk után a róluk alkotott képet itt-ott átalakítva, a tanításaikat eí- csürve-csavarva, bizonyos érdekek szekerébe fogjuk őket. De ez az el­járás könnyen elhomályosítja az igazságot, és kárára lehet a nem­zetnek. Olvassunk el azért néhány tanulságos mondatot abból a hcsz- szú levélből, amelyet 1883 február 20-án írt a turini száműzött Sza­bolcs megye alispánjának, Zoltán Jánosnak, megköszönve benne a vármegye közönségének megemléke­zését nyolcvanadik születése nap­ján. „Nem ismerek — határozottan mondom: nem ismerek — közéle­temben olyan cselekvényt, melyről a lelkiismer etemmel elszámolás azt mondaná, hegy azt nem kellett vol­na megtennem, s e lelki nyugal­mamban bizony meg nem zavar azoknak ócsárlása, kik a mai nap időjárásának tűjével varrnak hímet a tegnap kötelességeire.“ A saját személyétől elhárít min­den elismerést, de nyugodt lelkiis­merettel fogadja el életcéljának el­ismerését. „Elfogadom azért, mert ami az én élet törekvésem célja, az a magyar nemzetnek elidegeníthet- len, elévülhetlen örökjoga ... a lét- fenntartás ösztönének parancsa ... mert nélküle Európa kelete csak a hatalmi ambiciók versengéseinek bo szőrkányüstje lehet, ímteíynjek for­rongása Európát beláthatatlan kö- vetkezésű rázkódtatásokkal fenye­geti“. „Tehát — igen is — e foga­dom, sőt felemelt fővel igénybe ve­szem tisztelt Alispán úr minősíté­sét élettörekvéseim számára. Har­mincnégy évi hontalanságom ez életttörekvés elvét szerény nevem­mel annyira összeolvasztotta, hogy engem attól elkülönítve említeni sem lehet. — Aki az én nevemet mondja, azt az elvet mondja. Hosz- szú éveken át ez elv kultuszában a nemzet szíve az enyémmel össz- hangzatosan dobogott. AspiraiiDiai­ban a nemzet aspiratioi lüktettek, törekvéseim a nemzet törekvését tükrözték vissza; elmondhitám, hogy egy darabka test valék a ma­gyar nép testéből, egy csepp vér véréből“. „Az én múltam s jelenein közt elvi különbség nincs, az én éle Tö­rekvésem egységes; ott van annak nyoma az 1848-ikí törvényrkben is. Maga az osztályok bilincseinek széttépése is, melyre tiszteit Alis­pán úr hivatkozik, ez éle.törekvés­sel kapcsolatos. Szabaddá tenni a népet a független hazában, misze­rint a népszabadság álla' megsok­szorozott nemzeterő oly várává le­hessen a haza függetlenségének, — melynek falain az idegen érdekek ostroma csorbát nem üthet. Ez volt a 48-iki törvényhozás politikai számtana.“ „Én megadtam magamat a célt elvemet nem tagadhattam meg. — elvemet ne mtagadhattam meg. •— Hangosan rosszaltam, amint rossza­lom ma is, s rosszalni, kárhoztatni .fogom mind halálomig a jogelalku- vó határozatot (s a nemzet tudja, hogy rosszalom, kárhoztatom), hon­talanságomban hontalanságommal (ha szabad e kifejezést merényle- nem) tiltakozást képezek annak el­lenében; élettörekvésem elvével ha­tározott ellentétben állok az állás­ponttal, melyre a nemzet helyezke­dett, s mind azzal, ami annak kifo­lyása (és mindenki tudja a hazá­ban, hogy ellentétben állok)“. De „az időnek is megvannak a maga jelei. — Tanulságteljes kert élünk“. A világ népei, még'a leg­kisebbek is, önálló létre töreksze­nek. „Képtelenség volna azt csak álmodni is, hogy az Árpád alkotta hon végleg megadja magát annak a degradationak, mely öt az önbi­zalmatlanság egy gyarló percében Lajthániává, — förténelmi egé'zbd a rosszul számító cabinet-ambitio egy oly fércművének felévé silányí- totta, melynek, amellett, hogy me­rőben jogtalan s hogy életbivágó ér­dekeket sért, sem a múltban nincs gyökere, sem a jövendőben nincs létoka.“ „Valóban, nekem úgy látszik, tisztelt Alispán úr, hogy a hatalom saját] érdekében nagyon bölcsen cselekednék, ha a jövendőtől addig kérne tanácsot, amíg nem késő“. —- „Európa nincs normális helyzetben; csalhatatlan jele ennek a lázas fegyverkezés, mely a néptürelem húrjait annyira túlfeszíti, hogy hosszú 'időre tarthatatlan; a béke máris csak két-három halandó em­ber kedélyhangulatának cárnaszá- lán függ; s emellett világrendítő eszmék vannak forrongásban; a ki­kerülhetetlen válság, mely csak idő, lehet csak hónapok kérdése, rettenetes bonyodal maikkal l esz kapcsolatos; s ha a hatalom maka­csul ragaszkodnék az eszméhez, — melyet jeles elődje, József eléggé bölcs volt tévesnek belátni, kö­vetkezés vagy az lesz, hogy saját bukáséba jövendőjének legbiztosb horgonyát, Magyarországot is bele- ránija, vagy pedig az, hogy ama bonyodalmak fergetege combina [ló­kat hozhat létre, minőkről korunk augurjainak. a diplomatáknak strue madás-bolcsessége nem is álmodik. Jó volna e felett gondolkozni, amíg nem késő. Az idő rohan, az ítélet közelö.'1 Ez az utolsó idézet kétségtelenül arra a próféciára emlékezte:, mely a száműzetésben' élő Kossu hnak is­mételten hangsúlyozóit és talán leg­mélyebb gondolata volt, s amelynek lényege a következő: a Habsburg­házzal való kiegyezés a szomszéd kis népeket végleg a magyarság ha­lálos ellenségeivé tette. Mert a ma­gyarságot a kis népek elleni nagy­hatalmi vágyak fogdmegjévé kö.e- lezte. Az ő szabadságvágyukat ma­gyar szuronyokkal fogja elfojtani egy olyan hatalom, amely csak „fércmű“, mely „életbevágó érdeke­ket sért, sem a múltban nincs gyö­kere, sem a jövendőben nincs lét- oka“. A kézépkori feudális vágyak­ból összetákolt, a „népszabadság­gal“ és az élet fejlődésével ellen­kező Monarchia nem népeinek az akaratából született. Kossuth meg­jósolta, hogy ezek a népek nem is fognak harco’ni érte abban á hábo­rúban, amelybe a nagyhatalmi ér­dek a magyarságot is bele fogja rántani, hogy a^án végül minket is a maga romjai alá temessen. így kesereg Turinban az új kor legnagyobb magyar államférfia, év­tizedekkel az első világháború előtt, előre látva a történelmi végzetet,— megromlott történelmi érzékünk: és életsztönünk végzetes tévedéseinek minden következményét. Ezek kö­zül a sejtelmek közül gondcí vár­rabírósága szombaton tárgyalta Novak Menyhért vasmegyeri keres­kedő árdrágítást bűnügyét. A vád szerint Novák a muharmagot kilo- gramonkint a hatóság által megál­lapított legmagasabb 50 filléres ár helyett 2 pengőért adta el. A tárgyaláson Novák Menyhért azzal védekezett, hogy a 67 kilo­gram muharmagot sógora, Zcmfoor György azzal adta át neki, ho ry azt értékesítse. A megbízás alapján si­A Magyar Vidéki Sajtótudósíló budapesti jelentése szerint a közü­lietek, testületek és érdekeltségek erősen készülnek arra, hogy áttér­jenek a békegazdálkodásra és nagy­arányú munkaprogramok előkészí­tésével igyekeznek megelőzni a há­ború után esetleg felmerülő mun­kanélkülisége. Az átmenetgazdaságí tervekbe be kapcsolódtak a magyar vidéki váro­sok is. A Városok Szövetsége kérésé re a polgármesterek bejelentették ilyen irányú elgondolásaikat, mun­katerveiket úgy hogy azokat Ös­szesítve lehet a kormány tudomásá­ra hezni. A bejelentésekből kitűnik, hogy a vidéki városok hatalmas be­ruházásokat akarnak megvalósítani a háború befejeztével. Elsősorban lakásépítkezéseket terveznek, mert a vidéken is nagyfokú lakásínség mutatkozik, de jelentékeny elgon­dolások merültek fel új közüzemek létesítésére és a meglévők fejlesz­tésére is. ameLyek között elsősorb n vásárcsarnokok, modern fürdők, út­hálózati kiépítések, közegészségügyi intézmények, iskolák, vágóhidak, kultúrhelyek, sporttelepek, stb. lel­hetők fel. EcMig kb. negyven város küldte be átmenetgazdálkodási program­iát. Kiderült, hogy számos város je- len^keny összegű készpénztartalé­kokkal rendelkezik, de a beruházási öszegek nagyrészét kölcsönből és ákamsegélybő1 akarjak fedezni. A Városok Szőve'sége felterjesz­tésében ismerteti a kormánnyal eze­ket a nagyjelentőségű elhatározásé­megyénkre Kossuth Lajos. És mi hálával áldhatjuk az ő emlékét, — mint ahogy ő is megáldott minket levelének a befejező soraiban: „Is­ten legjobb áldása kísérje Szabolcs- megyét a magyarság ez egyik ősi várát, hazafíúi rendeltetésének út­jain.“ került is vevőt találni a muharmag­ra, Hódi Imre vasmegyeri lakos sze­mélyében, aki 2 pengős áron vet­te meg. Dr. Aradványi Endre kir. bünte­tő egyesbíró Novák Menyhértet háromhóna­pi fogházra és 200 pengő pénz- büntetésre, a sógort, Zonibor Györgyöt pedig 500 pengő pénzbüntetésre ítélték Az ítélet jogerős. kát és kérni fogja a kormányt, hogy államsegély és kölcsön biztosítása útján segítse elő a vidéki városok átmenetgazdálkodási munkaterveí- nek megvalósítását. Nem kétséges, hogy a háború, amely a legtöbb vi- I déki város nagyvonalú fejlesztését megakadályozta, egyszersmind ösz­tönzést is adott jelentős városépíté­szeti tervek kidolgozására. Ez bi­zonyos mértékig szerencsés adottság is, mert ötletszerű beruházások he­lyett alaposan átgondolt, jól sorren­dezett munkák kivitelezésére kerül majd sor, amely a valóban fejlődés­képes vidéki városok színvonalat, modern berendezéseit mér földes léptekkel viszi majd előre. ítéletei a tengeri be nem szolgáltassa miatt A nyírgyházi törvényszék uzsora- bírósága Szukács János, Kiss Jó­zsef né, Szoíonics József, Subí Ist­ván, Szlobcda János, Poruben Jó­zsef, Pozor János, Nagy Miklós, Soltész Pál, Gincsai Mihály, Grek- sza János, Greksza Andrásné, Hen- zsely József, Hankovszky János, Szoták András és Hibján András nyíregyházi lakosokat, akik fejen- kiní 400 kí. tengerit nem szolgál­tattak te a közellátás céljaira, 100- 100 pengő pénzbüntetésre ítél téli. Az ítéletek jogerősek. Sz. P. Gyülekezési és szórakozási tilalom A m. kir. belügyminiszter rendeletére további intézkedésig minden színház, mozgóképszínház és mu­latóhely előadása, azonkívül minden mulatság, szál­lodákban is, tilos. További intézkedésig gyűlések tar­tása is tiltva van. A sógorral védekezett, mindkettőjüket elítélték Árdrágításért három hónapi fogház A nyíregyházi törvényszék uzso­A vidéki városok hatalmas beruházá­sokat akarnak megvalósítani a háború befejeztével

Next

/
Oldalképek
Tartalom