Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)
1943-08-07 / 177. szám
#. dm c_ NYIRYIDÉK jZABOLCJS! hie hihiAF (Trianon 24.) Í943 augusztus 7. Nyári napolt a máramarosi Köszöií ■ Irt» s Bálint Mihály Ezekben a meleg nyári napokban ellenállhatatlanul jelentkezik a vágy, hogy utazni kellene valahova. Kísértések jönnek hogy az ember hűtlen legyen legalább néhány napra — a hivatásához, a szerszámhoz, a pulthoz, vagy az íróasztalhoz s elmenjen új tájak, új emberek felé csendért, pihenésért, levegőért, nehány gondtalan nap tiszta hangulatáért. Valami nyugtalan láz ez. amely megrohanja a lelket, nem enged ellentmondást s addig-addig nyugtalanítja, kísérti az embert, míg arra kényszeríti, hogy jegyet váltson a vonatra s elinduljon néhány napig tartó új élet felé. Mert hát kell a napfény, a csend, a pihenés s mindenáron látni kell az idegen tájakat, a szelíd síkokat, vagy zordon he- gyeket, ahol más az élet, más a gondolat és más az emberi szó. Intenek a messzeségek s a hívásnak engedelmeskedni kell.. . * Tíz teljes óráig tartó utazás után végre célomhoz közeledem, Rahó, ez a határszéli város utam végcélja, ahova néhány napo9 csöndes pihenésre indultam el. A vonat ablakából fenyőfák zöldjével bevont gyönyörű hegyek tárulnak a szemeim elé, az alföldi embpr által mindig megcsodált természeti kép. Vonatunk íöbbszáz kilométeren keresztül a Tisza mellett haladj a vonat sínpárjától alig néhány méterre a legmagyarabb folyó indul el a természet által kijelölt útján, hogy végigszelje az Alföldet s innen vigyen termékenyítő gazdag erőt a síkvidék szomjas földjeire. Néha békésen, szelíd hullámzással imbolyog a két part között, mintha ártani sem tudna, néha pedig úgy zúg, kavarog, mintha meg akarná félemlíteni a szemlélőjét s emlékeztetni akarná arra, hogy kiszámíthatatlanul szeszélyes, vad erők buzognak habjai között. A folyó felületén a tutajosok fát szállítanak. Csomóba kötött szálfák úsznak méltóságteljesen a víz tetején, rajtuk három-négy ember .vigyázza a tutaj útját nehogy sziklába ütődjön s darabokra hulljon a rakomány, a nagy útra kelnek, ez a faalkotmány az otthonuk, alattuk a víz harsogó zenéje, fölöttük pedig az égboltozat roppant horizontja .., Szabad életben szabad emberek. A vonat ablakából hegyoldalba épített házak tűnnek a szemünk elé; fából épített kicsi otthonok. Gyengéknek látszanak, de állják a vihart. Még a nagy felhőszakadások idején lezúduló esőtömeg sem tudja megingatni az alapjaikat, állnak a helyükön szilárdan és rendíthetetlenül . ,. * Sok a kiránduló a vidéken 9 emiatt nagyon nehéz szállást kapni. Amit pedig nehezen találni lehet, azt nagyon meg kell fizetni. Kihasználják a vidék iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődést s olyan árakat kérnek, amelyet szállodákban sem kell fizetni: 6—7—8 pengőt is elkérnek egy-egy éjszakai szállásért. A községet túlnyomórészt ruszinok lakják, bármeire jár az ember, mindenütt ruszin beszédet hall s a nemzetiségük az öltözetükről is felismerhető. A viseletűk — különösen vasárnap — színpompás látványt nyújt. Ruházatuk hímzésében igen sok szépséget, teremtő képzeletet lehet Olcsón és jól vásárol Férfi, női és gyermek divatcikkekben nagy választék. — Telefon 27-35 szám Vay Adám utca 1. szám. felfedezni; a sajátos ruszin lélek egyik megnyilatkozási formája ez. Ha látom őket, akaratlanul is arra kell gondolnom, hogy mi, magyarok, ruházodásunkban nem hangsúlyoztuk ki eléggé nemzeti jellegünket, pedig a népviselet ősi kincsünk nekünk s formában, ízlésben, színek szépségében nem tudja felülmúlni egyetlen nemzet művészete sem, Rákóczi hűséges gárdája, a ,.gens íidelissima ‘ népe példát mutat, hogyan kell öltözködésben is kifejezésre juttatni a nemzeti érzést. Kohó utcáit járom. Az üzletek és a közhivatalok kétnyelvű —- rusin és magyar — feliratai figyelmeztetnek arraf hogy nemzetiségi vidéken vagyunk, A község lakosságának túlnyomó része ruszin, ami a határszéli község minden életmcgnyilvánulásában észrevehető. Amerre tekint az ember, mindenütt ruszinokat "lát, ruszin beszédet hall s fájó érzés tudomásul venni a valóságot, hogy a magyarság — a lakosság lélekszámát tekintve — kisebbségben van. Az egyik keresedő beszélte nekem, hogv az itteni lakosság egy része ellenséges érzülettel viseltetik a magyarság iránt s az ideérkező s ide letelepedő magyar iparosokat és kereskedőket betolakodóknak tekintik, ö maga a Dunántúlról érkezett ide, az önállósítási Alap kölcsönéből nyitott üzletet s azt tapasztalja, hogy az itteni — orosz nemzetiségű — kollégája a lakosság részéről nagyobb támogatásban részesül. Nehéz lenne megállapítani, hogy kinek a szívében él a hűség a magyarság iránt s ki az akinek idegen és ellenszenves minden, ami magyar!? Meglátogattam Rahó közelében egy hegyoldalba épített ruszin iskolát. Semmiben nem különbözik a körülötte levő épületektől, csupán a falára elhelyezeti zománcozott, magyar címeres címtábla jelzi, hogy a tudás hajléka a ház. Rozoga padok, szegényes és fakult szemléltető képek között ott látom — nemzetiszínű szalaggal körülfonva -— Főméltóságú Urunk arcképét, a délceg magyar vezér bátor tekintetét. A kép körül babérlevelek, b. tiszteletadás, a hűség, az alattvalói hódolat hervadhatatln levelei s ott van fölöttük a magyar címer is, állandó jelképnek, hogy az iskola a magyar állam védelme alatt áll. Az iskola tanítója. — akinek magyar, román, német és cseh nyelvű képesítése van, — azt panaszolja, hogy a tanításban zökkenők vannak, mert a gyermekek felszerelése hiányos. Azt is elmondja, hogy nem a szegénység miatt, hanem azért, mert az iskoláztató szülők a csehek ural. ma alatt hozzászoktak ahhoz, hogy gyermekeik a tanszereket, könyveket ingyen kapják. Sok a mulasztó gyermek is; ezeket szüleik munkába adják, hogy a család megélhetésén könnyítsenek. Sok rosszindulatú szülő is akad, akik nem látják be, hogy a gyermeknek a tudásra szüksége van s az intésekre, büntetésekre azt válaszolják, hogy , adjon neki a tanító úr enni, akkor küldjük az iskolába", Pedig ez a makacskodás nem is szegénységből ered. A szülők nagyrésze lu- tajos, juhtenyésztö, vagy fakitermelő munkás, akiknek igen tekintélyes jövedelmük van, akad olyan is közöttük, aki naponta 15—20 pengőt keres. Az iskola iránt megnyilvánuló elelnszenv tehát nem mostoha életkörülmények, hanem a nemtörődömség, a lelki érzéketlenség rovására írandó. A ruszin gyermekek naponta egy órát magyarul is tanulnak. Szeretik nagyon a magyar dalokat, üdítő öröm számukra, amikor tanítójuk énekórán magyar dalokra tanítja őket. Azt hiszem, egy-egy magyar dal több szeretetet hoz létre a szívükben a magyarság iránt, mint akármilyen dicséret és hangos agitáció. A főutcán, egy üzlet ajtaja mellett, cementlapon ülő koldús nyújtja felém a kalapját, Előre felhívták a figyelmemet arra, hogy ez az ember száznégy éves. Fáradt tek.ntettel nézi a járókelőket s a kinyújtott keze a kalappal félreérthetet- ^en emberek, könyörüljetek rajtam, adjatok pár fillért. Nem is kell beszél-’ jen mi van életének 104 éve mögött. _ 1 í zéves gyerek volt már, amikor kitört a szabadságharc 9 azóta végígélt minden örömöt és minden szenvedést, ami a nemzetet érte. Négy gyermeke volt. egy leány és három fiú. Mind a négy gyermek meghalt már, a három fiú a világháborúban halt hősi halált. Most teljesen egyedül van, nincs senkije a kerek világon. Elnézem rongyos ruháját, ráncos arcát, barnára sült, csszeaszolt testét s valami meleg testvéri szeretet éled életre bennem a magánya, a szenvedése, a sorsa iránt. Megsimogatom ezt a szenvedések ráncaival íelebarázdák ősz emberfejét, de érzem, hogy ez a testvéri simoga- tás nem tud semmit jóvátenni. Beszélni kezdek vele az élete felől. Szerettem volna megtudni, hogy mi van egy nyomorúságos emberi élet 104 éve mögött, de terhére van a beszéd, keveset szól s amit mond, könnyekkel a szemében, abból is csak azt tudom kihámozni, hogy három napja nem evett. Amikor eszembe jut ez a magányos, szenvedő ember, arra gondolok, hogy mit kaphat még az élettől ez a 104 éves öreg koldús, ami még örömöt nyújthat számára? ♦ Szobám ablakából közvetlen közelből hegyoldal képe tárul elém. Harminc- negyven méter magas fenyőfák magasodnak a felhők felé s néha úgy tetszik, mintha találkoznának. Itt olyan fákat is latnat a szemlélő, amelyeknek alsó fele teljesen sima, egyetlen ág sem díszíti; felső fele már nem ilyen sivár, dús ágak terebélyesednek rajtuk, hogy elzárják a kilátást a mennyboltozat felé. A fenyőfák első sorai között kivágott fenyő törzse szomorkodik akik kivágták a fát, otthagylák a törzsét mutat idéző‘emléknek elmúlt évszázadok néma krónikásának. Nem lehet lemérni, mennyi tavasz ébredező szépsége 9 mennyi tél dermesztő hidege múlt el fölötte. Sok embert, sok állatot és sok testvérfát látott már születni, növekedni s megsemmisülni az idők viharában. Egyik-másik életét erőszak oltotta ki s amelyiknek nem ez a sors jutott, az a Törvénynek engedelHIRNEVES ZONGORATERME BUDAPEST, VíiMCS CSáSZÁR-ÚT66 Ua&há£ó Máadem éf/küf I'ITÜÉI I1'PIWÍ M\flWlllMÉiiKiiilimíJjj JIUUMtfMWü meskedei:, amely ellen nem volt fetleb. bezés. A fenyő törzsét nem fűrészelték el teljesen; két oldalról is belemélyedt a fűrész, de nem vágta át, néhány ujjnyi, sáv még a közepén maradt,-mintha tiltakozott volna az erőszak és a vég ellen —: nem, ne bántsatok, még élni akarok! — De nem volt kegyelem. Az át nem vágott sáv már nem tudta tartani a hatalmas testet s a büszke fenyőnek, a vezérnek, a nagynak, az erősnek zuhannia kellett. S most itt van a törzse, emléknek elmúlt századikról érkező századoknak, figyelő őrnek, hogy nézze és lássa, hogy lát* ható és láthatatlan erők miként írják és formálják a történelmet. Ott áll a kivágott fenyőfa törzse a hegy oldalán 9 ott akar maradni időtlen időkig. Nem akar — tűzrekerülve — - elégni és megsemmisülni. A Szépségétől megfosztva, megcsonkítva is — élni akar ,.. Tőlem néhány lépésnyire egy kis mókus fürge léptekkel surran egyik fától \ másikig. Néha mogyorót talál, amit két elülső lábával szájához emel s vígan ro pogtat. Félénken, minden pillanatban il- lanásra készen pillant felém, mintha attól ítélne, hogy fogságba kerül. Minden zajra figyel, apró, értelmes szemeivel folyton felém tekint s csak egy enyhe mozdul*} kell, hogy menten futásnak eredjen. Kedves látvány. Alul, a hegy lábánál kis patak folydo- gál a Tisza felé. A vize olyan tiszta hogy medrében a kavicsokat s a kövekéi is látni lehet, Azt hiszem, néha emberkönnyeket h magával sodor ... 13 Baross Szövetség tagjainál vásároljunk! Hartes Lajos ponté- siövet és textil izlete ímESTHizi, vay A utca 2. szia. Eácz Gábor ma és likörgyérábél szerezze be. — Bocskav utca 6. Stibi Cipotiaz I 111 11» «—11——1—P ftyirtgybáza, Zrlayt Ilona n. 8 Legmegbízhatóbb bes/srs* sí forrás mindennemű cipőárukban. Alapítási év 1900. Telefon 25-79 Qintárut, saiyaet as szítaiéi vásároljunk Mayor Ágoston tintára üzletében. Tel. 28-88 — Külön nagybani osztály. — Könyv, papir, írószer Fábiánnál Bethlen utca 5. Telefon : 21-00 — Omatviit-MMI bavátal-kiadi« Kgysék fisat kaphat* JÓBA papír* feűatéban, BatUea-abaa 1. mám.
