Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)

1944-01-11 / 7. szám

á, oidai. ■MM „ /frommt SZÄSotcsi his his»IAF (Trianon 24.) 1944 január II. ^ . „Életemet Jézusnak ajánlom1 ea5*k voltak utolsó szavai a kivégzett Demeter Józsefnek Ma délelőtt a negyedik halálos Ítéletet hajtőtták végre Nyíregyházán Az elitéit betörésért került a bitóiára Ma délelőtt újabb kivégzés történt Nyíregyházán. Egy betörő került bitó- fára, olyan ember, aki sok évet töltött már fegyházakban, mégsem bírt meg­javulni. Kiszabadulása után vitte, haj­totta rossz vére a bűn útjára. Tudta, hogy nagy „tétre“ megy a játék, az éiete forog kockán, még is elkövette az újabb bűncselekményt. Betört egy kis- várdai ruhaüzletbe, ahol tettenérték a csendőrök. Demeter József alig töltötte be 30-ik évét, ebből azonban a legtöbb időt a különböző fegyintézetekben töltötte. Legutóbb a dologházból szabadult ki, feltételesen. Rettenetesen félt a dolog- háztól, még is folytatta régi mesersé- gét. Btört Kisvárdán Kepetz Vilmosné készruhaüzletébe. Egy kővel beverte az üzlethelyiseghez tartozó műhely udvarra nyíló ablakát és azon át hatolt be először a raktárhelyiségbe. Ott nem talált semmit, átment a ruhaüzlelbe, melynek vasrollóját baltával kifeszítei- te. Kiválasztott egy szép öltöny ruhát és azt magára öltötte, majd összecso­magolt még három öltöny íérfriuhát, hogy azt magával vigye. 22 óra 45 perc­kor akart eltávozni az üzlethelyiség­ből. közben azonban felfedezték a be- j törést. A háztulajdonos jött haza, ész- ! revette, hogy az udvaron üvegcserepek hevernek, betekintett a Kepetz-féie ru- haüzletbe, ahol gyanús mozgást nallobt. Felkeltette a házban lakó Klein Vincét s elmondotta neki, hogy az üzletben betörők járnak, előhívták az üzlettu­lajdonost, majd csendőrök jöttek és hosszas keresés után sikerült a betörőt az üres dobozok között megbújva meg­találni. Demeter József bűnügyében decem­ber hó 4-én tartott tárgyalást a rögtön­ítélő bíróság dr. Holényi-Lanácsa. A tárgyaláson a vádlott semmit nem taga­dott, a tanuk egybehangzó vallomása után a statáriális bíróság Demeter Józsefet köt51 általi halálra ítélte. által felterjesztett iratokra érkezett végleges döntést: „Nincs kegyelem!“ Demeter József falfehér arca az iz­galomtól lassan kipirul, tudta, várta a halált, amelynek közelsége azonban mégis megrendítette. Egy percre meg­inog, majd kissé reszkető ajakkal hall­gatja végig az irat felolvasását. Élete, 31-ik évében befejeződött. Alig két órája van még, celláját siralomházzá alakítják, a gör. kaf. egyház lelkésze keresi fel és egész idő ' alatt mellette áll, vigaszt nyújt és bátorítást. Demeter József csendes zokogással búcsúzik fiatal életétől, kereste a halált, — meg­találta. Nem tisztelte a örvényt, a fenn­álló társadalmi rend ellensége volt. A magántulajdon ellen tört, háborús idő­ben. amikor a lopást halállá/ büntetik. A KIVÉGZÉS Háromnegyed 11 órakor a fogház négyszögletes udvarán, a hivatalos asz­tal mögött összegyülekeztek azok, akik jelen akartak lenni Demeter József ki­végzésén. Ügyészek, törvényszáki bírók, rendőrtisztek, csendőrök, fogházőrök és sok polgári személy jelent meg a fogház kis udvarán. A bitófa mellett el­foglalta helyét Bogár József állami íté­letvégrehajtó és két segédje is. Az ud­var levegőjét nehéz légkör szállja meg, szinte érezni lehet a halál sugalatát. .. Pillantok kérdése és egy emberi élet véget ér. Egy bűnös ember földi élete szűnik meg. Bevonulnak a bíróság tagjai. Előve­zetik a halálraítéltet, aki előtt mégegy. szer felolvassák a statáriális bíróság halálos ítéletét és kegyelmet • elutasító döntést. Jeney Árpád kir. törvényszéki bíró olvassa fel az ítéletet. A vádlott kiegyenesedett tartással, levegőb mie­redt szemekkel hallgatja a végső ítéle­tet. Az az érzésünk, hogy már ez a* ember nem is él, tekintete magasan jár, valami biztatót keres, amely átsegíti ezeken a borzalmas pillanatokon..., Dr. Márföldy József kir. ügyész sza­vai hangzanak: ,.ítéletvégrehajtó úr, teljesítse kö­telességét!“ A kivégzési aktus pillanatok alatt zajlik le. Demeter Józsefet a bitófa alá vezetik, amikor nyakába teszik a hur­kot, felkiált: u ,,Életemet Jézusnak ajánlom !“ A gör. kát. lelkész magasra tartott fe­születtel bátorítja Demetert, aki bűnös életéért elnyerte méltó büntetését, —< meghalt a bitófán. A Pravda-cíkk amerikai visszhangja A feltűnően joarcú, intelligens vád­lott biztos tudatában volt annak, hogy tettéért kötél jár. Elkészült a halálos ítéletre, többször is hangoztatta, hogy inkább akasszák 'fel, minthogy vissza­kerüljön a dologházba... Ez az óhaja most teljesedésbe ment. Elérte őt is azoknak a végzete, akik törvényenkívül állóknak tekintik magukat s azt gon­dolják, hogy büntetlenül követhetnek el olyan cselekményeket, amelyért ha­lál jár. A háború ötödik évében járunk, vérzivataros idők ezek, csak becsületes munkás kezekre van szüksége a ma­gyar hazának, a gengszterek kora le­járt. A törvény szigorúan őrködik az ország belső rendjén, azt nem zavarhat­ják meg, sem éjszakai tolvajok, sem más bűnözők. Halál jár azért, ha va­laki olyan cselekményt követ ei, amely a statáriális bíróság jogkörébe tartozik, így érte utol végzete Demeter Józse­fet is, akinek kegyelmi irataira ma ér­kezett meg a végleges döntés. NINCS KEGYELEM! Ma déle-tt 9 órakor a halálraítélt előtt kihirdették a statáráilis bíróság Berlin. (TP) A Transkontinent Press diplomáciai levelezője az alábbiaakt ír­ja: Az a félreérthetetlen és brutális vá­lasz, amit a moszkvai Pravda adott Willkienek a háború utáni Európáról írt frázisokkal tarkított cikkére az Egyesült Államokban igen nagy meg­ütközést keltett. Nem szabad megfeled- , kezni arról, hogy a szovjet sajtó gya- I korlatilag a szovjet kormány szóvivő­je, s hogy ilyen módon a Pravda cik­ke csak a Kreml hivatalos állásfoglalá­sát tükrözteti. Amikor a szövetséges külügyminisz­terek moszkvai értekezlete után az ar­ról kiadott kommüniké nyilvánosságra került, azonnal feltűnt, hogy az At í lanti Chartát, amely az angol __ameri­k aiak győzelme esetén a béke alapjául és a háború utáni világ felépítésének zsinórmértékéül szolgált volna, olyan szólamokkal helyettesítették, amiből ki­tűnt, hogy az Európát legközelebbről érintő kérdésekre nem akarnak világos választ adni. A teheráni értekezlet ulán azonban többek között Roosevelt maga személyesen is tett olyan nyilatkozatot, amely szerint a meggyőződés meilhmg- ján hangsúlyozták, hogy a nyugati szö­vetségesek és Sztálin felfogása között teljes összhangot sikerült elérni, s hogy csak részletkérdések maradtak nyitva, amelyeknek azonban komolyabb jelentősége nincs és szintén áthidalha­tóak. London és Washington tehát azt szerette volna a világnak bebeszélni, hogy Moszkva elállt szélsőséges politi­kai követeléseitől, s magáévá tette az Atlanti Chartában lerögzített alapeHe- ket. A Pravdában megjelent cikk ennek az illúziónak, amennyiben az bizonyos körökben fennálctt, maradéktalanul vé­get vetett. Teheránban kétségtelenül egyetértés jött létre, amint az ma iíi tagadhatatlanul fennáll. Ez. az egyetér­tés azonban azt jelenti, hogy Roosevelt és Churchill hjoltak meg a szovjet ál­láspont előtt és elfogadták a szovjet követeléseit. Az a nyugtalanság, amely Washignton politikai köreiben a Prav­da cikk következtében keletkezett, nem arra vezethető vissza, mintha a Fehér Fiái elvileg szembehelyezkednék a Pravdában kinyilvánított nézetekkel. Az j okot inkább abban kell keresni, hogy a Pravda kíméletlen nyíltsággal hozza a széles világ tudomására mindazt, ami» re nézve Teheránban megállapodtak. A. helyzetet legjobban a Newyork Ti­mes tenapi megjegyzései jellemzik, amelyek szerint most arról van szó, hogy Olaszoszág „a keleteurópai kér­dést“ most egyedül és fegyveres erő­vel oldhatja.e meg, vagy hogy ezt a kérdést most a szövetségesek között fennálló szerződések alapján az Atlan­ti Cnarta szellemében oldják-e meg. Mint a lap cikkében írja, az USA a háborút a szovjet oldalán még az első megoldás esetében is tovább folytatná, mert „betű szerint nincsen olyan kér­dés. ami az amerkiaiakat szövetsége­seiktől elválaszthatna“. Ebben az eset­ben azonban kérdéses, hogy az Egye­sült Álamok résztvennének-e olyan szervezetben, amely a leendő határokat állapítaná meg. Ez világosan kifejezve azt jelenti, hogy Oroszország Európá­ban teljes cselekvési szabadságot ka­pott. Még ahhoz is joga van, hogy egy­oldalúig állapítson meg határokat, s tehet, amit akar, amennyiben a Német­ország által képviselt Európáról van szó. Az USA már előre mindenhez hoz­zájárulását adja s hajlandó, hogy álta­lában mindenütt kitér a szovjet űtjából. »<——— -itm-fli-TiMin' min i in — BÉLYEGALBUM: Gofcat. Pan­nónia, Cserkesz, Globus, cserefüzetek kaphatók JÓBA-papírüzletben. JdPuár 11 12 13 Kedd-szerda-csütörtök. Budapesttel egyidőben. UFA világhíradó! Nyiregvházán először. FtoM Mit 25-24 B eiuszur. oldogidők Fősz.: Karády Katalin, Ajtay Andor, Mihályi Ernő stb. Előadások V»4, V«6 és 7«8 órakor. Egész emberekre van SEüfewéts Minden egyes nappal, sőt perccel kö- zeleb kerülünk a most folyó példátlanul áló kemény és idegfeszítő háború be­fejezéséhez. Ezt az időpontot azonban senkisem tudja. Itt nem is az idő szá­mít, hanem a végső győzelem. Hogy mit jelent ebből a háborúból győztesen kikerülni, azt mindenki tudja. Tudja, elképzeli mindenki a vesztes fél jövő- i jét is, ha egyáltalán szólhatunk , jövő- 1 ről“! Minden magyar ember előtt egy cél lehet és egy akarás: a háború megnye­rése, a végső győzelem kivívása! Hogy ez megtörténhessen, minden magyar munkájára, odaadására és lelkiismere­tességére van szükség. Egész emberek­re van szükségünk és nem fél, sőt har­mad emberekre. Most — a jövő érde­kében - lemondani tudó tudó és akaró mgyarokra vágyunk! Olyan egész em­berekre, akik foglalkozásukban nem­csak megélhetést és könnyű meggazda­godást látnak, — hanem elsősorban hi­vatást. küldetést! Ma mindenkinek kell, hogy nemcsak hivatala, állása, fog­lalkozása legyen, hanem hivatása is, amit lelkiismeretbeli kötelességének tart. Sajnos, — még mindig vannak szépszámmal semmittevők, mindig za­varosban halászók. De kevés ember van napjanikban, aki esti imáját el­mondja és még kevesebben azok, akik felvetik ez alkalommal a nagy kérdési: r j „Én, X. Yc mit tettem ma a háború győztes befejezése érdekében?“ Ne várjuk, hogy mindig csak „más“ te­gyen valamit helyettünk, hanem első­sorban mi tegyünk. Nem mondhatjuk soha, hogy ehhez semmi közöm, mit ér­dekel ez engem stb. Igenis érdekeljen bennünket minden, ami a haza javát szolgálja és erősíti. Csak mi magyarok tehetjük összefogással ezt a nemzetet erőssé, naggyá és boldoggá! Míg szét­húzással, meg nem, értéssel csak a sír­ját ássuk. A mi hazánk földi paradi­csom. Földi pardicsomban pedig csak odavaló emberek lehetnek. Azért pusz­tuljon az is, aki úgy érzi, hogy nem odavaló. Egész embereket kívánunk már az is­kolában is, mert ott kezdődik az igazi életre való előkészítés. Gyermeki hű tel és a férfi-eszményünk erős akaratával kell dolgoznunk, ha azt akarjuk, hogy egész emberek legyünk! Albert Antal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom