Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-09 / 278. szám
........ 9. OÍd&l. '%S NVikvidék _ SZABOLCSI HÍRLAP (Trianon 24.) 1943 december 9 Usenet ap Eseti csöndben írom ezeket a sorokat hozzád, kedves édesapám. Ha itteni szokás szerint címezni is kellene e levelet, zavarba jönnek, mert nem tudom a címeteket. így csak a lé.ek antennáján tudom a gondolataimat feléd indítani s bizonyos vagyok benne, hogy mindent megértei. Nagyon régen elbúcsúztál már tőlünk, negyedszázadot hagytunk már azóta magunk mögött s ez idő nem volt elégséges ahhoz, hogy elhalványuljon a lelkűnkben az emléked. Amikor elbúcsúztál tőlünk, nagyon egyedül maradtunk. Anya és hat gyerek. Ott vigyorgott körülöttünk a szegénység valósága s hogy hogyan tettük meg a lépéseinket a biztonság felé, hogyan építettük ki szilárddá magunk alatt a talajt, hogyan értük el, hogy ott legyen az asztalunkon a mindennapi kenyér, azt Te láthattad odafentrcl, apám. Mert Ti mindent láttok. Vannak édesapák, akik testamentumot, szellemi végrendeletet hagynak hátra gyermekeik számára. Hogy vigyázzanak a vagyonra. Hogy legyenek becsületesek, s legyenek hasznos egye- dei az emberi közösségnek,s a nevükön soha ne legyen semmi folt. De ezt rendszerint csak nagyemberek teszik. Olyanok akiknek vagyonuk van, kincsük bőségesen s földjük annyi, hogy életet. És ott volt a színpad hátterében vakító fényben és fehérségben, az élet és a halál feletti hatalom fenségével, az elérhetetlenség magasságában az Isten trónja. ítélete ellen nem volt fellebbezés. A próféciák és bibliai igazságok betelj esül érvének színpadra vetíted nagy pillanatai voltak ezek; nem lehet köny- nyen elfelejteni. Sok modern, „felvilágosult“ ember azt mondja erre, hogy „együgyüségek ezek kérem. Nincs semmi köze hozzájuk a magasabb értelemnek.“ Az igaz, hogy Dante is, Calderon is és a többiek is mind, akik ezzel azonos vagy ehhez hasonló természetfeletti dolgokról írtak valamit, — csak emberek voltak. De be tudná-e bizonyítani valaki azt, hogy a természetfelettiségről, a lélekről s mindenről, ami emberi értelmünk számára megközelíthetetlen, a költők megérzésének és sugallatok nélkül írnak? Az emberi együgyüségek is a lélek j jegyeit hordozzák magukon. Együgyü- j ségek mögött is van értelem és világító j fény, de mi ezeket nem láthatjuk mc-g, ! kedves édesapám. Ti azonban sok min- | dent mondhatnátok, amire kitágult szemHa tanácstalanok vagyunk valamiben, Ti tudnátok tanácsokat adni, el tudnátok igazítani a lépéseinket az érzések és cselekedetek labirintusában és mégsem teszitek. Miért? Néha megkérgesedik a szivünk. Kegyetlenek vagyunk. Nem tud ragyogni bennünk a jóság. Nézünk egymásra sanda szemmel, irigyen s jámborul azt hisszük, hogy így van ez jól. Ti tudjátok, hogy nem így van ez jói s még sincs egy árva szavatokü Miért? Sokszor irigyek .vagyunk. Irigyeljük, hogy mások jobban boldogulnak, hogy a siker dicsfénye övezi körül a nevüket, hogy jobban kegyeltjei az életnek, mint mi vagyunk. Ti ezen mosolyogtok és igazatok van, mert a Ti mérj éketek más. Sokszor lázak égnek bennünk. Türelmetlenek vagyunk, hajszoljuk a napjainkat s azt hisszük, ha valamit elhagyunk, ha valamit nem teszünk meg, összedől a világ. De Ti néma beszéddel értésünkre adjátok, hogy itt a földön semmi sem fontos. Sem a pénz, sem az anyag, sem a hírnév. Csak a lélek. Mert a test idővel elpihen s itihrgy mindent, amihez görcsös erővel ragaszkodott, de a lélek él. Örökké. Ezek foglalkoztattak Veled kapcsopillával és a nagy valóságoknak kijáró iatban, kedves édesapám s ezeket indíigézettel figyelnénk fel, de Ti váíasz nélkül hagyjátok a gondolatainkat. Nem szólalatok meg. Némák vagytok s ez a némaság roppant fölényetek az élőkkel szemben. Nektek cáfo’hatatlan igazhárom napig sem lehet bejárni, akkora j ságaitok vannak s némasággal igazoltok terület. Vagy olyanok, akiknek a neve fénylik a hírnév magas'atán, akiknek a nevét nagy becsülésben foglaltan nor- dozza a világ s minden megnyilatkozásukra felfigyel. Azok pedig, akik sem a gazdaság, sem a hírnév emberei, nem szoktak hátrahagyni ilyen szellemi végrendeletei. .Minek is? — Mi sem kaptunk, — mondmindent s ez a néma bizonyítás erősebb és legyőzhc tétlenebb minden hangos erőlködésnél. tóm el üzenetként Hozzád. Vigyázz reám onnan a magasságokból, vigyázz különösen akkor, ho úgy látod, hogy fakul a hitem s ha emberségekben jelentkezik csorbulás. Óvjál onnan oda- fentrői a veszélyektől, nehogy olyan utakra tévedjek, ahol embertársaim becsülését és szeretetét is elveszíthetem. Életutam végéig becsülettel szereméin mégis vakok va- ' gyünk. Szeretnénk beletekinteni ebbe a ; csodálatos világba — a Ti világotokba I — valami picinyke résen, de nem lehet, j El van zárva minden út. Nem szabad, ják az ilyenek s közöltük Te is, édes- ■ és ez bizonyára a mi érdekünkben van. apám — s mégis le tudtuk élni az életünket. — Hogy hogyan? — Hát Dirkó- zással. Nagy nekigyürkőzéssel, úgy, hogy kérges maradt a tenyér. Úgy, hogy még az imádkozás perceiben is a gonMi éiők vagyunk és mégsem lá.unk .* hordozni a nevedet, amelyet — vér égi mindent. Látunk és méeis vakok "" 1 Ti többet tudtak mindig és mindenben és mégis hallgattok. — Miért hallgattok? kötelék bélyegként — örökségül seám hagytál. Szeretnék magamból kiirtani mindéit, ami rossz. Adj erőt hozzá. Egyebekről pedig majd bővebben beszélgetünk. ha odafent találkozni fogunk. Mert bizonyos, hogy találkozunk. dók forogtak a szent szavak között s ott vibrált a szavak körül a komor gondolat —: mit hoz a holnap? A küzdés volt a Te életed is, mint ' sok millió sorstárs, dé s hátrahagytad számunkra : testamentum nélkül is, szavak nélkül is, j — hogy az élethez erő kell. S azt is, ; hogy a munkál szeretni kell. Nagyon sokszor gondolok arra, hogy i milyen lehet az élet arrafelé, a csilla- j gokon túl? Mi’yen a fény olt és milyen j az árnyék, milyen a jutalmazás és mi- ; lyen a büntetés? Mert mi tudjuk, hogy ! van másvilág, van Isten s van lélek, de' a részletekről vajmi keveset tudunk. — Sok titkot észlelünk ezek körű. s ezeket a titkokat emberi értelmünkkel nem lud- juk megközelíteni. Dante írt már ezekről s leírta, hogy szörnyűség látni az elkárhozott lelkek iszonyú vergődését s világított a szavaiból a tanulság, hogy bűnhődni fog az ember a fö di vétkekért. S megírta azt is, hegy a megdi- csőü’t lelkek a boldogság végtelenségében élnek s „odafenn fényük van az örömöknek, mint lent a földön mosolyuk“. Évekkel ezelőtt láttam a Nemzetiben Calderon „Nagy világszínház“ misztériumát. A darab bemutatta minden szereplőjének földi életét s végül ped’g az j ítéletet az életük fölött. Abonyi Géza ! „alakította“ az Istent. Dörgött a szava, | amikor kárhozatot mondott és simoga- ; tott — a szeretet vég elenségének a i hangja volt ez, — amikor jutalmat osztott. És láttam a színpadon a kárhozat és a megdicsőülés kezdett perceit; ördögök vették körül az elkárhozott embereket s vitték a színpad előterében felcsapó vörös lángnyelvek közé, hogy égjenek a bünhődés lángjai között. És láttám, hogy a megdicsőü t embereket angyalok vették körül, hogy megkezdjék az örök boldogságban kiteljesedő A szakember a „biromfl Lapunk hasábjain helyt adtunk a baromfivész elleni védekezés, illetőleg a betegség leküzdésére irányuló tanácsoknak, melyeket olvasóközönségünk köréből küldöttek be. A fölmerült kérdés megvitatásának lezárásául kérdést intéztünk egy szakemberhez is, aki a kérdés elméleti és gyakorlati ismeretében az alábbiakat mondotta: Először is tudnunk kell, hogy a „ba- I romfivész“ elnevezés alá a ragyközön- I ség több, eredetében és tüneteiben egy- i mástól különböző betegséget soroz. A j tyúktifuszt, baromfikolerát, tyúk- (ba- j romfi) pestist, náthá, baromíidiflériát j és még egy tucat betegségféleséget. — : Nem ismeri azonban ezek okait, tüne- I teit és így nem is tudhatja, hogy ilye- i nek léteznek. A sokféle betegséget egy- j nek véli,’ így természetes, hogy az elle- 1 nük való védekezésnél, a fellépett be- ! tegség leküzdésénél, ismét téves utakon | jár. Körülbelül ugyanolyan hibát követ i el, mint az, aki az emberi kolerát, pes- | tost, tífuszt, influenzát és diftériát (torokgyík) ugyanazzal a gyógyszerrel, pl. sósavval akarná gyógykezelni. Eljárásának „helyességét“ aztán a véletlen igazolja; igazolva látja a használt gyógyszer hatásosságát és azt szél- tében-hosszában ahsználja és ajánlja. Valójában pedig a következő dolog történt: Az ismert baromfibetegségék valamelyike állományában 1—-2 vagy esetleg a betegség természete szerint több állatját megbetegítette, kétségbeesetten állapítja meg, hogy állományában fellépett a ,baromfivész“. Sürgőién kipróbálja az ajánlott „.biztos hatású“ gyógyszert anélkül hogy megállapítaná miyen betegség lépett fel. (Ilyen ismert csodaszerek: sósav, rézgálic, vas- gálic, lysoform, káliumhipermangán, timsó, oltott mész, jód tinctura, petróleum metilénkék, dohánypor, klórmész, szublimát kreolin alkohol, tutor, hydrargirum oxycianátum stb., stb.) Ha véletlenül olyan betegség van jelen, mely ne.m okoz tömeges elhulást és 1—2 darab után önmagától is megszűnik, föltétlenül a felhasznált gyógyszer javára írja az eredményt. Ha pedig a járvány kitörésének megakadályozására használ valami ,biztos szert“ és a járvány egy ideig elkerülte, a gyógyszer nek tulajdonítja a vészmentességet. Ea zel szemben tény, hogy sok ezer álló mányt elkerültek a baromfibetegsége! pedig ezek tujaidonosai semmifél gyógyszert nem használtak. Ezek szám sokkal nagyobb mint azoké, melyeke gyógyszerekkel „védtek“ meg. Az ország baromfiállományát — ea idő szerint — egy rendkívül veszedel mes fertőző betegség, a baromfipesti pusztítja. A betegség hosszú évtizedekig elke rülte hazánkat, mígnem 1941. évben is mentien módon behurcolták. Azóta ro hamosan járványszerűen terjed. Egye vidékeken a baromfiállomány majd nem teljesen kipusztult. A baromíipestist semmiféle gyógy szerrel nem lehet sikerrel gyógyítan és egyelőre olyan oltási eljárás sem is meretes, amely a baromfit a betegséj ellen megvédené. Ezt sok tízezer küJ és belföldi kísérlet után meg keli álla pítani. Azok a látszólag kedvező ered niények, amit egyes tenyésztők állító ^ag elértek — az ellenkező kísérlete] során — nem bizonyították a gyógysze rek valóban hatásos voltát. Ez ülő szerint egyetlen védekezés mód, megakadályozni a betegség fcs karcolását. A betegségnek baromfiállományunk ba való behurcolását legbiztosabba: úgy tudjuk "Megakadályozni, ha kell körültekintéssel vásárolunk baromfit é ha azt legalább egy hétig elkülöníti | tartjuk és csak akkor bocsátjuk barom j fi állományunk közé, ha egészségesne j bizonyult. | Ha baromfipestis a községben (vá ! rcsban) már valahol jelentkezett, sajá érdekünkben gondosan ügyeljünk arn hogy a betegség ragályanyagát udvs runkba se magunk be ne hurcoljuk, s: mások be ne hurcolják. Azért ne mer jünk olyan udvarba, ahol baromíipes tis van, ne vizsgálgassuk ismerőseim beteg állatait és ne engedjünk baromfi állományunk közelébe idegeneket, x baromfit ne tartsuk, az utcán és ne eu gedjük át a szomszédba, sőt arról i gondoskodjunk, hogy a szomszéd bs romfija se jöhessen át udvarunkba. - Amíg a községben baromfipestis var sem élő, sem levágott baromfit lehető leg ne vásároljunk. ; A baromfipesíis a bejelentés kötele zeíísége alá eső betegségek közé tar tezik. Éppen ezért a betegség legeseké, lyebb gyanúját késedelem nélkül jelen; sük be a köűségi elöljáróságnak (vá Tosi hatóságnak). A bejelentés elmr: lasziása kihágás, melyet súlyosan biili tetnek. A betegség megszűnése után a íertő^ j lenítésí gondosan, lelkiismeretesen v* i | gezzük el, éspedig az ólak farészeit, | ketreceket, az ü’őrudakat, az etető- « I itatóedényeket stb-t erős forró lúggj. : mossuk le és frissen oltott messzx j meszeljük be, a földet pedig előszös j forró lúggal, maid pedig fissen oltoo mésszel bőségesen öntözzük meg. Zseb fotosibnm A róm kai bérházban 52 éven át bérelt helybeßer el felmord ák. illetve kibérelték Naj>y választék, olcsó árat.'. cipőüzletemet Vajda Jenő rőfösiizietébe helyeztem át Rákóczi utca 4. szám. LICHTENBERG SSNDOR
