Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)

1943-11-02 / 247. szám

{Trianon 24.) Íf43 november 2. jZabojlcsi híFLAP 1 «Mal mmmmm ül lÉif ÍÜilÉ ? SIESSEN A NÉPSZERŰ A «kéd«k és ZéwurAer9^1 UgjtSS sSr és bar! S^oHé polgfávi ámb! Is este neilezdédtk as CTaiiéÜlai férfiak libüaérája Az evangélikus Luther Szövetség a téli hónapokban minden évben, előadássoro­zatokat rendez -a férfiak részére. Az idén a mai nappal kezdődik meg az előadása sorozat, amelynek összefoglaló címe: ,,A belső front mérlegén“. Ez az előadássorozat négy előadásból áll. Az első előadás címe: ,,A munkás a belső front mérlegén*'. Előadó Belohcrsz- ky Lajc-s budapesti mérnök. Minden előadás alkalmával egy-egy bibi iám agyarázat is lesz. A mai biblia* magyarázatot Rőzse István alesperes^ igazgató-lelkész tartja. Az előadások minden alkalommal e<ste 6 órakor kezdődnek az egyház tanács- vermében. Amárodik előadás november hó 9*én esz. i'’TiBMrMirriniimiiaagaBea^e;iMíBPBiuiiiiiwiiiL>L«uawc^fet<fa». ElitMféi »nléiéH Kathi Ferenc hajdúböszörményi lakos mindenárán pénzí akart ,.keresni“. Elment r ragykáüói országos vásárban és pénz nóküi megvásárolt egy kétéves üszőbor* ;úí Eiéo.ár József kállósemjéni lakostól 970 pengőért. A megállapodás úgy szólt, hogy a tehén jár La:tlevelét postán fogják elkül­deni a vevőnek és ugyanakkor Kathi Fe- enc az üszöboTjú árát elküldi Blénár Józsefnek, A vádlott a járlatlevelet meg# kapta, a 970 pengőt azonban nem küldte el, ellenben az üszőfcorjút 1000 pengőért eladja másnak a pénzt pedig italra és kártyára költötte. Di. Aradványi Endre kir. törvényszéki büntető egyesbíró tárgyalta Kathi Ferenc csalási bűnügyét. A vádlott beismerő vallomása után jogerőser egyévi börtön­be ítélték. ■ezéfiidisigi bakkaiaiiioló A kormány a népruházali akcióval pár­huzamosan a rendelkezésre álló készle# tek keretei között mezőgazdasági bakancs akciót szervezett, amelynek során a me­zőgazdasági munkások részére jóminősé- gtí, zsíros felsőbőrű, bőrtalpas bakancsot bocsátanak rendelkezésre. A közellátásügyi miniszter az akcióval kapcsolatosán körlevelet intézett a köz­ellátási kormánybiztosokhoz, amelybe® közölte, bogy az akcióban igényjogosult -ajknak, — mindenkor a megadott keretek ; között — a mező-, kert- és erdegazda- \ ságban alkalmazott éves gazdasági cselé* dek, az erdőgazdaságok idénymunkásai és | a sommás idénymunkások. Az ígényjogo- í sultság megállapítását a répruházati ak- ; dóhoz hasonlóan a megyei, városi. íllet- j ve a községi közellátási bizottságok in* | íézik. A szétosztásra kerülő bakancsok fogyasztói árát minden bakancs talpába maradandóan bepréselték. A közelátásügyi miniszter felhívta a közellátási kormánybiztosokat, hogy az igényjogosultság megállapítására tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a szétosztás! műveletnek keresztülvitelét ál­landóan személyesen ellenőrizzék. A betörő benthigyta az álkulcsot a kapu »árában A Nyírvidék-Szabolcsi Hírlapban a Szent Istvánját végén lakók a rendőrőr­szem visszaállítását kérték, mert a kór­házat, a laktanyákat, postait ökot látogató közönség közbiztonsági szempontból kü­lön -elbírálást kíván. A rendőrhatóság azóta ki is rendelte az őrszemet a kívánj helyre. Hogy milyenek voltak a közbíz« tonsági állapotok az őrszem szolgálata előtt, mutatja a következő eset: A Szent István út végén az egyik ház­r## A Nyírség valaha „ezer íú országa volt Cf*» Lalii aigeasígssgatá f@Sfed@iise Igéts Saabvicibai élénk kalászai volt m mai lkán „$fég m áisxiéf is kallal hiilaifiák<( ler Frigyei szállító irinnkáM, Kiírd tér i. Teleim 13. MiByw királyi áliinvMwtak szállítási vállalata. Háztól bázig fargaloH. Aniaaállités*k. Költöztetések. Mnü IüMImniM« Kis.-» Lajos ,a Jósa-Múzeum kiváló igaz­gatója, akinek A szegény asszonyáról írt rie-jnrégert megjelent könyve az etrszág napi- és folyóíratsajtójában olyan erős visszhangot keltett és áLalános elisme­rést aratott, most a művelődéstörfénei sí# kon rendkívül érdekes, új m eg állapít ás­sál, joggal mondhatjuk, tudományos felfe­dezéssel keltett nagy feltűnést és méltó dicséretet. Kiss Lajos ,,A Nyírség halás j szata" címen tanulmányt írt az Ethno* graphia c. tudományos folyóiratban és bebizonyította, hogy Szabolcsban nem­csak az úgynevezett Rétközön, hanem az egész Nyírségen élénk halászat volt. A tanulmányt a magyar néprajzi tudomás nyosság azzal tüntettte ki, hogy különle- * nyomatban ia megjelentette „Az Ethno» graphia Füzetei" sorozatban, mint e fü­zesek 10. számát. Szakkörökben tudják, mit jelent ez. Külön Icnyom^tot az a tu* mi lm any kap, amely újat, új mefogalma- zást, vagy felfedezést hoz s ezzel előbbre viszi a magyar tudományt, ez alkalommal a magyar néprajzot. Kiás Lajos lelkiismeretes oklevéltári adatok, szerszámmegfigyelések, még ma is élő hagyományok és megbízható köz* lések alapján bizonyítja be téte’ét, azt, mennyire hiányosak Szabolcsvármegye városi és községi monográfiái, egyikében sem írnak a Nyírség há ásza ár ól, holott — mint tanulmány — gazdag adatok fel­tárásával beigazolja a Nyírség homok* dombjai között a völgyekben meggyűlt vi­zek zsombéko9, ingoványos helyeket, ta* vakat alapítottak, aemlyek — mint már Fényes Elek ís megírja hírneves művében 1839-berr nádat, csíkot ,kisebb h^la* kftt; vízi mad árakat bőven szolgáltattak. Pösá András dr. írásai is ezt igazolják. Jósa dr. a régi Nyínridőkben megírta. hegy „Ha valaki halra éhezett a régi vi* lágban, a minden község határában léte­zett tavakban, (tapogató kosárral egy nap alatt annyit foghatott, hogy a nagyböjt# ben a rc>mai pápának konyháját is diát# baía volna". Hogy miként semmisült meg ez a halak­ban bővelkedő kánaáai világ a Nyírségen, erre vonatkozólag is Jósa András dr. ta­lálta fején a szöget, amikor m-egrta volt, ho-gy „A homokdombok között elterülő mélyedésekben ősidőktől fogva — egy vé# kásnyi, ezer holduyi — kárászokban, csu­kákban, pontyokban bővelkedő, nádas, gyékényes, szikes tavakat a Nyírnek észa­ki lejtőjén hét völgy területen át a Tiszá# ba vezOfték le.“ Ám erről a halban bővelkedő légi Nyír­ségről — mondja Kiss Lajos — az iskolás könyvek írói sem tudnak, pedig a vizek szabályozása, illetve levezetése előtt a Nyírség valóságos „ezer tó országa" volt. Kiss Lajos kitűnő tanulmánya, megle­pően. új, eddig ismeretlen viág képét idé# zi fei a tudomány uagysxerü eszközeivel. Be tudja mutatni községenként a hajdani halászó vizeket ,azután e vizekben élő halakat, végül az it)t-ott még ma is fel­található szerszámokat, amelyek a gaz« dálkodó ember előtt maguk is elárulják a nagy titkot, azíf, hogy a Nyírség tocsog góljában, később vizében sajátos táji jel­legű halászati mesterség alakult ki. Sor# rendbén, lege’őszőr a Nyírtass község ha­lászó vizeit említi meg Kiss Lajos. Már Fényeíi Elék is azt írja, hogy „Tass köz­ségnek rétje, nádja sok van". A vizekre ési a halászatra vonatkozó ma is élő adatokat Rubőiczky Stjndor 7), és Tűrőczi Pál 75 éves tasdi öregektől jegyezte le. A tas-si vizek-: Komorzán 200 hold, Macskáiéit ö 130—200 hold, 3 méter ban fényes nappal betörők jártak. A ka­put, amelyet igen helyesen állandóan zárva tartottak, álkulccsal nyitották ki, az udvarra behato’va feltöri ék a tyúkólat és két értékes vörös izlandi tyúkot el­loptak. Ügyi át szik sietve kellett eltávoz# rick. mert a kapu zárában otthagyták ae álkulcsot. A rendőrőrszem ügyelő vigyá­zata melleti bizonyára nem történt vol­na meg a fényes nappal végrehajtott vak­merő bűncselekmény. j mély, Mohos Nagypalló, Kispailó, Ludas, | Nagy- és Kispaprét, Bikásrét, Takácsrét, I Forrásrét, Grerét, Nagyrét. Ezekben a vi­* zekben élt a csuka s megnőtt 10—15 kg, j súlyúra is. Mikor a halász vitte haza. a í kopolíyúján keresztüldugta a botot ém * vállára vette, de a hal farka seperte a í főidet. Voly a vizekben kárász, cigány*, vagy tathal, veresszárnyú -keszeg, -sígér, csík, rák is volt a vizekben. Nadály meg számlál h at a ti an mennyiségben. Tél«» is kalásxoft a ayirségi m&gymx ,.Télen, ha nincs hó, hiába, yan a vú» befagyva, a hal a káka tövén keresztül levegőt kap, de amikor a hó leesik, ne» kap levegőt a káka tövén sem, ezért nyal­ja ki a jeget. Mikor tehát a hó leesett é* a hal nem kapott levegőt, csomóra ment s egy«egy helyen ki is nyalta azt. Há a nyalást megelégelték, ott vágtak lékei. Ilyen helyen ojt is volt a sok hal. A bálé' szárnyából, amit le lehetett venni és visz* sza,tengi, kosáralakú teszi-veszi há'ót csi­náltak, a fenekére vassúlyt kötöttek, hegy vigye le a fenekére. A tesziVveseí lement a fenékre,a a halak a lékre men­tek s kimerítették. Egyszer-egyszer, es létől éjfélig, 5—6 mázsa halat fogtak így teszUveszivel. De nemcsak hálóval, ha­nem krumplis kaskával is fogtak halat léken át. , Télen gyalcmmal halásztak. A víz tise tásán minden 5 lépésre 1-1 léket vágtak 8—10 lépés szélességben. A gyalom spár­gából volt kötve, két szárnya volt, mely szélesebbre, keskenyebbre vehető, sza# bályózható. A fenék aljára vassúlyt tet­tek a tetejébe gyékényt, így nem esett össze, az alja pedig lement a vízbe. Úgy is fogták télen a halat, hogy nap­pal meglelték a nyalást, este kimentek, léket vágtak, mellé tüzet raktak, a le# vegöre még inkább a tűz világára esős tül jött a hal, csak fogni kelleti. Ezért fogtak este és éjjel. ■ Három-, ötágú szigonnyal kalásziak Tavasszal, mikor a jég elment, szi­gonnyal halásztak. Háromágú szigonyt használtak. Nappal ladikon mentek csen­desen és ha halat láttak, megdöfték fc szigonnyal. Leginkább este szigofiyoztak pólyíka csutak mellett. Egy ember is fo­gott, ha „próbált" volt. Egyik kezével1 tartotta az égő csutakot, másikkal a sxs# gonyt. Vállán bakó volt, abba tette a to goit halat. Csizmástól belement a rím szélébe, ahova kijöttek a halak. Olyan szépen feküdtek ott halomban, mint ■: kisbaba, nyugodtan, csak úgy világított a szemük. Ladikon két ember ment szí- gonyozai. Ha hárman voltak, egy bájtot# ta a ladikot, a másik, rendesen a próbált, gyakorlott ember, csávázott, a harmadik Felvidéki hadiüzem Sertés kötne szabolcsi bér hizlalók kai. Ajánlatokat a kiadó hivatalba .Felvidék“ jeligére kérünk. * “4

Next

/
Oldalképek
Tartalom