Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)

1943-12-28 / 293. szám

e, -NtlWriÖfeK _ Szabolcsi h n?I.AP (Trianon 24.) 1943 decembtr 27. ■■■■■■■■■himhéhp MEGHIVJVK egy hangulatos, vidám Szilveszter estére a Korona Kávéház és Étterembe Fővárosi jazz és cigányzene játszik. A hölgyközönség újévi ajándékot kap. Éjjel 1 óráig tánc, szerpentin-konfetti csata legyen malac, pezsgő, borok. Iákedv, szilveszteri hangnlat. — ásztatokréi ajánlatos eifira pi^sMi Kiütéses (Üuszos megbetegedés fordult elő Nyíregyházán Váratlanul meghalt dr. Bndabázy Menyhért ügyvéd Tegnap délben terjedt el Nyíregyhá­zán a megdöbbenést és fájda.ma gyászt keltő hír, hogy dr. Budaházy Menyhért ügyvéd, a városi képviselőtestület tagja a törvényszéken rosszul lett, összeesett s a kórházbán meghalt. Budaházy Menyhért dr.-t váratlanul erte a kerlel- hetetlen halál. Betegségének semmi jele nem volt, a karácsonyt bo’dog hangulat­ban családi körében töltötte. Hétfőn délelőtt tárgyalása volt s közben meg- tántorodott, összesett. A kórházba szál­lították, de már nem segíthettek rajta. Szívszélhüdés ölte meg a tetterős, 51 éves ügyvédet. Budaházy Menyhért dr. ősi magyar család sarja. Középiskolai tanulmányai után a jogot végezte s ügyvédi vizsgát tett. Mint egyik jobb­oldali párt vezetője egy időben politi­kával is foglalkozott. A „Tiszavdék“ c. nyíregyházi napilapnak lendületes ve­zércikkírója és a fajvédő politikának markáns küzdője volt. Az utóbbi évek­ben azonban visszavonult a politikai élettől s teljes erejével ügyvédi hivatá­sának élt. Halála széles körben mély részvétet kelt. A gyászoló család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: Özv. budaházi és veskóczi dr. Bu­daházy Menyhértné szül. Irsay Klára fájdalomtól megtört szívvel, Isten akaratában megnyugodva jelenti, hogy a forrón szeretett férj, apa, nagyapa, testvér, sógor és rokon: budaházi és veskóczi dr. Budaházy Menyhért ügy­véd, városi képviselőtestületi tag 1943 december 27-én életének 51-ik, boldog házasságának 25-ik évében rö­vid szenvedés után váratlanul elhúnyt. Drága halottunk földi maradványait 1943 december 29-én délután 3 óra­kor fogjuk a református egyház szer­tartása szerint a haranglábtól az Északi-temetőbe temetni. — Az Úr adta, az Úr vette, áldott legyen az Úrnak szent neve érette. — Sille ZoL tánné szül. Budaházy Klára, Budahá­zy Miklós, gyermekei. Sille Zoltán, veje. Sille Zolika, Sille Istvánka, unokái, budaházi és veskóczi dr. Bu­daházy László, testvére. Irsay Rezső és felesége szül. Heitmann Margit, özv. Bieber Aladárné szül. Irsay Mar­git, dr. Budaházy Lászlóné szül. Sc- mossy Erzsébet, Krecsák Jánosné sz. Irsay Anna, sógorai és sógornői. Irsay Gusztáv, apósa. Lapunk tegnapi számában közöltük dr. vitéz Juhász István m. kir. tiszti­orvosnak, Nyíregyháza megyei város egészségvédelmi szolgálat vezetőjének a kiütéses tifusz ellen védekezésre vonat­kozó cikkét, azóta már arról értesül­tünk, hogy két kiütéses tifuszos meg­betegedés történt városunkban. Ez a tény fokozottabb mértékben va­ló védekezésid hívja fel a figyelmet. A tisztiorvossal való beszélgetés alapján a tegnapi cikk kiegészítéseképpen a kö­vetkezőket közöljük: Egyetlenegy tetű is megfertőzheti az embert. A fertőzött tetű ürüléke fertő­ző. amelyet az ember vakaródzással clt magába. A kiütéses tifusz a keleti had­műveleti területről, Kárpátaljáról és kisebb mértékben Erdélyből juthat hoz­zánk a háborúval járó fokozott népván­dorlás révén, ezért nagyon óvakodjunk a tetves, vagy arra gyanús emberekkel való érintkezéstől. Azt kérdezte tőlem egy nap egy leány. Fiatalember, mi a hazaszeretet? A szívem a torkomba szökött és magam is fölugrottam az asztaltól, melyet kö­rülültünk. Termtőm! nyilait át egész testemen, adj most szót a nyelvemre, változtasd szóvá az ajkamon mindazt a kínt, amit a háború első napjától szen­vedtem, ami elszomorította minden éb­redésemen jaj! háború van! Fiaink a lövészárokban fagyoskodnak, ami nem engedett jóllaknom, mert a fiaink ott künn küzdenek. Oh, drága véreink, akik visszajöttek az oktalan buta pok­lokból,a harcterekről, tudjátok meg, hogy voltunk itthon ilyenek, akik sem anyáitok sem feleségeitek nem voltunk, de valamennyietekért imádkoztunk és reszkedtünk és dolgoztunk — csak így bírtunk élni. Mert mindezt egy szóban kellett annak a leánynak megmonda­nom, hogy el ne felejtse: A Hazaszere­tet ,kedves leány, egy nemzetben az, ami a testben az egészség! attól nagy- gyá nő, anélkül elsorvad. Hazaszeretet nélkül nincs Nemzet, csak horda. A nagy nemzeteket ez tette naggyá. A hazaszeretetet nem lehet magya­rázni, mint nem lehet az egészséget, ami nélkül meghal a test. A tetves embereket utasítsuk a tiszti- orvosi hivatalba (Luther-u. 13), ahol minden pénteken délelőtt 10 órától tör­ténik a tetvetleníiés. Csavargóknak, koldusoknak, vándo­roknak ne adjunk éjjeli szállást, mert a Nyíregyházán most történt kiütéses ti­fuszos megbetegedés is erre volt visz- szavtzethető. Hatásos védoltó anyag előállítása igen körülményes és költséges, mert egy egyén hatásos (háromszori) védőitalá­hoz 300 fertőzött tetű bele szükséges. Mivel pedig a védoltó anyag előállítása ; sok időt igényel, csak a fertőzésnek | erősen kitett orvosokat és ápolókat véd- * oltják vele. Tömeges védekezésre nem használható. Olcsóbb és egyszerűbben előállítható védoltó a nyag készítésére a kísérletek állandóan folynak és a mtgoldáshoz már ; közel állanak. Mibelőlünk, magyarokból évtizedek óta próbálják azt kilopni és vele egyet­len erőnket, a lelkünk önérzetét! Mert jól tudjátok, hogy az a legnagyobb erő egy nemzet testében, mert az minden tettében ott van. Miért nem merik meg­próbálni kiverni, az angolból, a német­ből stb., akiknek pedig már nincs rá szükségoünk, mint nekünk — Világ­árváinak ! Magyarok! Ütött utolsó óránk, mely­ben még talpra állhatunk! Akartok tovább élni, mint magyarok? Ha igen, akkor hozzátok áldozatul nem­zeti nagyságotoknak régi és új bűneite­ket. Mert a magyar sem szeretni, sem gyűlölni nem tud egészen. Ti az ellen­ségeitektől, csa kideger legyen, sem­mit sem irigyeltek de egymástól igen! Nemhogy örülnénk hogy a másiknak is van! Hisz az nemzeti kincs, az mind­nyájunk kincse! Egyforma nemzeti kincsünk a vagyo­nunk, iáz eszünk, a becsületünk és az időnk. Ezeket a kincseket lopjuk mi meg mindennapi, apró hazaárulással! Az időrablás a kártya, mely már a gyermekeket is megmételyezi, mint a dohányzás. Továbbá a becsületrablás, amit ná­lunk senki sem elenőriz, pedig az éle­tünkre megy és az ember arcbőre lesül tőle, amikor külföldön ilyeneket beszél­nek hazájáról — mint pl. Londonban, „Nem tarthatjuk fenn a kereskedelmi összeköttetést a magyarokkal, mert azok csalók.“ Ezek a kereskedők nem a nemzeti becsületünket árulják-e a világ piacain? Büntetlenül! Egy másik pl. „Marhabőröket sem vehetünk a magyaroktól, mert mind át van szurkálva vasvillával és hasznave­hetetlen.“ — Tehát csalók s, vadak is vagyunk! És végül a legpusztítóbb hazaárulás, óh apánk-anyánk! mely már egészen ti lekiismereteteket terheli: a pálinka. Ez juttat évenkint sok ezer magyart a tü­dővész csontkarjaiba. Ez lopja ki a véréből a piros — az ellenálló vérsejteket. Ez lopja ki az izmaiból a munka­bírást. Ez teszi az utódait nyavalyatörőssé, skrofulássá és csenevészé. ! Ez tölti meg a kórházakat, mellyel oly nagyra vagyunk. Testvéreim! Dániában nincs kórház, mert nincs korcsma! Mert rme, nézzétek, hányszoros kár az „ital“. Mintha a természet nem te­remtett volna volna egyéb italt a víz­nél! A felséges szőlőt az ember rothasz­totta meg először, nem az Isten. Ez ta­lálta ki a hordót is, nem az Isten te­remtette. És hiszem már Széchenyi mondását: „Az oktalanok azt mondják: zsírosat ettem, bort kell rá innom; holott a szesz mégegyszer annyi ideig tartja me^’ az ételt a gyomorban, mint azt a természet rendeli. Oly könnyű és oly hálás feladat a gyermek leikébe nemes magot ültetni! Oh, Állam! a jövő a te kezedben, a te hatalmadban van! A gyermek szereti a szépet! örömest tanulja. Tanulja meg az a gyermek a nemzete becsületét védeni, a nemzete idejét megbecsülni, a nemzete egészségét megoltalmazni. „Csak tiszta erkölcsű nép lehet naggyá“ — monotta Szé­chenyi. Testvéreim! Te szép magyar fajta! Ébredj önérzetedre és a világ első népe lehet belőled. . Oh! Miért nem foghatom meg vala­mennyietek kezét külön-külön, hogy a forró könnyeimet hullassam mindegyik- | re, — mint ahogy most folynak, míg I ezeket nektek írom — hogy higyjetek j nekem! | Kezdjünk új életet, mert így elve- j szülik! H'szen már úgyis azt kérdezték, akik ismertek bennünket fénykorunkból: „Hová lett a magyar?“ Azt feleljük, úgye testvérek: a ma­gyar itt van, csak kifáradt, csak pihen. Hiszen mindnyájunk szívén átfutott a nemlét iszonya. Hiszem mindnyájan éreztük, hogy Ha minket is elfú a sors zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja! (Arány) „Szeretnék oly egészséges lenni, mint a magyar!“ (Nietzsche) Orosz László. W IS1 D?c. 29 tői Jan. 2-ig Szerdától-— vasárnapig. ZORO-HURU T N iretfyhárán először kisértetek kastélyában. Elbitcilnhéi Tdnfan 9R.9A ^Zer kergeti egymást a legújabb Zoro-Huru burleszk bohózatában. rlMUSlilindlI010)ÍSl L\3rL*\ Előadások kezdete Vs4, V*6, Vi8 ón. Ma kedden utoljára KATYI Most az ifjúság hangja szól: Ütött utolsó óránk, melyben még talpra tillhatanh

Next

/
Oldalképek
Tartalom