Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-04-27 / 94. szám
2. oldal. K Szabolcsi hirlAP (Trianon 24.) 1944 április 27. Április 7-én volt hat esztendeje annak, hogy Szabolcsvármegye közönsége a felsőbbség iránt mindenkor tanúsított tisztelet érzésével iktatta be főispáni székébe vitéz dr. Jékey Ferencet. Pár nap hiján teljes hat esztendőn át szolgálta Jékey Ferenc magas méltóságában a kormányhatalom előtt ennek a vármegyének minden ügyét, mindaddig, míg a kormányhatalom gyakorlásában változás nem következett be. Akkor a dolog természete szerint főispáni tisztéről lemondott, megjegyezvén, miszerint semmiesetre nem kívánja tovább az áldást betölteni s habár nem távozott el még körünkből, március 22-ike óta ténylegesen nem gyakorolta tisztét. Általában úgy történik az életben, hogy a távozókat nem Kíséri mindenkor az a meleg megemlékezés, mint amilyennel az érkezőket fogadják. Amikor mi mégis különösebb melegséggel szeretnénk búcsút venni a távozótól, azt hisszük, nem sértjük meg vele sem egyesek érzékenységét, sem a szokásokban gyökerező illemet. Úgy érezzük, hogy az a kapcsolat, amely vitéz dr. Jékey Ferencet vármegyénkhez fűzte, nemcsak indokolttá, hanem kötelességünkké is teszi a távozótól való búcsúvételt. Visszagondolunk azokra a napokra, amikor Veszprém és Szat- már vármegyék küldöttségei együtt Szeműnk a Kárpátodon A belső nagy átalakulás lehetőségét annak a veszélynek felismerése adta meg, mely már a Kárpátok lábainál rémlik föl. Egyszerre nyitottuk ki kábán lecsukott szemünket és ijesztő valóságként nézhettünk szembe a közelgő vér-vörös pusztulás lángjával. Nem választható el a belső átalakulás a külső vész nyomásával felmerült problémák megoldásától, de ez utóbbinak elsöhb- rendűsége nyilvánvaló. Egy pillanatig sem mondhatjuk azt, hogy minden maradjon a régi eszmei síkon, hogy nagy, mélyreható átalakulás ne készítse elő a magyarság jobb életét, hogy mindenki, akár megfelelő, akár nem, maradjon a régi irányító aelyén, de igenis kívánjuk, hogy ez a belső átalakulás, belső megtisztulás minél előbb bekövetkezzék, hogy minél előbb állíthassunk minden fizikai és erkölcsi erőt a nemzetvédelem, a megfojtani akaró bolsevizmus elleni hadiárat szolgálatába. Nem akarunk és nem fogunk spórolni vérünkkel, ha azt, mint most is, a haza megmetéséért, a magyarság fönnmaradásáért kell ontani. Ismerjük a vész nagyságát, tudjuk, hogy elszánt, kemény harcot vár tőlünk a sors fönnmaradásunkért; de megadjuk a kiomló vért, a sikító fájdalmat, az árvák, özvegyek könnyét, megadjuk a bombázott városok szívtépő kínját, a magyar falu munka lázát, a megnehezedett és megköszöntötték Szabolcs népével az új főispánt. Szatmár a fiát, ősi földjének szülöttét üdvözölte, Szabolcsvármegye politikai vezérében, Veszprém pedig búcsúüdvözletét hozta távozó főispánjának. És visszagondolunk a beiktatásakor elhangzott veszprémi sajtónyilatkozatokra, melyek benne és hitvesében a szociálisan gondolkodó és érző embert ismerték fel. Hogy azok voltak valóban mindketten, arról Szabolcs népe is bizonyságot tehet. Jékey Ferencet annakidején Gömbös Gyula hívta el politikai szereplésre. Most, hogy ezt a szerepét becsülettel és tisztán betöltötte, — maga mondotta nekünk — vissza vonul a politikától és visszatér oda a magyar földhöz, amelyet a magyar ember csak szeretni tud s amelyhez az igazi magyarok mindenkor ragaszkodtak is, soha el nem idegenítettek. Úgy szeretnénk, ha a távozó főispán megérezné ezeken az igénytelen sorokon keresztül is, hogv ennek a vármegyének a népe, kivétel nélkül, azzal a tisztelettel vesz tőle búcsút, amellyel hat évvel ezelőtt fogadta. És szerenénk, ha a vármegvének ez a szeretete és tisztelete a falusi kúrián i? helyet kapna emlékezéseiben. Mi a személte iránt érzett tiszteletünket megtartva őszintén veszünk tőle meleg búcsút ezekben a sorokban. szűkült életet, megadjuk az álmatlan. remegő éjszakákat, gondterhes nappalokat, lemondásunkat és fegyelmünket. Mindezt fönntartás nélkül megadjuk, mert a megmaradó magyar életet s annak jobb jövőjét tuduk biztosítani vele. A lét vagy nemlét harcában csak az lehet győztes, ki mindent fel tud áldozni, kit semmiféle szentimenta- lizmus, egyéni önzés nem von el ettől a harctól és harcnak tekinti életét bármilyen őrhelyre állította is a magyar sors. Ezt a harcos egységet és akaratot kell elősegíteni és megerősíteni a nagy átalakulásnak, hogy annak felfogó és átütő erejében minden vész és minden roham megtorpanjon. Egyetlen útunk van csak, amely a győzelemhez vezet. Ha mindazok a derék magyarok akik a mai élet forrongásában akar- va-nemakarva sokszor béka—egérharcot játszanak, szűk, zárt célok eléréséért, sérelmeik gyógyításáért törnek lándzsát egymás ellen, és azok, akik nem tudnak felelősen tenni és akarni, amikor egy megújuló ország vágya diktálja a tempót, ha azok csak előre néznének, szemük a Kárpátokat keresné, szívük egydobbanásra lüktetne Uzsok- tól Gyimesig, mennyivel hamarabb találnák meg egymás kezét s lépnének arra az útra, melyen együtemű, feltartózhatatlan erővel, egy- akaratban összefonva indulhatnánk el a győzelem felé. Ez a győzni akarás, lét—nemlét harca lebegjen minden Vettünk előtt és szabja meg azoknak a lépését, kik akármilyen közületben megfelelő vezetőként irányítják a mögöttük felsorakozottak menetét. Mindnyájan felelősek vagyunk és mindnyájan viseljük a következményeket. Ez az egyszerű, de kemény tudat és az ebből eredő kötelesség nem lehet taszító és szétválasztó erő, hanem össze- és eggyéolasztó szent tűz, melynek acéllá egyesítő melegében minden becsületes és tiszta magyar megtalálja egymás mellett a maga helyét. Szemünk a Kárpátokon és szívünk dobogása azokkal legyen, kik élő testükkel állják útját a mi elpusztulásunkra törő tankoknak, fegyvereknek, széttaposni akaró vörös csizmának. De ennek tettekben kell megnyilvánulni az egyéni, társadalmi és politikai életben egyaránt. Megjelentek az nj főispáni kinevezések es az roA Hivatalos Lap mai száma közli a főispáni kinevezések e^vrészét. A közlemény szerint már csak egynéhány főispáni szék betöltése van hátra, de ezekre a helyekre is rövidesen kinevezik az új főispánokat. A Szabolcsvármegyét közelebbről érintő szomszédos vármegyék főispáni karában a következő változások történtek: Bereg vármegye főispánjává Tatár Gézát, a vármegye alispánját nevezték ki. Borsod vármegye és Miskolc város főispánja Borbély-Maczky Emil lett. Hajdú vármegye főispánja Szilassy László féle a cftofeérságiaak A m. kir. belügyminiszter rendeleté szerint az 5500—1929. M E. sz. rendelet 33. szakaszának (2) pontja értelmében a közhivatalok közintézmények ügyintézésénél elintézés szövegének lehetőleg vidnek, világosnak, szabatosnak és magyarosnak kell lenni. Ennek ellenére azt tapasztalja — írja a miniszter — hogy a felterjesztések szövegében felesleges és legtöbbször magyartalan udvariassági kifejezéseket (pl. van szerencsém tisztelettel megküldeni, — bátor vagyok felhívni nagybecsű figyelmét stb.) — használnak. Azt is kifogásolja a miniszter, hogy a hivatali érintkezésben, valamint a hivatali ügyintézésben a megszólítás nem a hivatali állás meg nevezésével, hanem a hivatali állással járó cím alkalmazásával örté- nik. (Például: Nagyméltóságod, Méltóságod, Nagyságod stb.) Minthogy ez a gyakorlat az előbb említett. jogszabály szellemével ellentétben áll, elrendelte, hogy jövőben a felterjesztés szövegében a felesleges udvariassági kifejezések alkalmazását (van szemcsém, bátor vagyok, stb.) kerülni kell. Elrendelte továbbá, hogy a felterjesztés szövegében megszólításként annak hivatali állását kell feltütetni, akihez a felterjesztés, megkeresés, stb szól Tehát: Miniszterelnök Ur, Miniszter Ur, Főispán Ur, Alispán Ur, filiwtnlilz TsIfltMÄ-?* Április 29-30. Májas 1-2 BUDAPESTET MEGELŐZVE! HACHITA Debrecen tvhj város főispánja vitéz dr. Bessenyey Lajos. Máramaros vármegye főispánja Szaplonczay László ny. altábornagy. Kecskemét tvhj város főispánja dr. Horváth Ödön felelős szerkesztő. Szatmár vármegye és Szatmárnémeti főispánja Endrődy Barnabás m, kir. csendőralezredes. Abaujtorna vármegye főispánja Schell Péter báró maradt. A Hivatalos L«p mai száma ezeken kívül még 23 vármegye főispáni székének betöltésére vonatkozóara. közöl adatokat. Polgármester Ur, stb. Kívánatosnak tartja a miniszter, hogy a tisztviselők és alkalmazottak a hivatali életben a személyes érintkezés során is mellőzzék a Nagyságod, Méltóságod stb. megszólítást. Tehát a személyes érintkezésben is a Miniszter Ur, Államtitkár Ur, Főispán Ur, Alispán Ur, Polgármester Ur, stb. megszólítást használják. Pétttek-szonabat-vasárnap-Hétfő A LEGÚJABB MAGYAR KÉMFILM! Egy világhírű kalandornő négyarcu élete Főszerepben: Karády K., Petrovich Sz. Barkóezv B.( vitéz Molnár I., Bihari J. Ma, csütörtökön u‘óljára: NÓTASCSAVARGÓK Előadások kezdete Va4, /«6 és 7«8 órakor. — A vonatvezető versúti balesete. Súlvcs szerencsétlenség érte Spon- ták Gyula 46 éves MÁV vonatvezető, barcíkai lakost. Oroms-puszt állomáson tolatás közben a vonatvezető balkeze az egymással ütődő kocsik ütközője közé került és teljesen összeroncsolódott. A szerencsétlenül pjárt vasutast a miskolci Erzsébet-kórházba szállították. — 110 éves a gyorsírás. Ga- belsberger, a modern gyorsírórendszerek atyja 1789-ben született. — Gyorsírási rendszere kidolgozására tizenhét esztendeig dolgozott, de azok közé a szerencsés feltalálók közé tartozik, akik még életükben elismerést nyertek találmányukért. Gabelsberger igen érdekes módon egyesítette rendszerében a grafikai és kurzív íráselemeket és ezzel könyebben élsajátíthatóvá tette a szórövídítésen alapuló és a még római korból származó igen kezdetleges és a gyakorlatban alig használt gyorsírást. Az Olympia- hiradó érdekes táblázatos kimutatást közöl a gyorsírás és a gépírás összehasonlító eredményeiről. — A gyorsírás mint a diktálás és a gépírás közé bekapcsolódó közvetítő művelet úgylátszik divatban marad a jövőben is — bár az írógépek tökéletesedésével bizonyos mértékig veszített a jelentőségéből. — Ga- belsberger találmánya egyébként a nőeancipáció terén is fontos lépést jelentett: az irodai munkákba, ami azelőtt kizárólag férfifoglalkozás volt, éppen a gyorsírás révén kapcsolódtak be a nők is. Vitéz Jékey Ferenc! dr. távozá§a
