Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 97-144. szám)

1943-06-30 / 144. szám

A holnap Magyarországát nem a tisztjei, hanem a ma magyar fogják felépíteni — ffiöud«Ha Terőcsy Zoltán e?aagéilfens püspk előadóképzé íanfolyamán keretek körött a Szabc-Jcsvármegyei Nép­művelési Bizottság hathónapos előadó- képző tanfolyam:. a Sóstó-szálló nagy- tcimében dr. Borbély Sándor alispán el­nöklete alatt. A megnyitó ünnepségen a város képviseletében megjelent Szohor Pál polgármester. Az előadói asztal mel­lett foglalt helyet Turóczy Zoltán evan­gélikus püspök, a tanfolyam első előadó­ja dr. Gallay Rezső kir. tanfelügyelő, a hétfői nap második előadója és Jákváry Kálmán népművelési bízót 1 sági titkár. A nagytermet egészen megtöltötte a Szatmár-, Hajdú-. Bihar- és Szabolcs vár­megyékből ösozesereglett népművelők ha­talmas számban jelentős és munkára lel­kes gárdája. A Magyar Hiszekegy szavai után "dr. Borbély Sándor alispán a népművelők magasztos hivatására utalt megnyitó sza­vaiban. A kertészhez hasonlította őket, akik a vadócba rózsát ojtanak. Amikor a népművelőket üdvözli, úgy érzi, hogy nem lehetne szebb szavakkal köszönteni a tanfolyam hallgatóit és munkáját, mint­ha Kölcsey szavaival arra kérjük az Is­tent: „Isten áldd meg a magyart". Megnyitó szavai után felkérte Turóczy Zoltánt, a tiszai evangélikus egyházke­rület püspökét előadása megtartására. Turóczy Zoltán püspök előadása. Turóczy Zoltán háromnegyedórás be­szédében arra a kérdésre kívánt felele­tet adni, vájjon szükség van-e Magyaror­szágon műveltebb emberre és magyarabb magyarra. Bevezetőben rámutatott arra. hogy ez a kérdés tipológiai kérdés, a minőség kérdése. Meg kell állapítani, hegy a ma­gyar népművelés még nem érkezett el a minőség kérdéséhez. Vannak olyan gyö­kérkérdések, amelyeket előbb tisztázni kell. Ezekre a kérdésekre kíván először feleletet adni. Szükség van-e Magyarországon a mű­veltebb emberre? Ezt a kérdést veti fel elsőnek. A felelet kézzel foghatónak látszik s mégis nem olyan egyszerű a fe­lelet. Minden kérdésre egy elméleti és egy gyakorlati feleletet lehet adni. Na­gy:.:: sokszor elméletileg helyesen látjuk a kérdést a gyakorlatban azonban téve­désbe esünk. Azután minden kérdésre le­het egy egyéni feleletet adni és a köz­vélemény is felel reá. Itt is meg kell ál­lapítani azt, hogy ezek a feleletek nem fedik egymást. hong Ari& Filmszínház i Amikor nyári szünetünk után ismételten szeretettel üdvözöl­hetjük kedves inozilátogatö kö zönségünket, megragadjuk az alkalmat adnak örömteljes köz­lésére, hogy nagyrabecsült kö zönségünk köreiben elhangzott kívánságoknak megfelelően, üze­münkben úgy a vetítés, mint a hangtechnikát súlyos költségek kímélése nélkül minden igény­nek megfelelően, a legtökélete­sebb állapotba helyeztük. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy előadásainkkal közönségünknek minden kifogás nélküli, zavar tálán é3 kellemes szórakozást nyújtsunk. Szünet utáni előadá­sainkat egy olyan kirobbanó erejű hatalmas filmkoloszussal * kezdjük, amely úgy tárgyában, | mint előállásában utolérhetetlen Ezek figyelembevételével kíván most j már feleletet adni arra a kérdésre, hogy I ked-l-e Magyarországon a műveltebb cm- . bei? Mit felel erre a magyar kultúrpoli­tika? Megállapítja, hogy a magyar kul­túrpolitika még mindig nem tekinti első­rendűnek a nemzetművelési. Utal arra^ hogy milyen nehéz a tanárokat és a taní­tókat a honvédelmi szolgálat alól men­tesíteni. Ebben benne van ugyan a peda­gógusok dicsérete is, mert ezeket az em­bereket tudják a legjobban használni, akik kezdettől fogva nevelték az embert. Nem is kifogásolná senki sem, ha ezek a pedagógusok is honvédelmi szolgálatot telje-síimének akkor, amikor a lét és a nemlét kérdéséről van szó, amikor min­denkinek el kell menni, de nem lehet helyeselni, ha csak azért hívják el őket szolgálatba, hogy valahol olyan szolgála­tot lássanak el, amelyet más is köny- nyn elláthat, ugyanakkor azonban 100 vagy 200 gyermek marad tanító nélkül. Nem érzik még nálunk azt, hogy a belső front erefe a magyar pedagó­gusok kezében van és a holnap Magyarországát nem a holnap ki­képző tisztjei, hanem a ma pedagó­gusai építik iel. Kell-e Magyarországon a műveltebb ember? Van erre egy anyagi felelet is. Elismeri az egyetemeknek a nemzet mű­velésében való irányító szerepét, elismeri a középiskoláknak a művelt középosz­tály kialakításában való szerepét is, de vallja, hogy sokkal nagyobb szükség van arra, hogy a nép legszélesebb rétegeit műveljük ki. Nem szeretné ha a kultúra kérdésé-ben az egyetemi és az elemi ok­tatást szembeállítanák egymással, hanem azt akarja mondani, hogy abban az eset­ben, ha mégis választani kellene az egye­temi, vagy a népiskolai oktatás között, akkor a népiskola mellett állana. Sajná­latosnak látja, hogy a magyar tanítót és a tanárt mostohán dotálják. Egy napszá­mos, vagy favágó sokkal nagyobb hábo­rús anyagi biztonságot tud a maga szá­mára teremteni, mint egy tanító. Mii felel a kérdésre a magyar közvé­lemény? Sajnálattal állapítja meg, hogy sok ember egyenesen károsnak vesze­delmesnek tartja a köznép művelését. Sokan azt szeretnék, ha a Bánk-bán Tíborcaí élnének még ezen a földön, akik alázatosak hajlíthatóak, engedelme­sebbek. Nemcsak a közvéleménynek, az egyén­nek is feleletet kell adnia erre a kérdés­re. Amikor az idők megnehezedtek felet­tünk, amikor takarékoskodni keli, akkor legelőször az Istennel való kapcsolatunk­ban kezdjük el a takarékoskodást s utá­na a kultúrában való takarékoskodásunk következik. Nem tudjuk koplalva és rongyosan is tartani a kultúrszínvonalat. De személyesen is feleletet kell adni erre a kérdésre. Mi vitt mint népműve­lőt a kötelességem teljesítésében? Sok ember csak kényszerből, sok ember illen­dőségből, más a dicsőségért, vagy eset­leg a sovány tiszteletdíjért végezte el a népművelés munkáját. Kérdi, vájjon tud- nánk-e olyan népművelők lenni, mint az apostolok voltak? Pál apostol, amikor az evangéliumot elhozta Európa pépeihez, nem csinált először költségvetést, nem követelt tíszteletdijat — amit pedig na­gyon megérdemelt volna —, nem kért napidijat, nem kért gyorsvonati szabad­jegyet. Pedig ha nem végezte volna el a magára vállalt feladatot, Európában nem lett volna ismertté a keresztyénség. I Szólt azokról az akadályokról, amelyek a lelkes népművelők ' unkakedvét na­holnap kiképző pedagógusai s Népművelő Bizottság gyón könnyen lelohaszthatják. Amikor a pedagógus napokat, esetleg heteket olva­sással, tanulmányozással tölt él, hogy minél többet és jobbat adhasson hallga­tóinak s amikor elérkezik előadásának napja, nagyon sokszor csak két-három ember hallgatja meg az előadását, az ilyen körülmények könnyen letörhetik a munkakedvet. Ezután arra a kérdésre adott felele­tet, vájjon kell-e műveltebb magyar em­ber Magyarországon? Magyarországon ne­héz a helyzete a magyar embernek. Egy .miniszter szavaira utalva mondja, hogy Honoluluban könnyebb dolga van egy törzsfőnöknek, mint Magyarországon, egy miniszternek. Magyarországon a nemzeti­ségeknek mindig jobb dolguk volt, mint a magyarságnak. Utalt a régi kultúi poli­tikára, amikor a nemzetiségi vidékeken a népnevelés számára higiénikus iskolákat emeltek s ugyanakkor a magyar Alföld gyermeke a legnehezebb körülmények között, dohos levegőjű teremben tanulta az írást és olvasást és nagyon sokszor kilométereket kellett a magyar gyermek­nek gyalogolnia, hogy az iskolába eljus­son. Hogy mi hiba volt a múltban ezen a téren, csak a Klebeisberg Kuno által megindított magyar iskolapítésí politiká­ra utal. Nálunk még azért is fel kellett szólalni, hogy a nemzetiségi vidékeken élő magyar gyermeknek magyarul való tanítását biztosítsák. A nagy népek versenyében számban és hatalomban nem vehetjük fel a ver­senyt. De minőséggel pótolhatjuk, Ezéi kell magyarabbakká és műveltebbekké lennünk. Utal itt a finn nép történetére. Hogy minőségileg többek legyünk, er­kölcsileg kell jobbakká lennünk. Az er­kölcs nélküli kultúra a sátán kultúrája. Enélkül a technikus betörővé, a vegyész bombagyárossá, a pedagógus agitátorrá lesz. Az erkölcsi érzésünknek azonban a vallásban kell gyökereznie. Kultúránk oti kezdődik ,amikor reájövünk arra, hogy mi mindent nem udunk még. Fegyelme­zetteknek kell lennünk. Ezt a fegyelmet azonban ne a hatalom kényszerítő ereje rakja reánk hanem őrként vállaljuk el. Megállapítja, hogy magyarságtudatunk még elég gyenge. Mindent jobbnak tartunk, ami idegen és mindent rossznak iartunk, ami magyar. Hibánk, hogy nagy bennünk az idegen­imádat. Ha egy idegen emberrel kerül össze 10 magyar ember, akkor, ha törve is .mindjárt az ő nyelvükre fordítjuk át a társalgást. Bennünk bizonyos ala- csonyabbrenaűség érzése fejlődik ki. — Mintha hiába mondta volna Széchenyi : Mi sem vagyunk az utolsók a világ népei között. Befejezésül ara mutatott reá„ hogy nem új módszerekre és irányzatokra van szük­ség a népneveiés terén, hanem arra, hogy új emberek legyenek. Oiyan emberek áll­janak a népművelők élén, akik szemé lyükben legyenek élő példák a követés­re. S kérdi, vájjon el tudná-e mondani minden népművelő az emberek előtt ön­magáról: Ilyenek legyetek, mint amilyen én vagyok ! A tetszésnyilvánítástól gyakran félbe­szakított megnyitó előadást a jelenlevők zajos tetszéssel fogadták s Borbély Sán­dor dr. alispán köszönte meg az előadó­nak. Az előadás után negyedórás szüne­tet rendelt el az elnök. Ellopta a ruhát, mert megtetszett Váradi Etel nyíregyházi lakos dr. Sza­bolcs Jenő orvosnál szolgált. Egy alka­lommal, amikor Szabolcsék vidéken tar­tózkodtak, Szabolcsné ruhái közűi több ruhát elemeit a hűtlen cselédleány. Tette kiderült. A megejtett nyomozás során több ruha is megkerült. Lopás bűntette címén került az ügye a nyíregyházi kir. törvényszék elé. A megtartott tárgyaláson a leány be­vallotta a bűncselekmény elkövetését. Azzal védekezett, hogy a szép és ízléses ruha nagyon megtetszett neki, de pénze nem volt, ezért ellopta. Jogerősen 4 hónapi fogházbüntetésre ítélték. üepznrta ellenfeléi, meri a birkózásban alul maradt Szász Imre ibrányi lakos Móré Simon 1 nevű barátjával együtt italozott az egyik j községbeli kocsmában. Italozás közben valami jelentéktelen dolgon összevesztek j s hogy a vitát eldöntsék, bírókra keltek j egymással. Móré erősebbnek bizonyult s j Szász Imrét többízben is legyűrte. Szász / ezen annyira megmérgelödöít, hogy késé- 1 vei hátbaszúrta ellenfelét. Móré Simont = sérülésével be kellett szállítani a kór­házba, ahol három hétig nyomta az ágyat, Szász pedig a bíróság elé került. A megtartott főtárgyalásen Szász beis­merte a bűncselekmény elkövetését, csu­pán azzal mentegette a tettét, hogy nem akarta olyan komolyan megszűrni a ba­rátját. Most azután Szász kénytelen három hónapot pihenni, míg a jogerősen kisza­bott fogházbüntetését le nem üli. Filmsadnlbiáac. Jun ,30, juiius 1 Szerda, csütörtök | Az utolsó osztrák film Klrokfeldi pap 1 Ludwig Anzengruber világhírű | regényének filmváltozata Köz­reműködik a Wiener Schubert Bund vig négyese és a Wiener Sángerknáben énekkara. Jön A legnagyobb Jöu olasz viíágfilm B e n g á s í Saereplők Tasnády Fekete Mária, Fosco Giachetti és 10§ ezer statiszta. Fimtgaduijháas* Julius 2 tel Péníektö A velencei bíennálén Mussolini kupái nyert drámai erejű hats'mar. tömegfilm Bengázi A iibiai forrósá&bin icrajlotí siva'agi háború, emben elképzeléseket í'elül- muió megrázó tragédia. A katonai éré- fiiek, a határtalan szeretet és emberi odaadás hősi eposza A borzalmasai vissiatükrSrö háborús filmek legna­gyobb alkotása Főszerep1ök: Tasnádv Fekete Mária Fosco Giachetti Amadeo Na? zári Vivi Gíoi, stb,

Next

/
Oldalképek
Tartalom