Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-11-26 / 268. szám
4. oldal. DOLCSI (Trianon 24.) 1943 november 26.) 'Vallomás Kezembe veszem a tollai, mert nekem ez a buta, ügyetlen, minden szépség nélküli, otromba fekete jószág a jóbarátom. És elnézem fekete, hengeres testét, a benne oflydogáló tinta útját már csak sejtem és elgondolkozom a társam és a magam dolgain. Mert cinkostársak vagyunk. Mi ketten szoktunk odalopakodni lélegzetfojtott alázattal a fehér ártatlansághoz, a papírhoz. — Mi együttesen töröljük le üde, fiatal hamvát, kuszán szaladunk rajta, néha sebet is ejtünk, de megyünk. Jóbarátok vagyunk mi hárman, a toll .papír és én. Egymáshoz köt bennünket valami különös, megmagyarázhatatlan. Nélkülök félember vagyok — és a toll is kiszáradt torokkal tátong, a papír megalázásra, legyőzésre váró hű szolgalélekkel vár-vár, ha megcsalom őket. De néha nehéz, hatalmas lázadással fordulunk el egymástól. Ilyenkor fáj a toll engedelmeskedő feketesége és a papír mindig befogadó fehérsége — és megbüntetnek, fellázadnak: a toll dühödten nem ad több tintát és jaj! a papíron is elfogyott a hely. Néma megvetéssel néznek ilyenkor rám. Tehetetlenül figyelem őket. Fáj a toll megrendíthetetlensége és szétszakítom a papíromat- — Aztán leülök csendben, egyedül. Élőmbe új, frissebb papír kerül, s eszembe jut, a papír nem hibás. És ártatlan a toll is. Miért is lennének? — A lelkűk (mert állítom, van lelkűk) ártatlan, tiszta. A baj bennem van. És gondolatam- ban. j— a toll megijedt tőlük, — s ezért nem mert tintát adni, — a papír szégyenében csukta össze kelyhét. S mire ismét minden rendbe jön, — nincs okotok szégyenkezni hű toajtár- saim, A fehér—fekete és gondolat — csendben, harmóniában leng felettünk. Csend ... Csak a toll alázatos neme- gése... kérges sorok — és én tudom, hogy a papír mosolyog ... Kokas Berta. TMfnmwfiin r i HU—BM——MMUm—6 á baromfivészt meg keli előzni H. M. nyíregyházi vállalkozó írja: Olvastam lapjukban, jó volna ,ha minél több oldalról szólanának hozzá a baromfi-betegség ellen való védekezés kérdéséhez. Én a nyár folyamán a baromfiaknak rízsszerűre darált tengerit adtam. A vályúba előbb annyi ilyen darát helyeztem el, amennyire az állomány etetésére szükség van. Egy literes üvegbe félliter denaturált szeszt öntöttem, félliter vízzel összekevertem s annyit öntöttem a darára, amennyit felIde! termésű 11 seprüsen megbízóim réatére a legiiugfisabb napiárban, minden mennyi égben vásáro’ok. Hívásra Temetőhöz megyek. Laczkomky András Nyíregyháza, Vay Ádám utca 11. Telefon 29—08 szívott magába. Erre ráeresztettem a baromfiakat. Ezenkívül szükséges, hogy ivóvizükbe naponta kétszer: reggel és este egy kevés oltott meszet és egy kevés rézgálicot tegyünk. Ezt állandóan adjuk ,akár van baromfivész, akár nincs Ha az én eljárásomat követik a tenyésztők, nem fogja a baromfit a vész soha. Meggyőződtem róla, ezért ajánlom a megelőzés céljából a fenti etetést. Adimányok a Vörös Eereszt részére 50132 sz .íven. A Leányklub gyűjtése: Erdey István P, 5.— Fancsaly Kálmán 50.— Pál Ferenc 5.— Ipartestület 100.-— Összesen: P 160.— 50219 sz. íven. December 10-ig háromkilós karácsonyi ajándékcsomag küldhető a hadműveleti területre A honvédvezérkar főnöke lehetővé teszi, hogy karácsonyra mindenki örömöt szerezhessen a hadműveleti területen lévő hozzátartozójának. Külön ajándékcsomagok továbbítását a korlátozott szállítási lehetőségek miatt nem vállalhatják. A honvédvezérkar főnöke megengedte, hog ya tábori postai csomagok feladásához szüséges bélyegjegyes tábori postai levelezőlap decemberi szelvényével bárki, két kiló helyett kivételesen három kilogramos tábori postacsomagot adhasson föl hozzátartozójának. A csomagok élelmiszer és dohánynemű tartalma nem esik a fennálló korlátozások alá. Téli óvócikkeket is lehet tenni a csomagokba, amelyeket ajánlatos legkésőbb december 10-ig postára adni, hogy azok kellő időben kiérkezhessenek a hadműveleti területre. (MTI.) mm Huszárroham páncélosok ellen (M. kir. 2. honv. haditudósító század. Szabó Sándor zászlós.) Mocsárvidék, október közepe. A háború nyomai szanaszét hevernek az orosz földeken. Rongyosra tépett, füstös betonerdők a dombvonulatokon, lörésükben gaz, bombáktól fölszántott harckocsiárkok cikk-cakkban, fenekükön az őszi esők földuzadt vize, szétrobbantott hidak, összezúzott házak, felégetett faluk, repülőgéproncsok, autó vázak s különösen sok-sok harckocsihulla. Úgy feküsznek ezek a páncélos szörnyetegek, mint az ősvilági állatok megszenesedett hullái. Az emberek ma már ügyet sem vetnek ráiuk, hozzátartoznak a szürke mindennapok képeihez. Amikor ezek a robogó gépcsodák átdübörögtek a szta- linköves orosz falukon láttukra a szakállas muzsikok a kalapjukat is levették és összekulcsolták a kezüket, most ráiuk sem néznek. Úgy hevernek ott, mintha már évtizedek óta itt rozsdásodnának. A mocsár magához húzza őket, belapultak ió mélyre az iszapba, sokszor derékig elmerültek. — Harckocsi temetők. így nevezik őket. Az ősz mintha utolsókat rúgna. Persze, az „orosz vánasszonyok nyara“ — azért valamivel más, mint odahaza a Dunántúlon vagy az erdélyi fenyvesek között. Az erdők közötti földúton csípősen húznak végig a keletről beszabadult szelk. A huszárjárőr fel sem vette a szélfúvást. Fütyültek rá, ahogy a huszár szokott- Köpenyük gallérját fel- gyürték és és fütyörésztek. De a szemük fürkészve kémlelte az erdőt. Harmadnapja hajszolták a Nikitin- csoportot. Az orvlövészek a mocsárba szorultak, de a végtelen mocsárútvesztőkben, az iszapos talajú őserdőkben szinte reménytelen volt az üldözésük- szinte reménytelen volt az üldözésük. De azért huszár a huszár, hogy csak úgy egykönnyen ne törődjék bele a sikertelenségbe. — Azért is elkapjuk őket! A nap már délutánba hajlott, a szél hevesebben lett csipősebb, nyugatról felhők sodródtak. Az éjszakát a századnak erdőbe kellett töltenie. A járőr talált is erre akalmas helyet. Egy dombháton. Mire a nap lebukott az ég nyugati peremén, már készen álltak a tarka stárak, a lovak részére külön alkalmas hely volt, égtek a rögtönzött legénységi tűzhelyek, sőt sültburgonya kellemes illata áradt szét a nedvessza- gú levegőben. i A jókedvű huszárjárőr pedig tovább ment. Föl kellett derítenie a környéket, nehogy a ködös éjszakában az orvlövészek rajtaüssenek a századon. Egy síűk csapáson lekanyarodtak az erdőbe. A csapás a földúttal párhuzamosan haladt. Az út mentén kilőtt páncélosok hevertek, közöttük több T34-es. Az orosz harckocsi-óriások. Még így holtukban is félelmetesek és lenyügö- zőek. Oldalaikon ott tátongtak a német páncéltörőktől ütött sebhelyek. A huszárok továbbhaladtak. Néhány kilométerrel juthattak tovább, amikor egyszerre tüzet kaptak. Villámgyorsan levágódtak a nyeregből. Tüzelő állást íogaltak el és vártak. Sehol semmi. Mögöttük a fák sötétedő rengetege, előttük alig száz méterre az út. És az utón egy tucat kilőtt T34-es. Semmi sem mozdult. De nem sokáig tartott a csend. A T34-esek hirtelen megelevenedetek. — Az óriási harckocsikban megbújt orvlövészek elárulták magukat. A huszár jár őr golyószórósa tűz alá vette őket. — Csak egy félóráig tudjuk tartani őket. A hírvivő huszár már ott vágtatott az úton, vissza a századhoz. Az orvlövészek érezték, hogy hurokba kerülnek, idejében le akarták küzdeni a kis huszárcsoportot. De a „jókedvű huszárjárőr“ remekül tartott magát. A bolsevisták hiába kísérleteztek, hogy kitörjenek a harckocsikból. A huszárok jólirányzott tüzűkkel a harckocsik gyomrába űzték vissza őket. Közben megérkezett a század. Minta förgeteg, úgy jöttek. Háromnap elkeseredett harci vágya lobogott bennük. Leszálltak és kúszva közelítették meg a bolsevistákat. Tizenöt harckocsit fogtak közre. Géppuskák és golyószórók füzévé füstölték ki a banditákat. De a vastag páncélfalról csak úgy koppantak le a lövedékek. Az este meg közeledettt. Sietniök kellett. A huszárok rohamtávolságra közelítették meg a harckocsikat. Kézigránátok zápora hullott a harckocsik sebezhető réseire. Ez már használt. Félóra múlva minden harckocsi csendes volt. A T34-esek megint ott maradtak egyedül, véresen, füstösen, némán. Másodszor is „kivégezték“ őket. Mindenfajta nyomtalvlav ízléses kivitelben késai Orosz Károly nyomdaüzem* NYÍREGYHÁZA, Bercsényi-« !. Fazekas András tanyabíró (Rozsrét- és Kistelek-bokor) gyűjt. P 55.— A Gyűjtő és Elosztó Állomásra Szesztay Zsolt 8 kg. gyönyörű almát küldött. Hálás köszönettel a: Ci iökség. 50124 sz. íven. Vajas Klára ig. úrnő gyűjtése: I. a) osztály P 1529 I. b) osztály 10.84 II. a) osztály 14.88 II. b) osztály 20— III. osztály 40 — IV. a) osztály 46— IV. b) osztály 15— Összesen: P 162.01 iMMimm—■■mi n| Kacsára vadászott a Bnjiosi gödrökben Özv. Tóth Jánosné belsőkörúti lakos kacsái a közeli téglagödör vizében lubickoltak. Ezt a kedvező alkalmat egy ismeretlen fiatalember arra használta fej, hogy tengerivel a parthoz csalogatta a kacsákat és ellopta. A „kacsavadász“ fiatalembert keresi a rendőrség. 'ifiinn nmin i n rr(rnn'iinTiynim«nnMnr'Timn‘TTMnrirrr Felhívás Felhívom az összes MÁV nyugdija^ sokat, nyugbéreseket, kegydijasokat, segélydia j sokat, hogy aki az Igazgatóság Központi Számfejtő Hivatalától az arcképes igazolvány érvényesítéséhez szükséges kérvényt megkapta, azonnal állítsa ki és állomásom segédhivatalába naponta 10 órától 12 óráig 1944. évre történő érvényesítés céljából szolgák tassa be, mert akinek folyó évi december hó 15-ig arcképes igazolványa 1944 évre nem lesz megérvényesítve, az csak 1944 év február 15-ike után adhatja be érvényesítés céljából. Aki az arcképes igazolvány érvényesítéshez szükséges kérvény nyomtatványt ezideig még nem kapta meg, kérje levelezőlapon vagy levélben a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága Központi Számfejtő Hivatalától (Budapest ,Andrássy-ú. 72. szám.) Nyíregyházai 1943 november hó 24. Állomási őnökhelyettes. I Töltőtollak (világmárkás) nemes fém heggyel, csavarirónok. 4 szinti írónok bő választékban_________ ÓBA papirüzlet Nyíregyháza, Bethlen utca 1.
