Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)

1944-02-08 / 30. szám

'Trianon 24.) 1944 február 8­njSSSS’SaAp 5. oldal. ■HP IHagyar egyetemi hallgató levele Berlinből ' Borsa Tibor egyetemi hallgatótól, Borsa Jenő mezőgazdasági kamarfai főin;éző fiától jött levél Kecskemétre Berlinből. Borsa Tibor, aki vegyész­mérnök hallgató a berlini egyetemen, hosszabb itthoniét után január köze­pén indult vissza a német fővárosba. A levél a következőképpen hangzik: Berlin, 1944. január. A. hálókocsi kalauza már Frankfurt­ban azzal ébresztett fel, hogy Berlin ellen az éjjel ismét erős támadás volt. Kíváncsian vártam a pillanatot, hogy lássam a várost, amely négy hó­nappal ezelőtt, amikor elhagytam, a szerencsés német városok közé számí­tott, de azóta az angolszász terrortá­madások főcélponitja lett. Sokat hal­lunk, olvasunk otthon a bombázások szörnyű pusztításairól, azonban aki még nem átott terrortámadás utáni vá­rost, fogalmat sem tud alkotni magá­nak. A pályaudvarra megérkezve az első meglepetés az volt, hogy a rendőrőr­szobán pillanatok alatt kaptam taxit- Szorongó érzések közt mondtam be la­káscímemet a so ff őrnek. , Megörökítésre, filmre, örök emlé- kezletésre kínálkozó romok között ro­bogott velem a kocsi. Talán kegyelet­sértés, hogy ezekben a romokban is szépséget látok. Látom bennük az el­jövendő béke ígéretét,' az új Berlint, az új világot. Ezekből a romokból fog életrekelni, m'nt „a poraiból megéle. medett Phönix madár.“ Feltétlenül hiszek abban, hogy a borzalmas pusz­tulást soha nem látott fejlődés fogja követni. Ezek a gondolatok kavarogtak az agyamban, mialatt a fekete, üszkös ro­mok között futott a kocsi. Néhol egy- egy házfal teljesen épen áll, figyelmez­tető ujjként az égre mutatva. Másutt csak megszenesedett gerendák, törölt cserepek jelzik, hogy itt ház állott, melyben emberek laktak. Rengeteg pa­pírral fedett és bedeszkázctt ablak. — Igen nagy munka vár Berlinben az üveggyártásra. Ezalatt megérkeztünk lakásomhoz — megboldogult lakásomhoz. Igaz lett, amit sejtettem. Én is a kibombázottak népes seregéhez tartozom tehát. Soffő- röm arcán résztvevő, de megszokott mosolyt látok, bizonyára nem én va­gyok az első, akit szétdúlt és lerombolt lakására szállít. A köveken, gerendá­kon a fehér krétával írott sorok, cédu­lák. A volt lakók közük új címűket. Farsangi naptár Hétfőn: Szilassv és Szr-ndrőy szerepelnek a Korona Kávéházban, Keddsn: Szerdán: Csütört : Péntek: Szilnegy a Korona Étteremben énekel Szombat: Tánc a Korona Kávéházban Vasíraap: Tánc a Korona Kávéhizban Indultunk tovább a Collégium Hun- garicumhoz a magyar ösztöndíjasok oíthonához, ahol most kibombázott kö­vetségünk is meghúzza magát. A kapu­ban mindgyárt kultúrattasénkba ütkö­zöm. Kitörő örömmel fogad: „Nagy­szerű, hogy jössz Tibor, csütörtökön lesz a magyar est a Humbold klubban, énekelni fogsz“ — mondja és már ro­han is tovább. Sok dolga van, ő a kö­vetség légvédelmi parancsnoka. A Collégiumot eddig megkímélte a sors. Mlndösze két gyujtóbombát ka­pott, de ezek a kollégisták önfeláldozó bátorsággal rögtön ártalmatlanná tet­ték. Szemben az egyetemre légiakna esett és ezt bizony megsínylette a Col­légium utcai frontja is. Betört ablakok, megrepedt falak tanúskodnak a novem­ber 23-i éjszakáról. Szerencsére még találok egy üres szobát. Végilátogatom az ismerősöket. Mindenütt harsány üdvrivalgásai fogadnak. Ez megilleti az otthonról jöttékét. Átadom kinek- kinek a hazait és körülnézek a szobár ban. Minden asztalon kis karácsonyfa, az otthon melegének sugarai aranyoz­zák be őket. Első napjaim arra szánom, hogy kö­rülnézek Berlinben. Percről-percre -nő a bámulatom, a csodálatom ez iránt a nép iránt. Semmilyen csapás és szenve­dés nem tudja megtörni. Berlin a ro­mok között tovább él. Sehol semmi fennakadás. Egy jájszót nem hallani. Azok az éttermek, amelyek túlélték a pusztulást, tovább működnek. AlZ élel­miszer elosztása zavartalan. Az adago­kat felemelték. Nem egy emberrel be­széltem, aki a puszta életén kívül min­denéti elvesztette. — Mik a szándéka, mik a tervei? — kérdeztem. — Tovább dolgozni, mindent újra kezdeni, felépíteni a szétrombolt ott­hont! — volt az egyszerű kemény vá­lasz. Hit és rendíthetetlen akaraterő su­gárzik itt mindenember szeméből. — Kell. hogy meghozza jutalmát. gyarókkal. Kászonyi fogalmazásában a nemzet népközösség, mégpedig olyan népkö­zösség, amely a közös történelmi él­ményeken fejlődött ki s a közös élmé­nyeket hitében érzelmileg nyilatkozik meg. A közös dolgokat, a közös élmé­nyeket kell tehát tudatosítani, annál is inkább, mivel a nyelv nem az egyetlen döntő tényező annak meghatározásá­ban. hogy valaki melyik nemzetihez tartozik, (dr. V. K.) A nemzetiségi kérdés megoldásának új útjai Kászonyi Ferenc szerint a nemzet népközössége nem a nyelven, hanem a közös történelmi élményeken alapul Szakkörökben rendkívül nagy feltü-. nést keltett az az érdekes elmélet, amit Kászonyi Ferenc fejlett ki több folyó­irat hasábjain s amelyről néhány év­vel ezelőtt német nyelven kisebb köny­vet is írt. Kászonyi — aki különben miniszteri osztálytanácsos — a nemze­tiségi kérdésről alkotott egy rendkívül újszerűén ható elméletet, amely lénye­gében ugyan a szentistváni gondolat alapján áll, de eszközeiben a modern doktrína és a korszerű poütikai alap­elvek felhasználásával készült. A Ma­gyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa hosszabb . beszélgetést folytatott Kászonyi .Ferenc dr.-al ha­zánknak erről a sorsdöntő problémájá­ról. Kászonyi kifejteit felfogása szerint a nemzetiségi kérdést edd'g vagy egyol­dalú adminisztrációs kérdésként, vagy társadalmi kérdésként fogták föl. Eh­hez járult z alapvető hiba, hogy sokan a nemzetazonosságot a nyelvi elkülönü­lés alapján próbálták megállapítani, vagyis a nemzeti közösség kizárólagos kritériumaként a z „egy nyelvet be- szélés“ tényét tekintették. Pedig ez egyáltalán nem felel meg a valóság­nak. Svájcban például békésen megfér egymás mellett a német, francia 'és olasz, a nyelv csupán közigazgatási probléma minden kantonban más a hi­vatalos nyelv, de összefoglalja vala­mennyit a svájci nemzeti öntudat. Az írek viszont annak ellenére, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik, mint xx angolok, mégis külön nemzjetnek te­kintik magukat, mint angolul beszélő észalcamerikaialc külön amerikai nem­zeti öntudata is teljesen kialakult. A lappok problémája Svédországban egy­szerű gazdasági probléma. A különböző délamerikai államok a spanyol nyelv- közösség ellenére is külön nemzetek­ként tömörülnek. De bizonyítja ennek az állításnak igazságát a legutóbbi ma­gyar népszámlálás is, amelynek során tízezer számra akadtak olyan idegen anyanyelvűek, akik magyar nemzetisé­gűnek vallották magukat. A kérdés most már magyar viszonylatban akként 'fest, hogy a Kárpátok medencéjében a szentistváni határokon belül élő külön­böző nyelvet beszélő nemzetiségeket faji, népi — és ami a legfontosabb: a történelmi sorsközösség fűzi össze. Ez a közösség évszázadokon keresztül bé­kés egységben tartotta össze a nemze­tiségeket, ilyenformán az egyetlen el­választó elemnek, a nyelvkülönböző­ségnek hatását kell igazi mértékre leszállítani s akkor megkezdődhet a modem értelemben vett szentistváni magyar birodalom újbóli kialakulása. Kászonyi arra hivatkozik, hogy az itt élő népek egymással összeházasodtak s a biológusoknak nem kerül különö­sebb nehézségébe megállapítani azt, hogy az egyes kárpátmedencei nemze­tiségek (szlovákok, ruszinok, szerbek és bizonyos fokig a románok) ponto­san ugyanabból a fajta-elemek kevere­déséből állnak, mint a magyarok. Fo­kozza még ezt az azonosságot az is, hogy bebizonyíthafóan hatalmas töme­gek románosodtak el évszázadok során egyszerűen csak azért, mert elfelejtet­ték a magyar nyelvet. Akkor azonban a nyelvváltozlatás még nem jelentette magyar nemzetiségi tudatuk elbomályo- sodását. Még a szabadságharcokat is együtt vívták a nemzetiségek a ma­Árpabántolás engedélye­zése gazdálkodói háztartási szökségleiére A Közellátásügyi Miniszter 543.511— 1943.-5. számú körendeleiével hozzájá­rulását adta ahhoz, hogy a közellátási kormánybiztosok engedélyt adjanak a törvényhatóságok területén működő és ár pahani olással foglalkozó malmoknak arra, hogy gazdakönyvvel ellátott gaz­dálkodók részére a gazdálkodó saját termésű árpájából kizárólag saját ház­tartási szükségletük erejéig árpát hán­tolhassanak. A malom az árpa hániolá- sáért felszámított hántolási díjat (a hántolásra kerülő árpának legalább 12 szzalékáf.', mint vámot) természetben köteles a hántoltató gazdától ávennL Egyébkén; a hántolási díjat a fentiek és a helyi szokások szemelőtt: tartása mellett, a malom üzembentartója szab­ja meg. A malom üzembentartója ^köteles az általa megállapított árpahántolási díjat a malomban feltűnő helyen kifüggesz­tett táblán feltüntetni. A hántolási díjat kivétel nélkül minden egyes hántoltató gazdával szemben egyforma mértékben kell felszámítani. A malom köteles az árpát hántoltató gazdákról nyilvántar­tást vezetni, amelyben fel feli tüntetni a hántoltató nevét, lakóhelyét, gazda- könyvének számát, a hántolásra átvett árpa, valamint az abból előállított ter­mékek és melléktermékek és a vám mennyiségét. A malom a hántolás során előállított termékeket és melléktermékeket ahán. tolíatónak teljes egészében köteles ki­szolgáltam! a vám címén átvett árpát pedig köteles a Gabonaforgalmi Köz­pont utasítása szerint bejelenteni és a jogosított kereskedőnek eladni. A körrendeletben felhívja a közel- lálásügyi miniszter a közellátási kor­mánybiztosokat, hogy ezt az intézke­dést hozzák a gazdaközönség és a mal­mok tudomására. A közellátási kor­mánybiztosok szigorúan elelnőrzik, hogy az egyes malmok a hántolási dí­jat a helyi szokásoknak: s körülmé­nyeknek megfelelően állapították-e meg? A Gabonaforgalmi Központ ille­tékes kirendeltsége időközönként köte­les ellenőrizni, hogy a malom a hántol­tatokról vezetett nyilvántartást ponto­san vezeti-e és a hántolási díj fejében beszedett árpát pontosan felajánlja-« a jogosított kereskedőnek? Országszerte ismert nevű konfekciókereskedő hasonló üzlet céljaira főútvonal mentén Társulás is lehetséges. Közvetitőt díjazok. Válaszokat „1903“ jeligére a kiadóba kérek I

Next

/
Oldalképek
Tartalom