Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 1-47. szám)
1943-02-22 / 42. szám
Antal András konzervgyárának munkásai a meghatottságtól könnyes szemmel adták át a polgármesternek a hadigondozottak részére gyűjtött 923 pengőt á tulajdonos adománya: 1000 pengő! Magyar hősök Haláltmegvető bátorság és minden helyeztben megnyilatkozó lélekjelenlét gyönyörű példáját adta Dalos Ferenc honvéd, egyik felderítő zászlóaljunk lö- yé’szszázadának csatára. 1942 augusztus 7-én és 8-án százada heves és nagyon mazgalmas küzdelmeket vívott az Uryw és Szeljavnoje közötti szakadékos, erdős és mocsaras terepen. A küzdelem valósággal egy kis osztagok elkeseredett részletharcává vált s annak során Dalos észrevette, /hegy szakaszparancsnokát két géppisztolyos orosz vette célba s már-már megnyitja tüzét. Dalos villámgyors közbelépéssel mindkettőt lelőtte. Ekkor, mint golyószórós csatár önként vállalkozott arra, hogy másodmagával fedezi elszigetelt helyzetbe került szakaszának helyváltoztatás végett elrendelt eltolódását. Ezt a feladatát is tökéletesen hajtotta végre. Golyószórójával folytonosan tüzelve rendületlenül kitartott helyén, majd amikor fészküket az ellenség minden oldalról szuronyol rohanta meg, ő a maga golyószórójával, bajtársa pedig kézigránáttal kényszerítette megállásra támadóit. Ezek után maga is helyet változtatott s a század balszárnyától mintegy kétszáz méternyire új tüzelőállást foglalt el a rozstáblában s onnét biztosította százada szárnyát. Rövidesen újabb orosz -gyalogos tömegek, valamint harckocsik indultak támadásra. Dalos honvéd heves golyó szór ótüzet zúdított a harckocsikra s az azokat követő többszázadnyi gyalogságra, hogy eltérítse azokat a még mozgásban levő s új állásba vonuló századáról. Célját el is érte pusztító tüze elől a bolsevisták fedezékét kereste, a harckocsik pedig megállva reá és bajtársára irányították tüzüket. Ezalatt a századnak sikerült kiszemelt gyülekezőhelyét elérnie. Dalos honvéd már nem tudott utána menni, mert az ellenség a hátába is került. Ezekkel egy- ideig tűzharcot vívott, majd a rozstáblá- ba bujkálva sikeresen elrejtőzött a gabonatáblát átfésülő orosz harckocsik elől. Rejtekhelyein várta meg az éjszakát s a sötétedés beállta után golyószórójával óvatosan elindult százada után. Eközben egy sebesült bajtársára bukkant, aki tehetetlenül hevert sebesülése helyén. Ezt segélyben részesítette s bár már maga is alig vánszorgott a fáradtságtól, ereje végső megfeszítésével magával cipelte. A felvírradó augusztus 8-án látta, hogy napvilágnál nem juthat el észrevétlenül századához s ezért egy harhosban bujt el s miután ott sikerült rejtvemaradnia, este újból folytatta útját a sebesülttel és golyószórójával. Hősies fáradozását siker koronázta, az éjszakai órákban elérte saját kötelékeinket. Engedély nélkül levágott 13 darab sertést, 5 hónapi fogházat kapott Durkszt Frigyes vencsellői lakos ipar- engedély nélkül üzletszerüleg foglalkozott sertésvásárással. Nemcsak vásárolt, hanem „feketén“ vágott is sertéseket. A nyomozás adaai szerint 13 darab sertést vágott le engedéy nélkül. A nyíregyházi törvényszék Durkszt Frigyest öthónapi fogházra ítélte. Egy 17 éves leány öngyilkossági kísérlete £>zilágyí Anna 17 éves, újfehértói lakos öngyilkossági szándékból marószódát ivott. Életveszélyes állapotban szállították a nyíregyházi Erzsébet-kórházba. A szerencsétlen fiatal leány nem akarja elárulni, hogy miért akart megválni az élettől. Az öngylkosság kísérlet ügyében a nyomozás megindult. Vasárnap délelőtt 10 órakor a városháza kistermében ünnepi ruhába öltözöttt népes küldöttség jelent meg. Antal András, a lelkes magyar vezetésével 103 munkás és munkásnő vonult fel, hogy ünnepélyes külsőségek között átadják Szobor Pál polgármesternek azt az összeget, melyet a hadiözvegyek és hadiárvák támogatására szántak. Antal András, ez a keménykötésü erdélyi magyar, minden hazafias megmozdulásnál a legelsők között áll. Munkásait szeretetre, hazafias életre neveli s olyan példával jár elől, amelyről csak a legnagyobb elismeréssel lehet megemlékezni. Pontban 10 órakor a városháza kistermében a küldöttség előtt megjelenik Szohor Pál polgármester, Szohor Pálné és Szitha Eta, akiket a konzervgyár munkásai hangos „Szebb jövőt“ kiáltással fogadnak, A polgármester a munkásküldöttség mindenegyes tagjával kezetszorított, majd Molnár Sándor, a gyár főgépésze a következő szavak kíséretében adta át az összegyűjtött 923 pengőt: Nagyságos Polgármester Úr ! Mi, az Antal András konzervgyár munkásai, akik az új Európában a nagy magyar győzelemnek vagyunk harcos katonái, ma a belsőfront állásaiban, holnap esetleg kint a harcok mezején, itthon átéreztük a Nagyméltóságú Kormányzónó Asszony felhívását, hogy a hadbavonulíak családtagjainak felsegélyezéséből országos adakozáson keresztül, az ország minden egyes itthonlevő tagja méltóképpen vegye ki részét. Mi, akik a gyárban úgy élünk, mint egy békés egyetértésben élő nagy család és úgy dolgozunk, hogy végzett j munkánk a győzelemnek mindennap | egy-egy kis része legyen és a közösség elvét úgy értelmezzük ha ez nekünq áldozatot, vagy lemondást jelent, akkor is megtesszük, mert ez feltétlen szükséges a szebb magyar jövő érdekében, a Nagy-Magyarország győzelméhez. Elhoztuk pénzbeli adományunkat, a gyár minden egyes munkásának adományát a hősi halált halt magyar honvéd árvájának özvegyének, a harcoló áldozatos magyar katona gyermekének, feleségének, azzal, hogy érezzék ezek a gyermekek és asszonyok, hogy az ő szenvedésük egy szebb magyar jövendő záloga, hogy érezzék ezek a legnagyobb áldozatot és szenvedést vállalók, hogy az ország minden egyes tagja igyekszik az ő terhüket, az ő szomorúságukat és nélkülözésüket megosztani, mert ők adták és adják a legtöbbjüket, mindenüket a magyar győzelemért. Kérjük, szíveskedjék átvenni az Antal András konzervgyár munkásainak pénzbeli adományát és ez alkalommail kérjük a magyarok Istenét, hogy segítse a drága magyar honvédek nagy harcát Nagy-Magyarország ezeréves határáig és újabb ezeréves győzelemre. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Szohor Pál polgármester meghatva az áldozatkészségtől, köszönőszavak kíséretében veszi át az adományt: Magyar Testvéreim! Meghatottam és örömmel veszem át ezt a szép ajándékot, mélyet a Főmél- tóságú Asszony felhívására hozzám eljutattak, hogy ebből az összegből a hadiárvákat és az özvegyeket támogassuk. Széppé teszi adakozásukat, mert látom könnyes szemüket felragyogni, meleggé és erőssé teszi ez a közösségi gondolatot, amely már nem először jut kifejezésre az Antal András gyárának munkásadnál. Ez bizakodást is jelent a jövőre nézve, jelenti azt, ahol ilyen közösségi szellem van, ahol ilyen munkások vannak, akiknek a szemük könnyel telik meg, ha áldozatot hozhatnak hazájukért, — az ilyen nemzet csak győzhet! A jó Isten megjutalmazza Önöket, mert az adományukkal sok könnyet és szenvedést fognak letörölni. Szohor Pálné ezután meleg szavak kíséretében átveszi a 923 pengőt a munkásküldöttségtől, melynek egyik tagja felsóhajt: , — Bárcsak adhattunk volna többet. Szohor Pálné: — Adtak maguk lelkem eleget, a Jó Isten adjon érte szebb jövőt! A pénz átadása után Antal András, a gyár tulajdonosa köszöntötte a polgármestert: Nagyságos Polgármester Úr ! A mai háború az új Európa, a kul- túrnépek harca az élniakarásért a megsemmisüléssel szemben. Lenni vagy nem lenni, ma ez a kérdés. Egy ilyen gigászi alapon elindított harcnak a győzelmét nem lehet szólamokkal, fél- reállással elérni. Ezt a győzelmet nem tálcán hozzák nekünk, kényelmes, meleg szobába, ezért a győzelemért mindenkinek áldozatot kell hozni, áldozni harcolni és vérezni kell annak, áld az új Európa békés életéből részesülni akar. Az előbb elhangzott beszédből és az előbb átadott adományból azt látom, hogy az új világ születése nem kétséges, a győzelem a mienk lesz. Ha nézem az 1918—19-es szakszervezett magyar munkás múltját és most látom az háború, a nagyobb áldozatok véresebb háborújának hősét, a harcoló magyar honvédet és itthon a szakszervezetien, de a magyar sorsközösséget élő- magyar munkást, a belsőfrcnt harcos magyarját, úgy érzem, hogy a győzelem a kezünkben van, de addig kell harcolni még érte, amiig a végső győzelmet el nem értük. A magam részéről szintén meg kell állapítanom, hogy a nyíregyházi társadalom közül — anyagi viszonyukhoz képest — az én munkásaim adtak aránylag a legtöbbet. Magasra ívelt a magyar munkás hazaszeretete, aki két kezével keresi meg a kenyerét hétről- hétre, akiknek házuk, földjük nincsen, akik Nyíregyháza társadalmának, vagyontalanjai, de ezzel szemben adott itt ötgyermekes magyar munkás 25 pengőt, munkásleány, akik otthon heten vannak gyermekek és adott 30 pengőt a magyar honvédekért, az árvákért és özvegyekért. Az új világ megszületésének nagy az ára, ezért kell összefogni minden olyan magyarnak, aki ebből részesülni akar s ne higyje senki azt, hogy lesznek ithon olyanok, akik a magyar győzelmet ingyen, áldozatok nélkül fogják élvezni. Legyen példa és emlékeztetés ez a megmozdulás azoknak, akik a közös sorsviselést eddig önzőén, haza- fia Üanul , anyagiasán, csak a maguk hasznára értelmezték. Hiszem azt, hogy megmozdulásunkkal elhoztunk egynéhány téglát a magyar- győzelem alapjához, s biztosítjuk a harcoló magyar honvédeket hogy az ő harcukat csodáljuk, tiszteljük és vállaljuk utánuk mi is, amíg azonban mi itthon vagyunk, vigyázunk az elért eredményekre és azokat az erelménye- ket és győzelmeket s végül az utolsó győzelmet, a belsőfront az ezeréves Magyarország további ezeréves életére meg is fogjuk tartani. Antal András beszédére Szohor Pál polgármester válaszol. Köszönő szavaiban kihangsúlyozza, hogy ez az áldozatkészség azt bizonyítja, hogy megérkezett a nagy közösségi szellem a munkások közé. A belső front katonái biztostíják a fronton harcolók sikerét. Gyönyörű az, amikor 7—8 tagú munkáscsalád 30 pengőt áldoz akkor, amikor bizony nem mindenkiben van meg ez az áldozatkészség. Örülök — mondotta —, hogy a gyár munkásai j-ó példát mutattak, ez azonban a gyártulajdonosnak is érdeme, aki jó példát mutat és tele van a lelke nemzeti érzés-seb A polgármester beszéde végén kézfogással búcsúzik a küldöttség tagjaitól, akik „Szebb jövőt“ kiáltással hagyják el a városháza termét. Antal Anlrás konzervgyár munkásainak névjegyzéke a hadbavonulíak családtagjai részére gyűjtött adományokról: Antal András 1000 P Szotyori Nagy Károly 30 P Diczházy Istvánná 35 P Molnár Sándor 15 P Beress József 10 P Aczél Mihály 3 P Anderkó Jánosné 5 P Antalóczi István 10 P Asztalos János 3 P Árnyas Mihálynó 10 P Bakó János 10 P Balogh Ferencné 5 P Bodnár Ferencné 5 P Bocskai Margit 5 P Both János 2 P nngária Fimszinház. Febr 22 23-24. Hétfő»kedd szerda. Álomkeringő Ha valaki szeretne 2 órát a legkellemesebben eltölteni ha valaki szeretne gyönyörködni Sárdv János csodás hangjában, okvetlenül nézze meg ezt a bájos vidám filmet. Szereplői: Zsilley, Sárdy, Csor- tos, Latabár. Elővételi pénztár: d. e. 10—12-lg- — HURAY Írószer szaküzlet Telcfoa 23-18 Uránia Filmszínház. Február 22 én hétfőn. Nyíregyházáról indult el az az egész országot meghódítani az Álomkeringő Melybe» egy furcaa örökség és az a körüli bonyodalmakat tárja szemünk elé a film. Re* mek ötletek, művészi játék, falrengető kacagás. ZSILLEY MARGIT, SÁRDY JÁNOS, LATABÁR KÁLMÁN.
