Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)

1944-03-07 / 54. szám

,2 oldal. JSÍYIKtfIDÉK _ oZAbojlcsi hirLAP (Trianon. 24.) 1944 március 1. A Felvidéki Esi a magyar lélek, a magyar Söld örök egységéi hirdette Magas színvonalú nmircszcst a Koronában közelebb hozza a szíveket, az érzéseket és gondolatokat. Az üdvözléseket nagy tapssal élte át a közönség, majd megkezdődlek a mű­sor értékes, igaz művészi élményeket reveláló számai. Elsősorban Eyssen Irén operaénekesnő előadása nyujott rég nem élvezett mű­vészi gyönyörűségei. A művésznő im­pozáns, vonzó szerénységében, halk tónusaiban is megkapó megjelenése egy csapással magához láncolta a sziveket. Piros, klipszeres fényű kosztümjéhez jól illett sötét haja, tekintetének és hangjának szépsége. Lavotia: Régvolt, Tarnay: Kinyúlt egy kéz, Liszt: Ha álmom mély, majd másodszori szereplé­sében Grieg: Solvejg dala, Strauss: Falusi fecskék c. opusa diadalmas szár­nyalással, majd finom plánokba halkíió, gyöngéd kedvességgel melegen zengő orgánumának színével, fényével, 'tonif- kai és ritmikai tudatosságának, meló­diáinak tiszta üdeségével hatottak es ünneplő tapsot arattak Suhayda Mária zongoraművésznő, zeneszerző mesteri mesteri kísérete mellett. A második szám Suhayda Mária zongoraművésznő , és komponista önálló remeklése volt, | Liszt: Szerelmi álma az illatos, üde. bóditóan ránkáradó virágszirom hullásá- \ val hatott; Chopin: As-dur polonaise-c I megragyogtatia erejét, abszolút biztos ' technikai fölényét. Egész lényét, mél} ! lelkiségének misztikus és szenvedélye; hullámzását bele tudja önteni játékába amelynek varázsa lenyűgöző és az őröl szép imádatára sugalló. A Felvidéki Est nagy értékei csillan tak meg szinte káprázatos fénnyel Dúl lien Klára hegedűművésznő gyönyörű számaiból is. Desplanes: In ; ír adujában már érezlük a hangszere: : való uralkodás fejedelmi attitűdjeit, - * Paganini: Preludium és allegóriájánál tolmácsolásában pedig lebilincselve cs< dáltuk a művésznő biztos, tökéletes di logi s mélyen kulturált lelki készütsé get. Mintaszerű vonójátéka, tónusaink mély árnyalati, a hangok kristályos, esi szolt szépsége hű közvetítője volt nemek műveknek. A női kéz acélosa futott a húrokon, a hegedű lelke zokc gó és forró vallomásként szólalt mej hegy beavasson az égi szerelem csii | lagos világának legmélyebb titkaiba, j ' Liszt—Hubay: Impromtu, a Hubaj | Csárdajelente (Maros vize) még re, tettebb zenei csodákat tártak fel ; művsznő lelkének imás eimélyedésébí ! samiht fehér bolerós, aranyöves, fek< i te koszlümjében, prédikátori határozol ságot kifejező fejtartással, játszi- kön; nyedséggel zendítette meg a hegedű úgy áll( előttünk, mint a zord világba a szépség evangéliumát hirdető leikés í a spirituális élet örök igazságainak ihl | tett tolmácsa. Mind a Suhaj'da, mind | Dullien-számok forró, hódolatos tapsi • kát kaptak. í A három felvidéki művészi megnyik í kozás fénylő keretébe stílusosan illés j kedett a Városi Dalegylet I száma, Liszt: Vigyázz az égi jelre. S kitűnő kórus, amely mind a szim j gazdag skálája és tiszta harmóniája, l I mind a ritmus üde férfiassága tekint . ! tében elsőrangú élményt nyújtott, J kab József karnagy vezényelte impt siv haással, nagy és ünnepelt sikerr A zenei számokat t Kőszeghy Elemér múzeumi igazgató í magasszinvonalú előadása követte 5 Felvidék természeti és művészeti szí A ma harocló és dolgozó magyarság ; a kardot, az ekeszarvát, a tollat és a szerszámokat fogja acélos kezében, de ; van láthatailan karja is, amellyel a tria- j nőni megcsonkítás óta átölelve tartja, j sfijmogailp szeretettel becézd, édesanyai biztatással szereti Nagymagyarország j oszthatatlan egészét. Sem Erdélyt, sem a Felvidéket soha, egy pillanatra sem : feledte ez az ország. A Felvidék leg- j nemesebb fiai Vesztai-'fűzként ápolták, élesztgették, erősítettek az elszakított oitihonok iránt való égő vágyakozás!, örök imádatot, szent szerelmet. Min­den városban megalakultak, élnek, éreznek, beszélnek, agitálnak a felvidéki emberek nagyszerű közösségei. Nyír­egyházán, Krúdy Gyula városában, amelynek mul'tjjában drágakő veidként fénylenek a Felvidékkel vló összetarto­zás emlékei, sok derék, dolgos leividé- ki van, akik megalakították a Szepesi Asztaltársaságot és össze jöveteleiken az emlékezés bűvös Aladin-lámpájának fényénél ide varázsolták az édes Ijaza arcvonásait, Lőcse, Késmárk, Lubló, Igló, a szepesség magyarságának édes­bús emlékei;. De szerte az országban, égnek, élnek a titkos jelek, mindenütt igaz az ősi, ronthaíatlan, letagadhatat­lan törvény, hogy egy az ősi föld, egy az ősi lélek. Budapesten a Felvidéki Egyesületek Szövetségében tömörültek a hazához hű cipszerek és ez a tömörülés nem me rül ki a nosztalgia eser.gő vágyainak melankolikus hangoztatásában, hanem minden erkölcsi, művészeti, tudományos társadalmi, janylagij erőt tkonceniráiviai missziós útra indul, hogy országjárása útján mindenütt meggyujtsa az összet- tartozás szent tüzét. Kalmár Elek ny. tankerületi kir. főigazgató bejárja az országot, szembenéz a Felvidékről az Alföldre, a Dunántúlra, Erdélybe került testvérekkel. Nyíregyházán is megjelent az apostoli lelkű felvidéki testvér és az ő hivó, serkentő szavára megren­dezték itt is, mint röviddel előtte Mis­kolcon a Felvidéki Estet Nem propaganda, nem turisztikai, vagy üdülő s fürdőhelyi toborzás, nem üzleti számítás volt ennek az estnek megrendezése, henem egy eszményi magyar célokért küzdő egyesület missziója. Ez^, igazol­ja, hogy a rendezők a Felvidéki Estre ragyogó nevű, igazán művészi márkát jelentő szereplőkkel jöttek, semmiféle ellenszolgáltatást nem kértek és nem vártak és az est tiszta jövedemét a Dobó Ka­tica Bajtársi Szolgálatnak ajánlot­ták fel. Jövetelük hírére a Nyíregyházi Sze­pesi Asztaltársaság egy emberként álli a nagy cél szolgálatára. A Dobó Kaiticj Bajtársi Törzs pedig a tényleges rém dezés nehéz munkáját Petneházy Mar gist vezeétsével személy szerint váll alt, és végezte. Vasárnap, március 5-én délután ha órai kezdettel a Korona nagytermében volt a hangverseny, amelyen a kegyet len, jeges, havas, sáros esőben is lelke mély érzéssel áthatott közönség jelen meg. A Korona nagyterme nem nyuj tóttá az+ a keretet amely egy ilyen ma gas színvonalú és hazafias tendenciájú, művészi eseményhez illett volna. — A szélvihar lehetetlenné tette a terem kellő befűtését, sőt a kályhából a füstöl is beszorította a terembe. Bundában, té­likabátban ültek az estély vendégei, de a szivekben parázs iizoj! ,a szeretet, az • örök hűiég olíártüze a Feividák iránt i való hódolásban. Ott láttuk az estén ; Nyíregyházy Pál polgármestert család­jával, Török Dezső apátkanonokot, vi­téz Hunfalvy Artur ezredes vitézi szék­kapitányt, Korompay Károly dr. igaz­gató főorvost, Bertalan Kálmán kir. kormányíőtanácscs, országgyűlési kép­viselői, Weiszer Gyula kir. tanügyi fő­tanácsosi, Maurer Károly ny. Nemzeti Bank-főnököt, a kiváló turistát, dr. Po- linszky Pál kultúrtanácsnokot, a Felvi­dék szerelmesét a Nyíregyházán élő fel , vidékiek számos tagját, a Move Dobó j Katica Bajtársi Törzs- egyenruhás leány í gárdáját Petneházy Margit vezetésével j és társadalmi életünk, egyházi, polgári ! katonai szervezeteinek számos képvise­lőjét. I A Felvidéki Estet a Nyíregyházi Vá- j rosi Dalegylet Jakab József karnagy vezetésével ia Nemzeti Hiszekegy klasszikusan kidolgozott kórusával nyi­totta meg, majd Nyíregyházy Pál polgármester üdvözölte a Felvidéket. A polgármester mélyen álérezteíő szavak­ban igazolta azokat a kapcsolatokat, me­lyek Nyíregyháza és a Felvidék között a legrégibb idők óta kimutathatók. — Sdesatyja Késmárkon végezte a közép­iskolát, ott érettségizett, mint sok más nyírségi magyar diák. Ő maga is, gyer- : mekei is felkeresték a szepesi városo- I kát még a cseh megszállás idején és ; „Krúdy Gyula Szinbádja is ott u'azoiit Podolinba és a Szepesség több romonti- | kus városában. A Felvidék pedig taná- i rókát adott Nyíregyházának A nagy i és törvényszerűen állandósult összefüg- ■ gések a magyar tájak, a magyar lélek j oszthatatlan egységét tanúsítják és en- ! nek az átérzésében üdvözli kézfogással I a Felvidéket Nyíregyházy Pál, Nyír- | egyháza város polgármestere és a fel- | vidéki Kalmár Ede kir. főigazgató kéz- j fogásában valóban a Nyírség és Felvi- I dék fogott kezet. Kalmár Ede \ j ny. tankerületi kir. főigazgató köszönte ‘ meg ezután a Nyírség, Nyíregyháza j üdvözletét. Ez a kedves, szép város -— ; mondotta — nemcsak élelmezője az or- i szágnak, hanem a kultúra, a művészetek , melegszívű pártfogója is. Köszönetét ■ mondott a felvidékiek estjének szere­tettel és figyelemmel való megrendezé­séért Nyíregyház^' Pál polgármester­nek, Polinszky Pál dr. kuhúrtanácsnok- nak, Petneházy Margitnak, a MOVE Dobó Katica Bajtársi Törzs vezetőjé- . nek, aki lelkes, hivatástudattal áthatott leányt,ársával aránylag rövid idő alatt a Felvidéki Est rendezését biztosítot­ták. Nyíregyháza is átélte az idegen megszállás megalázó szenvedéseit és nemcsak fiainak állandó felvidéki kap­csolataival, hanem a közös sors átélé­sével is egyebforrt a Felvidékkel.. A Felvidék fiainak látogatása a kél országrész örök és elválaszthatatlan egységének jelképe, mert a találkozás ségéről. A vetítőgép színes, természe­tes világítású képeket sorakoztatott elénk a Magas Tátra tündéri szépségű tájairól. Fájó szerelem ihletével hatot­tak ránk a kárpáti ősi ormok, völgyek, fenyvesek és vízesések. A művészettör­téneti értékű képek igazolták a Felvi­dék páratlanul gazdag műizlését. Lőcse, Késmárk, Igló, Szepesváralja és a többi felvidéki műemlékek, a középkori bor­dás boltozatok, a zengő szépségű famű­vészeti oltárok, szobrok, árkádok, osz­lopok a dicsőséges magyar múlt művé­szetének csodás világát vetítették elénk az eddig alig ismert nűanszok finom ecsetelésével. A képeket Kőszeghy Elemér igazga­tó nemcsak szakszerű művészettörténeti megvilágításokkal, hanem gazdag lelké­nek arányló humorával is átszőtte és sok hálás tapsot aratott. A szép és maradandó hatású Felvidé­ki Estet a Nyíregyházi Városi Dalegy­let a Himnusz, imájával fejezte be. á kabinetiroda főnöké­nek Ittflatefése mii? egjütlériést kelteit lyiregyfcázán A Kormányzó Űr őíőméltósága Ambrózy Gyulát, a kabinetiroda főnö­két m. kir. titkos tanácsossá nevezte ki. Ennek a kinevezésnek a híre mély együttérzést, örömet és büszkeséget kel­tett, Nyíregyházán, Ambrózy Gyula ka­binetirodai főnök szülővárosában. Édes­atyja kir. ügyész volt, aki később elke­rült városunkból. Ambrózy Gytla itt élte boldog gyermek- és diákéveit. Ki­váló képessegei, szorgalma, intellektuá­lis és erkölcsi, beállítottsága, törekvő éa kitartó munkássága mind magasabbra vitték szépen ívelő pályáján. Mint a kabinetiroda főnöke mindig meghatódott emlékezéssel gondolt szü­lővárosára és most, m. kir. titkos ta­nácsossá történt kitüntető kinevezése a szülőföld büszke szeretetéi, ragaszko­dását és örömét és boldog üdvözlését váltják ki a szivekből. A Nyírség fejlődő székvárosa meg­dobbanó, együttérző szívvel köszönti magas méltóságában is fiúi szeretettel i hazagondoló fiát és életére, nemes, tisz­ta érzésekkel áthatott működésére Iste« | áldását kéri. Március 8-től 12-íg Szerdától — vasárnapig. Nyíregyházán először A csoda re pülő A vígjátékok vigjátéka. Sziv^t-lelk^t üdu4 film. Budapestet aaegeldsve. Fősz. A francia filmgyártás legjobbjai. CXRL L.\M^C rendezés. Előadások 7*4, Vnö es 7*8 óraikor. Ma kedden utoljára: SÁRGA KASZINÓ A szövetségesek súlyos veszteségei Netiuaóaál Róma. (TP.) Olasz katonai körök nézete szerint a németeknek a neltumoi h’dfőre gyakorolt nyomása az ellenség heves ellenállása dacára egyre fokozó­dik. Amint a népművelési minisztérium szóvivője, Tamburini követ, a külföldi sajtó konferenciáján kijelentette, bizo­nyítékok varnak arra vonatkozólag, — hogy az angolszászok jelentős csapast- testeket vonnak el az olasz front más részeiről s ezeket Nettunonál vetik halt­ba, hogy féltőitek azokat a félelmetes hiányokat, amelyeket a többezer német lövegből rájuk zuduló tűz hasított az angolszász vonalakban. A szövetsége­sek által más frontokon remélt enyhü­lés tehát nem következett be, ellenke­zőleg a cassmoi fronton és az adriai szakaszon az angolszászok ma többhe­ly ült máris vdekezésre szorulnak. Azo­kat a veszteségeket, amelyeket a szö­vetségesek a pontini térségen vivőit) 30 napos küzdelemben szenvedtek, hivata­los helyen legalább 30.000 elesett, víz- befult és foglyul ejtett katonára és ugyanannyi sebesültre becsülik. Ezért az angolszászok „a Rómáért vívott csa­ta“ első hónapjában máris 60.000 em­beri vesztettek. Az amerikaiak része­sedése a szokottnál nagyobb méretű veszteségekben különösen nagyarányú,

Next

/
Oldalképek
Tartalom