Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)

1944-03-21 / 65. szám

(Trianon 24.) 1944 március 21. „ Nyirvidék _ SZABOLCSI HlPlAF 5. ölte? K?ireg?liáif csaláséi sz^laiságlBBep« SííbU József „Góbé" Cipőgyár munkásai bensőséges ünnep kereté­ben hódoltak március 15-e emléké­nek. Az ünnepség bevezető szavait Sallai Lajcs munkástárs mordot .a aki keresetlen szavaival felhív A a munkástársak figyelmét a jelenlegi •március 15 fokozolt jelentőségére. Majd fölhív la az egybe gyűl leket, hogy cselekedeteikkel jövőben • is tántorithatatlar.u. j adassák kifeje­zésre magyar élhial-tárásukat. Ekkor felhangzó i a rádil köz ve­ti lést bevezető Szózat, melyet áhí­tatot csendben hallgattak az egybe­gyűltek. Ezt követte a haaiüzemi munkásokhc: intézet1 szózat, mely­nek megszívlelendő felhívását nagy érdeklődéssel hallgatták az ünnep-' lő munkások. Utána dalok, szava­in te k, korosok hangzottak el, végül a Himnusz szavai fedezték he a ha­zafias munkások március 15-i rádió ünnepségét. Utána a Góbé" Cipő­gyár munkásai ünnepeitek rövid megemlékezéssel. A nap jelentősé­gét Kazár Lajos c pcfclsőrészké- szítö munkás társ méltatta a követ­kezőkben: Magyar Testvéreim! Munkás- társak! Összejöttünk, hogy meg­emlékezzünk az 1848 márciu 15- szabadságjharcról. Ez az évforduló a szabadságharc kitörésének meg­ünneplését szolgálja. Ekkor tör' Ki a bécsi ferr e dalo m, am ely a m - gyár fiatalság lelkesedését vitte diadalra az osztr k elnyo á letö­résére. Pe.őfi Sándor, Jókéi Mér, Vasvári Pál állottak a megmo'du- 1 ós élére. Pontokba foglalták a ma­gyarság követeléseit, így a ma­gyar nyelv elismerésé I a társadal­mi érintkezésbe a kpzbivafalók­ban, s minden egyéb cél"a. Az or­szág lobogó dísz öltött, a mellek­re felkerültek a nemzmiszínű ko­kárdák. Tüntetők köve te Lék a job­bágyság eltörlését, a szabad sajtó: s a magyar munkásság jogainak törvénybe íkia'ásá:. Munkástársak! Nem egyé • moz­galom volt ez, hanem nemzeti ér­zelmű ifjak lángoló március 15-iki megmozdulása. A pesti ifjúság lángeszű költője ekkor írta meg és szavalt: el lelkesítő nemzeti d lát, Talpra magyar !-t a tömeg lelkesí­tő helyeslése mellett. S e dal futó­tűzként terjedt tovább az ország­ban s a nemzet egyemberkéni: vissz­hangzó tta tovább hog- „Esküszünk esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk." Ezt kövezte a munkásság magáraébredése, hegy az osztrák ipartól függetlenítse a: országot, saját erejéből magyar ipart te­remtsen, melyhez a nyersanyagot s a feldolgozó munkaerőt magyar föd és magyar munkás ad:a. Egyek lettek a célokban a vezetők, Szé­chenyi, Kossuth és társaik. A ma­gyar függetlenség és szabadság ki­vívására megalakult az első függ ét­ié - ,Magyar Minisztériu A nép egyséáeísen sorakozott mögéje, hogy munkáját diadalra vigye. A bécsi udvar nem barátkozol: meg a ma­gyar üggyel és megtámadta fegyve­resen országinkat. De a. magyar nép szabadságharcosai helyi álltak és csak az orosz túlerő kény. zerí- tette k' az 1849-i világosi fegyver- letétek. E bukott a szabadságharc. továbbra is megmaradt a lelkekben. A leverctós után isméi ránkszakadt a szégyenletes osztrák elnyomatás, s magyar zászlónk az élniakarás jelképei lekerültek a házakról, a ruhákról. De a nép egysége töret­len maradt, s acélos küzdelemmel, Istenben vetett hittel, dolgozva és hízva felküzdötte magát a többi szabad népek soraiba. Beteljese- I dett az írás: a magyar név megint i szép lesz, méltó régi nagy híréhez. * Néma perc a hősi halottak cmlé- j kének. ! Kedves Munkástestvérek! Von- : junk párhuzamot az 1848 és a je~ ! len idő között. Míg akkor a szabad­ságharc, úgy ma a magyarság léte ellen irányuló harc dúl. A magyar­ságot isméi lenni, ve ' - nem lenni életet jelentő válaszúira sodorta a történelem vihara. Há a a Minden­ható gondviselésének, a harc hatá- v inben kívül tombol, s nagy vér- áldczatct követek Minket, az itt­honi evőket kötelez a belsőfront megtartása, , suttogó propaganda j el nyomás a. — Zavaros idők ez :k, ' Mv kásJársairr. újabb és újabb I eszmékkel igyekeznek a •munkássá- j got hitegetni sa munkafront egysé- j ét megbontani. A kötelesség azt | kívánja tőlünk, hogy tömörüljünk ( a küzdők táborába, az irigység, gyn- j lelet kishitűség szűnjön meg kö­zöttünk s h" a sói s úgy kívánja, harcoljunk egy emberként a keresz­té oysét legnagyobb ellensége, a fcolsevizroun ellen. A bolsevizmus 1918-ban megmutatta igazi arcát, fosztoga tás, ember kínzás, gyilkolás, Hamarosan 40 éves jubileumát ülhetjük annak a fontos esemény­nek. mi1:or az uralkodó din as imák­nak feje, I. Ferenc József osztrák császár és magyar apostoli király, kibékült Kossuth Lajos csaladjával. Ennek látható jele az volt, hogy Kossuth Ferenc országgyű’ési kép­viselőt, a függetlenség: és 48-as p G t eksokét megához kérette a bécsi Bu gba s rö'kd'sen u ána kinevezte valóságos belső titkos tanácsosává és kereskedelmi miniszterré. Abban az időben ez a lépés az uralkodó részéről nsgy bö1csesség- ről s politikai tapintatról telt ta­núságét. és népszerűségét fő eg rz ellenzéki oldalon rohamosan emel­te. Amint a meghívásnak híre ment — a legutolsó ceglédi kocsmában sem fo’yt másról a vita, mi't Kos­suth Ferenc audien c'ájáról. A ma- lomalatti polí'íkusok bizony ezer problémán törfék a fejüket, hogy hád milyen ruh'ban megy Kossuth apánk fia a c-ászári rezidenciába otL a Bécs várában; botját magával v'heti-e, keszkenői visz-e zsebében, vagy francia zsebkendőt: németül, olaszul va>'y franciául beszékek-c ! a Ferenc J'zsef császár a leleszi és a Szent kkor — a keresztény kultúra lerombolása volt legfőbb cselekedetük. Munkás- testvérek! Én hiszem azt, hog" a magyar munkásság nem, fogta még- egyszer az 1918-as összeomlást be­várni. Legyünk hűek édes hazánk­hoz, annak hagyományos szentísvá- ni alkotmányához, vitéz nagybányai Hcrfhy Miklós kormányzó 'urunk- hozsTcövessük mindenben bö cs irá­nyítását. A magyar munkásság a szabad­ságért harcolni mindig kész s ettől semilyen csábos, mézes-mám: ígé­retekkel, a kommunista, marxista, s liberálisba, munkást kizsákmányo­ló eszméket nem fogadja be. Üzen­jük nekiek, hogy elég volt a félre­vezetésből, mi dolgozni akarunk be­csületes munkával, becsüVes mun­kabérért, Istennel a hazáért, csa­ládunkért és a szebb magyar jö­vőért. Kérjük a Mindenhatót, hegy se­gítse harcunkat, s e sokat szenve­dett népet, s vezérelje honvédein- ket, kik Istennel Istenért s hazánk szabad létéért vérüket ontják a gvez elem kivívásáért. Vezérelje őket a Mindenható a diadalmas csatákban a győzelemhez, s a győ­zelmen át a szebb és boldogabb Negy-Magyarországba. Szebb jövet Együttérzésünk kifejezésére fel­kérek mindenkit, hogy az áldozatos „Vöröskereszt" intézményt adomá­nyaikkal segíteni szíveskedjenek. A Vöröskereszt javára fölajánlod adakozással ünnepségünk végétért. Akiken mi segíteni akarunk, azok már meghozták értünk az áldozatot. mist király — magyarul folytatja -e a társalgást? A gárdisták tiszteleg­nek-e Kossuth ap ónknak, dísz ma­gyarban álinak-e egymással szem­ben? Ilyen és sok hasonló problé­ma vetődött fel, ami a jó ceglédi aívafiakat ízga ta. Hiszen akadlak még olyanok is, akik a ceglédi kő 'ét- választáskor azt kifogásolták, h:gy Kossuth Ferenc kitűnj szabású an­gol redíngeban, kamásmis laid cipó­ban és selyem zsebkendővel jelent meg a választói elolt, nem pedig c izmában s mogyaro gazdáruh - ban. A rí kor meg tüsszen lett, hét nem jé falusi szó' . ' szerint fajta ki az orrá', Iraner a selyme zseb­kendőiébe. Men'Ta is az egyik konzervatív elvi : „Nem olyan ez, mint az apja, nímöl ez mindenben. Nem szereti a paraszt szagát, inkább az urakkal cimborái. Mindé nap kivasalta ja a pantallóját és irtózik a bagaria csizma szagától." Amikor ezt Kossuth Ferencnek Komjáthy Béla visszamondta, — olyan jóízíít kacagod, hogy csak úgy harsogott a képv.'selőház folyo­sója. Aztán, no olyogva jegyezte meg: „Tudod-e, Bé’u. hogy igazat mondott? Csak aztán odalenn meg nie tudják!" Ferencz Józsefnek is hírül vitték mindezt s az uralkodó szintén jó- ízűekef nevetett, mert szere de a találó tréfákat. Elő is hozta mind­ezt az, első találkozás alkalmával, amelyen a magyar üdvözlés u.án részben francia nyelven, részben pedig ojaszul társalogtak egymás­sal s mindvégig két nagyművedsé- gű, előkelő úr szívélyes együitiéte vor ez a találkozó, majd három­negyed óra hosszai. Teljesen meg­érte dél: egymást. Aztán a ceglédied is megbékül - tek. Nagyon büszkék lettek a kö­vetükre akinek azt a képét sz'nes nyomatban, amikor Ferenc József dolgozószobájában fogadja Kos­suth Ferencet, minden házban ki­fa ka ez tolták annak ellenére, hogy frakkban ábrázolták, mélyen leha­jolni az uralkodó előtt. Egy élel­mes sokszcrosítóvállalai igen sokat keresett a képpel, mert ügyes rek­lámmal többszázezer nyomtatványt adtak el országszerte. Magán az audiencián történtek nem kerültek nyilvánosságra, in­kább a találgatásra vöd utalva a kíváncsi közvélemény. Kossuth is mondott egyet-mást, Ferenc József is beszélgetett bizalmas környeze­tével erről a történelmi találkozás­ról. Sokat írtak erről, Krúdy Gyu­la. könyvében is megemlékezett az eseményről, de történelmileg, ter­mészeteién, nem lehet minden so­rát hitelesnek elfogadni. Tanuk nem voltak jelien. Kulcslyukon pe­dig nem lehetett ha! Igát ózni, mert azt a testőrök úgysem engedtek volna. v Az újságírók képzelőtehetségé­nek tág tere nyílott s a lapuk nip - kon át mással sem foglalkoztak, mint a bécsi audienciával. A We- kerle-kcrmánynak, ez a koalíciós kormány volt, amelyben a bukott munkapárton kívül míneejn más párt képviselve volt, még púdig a legtekintélyesebb politikusokkal, igen megerősítette helyzeté . We- kerle maga mellé vette: Kos uíh j Ferencit, Apponyi Albert grófot, ! Ándrássy Gyula grófot, Zichy ! Aladár grófot, Szterényi József bá- j rót, Nyíry Sándor tábornokot, Da- I rányi Ignácot s a réd politikai vi- í| g számos kiváltságát. Ki minisz­ter, államtitkár, ki meg főispán le t s a. koalíciós uralom jól indult meg. /\ képviselőház' elnöki szé eben Justh Gyula, és Rakovszkv Is van tűn de kőitek, akikre s ükség volt, mert ekkor kezdő öt a h orvát kép­viselők obstrukciója Sup ló vezeté­sével. Erre ugyan nem led voha szükség s mindkét nemre nők töb- b t ártott, min' használt. Egv la_ píntatlan vasúti rendelet robbartót­tá k', ami ek h il árait hiáb pró­bálták elsimítani olyan tekintélyes honolt képviselők, mint Drohobecz- ky Gyula körösi görögkatolikus püspök, Csincsek Fló ián plébános, volt 48-as vörössapkás főhadnagy, és a jó őre"5 Szerb György. A kor­mány is engeszvelhete len maradt, ’ SupiLó és Skor'c c -. Ivó be .. a szabad^ághar! 13 hő vezá~é ki- gezték, h a nem el törekvése a abnd'Jm egvenlőség, lestv'ri-óg majd ; császári koronát T , horoná.j?'' tesri f'­Hajdanábaa — danában ..• Ep érdekes? megemlékezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom