Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)
1944-02-12 / 34. szám
(Trianon 24) 1944 február 12 ?, oíásí. Pern ass ole as élet útján Irta: Bálin* Mihály , kel —, a kiváltságos rajongók és «• utókor gyönyörűségére. Nézd a koldust a templomajtóban. — ! Rongyok mögül nyújtja feléd kezét, aa ; elhagyatottság, a társadalmi életből való i kiveíettség nyöszörgő hangjával —: ad- 1 jatok pár fillért. Gyűlnek a kezében aa i alamizsna jószívvel adott fillérei s eb- j bői tengeti az életét egyik napról a má- : sikra. Nincs oka panaszra? Bizonyos, j hogy nem így képzelte el az életét, amikor fiatal volt, céljainak, reményeinek és erejének teljes birtokában. Talán neki is volt szép tavasza. Reménykedve tekintett bele a világba s akkor nem gondolta volna, hogy öregsége napjaiban templomajtóban fogja alamizsnáért kinyújtani a kezét s az örömöknek csax a morzsáit fogja az élet nyújtani számára. Valahol elhajlott életének az útja. Vagy ő minősült gyengének az életre, vagy az élet volt hozzá nagyon kegyetlen. — Ifjúkorában talán ő is bizakodóan tekintett a jövő ele. Határozott célkitűzések körül keringtek a gondolatai, de addig-addig szürkült és szűkült körülötte nrnden, míg odajutott, hogy végül is templomok ajtajában hallhatod az irgalmasság szent hevében kimondott nyöszörgő mondatát? adjatok pár fillért.,, Hangjában a panasz dallama kering. A néma még panaszkodni sem tud. — Pedig ő is érző ember. Mindent felfog az értelme, de nem tud semmiről beszélni. Évek és évtizedek, némasága kezdete óta gyűlnek benne a mondanivalók és nem tudja kiadni magából, — Hangtalan, csendes ember. Soha nem hallod veszekedni, nincsen szava sem bánatára, sem az örömére. Mindig csalt befelé él. Zárt világ a lelke. Nézz a szeme közé —: a nézése maga a bánat és maga panasz. Ha bántják, csak a szeme tekintetéből, a nedves csillogásból erezheted meg, hogy fáj neki is, ha durva emberi szavak hullanak lelkének talajára. Nincs öröm, ami ahhoz hasonló lenne, ha némán elrebegett fohászait meghallgatná az Isten s vissza^ nyerné a beszélőképességét. Mindent elvállalna érte. S a vak? Soha nem lát- haíja Isten gyönyörű világát. Olyan sötétségben éi, mintha máris a sírban lem. ne. Nem láthatja sem a napsugárral bevont, sem az elborult eget. Igézetes, titkoktól terhes nyári éjszakákon nem láthatja soha a csillagokat. Ha beszél valakivel, sohasem tudja, hogy milyen arc az, amelyből a hang feléje indul. Teljesen el van zárva előlük az iiv- tenzív szellemi élet felé vezető út; — nem mehetnek színházba, moziba, nem olvashatnak könyveket, vagyis ki vannak rekesztve abból az életkeretből, ahol a kultúra, a szellem széppé és kívánatossá teszi az életet. Lehet csodálkozni azon, ha ezeknek az embereknek panasszal van átitatva a lelkűk? Milyen jelentéktelenségek ezekhe» képest a mi hétköznapi gondjaink! — Akinek ép a teste és ép a lelke, annak nincs joga és nem is volna szabad panaszkodni. Olyan sok ember felől indul a sors, az élet, az Isten felé — ki-ki minek nevezi -— a kérdés és falán még a szemrehányás is —: miért van ez így? — Mi| ér ez az élet tulajdonképpen, ha ennyi panasz, küzdés és szenvedés van a világon? — kérdezik bizonyára sokan. Erre mindjárt felelni lehet azzal, hogy az élet mindig annyit ér, amennyire saját magunk értékeljük. Föléje kell nőni a bajoknak s le kell gyűrni azt, ami nehéz. Világító útjelző a vergődő ember életútján Madách Imre mondata: az ember célja a küzdés maga. Új világ arca van kialakulóban s ezt az új világot folyton panaszkodó, jajveszéke- lő emberekkel nem lehet megteremteni. Kellenek a bátrak, a hősök, a mindent vállalni tudó emberek, akik akarnak é* tudnak is győzni. Lehet néha kitárni a szívet s el lehet mondani, hogy ott belül milyen vádak szunnyadnak a sors ellen s milyen sebek égnek, de élni úgy kell, bátran é« cnrÁ>raltviAeA»i wi t Vi n o arMtn « r a m 1----E rdei találkozás Hatalmas reszketés, fájdalmas vonag- fás zaja, vágyakozó karok vad csapó- dása töltötte be a levegőt. Az erdőt tépte a vihar. Megrázta a mezelensé- gükben szégyenkező csupaszhomokú töl gyeket. A bokrok segítségkérő barkás ágai hideglelősen reszkettek, búcsúztak az éleitől. Tegnap még tavaszígéretű zöld foltocskák mosolyogtak felém, — de ma már mindent betemetett a halót levelek reménytelensége. Nekem szaladt a szél, belekúszált a hajamba, szétcsapta a kabátomat és hrcbakezdeti velem. Én meg mentem a télbezökkent, feltört úton es hallgatoz- tam. Az út közepén bánatossá halkui az elnyújtott, hosszú lépés. Az erdő zúgása hozaz felém egy remegőtérdű halk pi- hegését. Az erdő bánata.... I Egy asszony . .. Az erdő egyik asszonya .. Nem a májusi tisztások táncoslábú „tündér- Ilonája“ — nem az augusztus érett raindenttudója, — nem október bölcs- mosolygásúja, de február bánata . .. Lassan, lassan lép, egy pillanat, talán összeesik . .. Alig-alig mozdul a sötét háttérben. (Óh, ismerem ezt a csoszogó bánatlépést, ilyenkor j érkezik meg az Isten ) Ruhája foltos és jaj! a cipőjéből messzire kiabál kékre dermedt lába, — megmegáll. Köhög, köhög szárazon, megrágott tüdejének roncsaiból sípolva tör utat a lihegés ... Imbolyog a terhe alatt. Durva kötelet markol pókhálóráncos, fáradt, száraz, jeges keze. Fatolvaj? — - Nem, éie'me- iegef cipel túl a villák során a viskók felé. Meg-meglöki a szél — nyögését felkapja és viszi — és visszhangozzák, erősiiik a tavaszt sirató ák. Egymás mellé érünk. Szégyelem egészséges arcom nekipirulását, bánt a bennem feszülő ellenállás ereje, — s most az egyszer látom fényesnek a ruhámat. Rá kell néznem. Kell, kényszerít a szeme, pedig én nem akartam! Jaj, a szeme! Nem alázatos koldús- szem, nem a fatolvajok sunyi, ellenségke reső pillantása! Óh nem, nem! Nyílt szembenézés ez, szinte szúr, megállít és felém kiáltja: — Miért van neked jobb ruhád, mint nekem? Mi jogon mész te haza meleg, fűtött lakásba? Mivel vagy különb? Miért adott Neked többet az én, — a mi Istenünk? Mennyivel érdemeltél többet? Mivel dolgozol honába többet? — Az én hátam mosóteknők fölött görnyedt, az én gerincemet nyolc gyermek terhe görbítette meg. A kezemet megette a szóda, a tüdőmet elron- csola a sok munka, az uramat elvitte az ital, a gyermekeket elfútta az élet! Csak egy maradt, a legkisebb, a legkedvesebb, de az is elindult esténként ér, ott állt az utcasarkon — ráesett a villanylámpa fénye — és lett belőle —. És ti meleg lakasba mentek, siettek_ a hajatok ártatlanul libeg a szélben —- szerelitek az elemek harcát.“ — Tovább mentem. Nem tudtam segíteni, rámzúdultak a vádak. Hit zen bennem is zsongott a reggel- től-esüg végzett munka fáradtsága, az én hátam is nyomták a gondok" -L a •zemem előtt összefutottak a betűk.. . Lassan mentem fel a dombra. Fü- tembe nyerített a szél. A fák rémífően jajgattak. Megálltam a domb tetején. A vádat, az erdő bánatjáf elnyelte az este, — de túlnan a másik domb mögül fölbukkant az ezüstporhintő vigasztalás — t hold. Kokas Berta. Olyan sok a panasz mostanában. Társaságban, utcán, villamoson állj szoba valakivel s néhány mondat után a panaszok áradatált hallhatod. Panaszokat! hallhatsz arról, milyen nehéz ma az élet s hogy m:lyen sok bajt zúdított az emberiségre a háború. Mindenkinek van panaszolni valója s ezt olyan jól esik másnak elmondani, hogy az is könnyebbítsen valamit a bajoknak a terhén. Társadalmi szokássá vált a panszkodás s már azok is panaszkodnak, akiknek semmi okuk nem volna reá. Úgy nemzeti és társadalmi életünk körében, mint az egyéni élet területein megsokasodtak a gondjaink s a bizakodás és az aggódás együttes hangján tehetjük fel mindnyájan a kérdést: — mi lesz a sorsunk? Csak körül kell egy kissé nézni, hogy mennyi korbácsolt sorsú ember jár körülöttünk. Vannak emberek, akikre szinte naponkint hullanak a próbatételek és mégis erősek maradnak. Mosolyuk is van, tudnak nevetni és a mosolyukkal, a nevetésükkel beleharsogják a világba, hogy őket nem lehet legyőzni. Erősek. Vállalják a sorsot derűs bátorsággal, dacosan szembenéznek vele s ha panaszuk van néha, az is csak azért van, hogy könnyebb legyen a lelkűk. S meg kell hallgatni, a gyengék panaszát; ha valami kis felhő jelentkező életük egén, tele vannak panasszal, hogy milyen mostoha hozzájuk az élet s milyen nehéz próbákat zúdítanak a lelkűkre az elmúló napok. Lélek dolga, hogy kire-kire mikénit halnak az élet ütései. Ismerek embere- l két, akik évek óta betegen feküsznek s egyszer sem buggyan ki a szájukon a I panasznak a hangja. Szenvednek sokat, őráról-órára vándorutat jár a testükben j a fájdalom s mégsem ébred bennük lá- ! zadás a sorsuk ellen. Szenvednek kitar- j tással és ezt a szenvedést valami íúlvi- ; lági fény teszi melegebbé. Ismerem a más:k véglet embereit is, akik néhány pengős kártyaveszteség miatt szitkokat szórnak az ég felé s az Istent csak akkor hajlandók barátjuknak nevezni, — amikor a kártyapartik végén nyert pénztől súlyosodnak ruháik zsebei. • Nem kevés azoknak a számuk, akik i törvényszerűségnek, elkerülheitétlen í szükségességnek látják azt, hogy az em- j bért a múló napok során bajok fonják j körül s ezek mindig az adott helyzetnek ! megfelelően oldják meg életük mindig | változó nagy kérdéseit. A megbékelt- ség, a megnyugvás szemlélete e2, súlyos terhek könnyű vállalása —: el kell fogadni mindent az Isten kezéből ... Azok az igazi panaszok, amelyeknek ! a tárgyát tragédiák szele érintette meg. Igaz panasz a családi otthon asztaláról hiányzó mindennapi kenyér. Igazi panasz az édesapáé, aki ígéretes jövőjű, legszebb ifjúságában élő gyermekét ve- | szíti el. Igazi panasz a gyermeké, aki | az édesanyját, vagy az édesapját, életé- j nek hűséges őrzőit és gyámolítóit ve- j szíti el és élnie kell az árvaság köny- I nyes kenyerén. Igazi panasz az özvegyé, aki 4 5—6 gyermekkel magára marad, átveszi a családfő szerepét s harcot indít a maga és a gyermekei ételéért s amit magukra vállalnak—: küzdelmet, szenvedést, megpróbáltatást, abból nem j sokat tud meg a világ. Az egyik gyárba megy dolgozni, a másik férje mű- j helyét veszi át, a harmadik boltot nyit. j Vállalnak mindent, mert az élet ezt így ... k öveteli s csak akkor simul derűre a [elkük, amikor gyermekeiket nézik s arra gondolnak, hogy mindezeket őértük teszik. Utcák gyalogjáróin, ha célod felé haladsz, koppanó lépések zaja üti meg füledet. Féliábú ember lépéseit hallod, a zaj mankók lépéseinek koppanó zaja. A lábát talán egy rosszindulatú villamos kerekei roncsolták szét. Talán csaták viharában gránát vitte el. Vagy elfagyotl Oroszország végtelen távlatú hómezőin s operációs asztalon orvosi műszereli választották el testének törzsétől. Elaltatták, s amikor felébredt, valami fájdalom hasított bele a tudatába s ijedi öntudattal figyelt fel a valóságra — nincs lába. Az ő panaszuk hangja a mű- lábuk koppanása: kipp, kopp... kipp kopp. Szemüregeik kiapadtak, min kiszáradt patakokból a víz —, nincs mái könnyük, csak a lelkűk sir panaszosan mint örök tiltakozás sorsuk ellen — kipp, kopp . .. kipp, kopp ... Egy-egy ember arról panaszkodik hogy nincs hite. Szeretne — égető vág: ez a lelkében — vallása gyönyörű igaz ságainak igézetében élni és — nem tud Nem lett a lelkében élő erő a hit. Nen tudja elhinni, hogy közel van hozzi az Isten, csak ki kellene nyújtania ért' a kezét. Valaki néha egy-egy szóvá megérintette előtte az Isten, a vallás a lélek dolgait s ez olyan idegen vol neki. Nem tud felemelkedni a leik ezekhez a gyönyörű miaztériumokho s el van zárva a lelke az égi magassá gokból érkező sugarak elől. Vergődi! szürke élete szürke gondjai között. Mi Íven boldog lenne, ha egyszer — vaíam régi csoda hatásaként felragyogna lelkében a hit. Ez erő: tudna kölcsö nözni neki minden szenvedés hordozá sára és nem lenne többé semmire pa nasza. A művészeknek az emberek közönyé re van panaszuk. Áhítattal, mindig él menyekre éhesen járnak a világban é minden emberi itörténéstak mögött él menyi szimatolnak. Olyan más/ olya: különös és érdekes világ az övék. i zene művésze papírra tudja kottázni a elfutó szellő neszét, le tudja a papírlap ra rögzíteni az indulatnak, a viharnál vagy a simogató szelíd hangnak a hang jegyeit és fáj neki — ez a panasza - hogy olyan kevesen értik meg. A fes tőt bűvöletbe ejti egy tájnak a szépsé ge. Felcsillan a lelkében az öröm. ami kor látja, hogy napsugár játszik a fale veleken s olyan boldog, ha meg tudj rögzíteni egy darabka vásznon a pilla natot, anrkor a szépség tárta ki magá a lelke előtt. Ő is azt panaszolja, hog; nagyon sokan nem értik meg. Képzele ér. valóság gazdag világából formál magának egy külön világot, s olyai sokan vannak — így panaszolja — akik nem értik meg. S a szobrászok! Lelket tudnak rálehelni a merev anyag ra; a kőből, az ércből, a márványból k tudják csiholni a gondolatot, a gyönyö rű női test gyönyörű vonalai; s a ke mény férfiarcon a kemény jellemet. É: ők is panaszkodnak, hogy a tömeg - az érzéketlen és hideg szemléletű tö meg — kiveti őket kegyeiből. Nekik e: a panaszuk, de azért alkotnak tovább mintha nem is vermének tudomást róla Alkotnak forró hittel, sokszor csak ön maguk igazolására és kielégítésére. - Nem veszik tudomásul a közönyt s í vésőjük tovább is alkotja a remekműve-
