Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-14 / 282. szám
é. oldal. (Trianon 24.) 1943 december 14. NYikyidék ä Szabolcsi hírlap Két piaci tolvajt tett ártalmatlanná a rendőrség: Böllérefc, taligások és a favágók Egy hadbavonu.lt családja a fekete piacon folyó viszaélésekkel foglalkozott lapunk hasábjain, különösen a zsír és a szalonnával folyó üzérkedésekre hívta fel a hatóságok figyelmét. A kép azonban nem teljes — írja egy másik olvasónk — hogy ha a munkabérek túlértékelése elkerüli az intézkedők figyelmét. Elérkezett ugyanis a sertések levágásának az ideje, mert a nyirkos időben sok hízónak megromlott az ét- vágya. Tulajdonosaikat azonban keservesen lepi meg, hogy egy sertés levágásáért 30 pengőt kérnek a hentesek, de a vágást csak úgy vállalják szívesen, ha a szomszédban akad még egy disznó. Tehát egy nap 60 pengőt igyekeznek megkeresni. Vannak olyanok a tulajdonosok között, akik maguk ölik le a nagy költséggel felnevelt hízókat minden szakértelem nélkül, a rokonságuk segítségével, hiszen eleget látták, hogyan csinálta a hentes. Ez azonban veszedelmes kísérlet, ami káros lehet a zsírbeszolgáltatás kötelezettségére, de elromolhat a hibásan sózott hús is. Szeged vidékén megkülönböztetik az üzlettel bíró húsvágókat, akiket henteseknek hívnak és böléreket, akik csak műkedvelősködnek és nem vállalnak semmiféle kötelezettséget munkájukból kifolyólag. Itt is vannak ilyen kontárok, akik 1500—2000 pengőt vágnak zsebre, de nem értenek arról, hogy joga csak annak lehet egy alkotmányos oszágban, aki tudja azt, hogy mi a kötelezettsége. A taligásokkal szintén baj van, ahol sok az iparnélküli kontár. Ezek 3 pengőt kérnek egy métermázsa fának a hazaszállításáért, még akkor is, ha 3—4 utalványosnak egyszerre rakják fel karókkal elkülönítve, a fáját. Azt megtudja érteni a közönség, hogy takarékoskodni kell a tüzelővel, mert kevés ellátmány érkezik, bár a hatóságok mindent elkövetnek a készlet fokozására, de az ellen tiltakozik, hogy egy ta- ligás 30—40 pengőket, sőt ennél többet is meg tudjon keresni. A favágók 2 P 50 fillértől 3 pengőig terjedő összegeket kívánnak egy métermázsa fa felvágásáért, úgy, hogy naponta 30 pengőre tehető a keresetük. A lakosság már felvágná maga is a kiutalt fát, csak hogy nem nagyon lehet jó fűrészhez és baltához jutni. Egy favágó is megkeres tehát havonta 1000 pengőt, különösen, hogy ha valamelyik nagy épületben vállal munkát. Az egyenlő elbánás szükségességének a hangoztatása mellett aztán előadja a levélíró, hogy az ő anyja hadbavonult katonának a felesége és igen nehezen tudja a gyermekeit eltartani. A levél írója ugyan egy üzletben könyveléssel foglalkozik és ezért tudja, hogy a kiszolgáló leányok 81 pengőn felüli jövedelme is már adóztatás alá esik és így nem tartja megengedhetőnek, hogy legyenek 1000 pengős jövedelmek havonta adóztatás nélkül, még hogy ha azok nem is bizonyosak az esztendő minden hónapjában. A közellátási hiva tál tudja kinek van levágandó sertése és azt is, hogy kinek utalnak ki fát és így az érdekeltek rá tudnának vallani, hogy kik azok, akik túlkövetelésekkel léptek fel velük szemben. A szombati hetipiacra két régi bűnöző került ismét rendőrkézre. Az egyik Steinberger Ernő 21 éves, nagymuzsai születésű és odavaló illetőségű piaci tolvaj, aki a nyíregyházi ócskapiacon egy pár csizmát ellopott. A lopáson tettenérték és a rendőrőrszem elfogta. Előálítoták a kapitányságra, ahöl megállapították, hogy Steinberger Ernőt körözik, hasonló bűncselekményekért (M. kir. honvéd 2. haditudító század. Szabó Sándor zászlós.) / Pripjet mocsarak, okt. közepén. A felderítő osztag ott menetel az erdei úton. A vénasszonyok nyara, amolyan orosz napsütéssel és meleggel ül a tájon, a levegőben ökörnyál úszott és barátságos csend pihen köröskörül. Olyan ártatlan ez az orosz erdő, mint egy majálisoshangulatú kisváros parkja; senki sem gondolna itt leselkedő orvlö- vészfészkekre, véres és puskaporos napokra, különösen így ősz körül, amikor sárgulnak már a falevelek és a fű is elnyúlva, letörve marad a léptek alatt, ha nem látná az éles honvédszem mindenütt a letört galyakat, a megvágott fa» törzseket: az óvatosan rejtett és elhelyezett orvlövész jeleket. Mert ilyen orvlövész nyomort halad a felderítő osztag. Hajnal óla. Az orvlövészek néhány órai egérutat nyerhettek csak, itt kell menekülniük, előttük. — Nyomuk, „üzenetük“ ott van mindenütt. Eltévedni sem lehet. A honvédek, ezek a tagbaszakadt, alföldi legények, akik a végtelen síkság, a délibábok földje,meg a romantikus tanyák világából valók, — úgy belejöttek az erdei csapásba, mintha egész életüket itt töltötték volna a fák meg a mocsár birodalmában. Éppen ezt a bámulatos alkalmazkodóképességét csodálhatttuk meg a mostani háborúban is a magyar katonának, bármilyen körülmények között mindig rátermetten és leleményesen megállta helyét. Ezt nemcsak mi láttuk, észrevették a szövetségesek és számtalan esetben csodálkozva emlegették a magyar katona alkalmazkodó képességét. Fiatal hadnagy, a felderítőosztag parancsnoka, lépkedett az élen. Gondosan szemügyre vesznek minden métert, meg néznek minden bozótot, minden sűrűt. Mindenki nyitott szemmel megy kéz- bentartott puskával, géppisztollyal, golyószóróval. A felderítő-osztag azzal a feladattal indult neki az erdőnek, hogy a napokban többízben és több helyen feltűnt nagyobb orvlövész-csoportot derítse fel. A környéken egyébként is sűrűn akadnak bandák, a Pripjet és a Dnyeper-három- szög a moszkvai orvlövész-bandák kimar többször volt büntetve. A másik tolvajt Dolocsa Imrének hívják, 33 éves, ugyancsak többszörösen büntetett egyén, aki a Rákóczi-utcai ócskapiacon egy télikabátot lopott. Őt is a rendőrőrszem fogta el. Mindkét tolvajt letartóztatták, a nyomozás befejezése után átkísérik őket a királyi ügyészség fogházába. eredetileg tele volt bandafészkekkel. A felderítő-osztagnak éppen ezért nagyon kell vigyáznia. Itt az erdei harcnál sohasem tudhatja a honvéd, honnan, melyik sötéten lapuló bokorból kap váratlan és heves géppisztolytüzet, vagy hol lapulnak, nagyszerűen és észrevehetetlenül rejtve az orvlövész fészkek. így történik most is. Még a gyakorlott és élénk alföldi fiúk szemét is kikerülték a fák között megbújt bandatámaszpontok és hirtelen köröskörül heves puska- és géppisztolytűz fogadja a honvédeket. A hadnagy nyomban felismeri a helyzetet: bekerítették őket az orvlövészek. A honvédek gyorsan végódnak le a fák mögé, fedezéket keresnek és már megnyitották a tüzet. A balszárnyon kelepel a golyószóró s a rajparancsnokok géppisztolyai is beleszólnak. A bolsevisták heves tüzéből arra lehet következtetni, hogy sokszoros túlerőben vannak. Pillantig sem szünetel a tüzük, szerencsére honvédeink pompásan fedezték magukat egy kiugró dombhát mögött, így a vörösök lövései csak felettük vágódnak be a fák törzsébe. így tart a harc félórán keresztül. Az orvlövészek többízben megkísérelték, hogy összeszorítsák a gyűrűt, de a felderítő osztag tüze valamennyi esetben visszaveri őket. De a hadnagy jól tudja, végletekig nem tarthatják magukat, körül vannak zárva, pótlásról, vagy hírvivő visszaküldéséről szó sem lehet, a bolsevisták pedig sokan vannak, emberei is, meg lőszerrel is sokkal tovább bírják. Át kell törni, ki kell vágni magukat a gyűrűből. Ez az egyetlen megoldás. Kúszva körbejárja a tüzelőállásokban embereit és észrevétlen adja ki az utasításokat. Azután a dombhát lehajló széléhez kúszik és egy heves kézigránát össze- dobás füstjében nekilendül az első rajjal. A többiek ezalatt veszettül tüzeltek, jobbról is felcsattan a kézigránát- összedobás robaja, magasra felvágja a piszkos sarat, és a szélső raj a füst leple alatt az első raj után lendül. De közben pillanatra sem szünetel a tűz, a kézigránátok robbannak, a golyószóró Karácsonyra ajándékot Jóbátí egymaga kötötte le a hátbatámadókat, És áttörnek. A felderítő osztag néhány jelenti tefen sebesüléssel került ki a veszed mes gyűrűből. A honvédek az erdői M. falu irányába húzódtak vissza, i zal a célal, hogy ott töltik az éjszak De nem sikerült. A banditák nycmukt voltak és mielőtt a falut megköze’íth ték volna, újabb gyűrűbe szorított őket. Az erdő nekik kedvez. Minden l kor, minden út, minden csapás ismer és szerteszét nzórva táboroznak az égj csapartok, amelyek a legkülönbözé utakon és irányból észrevétlenül h hetik meg az erdőbeszorult csapatok így történt most is. Az este már leszállt a fákra, gyön] rő csillagos októberi este volt. A s: egészen elállt és a napok óta szál időjárás felszárította a talajt. Messzi égő tőzeg szaga úszott a levegőben kelet felől tüzek világították meg éjszakát. A felderítő osztag egy kis tisztás 1 rül állt fel, az emberek a fák törzse a hevenyészetten összedobált gally mögött foglaltak tüzelőállást. A lős rük már fogytán volt, ezért „spórol: kellett a tűzzel. A sötétben nagys rűen látták a felvillanó orvlövész t kolattüzeket és ilyenkor tüzeltek. Ti ták, hogy egész éjszaka ki kell tar niok. a világosodás előtt semmiese sem tudnak kitörni a második gyűrűt Most még sokkal hevesebb és sűrí tűzzel lőtték őket a bolsevisták, tel valószínű, sokkal nagyobb számban voltak. A sebesültek sem vonták ki magul a harcból, ott feküdtek ők is a fák n gött és segítettek, amit tudak. Órái át folyt a tűzharc, az orvlövészek töl ízben megpróbált betörését heves ti zel és kézigránátokkal szorítot+ák vi sza. Az éjszaka zengett a robbanást tói, meg a heves, tűzharctól, mintha € hatalmas, zárt aréna lett volna, vis hangzottak a fák és a mély csendl kétszereset dörrent a legkissebb dur nás is. így tartották magukat egész éjszí a honvédek. Egy alföldi szakasz, kör beiül 150 főnyi bolsevistával szemb De kitartottak másodszor is, pedig rí gelre már fogytán volt a lőszer és 1 lálosan kimerült volt minden ember, arcokra vastagon tapadt a sár, a rul juk piszkosan tapadt testükre. De érezték, hogy tartják magúi vagy elpusztulnak. És reggel, ahogy kiviiágosodott, e utolsó összeszedett erőfeszítéssel, n sodszor is kivágták magukat a gyű bői. A sebesültek fel sem vették a sé léseket. A tűző napban, ahogy me: teltek támpontjuk felé, fáradtan, kin rülten, de kézbentartott puskával élénk szemmel, — hiszen senkisem ti ta, hónnan kapnak harmadszor is zet. — rá sem gondoltak a tegnap d: utánra, meg az éjszakára, hiszen o< haza várta őket a forró étel, a kény) mes ,,szalma-ágy“ és esetleg a tegm postából egy rövidke otthoni levél. A róm kai. bérbázbau 52 éven át bérelt C ' helybeg.?rret felmondok, illetve kibérelték^ :1 Vajda Jenő rőfösüzletébe helyeztem át Rákóczi utca 4. szám. LICHTENBERG SÁNDOR Ma már mindenki tudja, Hogy a iegizletesebben is legjobban Vesszzös Étteremben étkezhet. Kifiinő s olcsó menürendszer Karácsonyra! ^zép n°‘ re,ik«it, ■ ..... « pénztárcát bőröndöt vá sároljon (TAKARÉKPALOTA} ETEYNEL A felderítő osztag kivágja magát induló központja. Az erdő és a mocsár
