Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 48-96. szám)
1943-03-13 / 59. szám
fTrianon 23.) 1943 március 13. Asz életút felén Irta : Bálint Mihály Tudósok hirdetik, számok igazolják s úgy él a .köztudatban is, hogy az ember átlagos életkora hatvan év. Nem lehet - tudni, hogy az életből kinek-kinek mennyi rendeltetett, de aki az életből három évtizedet maga mögött hagyott — emberi számítás szerint életútjának felénél tart. Olyan időszaka ez egy-egy ember életének, amikor már visszafelé is lehet nézni a megtett útra s tervekei is lehet még készteni eljövendő idők éveire és napjaira. Nem lehet mindig emlékezni, nem lehet mindig élet-mérleget készíteni, mert a percek drágák s nagyon hamar elillannak de egy ilyen élet-határkő egy kicsit erőszakos, egy kis szünetet, egy kis megállást tud kikényszeríteni, hogy mi történik körülöttünk, milyen volt a múlt és milyen lehet a jövő, mit adtak az elmúlt évtizedek és mit adhatnak amelyek ezután következnek? Adkak-e valamit, amiért érdemes volt élni s adnak-e ezután valamit, amiért érdemes lesz élni? Egy emberi élet három évtizede már sok mindenről beszélni tud, küzdelmekről, amelyek sikert hoznak, erőfeszítésekről, melyek sikertelenek maradnak), titkokról, amelyekre csodálattal tekint az emberi érteleim s valóságokról, amelyek a szépség és a vigasztalás fényeit vetítik az ■ emberi lélek ielé. Minden embernek vannak percei, amikor kívülhelyezi magát a mindennapok gondjain s önmagába néz. lelkének mélységei felé s kutatja, hogy mi az életének a lényege, kutat okokat és ősz- szefüggéseket, mi az a cél, ami be tudja világítani az élet útját s erőt tud adni minden küzdelemre. Amikor emberi életről és emberi célokról gondolkozom, mindig szem előtt tartom Hans Carossa müncheni írónak és orvosnak a szavait: ..Az emberi élet vándorút Isten ege alatt, függés egy jobb valóságtól, mint a mienk, biztos hit a világmindenséget sugaraival elöntő Istenben. És a cóJ: Istenhez jutni, az élet forrásához, de hozzá az út- a&zkézisen és alázaton át vezet". Három évtizeddel ezelőtt érkeztem erre a vándorútra, .,Isten ege alá." Vendége vagyok a hazának, a társadalomnak, a családomnak s ahányszor otthonom és munkahelyem faLaira téved a tekintetem mindig arra kell gondolnom: meddig vagyok még vendég e falak között? Vendégek vagyunk valamennyien mindig és mindenütt, minden perc és minden pillanat folytonos emberváltási, minden csupa átmenet és ideiglenesség, minden nagy izgalom, minden nagy erö- Jesztés és minden nagy cselekedet emlék marad számunkra csupán s végül mi magunk is csak emlék maradunk azok számára akiktől egy napon el kell búcsúznunk. A vendég, akinek a beszédéből, a magatartásából és a cselekedeteiből tiszta cél és tiszta szándék tükröződik, távozáskor űrt hagy maga után s feljajdul DIVATCIKKBE sdyemnfdonaágoft, gyapjast *etrk, fcötíMí írtik. fehérneműi nagy ?áMsrékb«n iVlayer Ágoston Zrínyi Don* otcí a vendéglátók szíve: ilyen vendégnek miért kellett elmennie? S a vendég, aki mindig csak bánatot hintett szét maga körül—és soha nem tudott összhangot teremteni a saját szíve és a mások szíve között, búcsúzásnál nem tudja kisajtolni a könnyeket, azt mondják rá azok, akikhez tartozott.-- nem volt sok öröme benned a világnak. Isten legyen irgalmas hozzád! Az évtizedek múlása ‘nyomán nagyon sok vendég neve rákerül az emberi értelem s az öntudat lapjaira. Jók és rosszak, tehetségesek és tehetségtelenek, gyengék és erősek, büszkék és alázatosak, mind-mind ott sorakoznak ismertető emberi jegyeikkel és cselekedeteikkel az értelem síkjain, mint valami láthatatlan hadsereg. Megismertem embereket, akiknek csak apró morzsák jutottak az élet kenyeréből s mégsem jutott eszükbe, hogy perbe szólítják az Istent é9 megismertem embereket, akiknek az anyagi javak bőségét juttatta az élet s mégis kevés volt minden, amit magukénak vallhatták s nyugtalanította őket az hogy miért nincs több? Az életünkben nagyon sok az ismerkedés és nagyon sok a búcsúzás, Rcdton- ság: és ismeretségi körünkben felsírnak egy-egy napon az új jövevények az apró emberkék s ugyanakkor — valahol máshol — egy-egy fáradt élet fénye lobban utolsót s ez az utolsó lobbanás búcsú is egyben azoktól, akikhez a búcsúzó embert a szeretet és a sorsközösség szálai fűzték. Egész életemen át fájó búcsúzásom hétéves koromban volt; hideg apai homlokra leheltem csókot utoljára s attól kezdve tudom, hogy milyen íze van az életnek s az árva gyermek kenyerének. Amikor erre gondolok, elszáll a tekintetem az apám után, a messzeségek fele. csillagokon túlra s megkérdezem — : miért kelleti elmennie? Szerelem? A költők és az írók — hiszek bennük — azt mondják hogy a szív csak egyszer lángol fel egetvívó erővel é9 minden akadályt legyőző nagy érzéssel. Az életút felére megtanultam, hogy a szívnek külön törvénye és külön története van s megtanultam azt is. — gyötrődések éjszakai órái égették belém, — hogy e törvények ellen nem szabad véteni, ha azt akarjuk, hogy a szív történetén csorba és törés ne legyen. — Megtanultam azt is, hogy nem szabad álmodni olyanokról, akik szépek, de hidegek és elérhetetlenek, mint a csillagok. S megtanultam azt is, hogy az érzéseket nem szabad szétforgácsolni, mert kevés marad önmagunknak s kevés marad annak, akivel közös életútra oltár elé megyünk. Szeretni igazán és mélységesen csak egyet lehet s akinek több leányarc körül keringenek a gondolatai, azt a fellázadt szív kemény büntetéssel sújtja. S nem maradhat büntetés nélkül az sem, ha valaki mellőzni akarja az élet parancsát s azt hiszi, hogy egydül is lehet élni, társtálanul és magányosan. Három évtized maradt mögöttem életem útján s ennyi idő alatt nem tudtam megtanulni, hogy mi a boldogság, — A munka láza töltötte be az órákat és a napokat s nem maradt időm soha arra, hogy számbavegyem: miként is állog a boldogsággal? Az olyan emberek, akiknél minden előre megtett lépéshez s minden megszerzett pengőhöz verejték tapad, nem sokat tudnak elmélkedni azon, hogy mi a boldogság. Petőfi a „barátságos meleg szobában" érzi a boldogságot, amely a békesség a pihenés, a szelíd szemlélődés boldogsága. Aki ezt vallja, az nem kíván sokat az élettől, csak az a vágya, hogy az ő otthona mentes legyen minden külső zajtól, sem kulcslyukon, sem ajtón, sem ablakon ne hatoljon be az élet rikoltó lármája. — Csend legyen. Tiszta, meleg csend, ahol az ember a családjának és a gondolatainak élhet. Perlaky Lajos szerint „a boldogság nem egyéb, mint sok apró öröm". A nip élet apró örömei szétszórt kicsi fények. Mosoly, kacagás, szív-kitáru- lás, mindezek együttesen adják a felismerést, a gyönyörű érzést, azt hogy boldogok vagyunk. Móricz Zsigmond pedig azt mondja, hogy a boldogság nem más, mint a jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. Móricz Zsigmond szerint tehát: aki örül a létezésnek, aki érzi, hogy küzdelmeinek gyümölcse van, aki az életet szereti, aki gyönyörködni tud az élet teljességének látványában s borús napokon is érezni tudja, hogy a felhőkön túl mindig és örök fénnyel csillagok ragyognak: az boldog ember. És mindezek ellentéteként ott van Sophokles drámai ítélete; ,,Meg sem születni, az a boldogság, vagy röviden élni, ha már élni kell." Ez is életszemlélet és világnézet, de a fájdalom és a lemondás lüktet mögötte nincs benne semmi fény, nincs benne küzdelem akarata s a minden akadályon győzedelmeskedő erő. Minden életnek megvan a maga tanulsága és megvan minden életszakasznak is. Életútam első felének tanulságai: élni jó, élni szép és élni érdemes. Az én 2. ofcUi lelkemben a létezés: felzengő dal, elmúl« és mindig megújuló csoda, az ifjúság, a napfény, a kacagó erő. a végtelenséget magába záró lélek örök himnusza. Szeretem látni a napsugarat a dolgokon, a tárgyakon, az emberarcokon és az emberi szavakon, szeretem azokat, akik kemény próbatevések idején is ismerik a mosolyt s a szívük mélyén mindig akad vigasztaló és bátorító szó. A szívein mindennap új hálát dalol az Istennek a* életért az adományért, s ha egyszer el kell menni innen, sajnálni fogom itthagyni a tavaszokat, amikor ember, fa, fű, virág, minden énekel, sajnálni fogom itthagyni az emberéket akik jók voltak hozzám, a jó könyveket, amelyeket még nem olvastam el, sajnálni fogom itthagyni ezt a világot, amely any- nyi fényt, annyi titkot és valóságot vetített a lelkem felé. Az életút második felének kezdetéi vagyok s várom, hogy mit tartogat számomra a sors. Nem baj, ha virágot nem szór majd elém, nem baj, ha szenvedés* hoz s az sem baj, ha a szegénység kenyerét fogja nyújtani számomra, csak a hitemet hagyja meg, csak az legyen erő« és legyőzhet eitlen. S előre küldöm az alkonyaira, az életút végére, — mindegy hogy mikor érkezik el, — a vágyamat, a szívemmel leírt kívánságomat, azt, hogy az utolsó nap, a végső és visszavonhatatlan készületlenül ne találjon .. . A főváros egyik legnépszerűbb és legjobb szakácsa főz a Vesszős Étteremben étel és sütemény különlegességek nagy választéka Befejezték Szabolcsvarmegyóben a hazadók kivetését Állandóan növekednek az adófizetési eredmények a vármegyében Staub János dr. miniszteri tanácsos, , kir. pénzügyigazgató a vármegyei köz- > igazgatási bizottság ülésén bejelentette, { hogy i a házadó-kivetések befejeződtek. Az általános keresetiadó, a jövedelem- 1 és vagyonadó kivetésére vonatkozó ren- < deletek alapján a kivetéssel kapcsolatos jegyzői ér- s iekezésekeí március hó első felében £ megtartották. — A birtokváltozá- !• sokra vonatkozólag 650 darab telekkönyvi végzés érkezett. Ezeket a végzéseket a változások kérész- \ tülvitele végett kiadták a községi előljá- \ róságoknak. A kir. pénzügyigazgató ezalkalom- ' mai is biztató képet tárt fel várme- ■ gyénk adózó lakosságának adómorál- j járói és adófizetési eredményeiről. í Az együttesen kezelt közadókban a múlt j évi hátralék és az ezévi előrás összegé- í bői még 4,563.300 pengő 26 fillér (a vé- j dettek adójánál 87.493 pengő 41 fillér), esedékes, ami a helyesbített tartozásnak 49.11 százaléka. Az adófizetési eredmény az év elejétől február hó 28-ig terjedő időben a múlt év hasonló időszakának fizetési eredményénél 325.350 pengő 03 fillérrel, (a védetteknél 5.805 pengővel) több. E két időszakot egybevetve a forgalmi adóban 158.744 pengő 69 fillérrel, illetékekben 245.461 pengő 37 fillérrel több ebben az esztendőben. Fizetési halasztást 18 fél részére engedélyeztek 37.027 pengő 73 fillér erejéig. Meghívó A Nyíregyházi Cípészíparosok Szakosztálya 1943. évi március hó 21-én d. e. 10 órakor tartja RENDES ÉVI KÖZGYŰLÉSÉT az ipartestületi székházban, melyre tagjait tisztelettel meghívja az ELNÖKSÉG. Tárgysorozat: Elnöki jelentés. Pénztári jelentés. Vezetőség felmentése. Vezetőség választása. Esetleges indítványok. Épület lakatos, vasszerkezet,vízvezeték szerelésí- '1 ..........-■ javítási munkálatokat és autog énhegesztést megbízhatóan és olcsón vállal lakatosüzeme Kay Mftm-u. 4b TELFFON- 28-72 Kiss Gyula Bútok különlegességek nary választékban SUHANESZ bútorcsarnokában VAY ADAM UTCA 4. A legszebb hálók, ebédlők és szalongarniturák olcsó árbsn.
