Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-03-20 / 64. szám
* 2 oldal. c_ JSÍYIKVIDÉK O L ABOlcs I Hifi HÍRLAP (Tnanon 24.) 1944 március 20. Mit üzent Kossuth Lajos Szabolcs vármegyének ? Nagyjainkkal gyakran bánunk el úgy, hogy sokat beszélünk róluk, de őket aránylag ritkábban hallgatjuk meg és így keveset tanulunk tőlük. Ez nagyon alkalmas arra, hogy haláluk után a róluk alkotott képet itt-ott átalakítva, a tanításaikat eí- csürve-csavarva, bizonyos érdekek szekerébe fogjuk őket. De ez az eljárás könnyen elhomályosítja az igazságot, és kárára lehet a nemzetnek. Olvassunk el azért néhány tanulságos mondatot abból a hcsz- szú levélből, amelyet 1883 február 20-án írt a turini száműzött Szabolcs megye alispánjának, Zoltán Jánosnak, megköszönve benne a vármegye közönségének megemlékezését nyolcvanadik születése napján. „Nem ismerek — határozottan mondom: nem ismerek — közéletemben olyan cselekvényt, melyről a lelkiismer etemmel elszámolás azt mondaná, hegy azt nem kellett volna megtennem, s e lelki nyugalmamban bizony meg nem zavar azoknak ócsárlása, kik a mai nap időjárásának tűjével varrnak hímet a tegnap kötelességeire.“ A saját személyétől elhárít minden elismerést, de nyugodt lelkiismerettel fogadja el életcéljának elismerését. „Elfogadom azért, mert ami az én élet törekvésem célja, az a magyar nemzetnek elidegeníthet- len, elévülhetlen örökjoga ... a lét- fenntartás ösztönének parancsa ... mert nélküle Európa kelete csak a hatalmi ambiciók versengéseinek bo szőrkányüstje lehet, ímteíynjek forrongása Európát beláthatatlan kö- vetkezésű rázkódtatásokkal fenyegeti“. „Tehát — igen is — e fogadom, sőt felemelt fővel igénybe veszem tisztelt Alispán úr minősítését élettörekvéseim számára. Harmincnégy évi hontalanságom ez életttörekvés elvét szerény nevemmel annyira összeolvasztotta, hogy engem attól elkülönítve említeni sem lehet. — Aki az én nevemet mondja, azt az elvet mondja. Hosz- szú éveken át ez elv kultuszában a nemzet szíve az enyémmel össz- hangzatosan dobogott. AspiraiiDiaiban a nemzet aspiratioi lüktettek, törekvéseim a nemzet törekvését tükrözték vissza; elmondhitám, hogy egy darabka test valék a magyar nép testéből, egy csepp vér véréből“. „Az én múltam s jelenein közt elvi különbség nincs, az én éle Törekvésem egységes; ott van annak nyoma az 1848-ikí törvényrkben is. Maga az osztályok bilincseinek széttépése is, melyre tiszteit Alispán úr hivatkozik, ez éle.törekvéssel kapcsolatos. Szabaddá tenni a népet a független hazában, miszerint a népszabadság álla' megsokszorozott nemzeterő oly várává lehessen a haza függetlenségének, — melynek falain az idegen érdekek ostroma csorbát nem üthet. Ez volt a 48-iki törvényhozás politikai számtana.“ „Én megadtam magamat a célt elvemet nem tagadhattam meg. — elvemet ne mtagadhattam meg. •— Hangosan rosszaltam, amint rosszalom ma is, s rosszalni, kárhoztatni .fogom mind halálomig a jogelalku- vó határozatot (s a nemzet tudja, hogy rosszalom, kárhoztatom), hontalanságomban hontalanságommal (ha szabad e kifejezést merényle- nem) tiltakozást képezek annak ellenében; élettörekvésem elvével határozott ellentétben állok az állásponttal, melyre a nemzet helyezkedett, s mind azzal, ami annak kifolyása (és mindenki tudja a hazában, hogy ellentétben állok)“. De „az időnek is megvannak a maga jelei. — Tanulságteljes kert élünk“. A világ népei, még'a legkisebbek is, önálló létre törekszenek. „Képtelenség volna azt csak álmodni is, hogy az Árpád alkotta hon végleg megadja magát annak a degradationak, mely öt az önbizalmatlanság egy gyarló percében Lajthániává, — förténelmi egé'zbd a rosszul számító cabinet-ambitio egy oly fércművének felévé silányí- totta, melynek, amellett, hogy merőben jogtalan s hogy életbivágó érdekeket sért, sem a múltban nincs gyökere, sem a jövendőben nincs létoka.“ „Valóban, nekem úgy látszik, tisztelt Alispán úr, hogy a hatalom saját] érdekében nagyon bölcsen cselekednék, ha a jövendőtől addig kérne tanácsot, amíg nem késő“. —- „Európa nincs normális helyzetben; csalhatatlan jele ennek a lázas fegyverkezés, mely a néptürelem húrjait annyira túlfeszíti, hogy hosszú 'időre tarthatatlan; a béke máris csak két-három halandó ember kedélyhangulatának cárnaszá- lán függ; s emellett világrendítő eszmék vannak forrongásban; a kikerülhetetlen válság, mely csak idő, lehet csak hónapok kérdése, rettenetes bonyodal maikkal l esz kapcsolatos; s ha a hatalom makacsul ragaszkodnék az eszméhez, — melyet jeles elődje, József eléggé bölcs volt tévesnek belátni, következés vagy az lesz, hogy saját bukáséba jövendőjének legbiztosb horgonyát, Magyarországot is bele- ránija, vagy pedig az, hogy ama bonyodalmak fergetege combina [lókat hozhat létre, minőkről korunk augurjainak. a diplomatáknak strue madás-bolcsessége nem is álmodik. Jó volna e felett gondolkozni, amíg nem késő. Az idő rohan, az ítélet közelö.'1 Ez az utolsó idézet kétségtelenül arra a próféciára emlékezte:, mely a száműzetésben' élő Kossu hnak ismételten hangsúlyozóit és talán legmélyebb gondolata volt, s amelynek lényege a következő: a Habsburgházzal való kiegyezés a szomszéd kis népeket végleg a magyarság halálos ellenségeivé tette. Mert a magyarságot a kis népek elleni nagyhatalmi vágyak fogdmegjévé kö.e- lezte. Az ő szabadságvágyukat magyar szuronyokkal fogja elfojtani egy olyan hatalom, amely csak „fércmű“, mely „életbevágó érdekeket sért, sem a múltban nincs gyökere, sem a jövendőben nincs lét- oka“. A kézépkori feudális vágyakból összetákolt, a „népszabadsággal“ és az élet fejlődésével ellenkező Monarchia nem népeinek az akaratából született. Kossuth megjósolta, hogy ezek a népek nem is fognak harco’ni érte abban á háborúban, amelybe a nagyhatalmi érdek a magyarságot is bele fogja rántani, hogy a^án végül minket is a maga romjai alá temessen. így kesereg Turinban az új kor legnagyobb magyar államférfia, évtizedekkel az első világháború előtt, előre látva a történelmi végzetet,— megromlott történelmi érzékünk: és életsztönünk végzetes tévedéseinek minden következményét. Ezek közül a sejtelmek közül gondcí várrabírósága szombaton tárgyalta Novak Menyhért vasmegyeri kereskedő árdrágítást bűnügyét. A vád szerint Novák a muharmagot kilo- gramonkint a hatóság által megállapított legmagasabb 50 filléres ár helyett 2 pengőért adta el. A tárgyaláson Novák Menyhért azzal védekezett, hogy a 67 kilogram muharmagot sógora, Zcmfoor György azzal adta át neki, ho ry azt értékesítse. A megbízás alapján siA Magyar Vidéki Sajtótudósíló budapesti jelentése szerint a közülietek, testületek és érdekeltségek erősen készülnek arra, hogy áttérjenek a békegazdálkodásra és nagyarányú munkaprogramok előkészítésével igyekeznek megelőzni a háború után esetleg felmerülő munkanélkülisége. Az átmenetgazdaságí tervekbe be kapcsolódtak a magyar vidéki városok is. A Városok Szövetsége kérésé re a polgármesterek bejelentették ilyen irányú elgondolásaikat, munkaterveiket úgy hogy azokat Összesítve lehet a kormány tudomására hezni. A bejelentésekből kitűnik, hogy a vidéki városok hatalmas beruházásokat akarnak megvalósítani a háború befejeztével. Elsősorban lakásépítkezéseket terveznek, mert a vidéken is nagyfokú lakásínség mutatkozik, de jelentékeny elgondolások merültek fel új közüzemek létesítésére és a meglévők fejlesztésére is. ameLyek között elsősorb n vásárcsarnokok, modern fürdők, úthálózati kiépítések, közegészségügyi intézmények, iskolák, vágóhidak, kultúrhelyek, sporttelepek, stb. lelhetők fel. EcMig kb. negyven város küldte be átmenetgazdálkodási programiát. Kiderült, hogy számos város je- len^keny összegű készpénztartalékokkal rendelkezik, de a beruházási öszegek nagyrészét kölcsönből és ákamsegélybő1 akarjak fedezni. A Városok Szőve'sége felterjesztésében ismerteti a kormánnyal ezeket a nagyjelentőségű elhatározásémegyénkre Kossuth Lajos. És mi hálával áldhatjuk az ő emlékét, — mint ahogy ő is megáldott minket levelének a befejező soraiban: „Isten legjobb áldása kísérje Szabolcs- megyét a magyarság ez egyik ősi várát, hazafíúi rendeltetésének útjain.“ került is vevőt találni a muharmagra, Hódi Imre vasmegyeri lakos személyében, aki 2 pengős áron vette meg. Dr. Aradványi Endre kir. büntető egyesbíró Novák Menyhértet háromhónapi fogházra és 200 pengő pénz- büntetésre, a sógort, Zonibor Györgyöt pedig 500 pengő pénzbüntetésre ítélték Az ítélet jogerős. kát és kérni fogja a kormányt, hogy államsegély és kölcsön biztosítása útján segítse elő a vidéki városok átmenetgazdálkodási munkaterveí- nek megvalósítását. Nem kétséges, hogy a háború, amely a legtöbb vi- I déki város nagyvonalú fejlesztését megakadályozta, egyszersmind ösztönzést is adott jelentős városépítészeti tervek kidolgozására. Ez bizonyos mértékig szerencsés adottság is, mert ötletszerű beruházások helyett alaposan átgondolt, jól sorrendezett munkák kivitelezésére kerül majd sor, amely a valóban fejlődésképes vidéki városok színvonalat, modern berendezéseit mér földes léptekkel viszi majd előre. ítéletei a tengeri be nem szolgáltassa miatt A nyírgyházi törvényszék uzsora- bírósága Szukács János, Kiss József né, Szoíonics József, Subí István, Szlobcda János, Poruben József, Pozor János, Nagy Miklós, Soltész Pál, Gincsai Mihály, Grek- sza János, Greksza Andrásné, Hen- zsely József, Hankovszky János, Szoták András és Hibján András nyíregyházi lakosokat, akik fejen- kiní 400 kí. tengerit nem szolgáltattak te a közellátás céljaira, 100- 100 pengő pénzbüntetésre ítél téli. Az ítéletek jogerősek. Sz. P. Gyülekezési és szórakozási tilalom A m. kir. belügyminiszter rendeletére további intézkedésig minden színház, mozgóképszínház és mulatóhely előadása, azonkívül minden mulatság, szállodákban is, tilos. További intézkedésig gyűlések tartása is tiltva van. A sógorral védekezett, mindkettőjüket elítélték Árdrágításért három hónapi fogház A nyíregyházi törvényszék uzsoA vidéki városok hatalmas beruházásokat akarnak megvalósítani a háború befejeztével