Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-11 / 280. szám
0. «Idab St Mnmmm „ Abolcsi HlKLftP (Trianon 24.) 1943 december 11. wmmmmmmmmmmmmmmám A legUíiünöbb uradalmi tájborok minden mennyiségben kapható Kiss (Hösök szobra mögött) bsrnagykere? kedés#ban BESSENYEI ÍÉR3SZ. Tf=Won.: 26 - 08. II Átéltem Berlin bombázását.. Grassy Jóxscí vezérőrnagy dráasai elbeszélése az angolszászok legutóbbi terrorlásiaadásáréS A német hivatalos jelentések már közölték, hogy november 22-én és 23-án az angolszász repülök súlyos terrortámadást intéztek a német birodalmi főváros lakossága ellen. Ennek a támadásnak vélttltnül szemtanúja volt vitéz Grossy József vezérőrnagy is, aki a német hadsereg meghívására a magyat vezérkari főnök engedélyével ment Berlinbe és onnan most érkezett visz- sza. A vezérőrnagy izgalmas élményeiről a következőket mondotta az őt felkereső újságíróknak: A „Fehér álom“ félbeszakadt — Hétfőn reggel érkeztem Berlinbe — mondta a vezérőrnagy t— és azonnal kimentem a fővárostól mintegy 30 kilométernyire lévő gyalogsági iskolába. Vendéglátóim este gépkocsin bevittek Berlinbe. Az volt a tervünk, hogy moziba megyünk, utána pedig megvacsorázunk. Berlin egyik legnagyobb és legmodernebb mozijában, az UFA Palaisban a Fehér álom“ című német filmet akartuk megnézni. Fél 8-kor kezdődött az előadás. Alig forgattak le néhány métert, a hang elnémult és látom, hogy a földszint közönsége feláll és a legnagyobb nyugalommal indul kifelé az oldalajtókon. Mintha vége lett volna az előadásnak. A velem lévő német ezredes felvilágosított, hogy légiriadó van, menjünk az óvóhelyre. Ég a mozi épülete — Feltűnt, — folytatja vitéz Grassy vezérőrnagy, — hogy kapkodás, sietés, vagy hangos szó nem volt. Mindenki csöndben volt. Figyeltem, hallok-e valamit a bombázásból, de egyelőre semmi zaj sem ért le hozzánk, az óvóhely levegője fokozatosan rosz- szabbodott s kinyitották a szellőztető ajtót. Az óvóhelyen lévők szinte mozdulatlanul álltak és scak akkor mozdult meg kissé a tömeg, amikor a nyitott ajtón füst szivárgott be. Ezt megelőzőleg az épületen repesz, vagy gyújtó bomba becsapódását hallottuk. Egyszer csak beszól a házparancsnok: „Ég a mozi épülete, az óvóhelyen lévők menjenek át egy másik pincébe * Ekkor már negyed 9 óra veit — mesélte tovább az izgalmas éjszaka történetét a vezérőrnagy. — A házparancsnok kinyitott egy ajtót és keskeny földalatti folyosón elindultunk az új óvóhelyre. Nem tudom, mennyit mentünk, csak később jöttem rá, hogy néhány háztömbbel arrébb kötöttünk ki. Az új óvóhelyen a legnagyobb nyugalommal fogadtak bennünket- De itt sem lehettünk sokáig. Versenyfutás a bombákkal — Mintegy 20 perc múlva a házparancsnok közölte, hogy ki kell menni az utcára új óvóhelyet keresni, mert lángokban áll a ház. A legnagyobb rendben hagytuk el a pincét egy előkelő éttermen keresztül. — Senki sem tolakodott, először a nőket engedtük előre, aztán az öregeket, végül mentünk mi ki. Amint az utcára értünk, bizony magam is megrökönyödtem. A koromsötét éjszakában itt is, ott s óriási fáklyaként háztömbök égtek. A mozi, ahol előbb voltunk, ekkor már porig égett, de lángokban állt az a ház is, amelynek pincéjéből kijöttünk. — A főváros szívében voltunk. A sötét égen még keringtek az angolszász bombázók, az égő házak fülsiketítőén fecsegtek, ropogtak, kísérőm pedig szétnézett, hogy hová lehetne menni. Mintegy 150 méterre volt tőlünk a földalatti vasút egyik állomása, a Bahnhoff-Xoo. Odafutottunk. Közben az ellenséges gépek szorgalmasan dobálták le bombáikat. Tőlünk száz méterre robbant egy, nyakúikba kaptuk hát a lábunkat és futni kezdtünk a földalatti felé. Sikerült si idejében odajutI { \ REZSŐ ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ Nyíregyháza, Zrínyi Uona-u. 3 j VAY ÁDÁM UTCA 4 itátOk, sH-d'ok és nztrioassr&jfcurák olcsó árba». nunk. Itt már sokan voltak. Nem sokáig maradhattunk itt sem. j Kívülről mindjobban tódult be a füst, i így hát gyalog elindultunk a föld alatt a sínek ! mentén nyugat felé. Két ki ométert tehettünk meg, amikor i újabb állomásra értünk. Itt sen: lehetett kijutni a szabadba, minden égett s tovább folytattuk utunkat. Még vagy három kilométert mentünk előre a föld alatt és egyórai gyaloglás után a „Knie“ állomáson jutottunk ki a szabadba. Ekkor már vége volt légiriadónak.. A hatalmas Bismarck Strassen jártunk. Elindultunk gyalog, hátha kapunk valahol autót, mert a mi gépkocsink a mozinál . elégett. A szél szembehordta a füstöt, pernyét, de szerencsére hullott a köd is s az némileg felfrissített. Közel egy órát mentünk, amikor újra megszólaltak a szirénák. Néhány elkésett gép kísérelt meg berepülést. Ép egy mozi előtt állottunk, annak óvóhelyére siettünk. — Most már szerencsénk veit. Kísérőm ismerősre talált egy rémet SS- tiszt személyében. Amikor annak elmondotta kalandos útunkat és azt, hogy magyar tiszt van vele, azonna1 felajánlotta gépkocsiját, hogy az hazavigyen bennünket. — Ezen az óvóhelyen beszélgettem az emberekkel. Egy német altábornagy jött be utánunk és csak annyit mondott, hogy mindene odaégett. Jöttek azután asszonyok, férfink, kis bőröndöt, batyut hoztak magukkal, ez volt minden, amit meg tudtak menteni. De sirásnak, kétségbeesésnek, hisztériának nyomát sem láttam. Igen felemelő az, ahogy Berlin népe és az egész nép viseli a> csapásokat. — Mindenki egyet mond: ,,A Führer visz- szafizeti.“ Másnap ismét. .. — Kedden este ismét újabb támadás érte Berlint. Ekkor már a német gyalogsági iskolában voltam, mi is kaptunk a bombázásból, de itt nem voltak olyan nagy károk. Azt hallottam, hogy ismét a főváros központját támadták az angolszász gépek. És amikor vége volt az éjszakának, nappal mindenki úgy folytatta munkáját, mintha mi sem történt volna. — Csütörtökön indultam haza. A berlini pályaudvarokról menetrend szerint indultak ki a vonatok. Az én vonatom is rendesen elindult és pár órás késéssel érkeztünk a magyar határra — Nagyon tanulságos volt a német- országi út, főleg az átélt . hatalrm s bombatámadás. Mert ismét bebizonyosodott !— fejezte be elbeszélését vitéz Grassy József vezérőrnagy, -— hogy fegyelemmel, nyugalommal a legnagyobb csapásokat is el lehet hárítani, vagy legalább is lényegesen enyhíteni lehet azokat. R. S. WSSaHWESC--:SSS*«a«nu> j KÖRYVISEEBTSTÉS Visegrádi Gabriel!» í Paris s*él Hűvös, szellős nyári hajnalon karcsú, fehér vitorlás hajó indul el Tihanyból öt emberrel. Jókedvűek, fiatalok, rajongói valamennyien a víznek és a vi- j fóliázásnak. Sok kalandjuk és élményük akad a nagy északi vihartól a holdfényes badacsonyi éjszakáig. Körülöttük váltakozik a Balaton varázsos képe. Jókedv, nevetés, csendes humor, természetszeretet, tiszta derűs életfelfogás csendül ki e könyvxből. S aki elolvassa, nemcsak kedvet kap a vitorlázásra, hanem már konyít is valamelyest hozzá. De legalább is barátságot kot a sok kedves, hájósszokással és babonával. A könyívet dr. Vájná és Bokor könyvkiadók (Budapest, IV. Váci-űt 28.) adaták ki. könyvkereskedés bÖnyv-4 zenemű, papír , Sóié- és Játék raktára Nyíregyháza, Bhthlen u, 5. sz. Görögkatolikus püspöki palotában. Telefon 21 00. Könyved, Képeskönyv, Mesés tenyv, Ifjúsági irat fi k e> leányok részére Regények, Utazási munkák. Díszmunkák, Az összes könyv- ujdpnságo í Ima könyvek. Pa pipáru különlegességek Legszebb levélpapírok, Arany tollak. Márvány I írószerek. | Játékáról! Társasjátékok, Dom né, Sakk, Merklinsíekrények, Merklin-vonatok, KézügyesitŐ játékok. Mozik, Katonák, Fajátékok, ÁUÍÓk , Lovak, BABÁK, Tankok, Motorkerékpá>ok, Repülők, Kard, Puska, Dob, Tri-ikli stb. sfh.
