Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-04-28 / 95. szám
(Trianon 24.) 1944 április 26. 3. oldal. SZ k _ ABOlcsi HÍRLAP A nemzetszerrezet felé Kevés szó esik aránylag közéletünkben is arról a miniszteri megnyilatkozásról, melyet a belügyminiszter adót az Esti Újságnak a neímzeiszervezet szükségességéről. Pedig ma ez a legfontosabb nyilatkozatok egyike, s mellette minden egyéb belső nyilatkozat szinte eltörpül, illetve még mindig a régi pártpolitikai kátyúban tévelyeg. „Az egyetlen nemzetszervszet megalkotásának szükségessége vitán felül áll és az ellenérvek sekélyes pártpolitikai kátyúban vesztegelnek“ — mondotta vitéz Jaross Andor, s hozzáfűzte: „Sem az utca, sem a szó, sem a betű nem döntő tényező többé. Ez az idő is elmúlt! Valóban, aki ezt egy kissé észbeveszi, kétségkívül igazat kell, hogy adjon ennek a belügyi nyilatkozatnak. Mert ezt nemcsak a háború követeli ma meg, de az a húszésegy- néhánvéves felismerés is, hogy a jobboldali erőket máskép igazi erő- összpcntosításra, győzelemre nem lehet vinni, ha még most is a hatalomért folyik a versengés, egymás közt is azt készítjük elő, amit a politikai praktikák lejáratott korszakában olyan nagyszerűen tudtak megjátszani éppen azok, akik a magyarság belő életét elposványosíta- ni akarták, hogy a maguk pecsenyéjét sütögessék. Ha véget akarunk vetni ennek az életnek, ennek a technikának, akkor tegyünk is pontot a hatalomért folyó versengés áldatlan korszakának a végére is. De ezt csak úgy tehetjük meg, ha elkezdjük belsőleg is munkálni ennek a felismert igazságnak eljövetelét. Mi ez a benső munka? A miniszteri nyilatkozat erre is rámutat akkor, amikor hangsúlyozza, hegy „az elmúlt március nem a magunk dicsősége, egyikünké sem. Vegyük ezt végre tudomásul, s cselekedjünk értelmesen, okosan, és mindenekfe- lett önzetlenül !“ Ez az önzetlen cselekvés követed meg, hogy ne bántsuk egymást, s főkép ne bántsuk azokat, akik egy utón és vonalon haladnak akkor is, ha az eszközökben eltérések vannak. Magyar Megújulás Pátrja, Nemzetiszocalista Párt, Magyar Élet Pártja és Nyilaskeresztes Pártnak egyaránt ezen kellene munkálkodnia, ha igazán felismeri nemzeti hivatását, s elismeri a nemzet életében való eszközszerüségét. S ne kezdjünk k egyéneket, személyeket, főkép akkor ne. ha személyi ellentétekről tudunk csak beszámolni, s ha ezek a személyi ellentétek látszat szerint olyan gondolatokat takarnak, amelyek hátráltatnak minket egyéni pályánk alakulásában. Mert végeredményben azt, hogy valakinek az „ex kathedra“ nyilatkozatai milyen formában érvényesülnek a gyakorlati életben, nehéz külsőleg és látszat szerint megítélni, azok belső rugóit ismerni kell minden irányban, hogy alapos ítéletet mondhassunk. Ne hi^yük, hogy „egyedül üd.vözítő“-pdr/o& vannak, vagy csak egyetlen egy is lehetséges, kivált a mi magyar életünkben. Egy nemzetszervezet sem ezt tételezi fel, hanem éppen az önzetlen és fegyelmezett összetartozó érzéssel kialakított pártnélküliséggel egy hatalmas táborba kíván összegyűjteni minden tettrekész és dolgozni képes magyart, akinek van egyéni meggyőződése, van egyéni állásfoglalása, de aki ezenfelül ismeri a magyar hivatást és kötelességet a mai (nehéz és súlyos időkben. Az atomokra bontott magyar élet helyett egy hatalmas szintézisben akarja összevonni a magyarságot, amiként kell, hogy minden igazán Krisztus-hívő és keresztény ember is a Krisztus követésében es Krisztus szeretetében egyvéleményen cs egyetlen állásponton legyen, akkor is, ha más és más templomban keresi és találja meg Istent. Amint minden törekvés, mely a keresztény egységet a külső hatalmi tényezők ben kereste meg és akarta kialakítani, holtpontra jutott és fog is jutni, — akként minden „egyedül üdvözítő“ magyar politikai pártfelfogás is holtvágányra kerül, ha a nyáj szemléletre és ahogy a belügyminiszter mondotta: „az utca, a szó és a betű tényezőire" építi fel a maga programmj át. Aki a nemzet egészségére épít, aki a nemzet minden értékes tagját számbaveszi, aki a magyar nép minden tényezőjének szolgálatára számít, egyedül az nyeri el a jövendő kulcsát. Épen ezért talán inkább azt kellene mondanunk ma és mindenkoron; tes;sék kiállni teljes mellel, teljes vértezettel, teljes akarással a magyar ügy mellett, mely ma vérben és áldozatban fogan meg számtalan veszély közepette, tessék odaadni, ha kell, mindent a nemzet oltárára, s akkor nencsen bennünk semmi idegenkedés, "semmi ellenérzés, semmi ellenszenv, semmiféle hátsó gondolat. Mert ezt nemcsak a magyarság mai helyzete követeli meg tőlünk, de ezt követeli meg az a hatalmas és kegyelmes Isten is, akinek fia éppen abban a kegyelmében vált legmagasztosabbá kétezeréven át, hogy a bűbánó Magdolnát is magához emelte, hogy ar igazi bűnösöket is megváltáshoz juttatta a maga vérével, szent áldozatával. Ez a keresztény Magyar- ország megújulásának is legfőbb feladata. Mert már megmérettünk sokszor, az utolsó évtizedben is nagyon sokszor, s nagyon is híjával találtattunk, s talán éppen ezért szaggattattunk is darabokra. Ezeknek a daraboknak összeferrasztása egységgékovácsolása most nem a taszításban és elidegenítésben, hanem a teljes megértésben és az idők szellemének átérzésében és a kötelességvállalás határozóit kialakításában érvényesülhet. A Magyar Megújulás Pártjának is megalakulása óta mindig igen nagy értéke veit az, hogy ezt az igazságot felismerve haladt a jövő felé, sohasem kereste a népszerűséget, sohasem kívánt erőszakot alkalmazni semmínő téren. Vezetői felfogása, gondolkodása mindenkor kizárta a hatalmaskodást, minden esetben távol állott a szélsőségektől s az alkotmányosság útjáról egy pilanatra sem tért le. Nemcsak politikai megfontoltságból, nemcsak politikai célszerűségből tette ezt, hanem azért is, mert meggyőződése volt, hogy a magyar életnek ez az út, a megértés útja felel meg a legjobban, s ezzel ölelhet át milliókat a jövendőben kizárólag. Ezzel -igazolta a maga emberi mivoltát, keresztényi felfogását, komoly magyar céltudatosságát a jövőt illetően. Azt mondhatnánk, történelemben gondolkozott, akkor is, amikor a történelemi útjai talán erősen eltértek a múlttól, s határozottabb, hatalmasabb beavatkozást sürgettek Nem elodázás akart ez lenni, pusztán az a felismerés volt, hogy a magyar nemzetnek megvan a maga Európa-hivatásán kívül a maga egyéni élete is, amit Gömbös Gyula magyar öncélúságnak nevezett el. Napról-napra nagyobb megértést tapasztalunk a társadalom részéről a bombakárosultak iránt. Ennek a megértésnek most egy újabb, szép vonása bontakozott ki abban az adományban, amelyet ifj. Nagy László tartalékos főhadnagy küldött a harctérről hozzátartozói útján címünkre azzal, hogy juttassuk el az ő adományát is illetékes helyre. A honvéd lelkisége ez. És lehet-e szebb az ilyen cselekedetnél? Aki életét is naponta kockára teszi övéiért, az megérti igazán a segítés nagyságát, kötelességét. Legyen ez is példa mások számára a szívből való adakozásra. A mai napon a következő adományokat küldöttük el a 151.006 számú postatakarékpénztárí befizető lapon: Ifj. Nagy László t. főhadnagy (Tábori posta H. 416) P 200.— Telegdy Bertalan, Nyírtára 400.— Eben az öncélúságban pedig minden magyarra szükség van, minden magyar erőt képviselni kell, s a fő- követelmény ma mmdenkvel szemben csak az lehet: teljes mellel, egész vértezettel kiállni emellett az öncélúság mellett, akkor is, ha az Európa-hivatást ismerjük, nem feledjük, s érte mindent meg is teszünk. A magyar szintézis útja csakis efelé haladhat, ha történelmi erő akarunk és tudunk maradni a Kárpát-medencében. így alakulhat ki csakis a magyar nemzetszervezet, melyre oly nagy szükség volt, van és lesz. Elég későn jutunk el ehhez az építéshez, s az alapkövek lerakását ne kezdjük azal tüstént, hegy a jelentkező munkások közt igaztalan vádaskodással és vádemelésekkel indulunk bosszúhadjáratra. A válogatás majdan nem bosszúval, hanem csakis minőségi értékeléssel történhetik. A minőségi értékelést pedig majd csak a nemzetért tett munka önzetlensége határozhatja meg, nem kevésbbé az áldozatok vállalása ezen a területen. Ezt jó tudnunk mindnyájunknak. — Mert valljuk a belügyminiszterrel együtt, hogy .nagyot csak az olyan nép alkothat, amely a veszély és megújulás történelmi pillanataiban a kollektív cselekvés ösztöneivel telje siti felismert kötelességét“. Ez a történelmi pillanat itt van, ennek a pillanatnak áldozatot kell hozni mindenkinek, s önzetlenül, mindenkire való tekintet nélkül kell oda- állnia a kötelesség teljesítéséhez. Ebben az órában és pillanatban nem a felelősségrevonásnak van itt az ideje, hanem a kötelességteljesítésnek. Ez a belügyminiszter hivő és intő szava is, s erre figyelmez- niö kell minden magyarnak, akármerre is keresné a maga politikai „elhelyezkedésének“ útját. És ez a hivó szó a jövendő egyetlen biztosítéka is. Rajtunk áll, megtesszük-e, cselekszünk-e ezen az úton keresztyéni, magyar hitben és felfogásban is ! Papp Lajos „Sicca“ szárítóüzem . 500.— Gabonakereskedelme Papp Lajos 500.— Kuharek Ferenc 500.— Irsay Rezső újabb adománya 200.— Fejes Pál újabb adománya 50.— Lengyel Kázmér 50.— Mai gyűjtésünk eredménye 2400 pengő. —Eddigi összes gyűjtésűnk 20.485 pengő 90 fillér. Novobolin koncentrált gyümölcsfa karbolineum kapható IFI. BOBUZS ISTVÁÜ festék kereskedő Nyíregyháza Telefon 26—75. Luther utca 6 — LAKÁSIGÉNYLÉSHEZ szükséges nyomtatvány kaphmti m Jéba- fNipir üzletben. 10* Hungária FlmsfssisiiiáB? Uránia Fllm—toháu. Április 21-29 30 Május 1-2. Péntek-szombat vasárnap hétfő-ke< Az idény kiemelkedő magyar filmje! rr LEJTŐN Egy francia kisvárosban és Párisban lejátszódó érdekes történet, melyhez a rádió igazgatója vitéz Náray Antal írta a zenét Főszereplők: Szilágyi Sz. Eszter, Gregu s Zoltán, Török Ilona, Tímár József, Harsányi Rezső, Fáy Béla Előadások kezdete : hétköznap 7*4,7»6, 7*8, vasárnap nap V*2, *M, 746, V*8 óra. Előadások kezdete hétköznapokon 3, 5, 7, Tatár- éa ünnepnapokon 3, 5 éa 7 órakor Dr. Belohorszky Ferenc A tábori posta adományt hozott a bombakárosultak részére Eddigi gyűjtésünk elérte a 20.000 pengőt
