Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 197-246. szám)

1943-09-07 / 202. szám

4, eldab 5 2 Í-CSI y&klßáP (Trianon 24,) 1943 szeptember 7. tette a reverendás trubadúr, álla alatt a hegedűvel s együtt énekelték art a leg- Äjab népdalt ,amit akkor s ott rögtönzött szöveggel, melódiával Huber Gyula: Minden iszöke kislány csalfa. Ne higyj néki ! Amíg téged ölel-csókol Titkon addig másra gondol. Hej, ne higyj néki ! A felejthetelpn este napkeltéig núzó- dott s a társaság széjjelvitte az ország­on az új Huber Gyula-nótát. Felejthetetlen szép idők! A reverendás trubadúr felköltözött a «agyar Parnasszusra, de nótáiban to­vább él a magyar nép száján és szívé­ben. László Zoltán dr. Sí jbádogos-segéde! Bfgsmrtafc a Tölgyes- csárdában . Vasárnap este egy mulató társaság vi- uám órákat töltött a népszerű Tölgyes- csárdában. Az erdei vendéglő egyik asz­talánál ült társaságával Szabó Ferenc 27 éves bádogossegéd is, akinek nézetelté­rése támadt egy fiatalemberrel. A vesze­kedés hevében Szabó Ferencet arcán és balkarján megszúrták, A merénylő a tett elkövetése után meg­szökött. A sérültet kórházba szállították. A szurkaié kézr ekerí ésér e széleskörű »yomozás indult. A rendőrség pontos raemélyleírást kapott, így remélni lehet °áT a tettes hamarosan kézrekerül. Nea kérható magasabb ár abban a raméiyban, bogy a yerő alladni fog Érdekes elvi jelentőségű ítéletet hozott a budapesti tábla egy árdrágítás! perben. ®gy csizmakereskedő került a vádlottak padjára, azért, mert a piacon a megen­gedettnél többet kért a csizmáért. __ Az a zsorabíróság előtt a vádlott csizmadia azzal védekezett, hogy a vásárokon, pia­cokon a vevők alkudoznak, ilyen helyen •em lehet szabott árat kérni, mert a ve- ?ók csak az esetben vásárolnak és ak­kor érzik magukat megelégedettnek, ha a (kimondott árból sikerül valamit lealkud­tok. Az uzsorabíróság ej i, fogadta ezt a védekezést és beigazoljak látta, hogy » csízmaidamester nem árdrágítás! szándékból kérte a magasabb árat, kanc“ csak a régi szokáshoz alkal­mazkodott, amikor lehetővé tette ve­vőié számára az alkudozást Fellebbezés folytán a tábla elé került ** figy, a felsőbíróság azonban nem azo­nosította magát ezzel az állásponttal és az uzsorabíröságot új határozathozatalra utasította. A tábla szerint az elsőbírá- aág tévedett, amidőn a csizmadiamester cselekményében nem látott árdrágítási szándékot. A törvény szerint ugyanis az árdrágítási cselekményt az követi el. aki közszükségleti cikkért a tör­vény értelmében erre jogosult ható­ság részéről megszabott, vagy meg­engedettnél magasabb árat „követel“. Minthogy pedig a magasabb ár kimondá­sa ügyletkötés nélkül is' az árdrágítási cselekmény befejezését jeleníti, a vádlott bűnössége szempontjából közömbös az á Vaiédf bőr iskolai aktatáskák Bőr éH Tőszón hátitáakák n&ÉY választék ban olcsón beszerezketők körülmány, hogy alku esetén az említett árból a csizmadiamester hajlandó lett vol­na engedni. A vádlott bűnössége tehát at­tól függ, hogy az általa követett ár való­ban meghaladja-e az erre jogosult ható­ság által megszabott legmagasabb árat. Lehetnek lag­árkász-braror az Ingoványbái VALAHOL AZ OROSZ MOCSARAK VIDÉKÉN. — JÚNIUS DEREKÁN. Hetek óta tartanak az orvlövészek ellen megindított új hadműveletek az orosz mocsarak vidékén. A ma­gyar csapatok — ahogyan a leg­utóbb kiadott német hadijelenté­sek is kiemelik, — hatékonyan veszik ki részüket a harcokból. — Veszedelmes* vidék ez a mocsár­tenger, nádasba vesző útjaival, er- dörengetegeivel, feneketlen iszap­tavaival. Biztos szemet, bátor szí­vet, hígadt idegeket követel. És itt teszik ártalmatlanná egymás­után a bolsevista handatáborokat a magyar csapatok. — Mire megvirrad, ott kell lennünk ! És megy tovább a kis csapait, Ánká­szok. Keménykötésü, naptól égettarcú, du­nántúli fiúk, Baranya- meg fejérmegyei*k Odahaza talán most ébrednének, etetnék a lovakat éss indulnának ki a lankás, ter­mő határba, frissen, dudorászva, feltúrt ingujjakal, hajadonfővel. Talán erre is gondolnak most. De egyikük sem szól, csak rakják bakancsukat a süppedő», nedvesíátú utón, — Kemény munka lesz! De délre sza­baddá kell tennünk az utat ott az ingo­ványbán. Csak a fejükkel intenek rá. Ez már így szokás itt a mocsárvilágban. És mennek tovább befelé a nádasba. Bakancsukra vastagon rakódik rá az iszap, lábszáruk térdig sáros az úttól. De egyik sem áll meg, egyikük sem szól, mintha valami láthatatlan erő vinné őket mindig beljebb és beljebb a kapott parancs célja felé. Csak a puskájukat szorítják keményen, izzadt markukban és a szemüket meresz­tik bele a világosodó hajnalba. És 'körülöttük hallgat az ingovány. Fűszál sem rezdül. Úgy fekszik a haj- szürkén, ólmos köddel a nádason, mintha hullát takarna, lárvaarcú, kiterí­tett, megkeményedett-testű hullát. Négy óra felé azután rongyosra szaka­dozik a köd. Kibújik a nap is már a ködrongyok lyukain és teliképpel reflektorozzák az ingcványt. Párásán kezd mozogni a ná­das, a békatánc is megkezdődik már, bo­Gyümölcsöt Zöldséget Zöldfőzeléket garak millíárdjai bújnak elő az élesle­velű sás tövéből. Reggel van! Megérkeztek ! Kormos szakasz vezető, az aknakutató árkészraj parancsnoka éles szemekkel vizsgálja a keskeny, siippedős, vizenyős utat. Tegnap délig idáig jutottak el és innét mentek vissza, hogy estére a szál­lásukra érjenek. Mert messze van a szál­lás és az ingoványbán nem lehet töltési az éjszakát. Előkerül az út szegélyéből a megfaragott jelzőkaró is. Jó helyen jár­nak. Mist ismét folytatják a munkát. — Idegkunerítő, fárasztó munka az aknaku­tatás, Ezek a bolsevista bandák pedig kitűnően értenek az aknarakás mestersé­géhez. Telerakják az utakat, átjáró vona­lakat, rendszertelenül, össze-vissza, hogy megnehezítsék a felszedés munkáját. Ezt a keskeny ingoványutat is lezárták. És a legveszedelmesebb helyen: ott a kanyarban, ahol az út kétoddalán éhes szájjal mélyül az iszaptenger. Akit elkap, húzza, húzza magába és sohasem engedi el többé. Kormos szakaszvezető kiküldi a bizto­sítórészeket, kiadja utasításait és a vak­merő, sok veszélyt megérE árkászok. megkezdik a mukát. Lépésről-lépésre ■előre. És megkerül az első akna, a má­sodik, a harmadik. De veszettül szalad az idő, sietni kell, hogy a banda kifüs- tölésére induló gyalogságnak délre utat »yíssanak. Tizenegy óra. Harminc felszedett orosz akna hever már ártalmatlanná téve az út wélén és még mindig folyik a munka. Ki tudja, mennyi van még hátra? Mindig újabb és újabb akna kerül elő, a honvé­dek éberen, éles szemmel dolgoznak, de itt nem lehet sietni. Ez az idegek, a nyugodt kéz, és a vasuirelem birkózása. Egy félresikerült lépés, egy elhibázott fogás és a levegőbe repülnek valameny- nyien. Ha csak egyet is ottfelejtetlek, az átvonuló csapatnak esetleg egész cso­portját kapják el a szétfröccsenő halá­los szilánkok. Tudják ezt ezek a tiszta- szemű dunántúli legények. Úgy tapaszt­ják szemüket a süppedős útra, mintha hipnotizálni akarnák és egy-egy megta­lált aknara majdnem hangosan felujjonga- aak. És kétoldalt roggyant fatőrszeken áll­nak az őrszemek. Előttük terpeszkedik az ingovány. mozdulatlanul, titokzatosan halottan. Sehol semmi baj. Dehogy nem! Valahol ott a kanyar tövében egyszer csak megmozdul a nádas. Sasszeme van annak a siklósi fiúnak ott a fatörzs de­rekán. Bolsevista banditák! alább harmincán! Talán újabb aknasort akarnak lerakni vagy felderítésre indulnak. Mindegy. — Meg kell birkózni velük. Kormos saa- kaszevető nem azért született Baranyá I ban és árkásznak, hogy megijedjen. — ; Villámgyorsan adja ki parancsait. És a honvédek belapulnak mélyen a nádasba. Előttük még alig száz méterre fordul ej az út majdnem derékszögben kétoidalá* a kanyarban kezdődő feneketlen iszapte* gerrel Most értek a kanyarhoz a bolsevistáik, Megállnak. Ugylátszik tudnak az akna- zárról. Térképet szednek elő, valószínű a záron átvezető járőrcsapást keresik. Az a sasszemű siklósi honvéd jól látja őket a fatörzs hátáról és már előre örül a zsák­mánynak . No, majd segítünk, mosolyog kajá­nul Kormos szakaszvezető és éhes mohó­sággal kerepel fel géppisztolya. Utána a többieké. Micsoda táncba kezd a nádas! Mada- * rak riadnak fel, sáslevelek fröccsennek, szerteszét és a meghökkent orvlövésa- banda riadtan áll. Oly meglepetésszerűen érte őket a tűz, hogy még szétugrani sem tudtak. De mi ez? Az árkászok puskaíü- ze mögöttük veri az utat áthatolhatatla* •tűzfüggönnyel, előttük saját aknazáruk é* kétoldalt a feneketlen iszap. Kormos szakaszvezető most előre kú. szik, egészen az iszap széléig. Innen alig negyven méter a kanyar, ahol az „árki« halálzsákba »zárulták be a bolsevisták. Amig a iöbbiek tűzzel tartják lezárva az utat, Kormos izmosán elhajított kézigrá­nátja pontosan a bolsevisták közé talál Nincs más út, csak előre. Bel er oh annak a még fel nem szedett aknazárba. És egy­másután robbannak fel az orosz aknák,, egy, kettő, három, négy.. Eredmény: 18 bolsevista halott, négyei az iszap nyelt el és hatan megadták ma­gukat. Tíz géppisztoly, puskák, lőszer é# az aknazártól teljesen szabaddá vált út. Kormos saját aknazárukba hajtotta őket. Még megvizsgálják az utat, nem ma- radt-e valahol elbújt akna és megindul­nak visszafelé. Mögöttük megint elhallgat az ingovány, még a bogarak is visszala­pulnak a sáslevelek tővér*, csak a íelhö- lyukakból előbukkant nap mosolyog ba­rátságosabban a sárosképű árkászokra. Szabó Sándor zís. haditudósító. Gyakorlat teszt a mestert! 20 étre javít írógé« pct, irodagépet, varrógépet a Nyírvidéki Műszerész Ozm Nyíregyháza, Bethlen u. 10. sz. # / legmagasabb napi árakon vásár©! HáEK Á budapesti vásáron nagy sikert aratott »Kárpátalja gyöngye Kertész Antal ilkőrgyárának »A F O N Y A“ likirkülönl«­geseége »j csomagstásban kapható mindenütt! A gyár: Mm4u, 2. Telefon: 24-90.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom