Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-04 / 275. szám
(Trianon 24) 1943 december 4. c„ NYikvidék ä Szabolcsi hírLAP 7. oldal. Arról, amit „elvesz az állam“ Hisz' tudom nem készakarva csinálta, de a KRYPTON lámpára vigyázni kell, még elhasználtan is pénzt ér. © ^ A KIÉGETT TUNGSRAM KRYPTON LÁMPÁT A KERESKEDŐ VISSZAVÁSÁROLJA Túl a nagy őszi munkaidőn, van már érkezése a télbe hajló, szürkepárás novemberi alkonyaton Gábris bácsinak, •tiogy szót váltson velem. Azzal kezdődött, hogy megkérdeztem, mint illendő: — Hogy fizetett a termés Gábris bá- eai? Meghúzta jobbra, megfente balra a bajuszát. /— Hát csak úgy éppen hogy na! — D csak jobban tele van a csűr, «lint tavaly volt? — Aztán ha van is, mi hasznom belülié? — Hogy-hogy mi haszna, Gábris bácsi? H.j ;— Úgy, hogy üsse nekem terem a főd. — De mégis csak abból lesz a kenyér, meg a hozzávaló. —• Lesz ám, de kinek? Mivel nekem •sak annyi maradt, hogy ölégnek kevés, ippen hogy éhenhalni sok. — Mégsem egészen úgy van az Gábris bács! Csak úgy jobb az, ha minél több. — Én meg csak ammondó vagyok, hogy mindegy az. Ha jól fizet a gabo- iaa, ha nem, úgysem az enyém az, hanem elveszi az állam, én meg nézhetem hogy az Isten adott bőviben, az urak meg elvették. Itt aztán megszakadt a beszélgetés, mert Gábris bácsit elsodorta a hetivásáros forgalom. Mégis el kell mondanom a bennem akadt szót, már csak azért is, mert nem árt, ha mások is, minél többen megtudják, hogy mit is mondtam volna Gábris bácsinak, ha meghallgatott volna. Ezt mondtam volna: — Nézze csak kedves Gábris bácsi és mindazok, akik az idei takarulás után magával egy húron pendülnek! Ez a dolog mégsem egészen olyan egyszerű ám, mint ahogyan maga és a magával hasonszőrűén gondolkodók vallják. — Olyan egészen mégsem mindegy ám, hogy sokat gyüjt-e a mezőről kelmed és mindazok, akiket az Isten arra szemelt ki, hogy a földből kicsikarják az áldást. Ha csak maga, meg a Juli néni, a kettőjük portájának aprónépe lenne a világon, akkor, nem mondom, akkurátusán igaza lenne magának. Iga- aa lenne még akkor is, ha áldott békesség nyugalmas árnyékában lapulna a sok kis magyar ház, mind a magyar mezők és a dolgos magyar emberek. — Csakhogy a valóság egészen más, Gábris bácsi! A maga, meg a Juli néni, meg a gyerekek éhes száján kívül még szép pár millió éhes szájat kell ennek a magyar földnek eltartania betevővel. Aztán azt meg hiába is mondja nekem, Gábris bácsi, hogy izzadjam ki a földből én is, meg a többi milliók is, ami •kell, aztán akkor nem marad senkisem éhen. Hiába mondja, mert Isten rendeléséből maga született a föld gazdájá- •ak, nekem és a többi millióknak annyi jut majd csak belőle, ami fölé pár szál muskátlit, árvácskát lehet majd ültetni, meg egy fejfát beleszúrni, hogy mégse egészen úgy távozzunk el ebből az árnyékvilágból, hogy egy-két rögnyi osztályrészünk se legyen a magyar földből. Akié pedig a föld, izzadni is annak kell belőle a fakadó áldásért, mivelhogy a felettünk való Gondviselés úgy rendezte el, hogy kell lenni földtúró embernek is, meg olyannak is, akitől borjú kötelet lehet venni, meg olyannak is, aki rendben tartja a falu, a város, az ország szénáját, meg olyannak is, aki az üllő mellett a kalapácsot forgatja, meg felépíti, eldirigálja a gyárat, az üzemet, ahol az ekevas készül, meg a dolmányra a gomb, a torokgyíkos embereinek az oltás. Mindenfajia magyarra és minden magyar munkájára szükség van s a maga posztján mindegyik a maga módján izzad a mindennapijáért, amiből kinek több, kinek kevesebb jut, mint ahogyan a Gábris bácsival egykenyéren élők között is kit ennyivel, kit annyival áldott vagy vert meg a sorsa földből is, meg a belőle való jókkal és rosszakkal is---Ab ba hát, Gábris bácsi, bele kell nyugodni mindenkinek, hogy ahogyan én vetegetem magának mindennap a betűmagot ,hogy megtudja, mi zajlik szerte a világon, úgy kell magának vetnie a kenyérmagot, hogy nekem is jusson az éhem elverésére pár falat. KU hova állított a sorsa, ott kell megszolgálnia azt, amit megeszik s meg kell szolgálnia azzal, hogy nemcsak magára gondol, hanem mind a többire is, aki meg helyette végez mást. — Azzal tehát végeztünk, hogy mindenki maga arasson magának, aki enni akar. — Hátra van még a másik: — a „mindegy“. — Mert azt sem szabad a száján kiejteni, Gábris bácsi, senki igaz magyarnak, hogy „mindegy, mennyit terem a föld, úgyis elviszi az állam“. Nem úgy van, mint békében, amikor ha nincs kenyér. eszünk húst, ha az sincs, tejen, túrón, cukros mogyorón is eléldegé- lünk. Háború van, semmi sincs olyan bőségben ,hogy elegendő lenne. Minden szem gabonára, minden csipetnyi élelemre szükség van és úgy kell elosztani mindent, hogy éhezni senkinek se kelljen. Mert hiába van a legerősebb •fegyver, hiába ömlik tengerben a vér, ha gyomorral nem bírjuk a háborút- A háborút pedig bírni kell, mert kockán forog a Gábris bácsi földje is, a Zsömle is, meg a Bimbó is, a zsuppfedeles kicsi hajlék is, a fia, lánya, felesége élete, jövője is. Minden kockán forog ebben a háborúban. Mindenkinek meg kell tehát feszítenie minden erejét, hogy bírjuk egy nappal tovább, mint az ellenség. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha az ország maga vigyáz minden morzsa erőre, ami a háborúhoz kell. — Ezért vigyáz az állam minden szem búzára, minden falat kenyérre is. Mert ha nem vigyáznaö akkor Gábris bácsiék mindennap dugig lakhamának, de az ország elpusztulna s vele együtt pusztulna Gábris bácsiék minden vagyonkája, de még az életük is könnyen. — Tökéletesen nem mindegy tehát, hogy mennyit terem és az rém mindegy hogy hová lesz, ami termett. — E.hiszem, hogy az az igazi, amikor a gazda és mindenki más szabadon termelhet, dolgozhat, fogyaszthat, eladhat és vehet. De mit ér mindez a szabadság, ha nem lehet élni vele, ha odavész a haza és vele odavész az ember, állat, föld, műhely, üzlet, minden? — Avagy nem így volt a békebeli nagy háború után? Volt szabadságunk elpo- tyálni a garmadszám termett búzát, mert a kiskutyának sem keUelt Volt szabadságunk lerongyolódni, munkát r.em találni, volt szabadságunk üzletek és gyárak kapuit bezárni, ellenség elől menekülni, vagonokban lakni. Volt szabadságunk csonkaországban halálraítélten élni. Nem, Gábris bácsi, ebből a szabadságból többet nem kérünk. Inkább vállaljuk szabadság helyett a legyeimet, minden feladatunk szigorú kimérését, minden szem gabona számbavételét. Inkább vállalunk tilost, amit magunk és magunkért szabunk magunkra azért, hogy az igazi szabadság minél előbb visszatérjen boldog és békességben fejlődő magyar földön. — Először fegyelem, aztán szabadság! Először a háború kedvező befejezése, aztán a gondtalan békegazdálkodás ! — Fegyelem nélkül, a viszonyokhoz való alkalmazkodás nélkül még Gábris bácsi kis családja sem tudna rendezett életet élni, céltudatosabb munkát eredményekbe gyűjteni. Még a legkisebb közösség, a kis falusi port falai között sem lehet nyakló nélküli szabadsága senkinek, hogyan lehetne tehát szabadjára ereszteni egy országban s még hozzá háborús időben, tízmillió ember tízmillió féle akaratát ? — Adja oda »Gábris bácsi, szívesen mind, amit adhat az államnak. Mindnyájan kapjuk azt vissza az államtól százszorosán, mert ha a világot pusztító fergetegben a milliárd búzaszemből, mindnyájunk egy célra dolgozásából lesz ereje ennek az országnak megállni a talpán, '—. akkor és csak akkor lesa élet az életünk, a magáé is, a Juli nénié is, a kis pulyáké is, az enyém is, mindenkié, aki magyar. Barbarits Lajos. JEGYEZZE FEL rádió készüléke hibajelenségeit, mert ezek közlése olcsóbb és gyorsabb javítást eredményez HOOK KÁLMÁN radioiaooratórluma Bethlen u. in. — Te! 29—27 megbízhatóan éc jól vásárolhat az évtizedek óta fennálló LEFKOYITS bntortfüönlegességi lerakatában Kossuth tér 6. szám. KcilyßaK, háztartási cikkek, mezőgazdasági áruk, Ródlik és gyermekszánkók nagy választékban Zombori lodrás ™8fcere8kedÓBél NYÍREGYHÁZA Bassenvei tér 6- sz. — Telefoaszám: 31-42.
