Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)

1943-12-04 / 275. szám

10. oldal. , NYikyidék ä Szabolcsi HÍRLAP (Trianon 24.) 1943 december 4 elhagyott város Rádió SZOMBAT, december 4. Budapest I. 15.00: Szórakoztató mu­zsika. 15.30: Az én kutyám. 16.20: Soly- mossy Lajos táncegyüttese játszik. — 16.45: Időjelzés, hírek. 17.00: Pest— budai utcalárma. 17.40: Roósz Emilsza- lóntgyüftese játszik. 18.10: így aratott «ikert a „Bánk-bán“ Helsinkiben. 18.40- Külügyi tájékoztató. 18.50: Hírek. —> 19.00: Rosita Serrano hangversenye. A szünetben: Akiket mindig szívesen hallgatunk. 21.10: Farkas Béla cigány- zenekara muzsikál. 21.40: Hírek. 22.10: Hírek német, angol és francia nyelven. 22.40: Ki mit szeret? 23.45: Hírek. Budapest II. 17.00: Hírek német, ro­mán, szlovák, ruszin és horvát nyelven. 19.00: A földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági félórája. 19.30: Jancsin Ferenc hegedül. 19-45: „Rossini.“ Ijjang- játék három részben. 20.45: Az örök város három régi muzsikusa. — 21.30: Filmcsillagok énekelnek. 22.00: A rádió zenekar műsorából. 22.40: Hírek. Minden Igényt kielégítő . kálóiad és telepesrádiók Ismét kapható KUHáREKMAL kerékpár, villany, fegy­ver, lőpor rádió szak­üzletében Zrínyi I. u. 8. Telefon 24—84. Rádió javítás. VASÁRNAP, december 5. Budapest I. 7.30: Szózat. Reggeli ze­ne. 8.15: Hírek. 8.30: Őszinte beszéd. 9.00: Református ifjúsági istentisztelet a budapesti új református gimnázium díszterméből. 10.00—11.10: Egyházi ének és szentbeszéd a Szent István- bazilikából. 11.15—12.10: Evangé ikus istentisztelet a Deák-téri templomból. 12.15: Levente-műsor. 12.55: Budapesti Hangversenyzenekar. 13.45: Időjelzés, hírek, vízállásjelentés. 14.00: Művész­lemezek. 15.00: A Magyar Szövetkezeti Liga női tagozatának díszülése. Majd: A földmívelésügyi minisztérium rádió­előadássorozata. 15.45: Magyar nóták. 16.10: Legkedvesebb verseim. 16.55 : Hírek. 17.00: Hangulat és ritmus. 17.40 Felolvasás. 18.00: Budapest Székesfő­város Vitézi Széke, névünnepe alkal­mából köszönti a Főméltóságú Kor­mányzó Urat. 18.20: Lászlóffy Margit és Stefániái Imre kétzongorán játszik. 18,50: Hírek. 19.00: Száz piros rózse. 20.00: Előadás. 20.25: Most jön a Mikulás. 21.40: Hírek, sporteredmé­nyek. 22.10: Hírek német, angol és francia nyelven. 22.40: Nagy mesterek —örök művek. 23,45: Hírek. Budapest U. 8.30: Hírek német, ro­mán, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 9.00: Jó reggelt. 12.15: A Búd ipesti Hangversenyzenekar. 15.00: Horváth Jenő tánczenekara játszik. 15.30: Hírek német, román, szlovák, ruszin és hor­vát nyelven. 16.00: Hangverseny. 18.00: Az Operaház előadásának ismertetése. 18.05: Az Operaház előadásának köz­vetítése. (Díszelőadás.) 19.30: Felol­vasás. 21.10: A francia negyvenévesek. 21.30: Kresz Géza kamaraegyüttesének hangversenye. 22.40: Hírek. (M. kir. 2. honvéd haditudósító század. Szabó Sándor zászlós.) VALAHOL A DNYEPER MENTÉN. A lakosság már az első este elhagy­ta a várost. Októberi köd ült az utcákon, a ro­mok között nyargalt a csipős őszi szél s a bezúzott ablakokon betolakodott a kopaszfalu szobákba. Az utcák köve­zetét feltúrta a háború, a sürgönypoz- nák kettéfürészelve vagy kidöntve fe­küdt az utak mentén, a huzalokat már leszedték róluk, csak az „üvegparipak“ álltak még a végükön. Az egész város­ban alig- maradt egynéhány épület, me­lyet elkerült a háború ökle, de azok is terepszínűre mázoltan, lekopott Mako- latú, meztelen falakkal álltak a rom­szomszédok között. A város főutcáján terpeszkedett a kupolás fatemplom, egyik sarkát lenyeste egy eltévedt bom­ba, üres volt, a nép magával vitte egyet­len ikonját. A fák lekókkadt ágakkal bóbiskoltak a ködös hajnalban, meg­sárgult, fonnyadt leveleket hullattak, de legtöbbjük már kopaszon, csupasz ko­ronával állt egy utcasarkon, vagy va­lamelyik ház előtt. A Dnyeper ott folyt a város mellett. Aködből még semmi sem látszott, csak az egyik folyamkönyökben kandikált elő egy vörösfényű lámpa: ott állt a híd: az utolsó két héten szakadatlanul, éjjel­nappal özönlött keresztül rajta a kato­naság és a nép, nyugatnak. Már befeje­ződött a nagy vándorlás, az utóvédeket várja még, azután, mint a mór, aki megtette kötelességét, repülhet. A folyóparton lapuló faviskókat már napokkal ezelőtt felégették, most rög­tönzött erdők, lövegállások, tűzfészkek kerültek a nyomorlakások helyére. Az utak mellett elszórt ruhadarabok, bútorok, egy-két kidőlt talyiga hever­tek, a házak kapui kitárva, legtöbb le­szaggatva, az ablakok betörve, vagy egyik sarkukból kiemelve lógtak a fala­kon ,a kilincsek leverve, mindenütt a rohanásnak, a lázas kapkodásnak, a ria­dalomnak és vaklármának a képe. — Oroszország menekülésének nyomai. A kisváros itt maradt a Dnyeper-parton, egyedül, magárahagyottan. Elsodorta a „felszabadítók“ közeledésének híre. Az utolsó tűzhelyek is kialudtak és a nép, amely a megszállók alatt végre élhetett nyugodtan, izgalmak és börtönök ár­nyéka nélkül, most megint kikerült az utcára, a végeláthatatlan orosz ország­utakra, meg az erdőkbe: a bizonytalan és ködös holnapok felé. Nem várta meg a „felszabadítók^“- A hajnal lassan világosodott, kelet fe­lől a nap már átbirkózta magát a kö­dön. Megérkeztek az utóvédcsapatok. A kihalt utcák megélénkültek, a romok és épületcsarnok között parancsszavak hangzottak, gépkocsik zörögtek, most dübörgött végig a főutcán egy német páncélos osztag. A templom elő!ti té­ren stájer gránátosok táboroztak, — a konyhakocsik körül most osztották a forró feketét, — a sárosképű fiúk egész éjszakai menet után most is vidámak voltak, mosolyogtak. Valamelyik vígan szájharmonikázott, és a többiek dúdoltak rá. Reggel hét órakor. A páncélos osztag a város nyugati kijáratánál állt meg. Csupa sár és iszap volt minden ko­csi, a hernyótalpak közé vastagon ta­padt a fekete föld. Némelyik páncélo­son lövések nyomai látszottak. A dnye- perhidon még mindig érkeztek utó­védrészek. Rendezetten, megállapított időközökben húzódtak vissza a város területére, és az utóvéd parancsnoka, egy lovagkeresztes fiatal gránátos-őr­nagy pontosan tudta, mikor melyik egy­ségnek kell berkeznie. Riadalomnak, kapkodásnak, rendezetlenségnek nyoma sem látszott. A főtéren egy frissen érkezett lovas­csoport vert tanyát, az izzadt, csupa sár lovakat a fához kötötték és a kame- rádok nagy tempóval álltak neki a reg­geli tisztálkodáshoz. Megmosdottak, bo­rotválkoztak, eszükbe sem jutott, hogy kéthete megállás nélkül harcolnak, ve- rekesznek, vissza-visszalökik a támadó bolsevistákat és nyugodt időt és lehe­tőséget biztosítanak mögöttük a német véderő átcsoportosító mozdulatainak és újabb védelmi állások elfoglalásá­nak. — Szépé, hé, vendéged jött! Egy hirtelenszőke tiroli fiú kiáltotta el magát, mindenki odanézett, a lovak között egy i\lig háromesztendős kicsiny­ke, göndörhajú leányka botorkált felé­jük. Mosolyogva hadonászott apró ke­zeivel és úgy csiLőgott a szeme, mint­ha régi barátokat jött volna üdvözölni. A váratlan vendég csak tetézte a jó­kedvet. Egymáson túltéve hozták a fe­ketét, a mézes kenyeret, a cukrot a kis „bárisnyának“, pillanatok alatt bemutat­koztak egymásnak, — Tamara volt a kis csöppség — és szemmelláthatólag jól érezte magát. Itt felejtette a mene­külő város. A nap már egészen legyűrte a ködöt, szépnapos októberi délelőtt lett, y- s Dnyeper-hidon az utolsó részek is visz- szajöttek már. A város megint megmozdult, a külön­féle utóvédrészek készülődtek, a pán­célosok a Pripjet torkolat irányába in­dultak. A város felett „Stukák“ húztak keletre, a bolsevista csapatösszevonáso­kat támadták. A hid már eltűnt. Egy hirtelen rob­banás tépte darabokra és az utolsó deszkaroncsokat is elvitte már a lassú Dnyeper. A keleti oldalról füstszagot sodort a szél. A csapatok mind elindultak, a gráná­tosok frissen és megint,csak mosolyog­va vonultak tovább. A dnyeperparti új állásokban pán­céltörő lövegek és gránátosok helyez­kedtek el. A csapatok már mind kivonultak és újabb utóvédfeladatokra indultak, pz egyetlen napos délelőtt itt a romváros­ban, a Dnyeper és a Pripjet három­szögben jólesett a kemény harcosoknak és frissen hagyták mögöttük az elha­gyott várost­A lovasok között ment a kis Tamara is. Egyik lovas ölében utazott. Uj ba­rátokra és talán új apára is talált ezek­ben a harcos fiúkban. A menekülő vá­ros itthagyta, de már nem érzi, talán eszébe sem jut, hogy másvalakije is volt. Csillogó szemekkel ül a lovas ölében, köpenybe burkolva, csak a sze­mei látszanak ki, meg kócos haja. A nap lebukott a nyugati erdők mö­gött, hűvös szél kerekedett a Dnyepe­ren túlról, a vízparti állásokba behúzód­va állt a német gránátos védelem, a túl­oldalon még csend volt, semmi siem látszott, de holnapra biztosan ideér a bolsevista pálncélos roham. Mégsem gondol most erre senki, még van 'idő, pipáznak, illatos pörköltet esznek, a szürkületet észre sem veszik, és mö­göttük ég a beszivárgott orvlövészek által felgyújtott város. Csak a térképen maradt nyoma. Nytregyhára m. Tárót polgárait «tori hivatala. K. 26858/1943. Hirdetmény. A közellátási miniszter Ur ren­deletére értesítem a város lakos­ságát, hogy 1944 január hó 1 nap­jától csak az kaphat cukorjegyet,, aki uj igénylését 1943. évi decem­ber hó 10 napjáig a város közel­látási hivatalához benyújtja. Az igénylést űrlapok a közellá­tási hivatalban és a kijelölt cukor kereskedőknél díjmentesen szerez­hetők be. Tekintettel a rövid határidőre a lakosságnak a tolongás elkerülése végett — módjában van a kitöl­tött űrlapot ahoz a kereskedőhöz beadni, ahol a cukorjegvét bevál­tani szokta és a kereskedők az összegvüjtött igénylőlapokat a fenti határidőig egyszerre adják be a hivatalhoz. Az igénylőlapok azon­ban közvetlenül is beadhatók a közellátási hivatalhoz. Nyíregyháza, 1943 dec, 2. SZOBOR PÁL ». h. !4* polgárme»tej: / X. Pénzt hap minden nagyságú használt tintás, kékítős és egyéb üvegeiért. minden mennyiséget azonnal átveszek ! Friedmann Géza NYÍREGYHÁZA, Vay Ádám utca 12. x ----------------/ St ern Sándor I divatáru üzletét a Városháza épületből a f * Oőr, hat, püspöki palotába | Fábián papirkereskedése mellé helyezte át. & Bethlen utca

Next

/
Oldalképek
Tartalom