Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 97-144. szám)

1943-06-05 / 126. szám

IXv 1*43 főni as 5. J. »Mai. r Nagybilitf község entéktáblával jelölte mag nagy szülöttjének t Lörínczy György írónak és költőnek szülőházát Szabok: svaxmegye egykori székvárosa: Nagykálló sok jeles térfiút adott már a magyarságnak, akiknek emlékét valami­lyen formában! igyekezett megörökíteni a hálás utókor. Folyó hó 29-én is emlékjelt avattak itt bensőséges, meleg ünnepség keretében. Dsiszes emléktáblával jelölték meg azt a házat, ahol egykor Lörínczy György rr és költő született. A magyar szépiro­dalomnak ez a kiváló mestere nem elég­gé méltányolt, szinte elfeledett ma is, Pedig bogy mekkora érték volt( azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körül­mény, hogy országunk minden irodalmi társasága tagjául választotta. íagja volt a Kisfaludy-, Petőfi.-, Gárdonyi-, Gyóni Irodalmi Társaságnak}, a nagykőrösi Arany János Társaságnak, a Kisfaludy Irodalmi Körnek, a Csokonai-, Szigligeti Körnek, a Jókai Egyesületnek, a Dugo- *its Társaságnak, a Bessenyei-Körnek és a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek. Azt a gondolatot, mely szerint helyes Henne ennek a kiváló magyar írónak szü­lőházát emléktáblával megjelölni, aNagy- kállóban gyakran megforduló Galay Re­zső dr. tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő vetette fel. Nagykálló lelkes társadalma aztán vállaji Síposa Ferenc dr. íószolga- hiró és Lén árt István községi fő­jegyző agilitására adományával lehe­tővé tette ennek a gondolatnak valóraválását. , As? emléktábla leleplezésének lelkes, szép ünnepélye május hó 29-én, az el­múlt szombaton déli 12 órakor volt. Elő­zőleg a nagykállói járás 80 tagú tanítósá­ga pedagógiád szemináriumot tartott dr. Gallay Rezső tanügyi tanácsos, kir. tan­felügyelő elnőlete alatt, amelyen melegen ünnepelték a tani tó testvé­rek a Wodianerdíjjal kitüntetett Tárná völgyi András igazgató-tanítót. A szeminárium után a tanítók testületi­leg vonultak fel az emléktábla elé, ahol felsorakoztak az egyesületek, iskolák és Nagykállónak egész számottevő társadal­ma, A Lőrinczy-családot Nyíregyházáról sasi Szabó László dr,, helyből pedig Pe­rcnyi Dezső és a Lőrinczycsaládok kép­viselték. Eljött az ünnepségre Honuner László kir. kát. gimnáziumi igazgató is. Részint levélben, .részint táviratban ki­mentették magukat a megjelenés alól : orv, Lörínczy Győrgyné, a költő özve­gye, Lőrinczy Szabolcs dr. min. titkár, a kőltő fia, özv. Pósa Lajosné, a költő jó­barátjának a felesége, Osváth Ferenc ta­ni tókép ző-intézeti igazgató és még sokan mások az ismerősök, jóbarátok közül. Az egyik levélből, amelyet Gödé La­jos, a nagykőrösi Arany János Társaság elnöke küldött, érdemesnek tartjuk ide- iktatm a kővetkező részletet: .»Azért a gondolatért, hogy Lőrinczy György szülőházát emléktábla) »felölje meg, csak elismeréssel tudom kifejezni a neme. község vezetői előtt. Álljon az emléktábla soká. nagyon sokál Virrasz- szon fölötte az ő nagy lelke, mint egy folyton őrködő Géniusz! S mikor megáll előtte az utonjáró és elolvassa a világító nevet szülessenek szívében tiszta gon­dolatok és nagy elhatározások. S irá­nyuljanak azok annak a mindenkitől el­hagyott magyar nemzetnek boldogításá- ra, amelyet Lőrinczy György a komoly férfi égő szerelmével szeretett.“ Az ünnepi program első száma a Him­nusz volt, amelyet Gáspár Endre igaz­gató, karnagy vezényletével a reformá­tus vegyeskar adott elő. Utána vállaji Siposs Ferenc dr, főszolgabíró mondott megnyitó beszédet. — Büszkeséget és örömet jelent ez a nap valamennyinkre nézve — mondotta többek között — mert a hála, elismerés és megemlékezés mellett boldogoknak és büszkéknek kell lennünk arra, hogy mi is ennek a Nyírségnek a szülöttei va­gyunk, amelynek homokja egymásután termeli ki az ékesszzavú költőt, a ret­tenthetetlen katonát, és a nemzet hiva­tott vezetőit: Lőrinczy Györgyöket. Si- monyí Óbestereket, Petneházy Dávido­kat, Kállay Benjáminokat, Kállay Mikló­sokat. Boldog a föld, amely kitermette ezeket és büszke a nép, amelynek so­raiból nőttek ki, mert ez mutatja, hogy a Nyírség Szabolcs vezér szállás-földje, olyan bányája minden jónak, szépnek, vitézségnek és nemzeti erőnek, amely­nek kincsei kifogyhatatlanok. A lelkes megnyitó után Toka Erzsébet szavalta el nagy hatással Lőrinczy | György „Haza jöttem“ és ,.A fűzfa“ c. | költeményeit. Szavalat után a Nemzeti indulót éne­kelte a ref. vegyes kar, melynek végén a Bessenyei Irodalmi Társaság nevében Jákráry Kálmán vármegyei népművelési titkár mondott j ünnep beszédet. — Ezekben a zaklatott, nehéz időkben — mondotta — jólesik a múltba tekin­teni. Hitet, erőtadó óra ez a mai, ame­lyen egy költőre, íróra gondolunk, aki­nek tiszta ,nemes szelleme a távolból ránk ragyog. Lőrinczy György szivében j és írásaiban a nyírvidéki táj és annak magyarsága a meleg sugárzás és ragyogó erő. Magyar fajtáját rapongásig szerető magyar volt. Lőrinczy György ír.i mun­kásága akkor teljesedett ki, mikor itt az irodalom területén is a liberális szellem uralkodott. Amikor a liberális korszak divatos írói Nyugat felé néztek, hogy onnan vegyenek irányt és tartalmat: Lőrinczy György csak a Kárpátok vo­naláig nézett, nem akart idegent majmol­ni, hanem minden gondolatával és szavá­val a nemzeti érzést igyekezett hűsége­sen ápolni és szolgálni. Szembekerült ezért sok Íróval, akik el akarták hallgat­tatni, de ő fajtájának szertetével, mély­séges magyar érzésével rakta tovább szellemének gazdag kincseit a nemzet FIGYELEM! Ezúttal értesítem a Nagyérdemű úri közönséget, hogy kerthelyiségemet nagyon szépen átalakítva meg­nyitottam Elsőrangú konyha, háromfogásos déli menü. Délelőtti sörzóna 1 fütty sörrel 1 in P, Minden vasárnap a közkedvelt Rácz Károly kom­binált zenekara szórakoztatja a kedves vendégeinket, A Nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri "Dobos bácsivenáéglös Forraljuk körülbelül 5 percig, míg a habja teljesen el nem fő. Egymagában vagy tejjel keverve kitűnő! —■in niiiiri—ii Tnruiin~»r"rrr T~m—* asztalára. Különösen szépek és nevelő- haásúak ifjúsági iratai. Mint kir. tan- felügyelő is a magyarság szent ügyét szolgálta. Gondolataiban a Nyírség má­sik nagy szellemével: Besenyeivel talál­kozik, akinek munkássága kikristályosl- totta a magyar nemzeti gondolatot. — Hogy a nép lelkét még inkább megnyerje és művelje, a magyar dalhoz menekül s Pósa Lajossal, Dankó Pistával együtt pengeti nemes lantjának húrjait. Lőrinczy György sas volt. Csak 6 tu­dott a napba nézni Bízzunk mi magya­rok, hogy lesznek még ilyen magyar sa­sok, akik meglelik odafönt a csillagot, amelynek fényénél újabb ezer évig tud eljutni ez a nemzet, amint azt Lőrinczy György álmodta. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi be­széd után Lén árt István községi főjegyző a község nevében át­vette az emléktáblát és néhány lelkes, meleg szó kíséretében megkoszorúzta az emléktáblát. Perényí Rezső ny. járásbírósági elnök a Petőfi Társaság koszorúját, majd a Kisfaludy Társaság babérágát helyezte el az emléktáblánál mind a két irodalmi társaság által lekül­dött írás felolvosásávaL Végül ' Gallay Rezső tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő he­lyezte el a tanfelügyelőség és tanítóság nevében a koszorút ezekkel a szavakkal: — Lőrinczy Györgyöt egy időben el­felejtették, mert magyar volt akit nem akartak hallgatni. Mint a Felvidéki Ma­gyar Közművelődési Egyesületnek éve­ken át volt lelkes munkása, összefogta a felvidéki magyarságot. A miénk volt, magyar tanítóké is. Az ő szellemében fgounk dolgozni és az ő útján fogunk járni. Az emléktábla megkoszorúzása után a református vegyeskar a Horthy-indu- lót adta elő nagy tetszéssel, melynek vé- keztével Nyilas Dezső VII. gimn. oszt.. tanuló szavalta el nagy hatással Tarnavöljyi Andrásnak ez alkalomra írt alábbi ünnepi költemé­nyét :

Next

/
Oldalképek
Tartalom