Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)

1943-08-19 / 187. szám

^Tábori parin------—--------— K iadWwwl i — _ — _ — — U ra 16 fíilép »Trianon 24.) Nyucgynaza, 1945. augusztus 19 XI. évfolyam 187 (3088.) á*«n Szenkesztöség és fciadáhivatal: Bethlen-u. 1. Póstatakaréki cse'kkszám: 47.139. Telefon 20-77 jt __­__ PO LITIKAI NAPILAP - Előfizetés : 1 hónapra 4‘30, negyedévre 1*2*40 P Évfordulón Egy évvel ezelőtt. .. Az ország népe a iáború közepette is Ber^ő<*éges érzéssel ünnepelte az első magyar király ünnepét, a templomokban hálaadás énekszava rendült s nem sejtette senki sem, hogy amikor a nemzetért, honvédeinkért, sze­retteinkért is imádkoztunk azon a napon> már reátelepedett fekete szárnyával erre a népre a sors gyászmadara s mély gyász­ba borította nemcsak az első magyar ember apai szivét, hanem ennek a nem­zetnek minden rendű és rangú fiát is. — Egy éve, hogy a Kormányzóhelyettes Úr szíve megszűnt dobogni s elindult ő is *zon az úton az örökkévalóság felé, aho­vá annyian mentek őelőtte nagyok és névtelenek, hogy halálukkal, életáldozá­sukkal örökkévalóságot biztosítsanak en­nek a nemzetnek. Nincsen népe ennek a világnak, amely *nnyi hőst tudna felmutatni. Talán maga az Isten gondviselése akarta azt úgy, hogy idekerüljünk a népek országútjára, ide, kelet és nyugat határára választó- népül s vállaljuk azt a sok szenvedést, azt a sok önfeláldozást, amely Nyugat kulturális emelkedését biztosította Kelet barbár betöréseinek pusztító áradatával szemben. Nem is igen találhattunk volna még egy népet, amely így tudott volna állni a vártán, így tudott volna áldozni más népekért, az emberiség fejlődésének biztosításáért. És ebben az áídozathoza- talban az adja meg a mértéket és érté­ket, hogy ezek az áldozatok önként vál­lalt áldozatok voltak. Ezek az áldozatok benne éltek a lelkűnkben. Nem tehettünk máskép. Ezt az Isten akarta így mive- lünk>. Ez az önként vállalt áldozathozatal tette mindenekfelett naggyá és örökké fénylő példává KormányzóheLyettesünk életáldozását is. Nem szállítjuk le egy fokkal sem azoknak a hősöknek az érté­két. akik kötelességet teljesítve, soha meg nem torpanva naponta néztek szem­be száz halállal és életüket is áldozták a honért. De a hősiességnek fokozott mér­tékét nyújtotta mégis Kormányzóhelyet­tesünk, akit kötelessége elsősorban arra hivott el, hogy itthon vegyen részt az országvezetés súlyos, nagy gondjaiban. S mégis, nem ezt a kötelességet vállalta, hanem azt a másikat, amelyik annyi kis magyar embernek a sorsa, hogy érezze meg minden honvéd, hogy érezze meg minden magyar, kint a harctéren, vagy bent az ország legbékésebb munkahelyén is, hogy az ember meghalhat, helyére újak jönnek, de ha a nemzet elvész, ninc9 erő, amely azt feltámassza. Egy év után már megnyugodott az a sokat zaklatott, mélyen megsebzett em­berpár szive is, akik Isten egyik legdrá­gább ajándékát, életüknek büszkeségét és jövendő reménységét veszítették el. A gyász érzése, amely egy évvel ez­előtt olyan mélyen megrendítő volt szer­te ez országban, elhalkult. Ma már egy esztendő távlatán, fájdalmat oszlató eny. hületén keresztül látjuk a nagy tragédiát. De éppen azért, mert megszűnt a fájda­lom ereje, tisztábban Í9 látjuk az életál­dozás nagyságát és ebből eredően a mi kötelességünket is. Kormányzófjelyette- aCnk többet adott a nemzetnek, mint amennyit a nemzet várt tőle. Mindent Adott. Ifjú életének szépségét, hitvesi szi­vének melegségét, apai szívének örömét, büszkeségét áldozta fel. Ennél többet ember nem adhat. É9 mit ad«mk mi ezért a nemzetért? Azokról nem szólok, akik kint voltak, vagy kínt vannak a hősöket terémtő harcmezön. De szólok magunk­ról. Itthon levőkről. Hozunk-e áldozatot? És ha hozunk, zúgolódás nélkül tesz- szük-e? Ha kisebb a kenyér és több a munka, vállaljuk-e panasz nélkül? És reá teszük-e munkánkat, életünket arra a mérlegre, amelynek egyik serpenyőjé­ben hősi halottak, rokkantak, vakok és bénák '•vannak, a másik serpenyőben oe­Londonból jelentik. Churchill és Roo­sevelt tegnap igen fontos tanácskozásra ült össze. Az amerikai és brit vezérka­rok napokon át tartó tanácskozás sorún elkészítették az európai szárazföld ellen irányuló invázió terveit s Rooseveltre és Churcnillre már csak a tervek jóváha­gyása várt. Hogy a terv mit tartalmaz, arról csak a vezérkarok tudnak, mert bár körülbelül 3—400 szakértőt hallgat­tak meg a tervvel kapcsolatosan, ezek magán a tanácskozáson nem vettek részt, csupán egyes részletkérdésben adtak fel­világosítást, anélkül azonban, hogy az egész tervet ismernék. A katonai tanácskozások után ma reg­gel megkezdődtek a politikai tanácsko­zások. Hivatalos jelentés szerint Eden angol külügyminiszter már meg is érke­zett Quebeckbe. Hogy politikai tanács­kozások folynak most már Quebeckben, azt az is igazolja, hogy a tanácskozAsok­dig mi vagyunk valamennyien? Vájjon a mérleg karja merre billen? Melyik olda­lon lesz a nagyobb súly? Gondolunk-e erre az emlékezés napján? Most is ünnepre készül a nemzet. Az első magyar király ünnepére. És ebbe az ünnepi érzésbe ezentúl, mindig beleve- gyül a gyászra való emlékezés érzése is. Ne Í9 meneküljünk ettől az érzéstől, mert tudjuk meg, hogy az első magyar király örökségét csak az életüket is áldoza­tul adó hősök s a béke napjaiban szaka­datlanul munkálkodó fiák menthetik át az ■ örökkévalóságba. Myl. ra meghívták az angol tájékoztató mi­nisztert ;,s. (MTI.) * A szicíliai harcok befejezését London­ban teljes közönnyel fogadták. Most már az Európa elleni hadműveletek kérdése * került előtérbe. Londonban is jól tudják hogy Szicília még nem jelenti Európát, csűpán ugródeszkául szolgálhat a további hadműveletek számára. ‘A. megindítandó háború három irány­ban haladhat. Az egyik a Tirreni-tenger, a másik a Tarantói-öböl, a harmadik a Balkán-félsziget irányában. Az olasz szá­razföld elleni hadműveletet vagy a Mes- sinai-tengerszorosnál, vagy az olasz szá­razföld csípőjénél, a Tirreni-tengeren in­díthatják meg. Ebben az utóbbi esetben igen nagy segítségüt szolgáin*, mint tá­maszpont, Szardínia és Corsica elfogla­lása. Angol katonai körökben úgy vélik, hogy a két sziget elfoglalása nem jelen­tene nagy katonai hadműveletet. A messinai szorosban egyébként a szí- ciliaí hadjárat befejezéséé óta heves tü­zérségi párbaj folyik. Az angolok egyelő­re még nem tudják olyan hatásosan vi­szonozni a tüzelést, mint ahogyan az ola­szok teszik, mert nem rendelkeznek nagy parti ágyúkkal. A Times figyelmeztet ar­ra., hogy a megkezdett hadműveletet ha­ladéktalanul folytatni kell, mert az idő nagyon múlik. (MTI.} A készülő aj fegyverek­ről ír Göring lapja Az angolszász légitámadásokkal kap­csolatosan felmerült az a kérdés, hogy miért késik Németország a megtorlással. Erre a kérdésre válaszol most Göring lapja és azt írja, hogy a németek a megtorlással csak azért késnek, mert egy új fegyver készíté­sén dolgoznak a német gyárak ezrei­ben és nem lehet addig a megtor­lást megkezdeni, míg az új fegyver­kezési anyagból akkora mennyiség nem lesz, hogy nem fogy el, míg szükség lesz reá. Az új fegyverkezési anyag készülésé­ről a német nép milliói tudnak, mert a német munkások ezrqi dolgoznak az új fegyveren. A lap szerint az új fegyver az angolokat igen kellemetlenül fogja súj­tani. (MTI.) Minden szovjet rohan», összeomlik a német állások előtt Berlinből jelentik. A keleti arcvonalon folyó súlyos harcok középpontjában ked­den is a bjelgorodi térség állt. A német gyalogos és páncélos erők a bolsevis­táktól értékes terepszakaszokat ragadtak el. A szakasz többi részén a szovjet tá­madások már a német föharci állások előtt meghiúsultak. Egy helyi jellegű betörést eiretcszeltek. A Donee középső folyásánál a szovjet fokozott nyomással folytatta támadásait. Izjum térségében azonban nem sikerült behatolni a német vonalakba. Egyetlen páncélos hadtest körletében a bolsevisták a legutóbbi két nap alatt öszesen 146 páncélost vesztet­tek. — Vjazma és Jarzevo között a bol­sevisták széles szaakszon vetették harc­ba a gyalogos és páncélos erőket, de tá­madásaik súlyos veszteségek mellett meghiúsultak. A Ladoga-tótól délre folyó negyedik elhárító csata kedden az egész vonalon teljes sikerrel járt. A német nehéz tüzérség jó eredménnyel támadta a szovjet leningrádi ellátási üzemeit. — Három villamosművet megsemmisítettek A bolsevisták a keleti arcvonal különbö­ző pontjain kedden 345 páncélost veszí­tettek. (MTT.) Támadás Bizerta ellen Auguszus 17-én német felderítő gé­pek Bizerta kikötőjében nagyobb meny- nyiségű szállító- és teherhajót vettek észre. A német légierő a jelentés után támadást intézett a kikötő ellen s a teg­napra virradó éjszaka során 22 hajót ta­láltak el bombáikkal. Az angolszász után­pótlási hajózás mintegy 108.000 tonna ha­jóteret veszített a támadás által. (MTI.) ElsOlétltés 2t évafctr Churchill és Roosewell jóvá­hagyta az európai szárazföld elleni inváziós tervet Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzőhelyettesse 1942. augusztus 20-án halt hősi halált

Next

/
Oldalképek
Tartalom