Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-01 / 272. szám
c, NYikvidék Szabolcsi híRLAP (Trianon 24.) 1943 december l. Ha este Korompai Éva dizőz és Korái ka Vilma énekesnő a mutatkoznak be a kitűnő BONDY jazz játszik. Emlékessünk halála második évfordulóján Fehér Gáborra, a kiváló tanárra, a jóbarátra, a mindenki által tisztelt ember-társunkra. Hiszen annyira elevenen él bennünk alakja most is, hogy a halál és elmúlás sötétjéből feltámasztja lelkünk szerete e az Ő lelki-arcát, a gyermekszemű, szomorú-vidám embert. E két nagy jellemző vonás közül az egyik a napfényes, derűs állapot. — Fehér Gábor ugyanis nagy komolysága mellett tudott vidám is lenni. Akik gyermek és ifjú korában ismerték, egybehangzóan állítják, hogy az életöröm fényessége és melegsége olyan mértékben ömlött belőle, mint a tavaszi, rügyethajtó napsugár sütése és már akkor is nagyszerűen szórakoztató cimborája volt társainak. Mikor pedig tanár lett, annyi szeretettel tudott lehajolni növendékeihez, kivált a gyengébbekhez, hogy csak a biztatást, a bátorítást érezték azok arcának mosolyában, annyi sok vidámság volt hangjában. Ha pedig észrevette tanítványai szemeinek csillogó, kiváncsi tüzéből, mennyire követik Őt s menynyire vele vannak, még inkább fokozódott benső vidámsága. Milyen élvezet volt a bájos kis leányoknak együttnevetni tanárukkal, Gáborbácsival! — De feledhetetlen az a jóakarat nagy melegsége, mellyel segítségére tudott lenni gyereknek, felnőttnek egyaránt. Hát még ha arra gondolunk, mikor megjelent barátai között, milyen ujjongva fogadták. Hogy csapkodtak a jókedv, nevetés, kacagás határtalan hullámai és hogy szaladt az idő észrevétlenül! — Mert a legnemesebb társalgás folyt ott órákhosszat oly módon, hogy akár csöndes, akár hangos örvendezés közben mindenki érezhette a lélek forróságát, a szellem szépségét és azt a tartalmasságot, amely leszűrődött minden egyes alkalomkor a résztvevők lelkében. Fehér Gábor nagy tudásával és nagy fölényével sokszor elnémította s gondolkozóvá tette társait, de fel is tudta deríteni kedélyüket észrevétlenül olyan fokra, hogy kitört kacagásuk eltüntette és feledtette az előbbi szótlanságot. Gondja volt arra is, hogy ismétlés, vagy ahogy Ő mondta: „kizabolá- zás“ elő ne forduljon még baráti elnézésből sem, újat, változót kívánt minden jelenlevő egyik a másiktól. Az elhangzott többféle vélemény és humor vidító levében úgy szívódott fel a társaság tagjaiban, mint a bor vérpezsdítő mamorito itala. Ki lett volna a nagy tréfacsináló akár versben, akár prózá- ban ,vagy élő szóban kellett megvalósítani azt, ha nem Fehér Gábor. Helyzetet és^ alkalmat felhasználni, kellő helyen és időben közbeszólni, vagy ami sokkal nehezebb: okosan hallgatni, -1 Gábornak élvezetes játékul szolgált. S ha megértették szándékát és tetszésre talált, leikéből kacagott társaival önfeledten; szinte halljuk egészséges nevetését. A legvidámabb perceiben is megfigyelhettük — és ez komoly állapotában is úgy történt, hogy mindig annak a védelmére sietett, akit a többiek tá- (rmdtak. De talán mégis legderűsebb volt, ha nem is a leghangosabb, otthon, családja körében és a szabad természetben. E két helyen érezte jól magát. Itt elégült ki éneklő, nótázó kedve is. f— Gyakran hangolódott a sokszáz esztendős zsoltárok, öreg nóták, lánglelkű költők elévülhetetlen dalainak eléneklésé- re, hogy azok átérzésével felgyülemlett indulatinak szabad folyást engedjen. — Felejthetetlen emlék ez azoknak is, akik egyszer-másszor élvezhették azt a befeléható, tartalmas lelki-vidámságot, a mély örömet és szerefetet, mely Fehér Gáborból olyan bőséggel áradt. A lgnagyobb világosság mellett van a legnagyobb árnyék. Ennyi öröm csak abban az emberben élhetett, akiben a szomorúság, a szenvedés ugyanolyan mértékbn volt meg. Kezdődött ez diákkorában az otthon hiányával és tartott egész haláláig. Nem állandóan volt ez a lehangoltság, hanem nagy időközökben jelentkezett és csak később fordult elő gyakrabban. De mikor szomorúbb lett is, akkor is megmaradt a teljes felszabadult gyermeki nevelése. Ahogy én tudom, katonakorában kezdődött ez a szomorúság. Sok minden borzalmat látott az első világháborúban — olvashatjuk írásaiból is, — ami érzékeny lelkét megrázta, idegzetét gyengítette. — Ilyenkor, ha ez foglalkoztatta, nemcsak kevésszavú lett és komor, hanem nagyszemei beestek, arca megnyúlt, meg- soványodott, csaknem görnyedten járt. Múló jelenségnek látszott ez, de visz- sza-visszatért, valahányszor igazságtalanság érte, ha alattomosan támadták, vagy belémartak fájón, ha készakarva kihasználták, mellőzték. Csodálatos és különös adottsága folytán előre megérezte a bajt, a csapást. Nemcsak a saját ügye tudta annyira mélyen foglalkoztatni, hogy a közelállók előtt is érthetetlen volt, de fajtájának, hazájának a sorsa is sajgó fájdalommal emésztette. —Azt mondjuk, hogy mindnyájunk helyett szenvedett. Ilyenkor hiába próbálták vigasztalni. Rosszul esett neki és bántotta, hanem tudtak vele aggódni, búsúlni, szenvedni. Árnyékba borult vidámsága, életörömének derűs világossága. Mint szörnyű, hatalmas, fekete madár telepedett lelkére a bús sejtések tömege, a búbánat. A misztikus homályból — beszélte nekem — egy ülő emberi alak nézett rá rosszakaratúan annyira, hogy nem tudta róla szemét levenni. Nézte, nézte a borzongató látomány rémítő arcát merően, szemrebbenés nélkül addig, míg egyszercsak eltűnt észrevétlenül. Valahányszor megjelent e látomása este, a sötét sarokban, mindannyiszor elcsüggesztette akaratában és lenyomta kedélyét. Egy fehérlelkű nő szabadította meg tőle, hűséges hitvesi szeretetével. Amikor megnősült, aztán már nem látta ezt az alakot. Csak még egyetlen egyszer, nem sokkal halála előtt. A második világháborúban Kolomeában jelent meg újra, mikor nem volt mellette, aki oltalmazza. Álmában látta. Erdőben jár. Kísérteties erdőben, melynek fái olyanok, mint ha valami segélytkérő élőlények felfelé nyúló, rimánkodó karjai volnának. Egyszerre egy házhoz ér. Bemegy oda. Az ágyban egy alak fekszik. Az ágy előtt kis asztal, rajta ho- hár víz. Nagyon szomjas, hát megissza. Aztán megérinti a betegnek látszó alakot, az hirtelen visszafordul és iszonyat: a halál az, aki kajánul vigyorog Megdöbbentő halálos szerencsétlenség történt az éjszakai órákban Mikóháza község határában. Lakodalomból igyekezett hazafelé Pálházáról Garniczky Árpád szomotori Hangya boltkezelő a feleségével. Sátoraljaújhelybe szerettek volna bejutni, hogy a reggeli vonattal aztán tovább folytassák útjukat Szomo- torra. Amint azonban Mikóháza községbe érkeztek, utolérte őket egy személy- kocsi, amelyik egy másik gépkocsit vontatott. Megállították az autót és engedélyt kértek a vezetőtől, hogy a vontatott kocsiba felszállhassanak. A gépkocsivezető készséggel felvette őket, mert bőven jutott hely nekik. rá. Irtózatos álom! Felriadt rá Gábor, felkattantotta a villanylámpát, még akkor is annyira hatása alatt volt a rémes látomásnak, hogy behívta hűsége* szolgáját, Borisz bácsit, kinek borzong- va mondta el álmát: „ittam a halál vizéből !“ Az álom — sajnos — nem hazudott- A kegyetlen, engesztelhetetlen halál magának követelte. Ugylátszik így kellett lenni. Ezt is előre megérezte, mint any- nyi ráváró, kikerülhetetlen csapást. — Hányszor foglalkoztathatta ez? Hányszor láthatta tisztán, világosan a sötét sorsát, miközben révedező tekintete a végtelenbe nézett. A száraz, szürke, hivatalos irataira, a nem nekivaló hideg számsorok közé is szinte naponként odaírta görögül: Áriánké (= Végzet). Az, akiből az lett, nemcsak szenvedést váltott ki, hanem annyi fényességet is hozott létre és ezt szét is tudta osztani embertársai között, az az ember nem élt hiába. Emlékezzünk rá. Kiss Lajos. amikor Mikóháza határában a vontatott kocsi az egyik útkanyarban a sárban megcsúszott és belefordult a széles árokba. A gépkocsi vezetője azonnal munkához látott, hogy Garniczky Árpádot és feleségét kiemelje a kocsi alól, akiknek a saját kijelentésük szerint kisebb horzsolásokon kívül nem esett semmi komolyabb sérülésük. Kiemelés közben azonban eddig még ki nem derített okból a gépkocsi benzintartálya hirtelen felrobbant és pillanatok alatt lángban állott az egész kocsi. Garniczky Árpádnak sikerült idejében kijutnia a kocsi alól, így ó csak kisebb égési sebeket szenvedett, feleségét és a gépkocsivezetőt azonban eszméletlen állapotban húzták ki és szállították be a sátoraljai közkórházba. Itt megállapították, hogy első-, másod- és harmadfokú égési sebeket szenvedtek. Gorniczky Árpádnén már nem is lehetett segíteni, néhány óra múlva borzalmas szenvedések közben meghalt. A gépkocsi vezetőjének állapota szintén életveszélyesen súlyos. — RAJZTÁBLA, rafzszerek előSrásoa nagy választékban JÓBA-papírüzletben, Úgy hajnali két óra felé járt az idő, Vásároljon textilárukat, úri, női és mindenné mii rövii Bait a Eleknél textilárukat, úri, női divatcikkeket btb-kelengvéket és mindennemű rövidárukat VAY ÁDÁM UTC a 2 SZ TAKaRÉKÁTJARÓ APOLLO filmszínház Telefon 25-24 Dec. 2-3. Csak 2 napig! Csütörtök-péntek. Közkívánatra. Zenés vígjáték Fisz. Síörény! Éva, Páger, Zstl'er Margót. Szlassy, Bilicsi Juhász stb. Má utoljára — ~ poll it, ív. uuimvaua Régi keringő E óad ások kezdete L/*4, V*6, VtS óra MA, TEGNAP, HOLNAP Hagymavetögép, burgonyarosta, csigairiör, magtakaró borona, 500 és 1000 kg os tolósulyos mérleg Dienes István Városháza épület. Telefon : 28-f 4. Elevenen megégett egy asszony a felrobbant gépkocsiban
