Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)

1944-03-24 / 68. szám

tw oldal. (Trianon 24.) 1944 március 34. *ak orvosi szempontból értékes elemek, — válaszolt Weninger fő­orvos ;— ezeknek kiválogatása és gyógyászati megbírálása azonban kizárólag orvosi feladat El kell ítélnem azonban azt a divatot, — «mely válogatás nélkül gyakorla- toztat iskolás fiúktól aggastyánokig mindenkit. A jóga népszerűsítése azért hálátlan feladat, mert a lai­kus nem tudja megítélni, hogy mi való az ő egyénisége számára és viszont mi válhatík számára vég­zetessé. Saját jógakőnyvemnek is sz volt a főcélja, hogv egyrészt megis­mertessem a nagyközönséggel is a jóga igazi értékeit és érdekességeit, másrészt pedig az is volt a célom, hogy féket a kalmazzak a dileltiáas írások felelőtlen kilengéseivel szem­ben. — Sajnos, azt nem lehet meggá­tolni, hogy az álmoskönyvek szín- vonalánmozgó dilettáns jóga-írások ne fogyjanak nagyobb példányszám ban, mint a tudományos könyvek, de orvosi Ielkiismeretem szerint mulasztásnak érezném, ha nem ven­ném védelmembe a komoly jógát annak gyermekmesébe illő elfajulá­saival szemben. Történelmi tény, hogy az európai orvostudomány fejlettebb és hala­dottabb a keleti orvostudománynál. Ha mi a jógából még s merítünk, ez csupán tárgyilagos elfogulatlan­ság részünkről. Senkinek sincs jo­ga azonban a jóga zavaros miszti­cizmusa alapján lekicsinyelni és ócsárolni a hazai tudományt, mert a tudományos fejlődésnek köszön­hetjük azt a kultúrát, amit a kele­tiek megirigyelhetnek tőlünk. Orvos vagyok és. semmi sem idegen ne­kem, ami orvosi. Tehát szívesen ta­nulok Kelettől is, ha jót találok, de ismerem a mi értékeinket és ezért jogos büszkeség az, ha nem fogad­juk el kritikátlanul mindazt, amit álmodozó keleti bölcsek elébüuk tálalnak. Péchy-Horváth Rezső. Hadba meat a fiam ... Boros Mária hadbavonult bátyjá­hoz családja nevében megható ver­set írt. Ebben a versben, amely élénk bizonyítéka az itthonmara- dottak hűségének, szeretetének, az édesanyát szólaltatja meg a vers­író Boros Mária. Hosszabb verséből a következő sorokat közöljük: Kedves fiam, édes fiam, Pista Hej, de sokat gondolunk Terád. ■ . Valahányszor hazajövünk erste, tires a mi kicsinyke szobánk .. • Imádkozunk: segítsen az írtén, Hogy még egyszer itthon lehess vélünk: Kedves Ham, édes fiam, Pista, Ez most a mi legszebb reménységünk. A mély érzés, amely mint a ta­vaszi nap fénye, betölti a kis ma­gyar Otthonokat, így szökken ma dal virágba ezer és ez-r olyan csa­ládban is, ahol talán soha nem zendültek a szavak rímes sorokba. A háború poétává tvatja az erős­szí vű embereket. Jaroljafbiztosítás iránti hangalat ?£a felvilágosító propaganda nyomán Speciális rádiótechnikai munk- kákat vállal Hook Kálmán rádiólaboratCuiumn, Bethlen n ca te TVsfow 'Jd—77. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti jelentése szerint a Pénz­intézeti Központ legutóbbi kimuta­tásából kiderül, hogy a magyar hi- _ telszervezet a múlt év őszén átlép- i te a négymilliárd pengős betétállo­mányt, amelyben együtt szerepel a takarékbetét a folyószámlabetétek- kel és postatakarékpénzárnál ke­zelt betétekkel. Ez olyan hatalmas összeg, amihez hasonló Trianon ó a a magyar gazdaságtörténelemben még megközelítőleg s’em fordult elő. A huszas évék végén az akkori nagy látszatfellendülés idején ugyanezen az alapon számított be­tétállományunk nem érte el egé­szen a 2.1 miliárdot, tehát a mos­tani állománynak kb. csak a fele volt. A gazdasági világválság a hi­telszervezet betétállományát erő­sen megtámadta s 1934. végéig azt kereken félmilliárd pengővel apasztotta. Innen kezdve fokoza­tos javulás kezdődött. Általában a tapasztalatok e kérdéssel kapcso­latban azt mutatják, hogy a betét- állomány alakulása elválaszthatat­lanul összeferrott mezőgazdaségi lakosságunk sorsával. A világvál­ságot az ipar és a város korántsem szenvedte meg oly nagy mérték­ben, mint a falvak. Érdekes, hegy a legutóbbi öt év alatt a hazad be­tétállomány mintegy 2.3 milliárd pengővel növekedett. 1938. év ve­gén a vidék 430 millió pengőnyi be­tétállományával szemben a fővá­rosi intézetek vidéki hálózata, ki­véve a vidékhez számító vidéki fiókjaikat, 1.1 milliárd pcngőnvi batétei. kezelt. Azóta a múlt év szeptemberéig a fővárosi betétállo­mány megkétszereződött, a vidéké ellenben két és félszeresére emel­kedett. így történt, hogy 1943. őszén a vidéki betétállomány egy- milliárd és 60 millió pengőre, a bu­dapesti pedig kereken két és fél­milliárd pengőre rúgott. A betétál­lomány emelkedésében az ország területi gyarapodásának nem volt túlnagy része. Ebből következik, hegy v megtakarított tőkék növe­kedése nem annyira a hazatérő in­tézetek betétállományának tulajdo­nítható, hanem annak az értékter­melő munkának, amely a hazatérés után a természetes határain belül növekvő ország gazdasági életének minden részében nagy lendülettel indult meg. wmmmmmmmKBsmmmmmmm, Éljünk, de hagyjunk indát in élni Pár évvel ezelőtt vásároltam egy kis gépet 35 pengőért, amely­nek most m?glazult egy rudacs­kája. Elvittem tehát a gépet egy szakemberhez, aki azt megjaví­totta és kért érte 20 pengőt. Az il­lető maga beismerte, hogy anyagot nem kellett hozzá adni és hogy csu­pán; 2 órai munkába került reidbe hozása. Én az eseten elgondolkoz­tam és valahogy nem találom he­lyénvalónak, hogy egy iparos óránként 10 pengőt számíthasson fel csupán munkadíjba, mert az azt jelenti, hogy naponta 100 pen­gőt keres, csupán a két keze m-un-» kájával. Nagyon jól tudom, hogy ma nehézségekbe ütközik egy szegnek, egy drótocskának, egy keréknek, vagy egy fémlapnak a beszerzése, de hangoztatom azt is, hogy az ismertetett esetben nem vol szükség idegen anyagnak a fel- használására. Nagyon értékelem a szakembe­rek kézügyességét és azt szeret­ném, hogy minden iparos valóban megkapná fáradságos munkájának az ellenértékét. Nem felejtkezem el azonban arról sem, hogy neves festők nem keresnek naponta 100 pengőket, országos hírű íróink hal­nak meg anélkül, hogy vagvont tudnának gyűjteni, színészeink is jeleskednek anélkül, hogy öríg- séggel járó szegénységtől ne kel­lene tartamok. Mind a három csoport embereinek kell bizonyos testi ügyességről tanúságot ten- niök, s;t azon felül szellemileg is foglalkoztatva vannak, mert anél­kül nem tudnak maradandót al­kotni. A fixesekről pedig nem is beszélek, akik között már magas állásúnak számít az, aki naponta 10—15 pengőt kap. A frontot megjárt katonáktól hallottam, hogy a magyar nemzet most az Isten tenyerében van. Ezek az egyszerű emberek ösztö­nösen sejtették meg azt, amit a politikusok sorsközösségnek hív­nak. A megpróbáltatásokon átment te-stvéreink tapasztaladból tudják, hogy mindannyian egymásra va­gyunk utalva és könnyen kiesik abból a bizonyos tenyérből az, aki az átlagmagyarnál többet kíván keresni, feltűnőbben ruházkadik és a megengedettnél jobban szol­gálja a gyomrát. Kérő szóval for­dulok tehát mindenkihez, aki nem vette eddig figyelembe az idők ko­molyságát, legyenek figyelemmel embertársaik lelki és anyagi hely­zetére, mert nem tudhatják, mikor lehetnek ráutalva azoknak a jó­akaratára. Kerüljük a feltünősé- get, mert a vihar sem az egymás­hoz simuló fűszálakat szokta le­tépni, hanem azokat a fákat töri ketté, amelyek a környezetükből kiemelkedve támpontot adnak a szél pusztításának. A vastag ceru­zával dolgozó iparos nevét nem árulom el, és az esetet is figyel­meztetésül csak azért írtam meg. mert a társadalomnak minden osz­tályában lehetnek olyanok, akik egyéni életet kívánnak élni és an­nak megfelelőleg hirtelen boldo­gulni, holott ma az egész nemzetet egy géphez lehet hasonlítani, amelynek minden csavarjának, minden rúgójának pontosan kell elvégezni a rá váró munkát, mert irhásképpen a szerkezet megáll, akárcsak az én gépem, amikor használhatatlanná vált, pedig csak egy rudacskája lazult meg. Siposs Árpái. *n! UttMHA I- 7é4f-—1944 Hirdciaény A Főldmivelésügyi Minister tJc jreadeletere felhívó» az érdekelt gazdák figyelmét arra, hogy aatiy nyiben gazdasági e«elédeik (<ae gődaénye* iparosaik) után a »eg ál apu ott évi 9 pengő ha les at biz­tosítási hozzájárulási díjat április hó 1 sápjáig meg aem fizetik, hal­eset esetén az Országos Meaőgaz- d-séfii Biztosilé Intézettől kártal* aítas nem követelhető és a gazda az e Mulasztásából eredő kárért a sérült gazdasági eselédLek (sie- gődményes iparosnak) illetőleg há­lált okozó baleset esetéi jogutó dalnak kártérítési felelősségiéi tartozik akker is, ha őt a baleset megtörtéit ében vétkesség aem terheli Felhívom a gazdák figyelmét arra, hogy a Főldmivelésügyi kor­mányzat readelete értelmében az idény maaká'ok (sommások, nyári gazdasági cselédek), ha a lka máz tatásakkal gazdasági cseléd! jog­viszony létesült az OMBI-nél bal­eset esetére a gazdasági cselédek medjára szintén biztositandók ée evégből azok ugyancsak összeírás­ba veendők. Ékhez képest kétele- les a gazda az ilyen idén' mun­kásokat (son másokat, nyári gaz­dasági cselédeket) a/ok r zolgálaté- ask tényleges megkezdésétől szá­mított 15 nap alatt szerződésük bemutatása mellett a városi adó­hivatalnál szóval, v*gy irasbar bejelenteni és utánuk a baleset biztosítási hozzájárulási dijat aea- bályszerüen azonnal megfizetni E hozzájárulási díj évi 5 pengő A gazdát ez esetben is mulasztás ecetén a teljes kártérítési köteteit ség terheli. Figyelmeztetem végit a gazda kát arra, hogy az április hó 1*1 gardasági cseléd vél* ozásokat a vá­rosi adóhivatalnál 15 napon belül feltétlenül jelentsék be, és ha h a szolgálati előd ntáa az évi S pengő balesetbiztosítási hozzájáru­lási dijat még nem fizették m<& vagy ha az uj gazdasági cseléd­nek ebben az évben szolgálati elődje még aem volt, a baleset biztoskád hozzájárulási dijat még: nem fizették meg, vagy ha az aj; gazdasági cselédnek ebben aa év­ben szolgálati elődje még aen^ volt, a baleset biztosítási hozzáiá rulási dijat a bejelentéssel egyide jüleg éppen így fizessék meg,, mint ha egyéb, (évközben!) cseléd változásról volna szó. Nyíregyháza, 1943. március IS MirlrsgyUry Pál a pelgárm»*t«r. Kuhaja i legeit, elszihadt, j; moly vagy egér rágta vigye í Roba­klfnikára MÜSTOPFOLÁJi. BUJTOS-U. 53. Kntfnrást, vízvezetéket és lakatosmnnkát taegbiztatóm jjntányoMic készít ¥*r Adta i. 37, Hilft» 22-97. sL Radoszta Réla

Next

/
Oldalképek
Tartalom