Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 1-47. szám)
1943-01-25 / 19. szám
' 4. oldal. (Trianon 23.) 1943 január 25. korszellemtől áthatott, rendíthetetlen hitre és küzdeni tudásra erősítő szavakat. amelyek namcsak a főiskolásokat érintik, hanem az egész közönséget, a ma küzdő magyarság egyetemét. Porzsolt István ref, esperes a magyar társadalom szellemi és testi munkásait vizsgálva megállapítja, hogy a két társadalmi réteg között szakadék van. A szellemi munkás csak szellemi, a testi munkás csak testi munkát végez. Egyoldalú munka, egyoldalú élet, — A csak szellemi munkát végző elernyed lassanként és igájává lesz az, amit üde hivatástudattal kellene betöltenie. A nemzetnek két tartó oszlopát közelebb kell vinni egymáshoz, a testi munkás végezzen szellemi munkát is. Nem új gondolat ez. Krisztus Urunk építőmester, ács is volt. testi munkát is végzett csodálatos szellemi erőkifejtése mellett. — Szent Pál sátorponyva-készítő munkás veit, mégis milyen rendkívüli erővel hirdette az Igét. Példákat említ a kettős munkára a régi magyar világból is, amikor a szellemi munkát végző választott valamilyen testi munkát is. így egy könyvíró, híres professzor naponként foglalatoskodott gyaiupada fellett. Az a szellemi munkás, aki testi munkát is végez, jobban megérti, megbecsüli munkás testvéreit. A tesii munkásnak, hogy igazi, hű magyarrá nevelődjék, sem elég a mestersége, szellemi érintkezést keres, a tudományból merít. Más már az is, hogy a tanult munkás elméletileg is ismeri mesterségét. A magyarságnak századokon át hány mélyen rejlő értéke veszett el azért, mert a testi munkát végzők tanításáról intézményesen nem gondoskodtak eléggé. A népfőiskola nagyszerű hivatását abban látja, hogy felfedezte, mire van a nemzetnek legégetőbben szüksége és a testi munkásokat igyekszik tudományokra oktatni, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a földművelő nép életében. De a főiskola nemcsak tanított, hanem nevelt is. Felébresztette, erősítette az ífjakban a felelősségérzést Isten irántt a szent magyar közösség iránt, amelynek egyik alkotó tényezője. És itt — mondotta Porzsolt esperes — a föld. a család, a haza mellé a templomot teszik oda. Imádkozva akarnak dolgozni. Milyen szent jelmondat ez ma is: Imádkozzál és dolgozzál. Istenhitből fakadó, Istennek szolgáló munkát végzett a népfőiskola. Az Úr példája állt ellőttünk, a dolgozó és imádkozó Úr Jézus. Hála a vezetőknek, az Ige fénye mellett végezték üdvös munkájukat. A Bessenyei Társaság, a vezetők, irányítók, előadók munkásságára Isten áldását kéri. Korcmpay Károly dr. a népfőiskolásokhoz szól. Hazakerülve, majd kérdezik tőlük, mit tanultak. Ha minden óra anyagát elmondanák, nem jól válaszolnának. Ha jó választ adnak, ezt mondják: Voltam a nyíregyházi népfőiskolán és ott megtanultam, hogy ezután több munkát, nagyobb kötelességérzettel és önfegyelmezeitséggei kell dolgoznom a haza javára. Szükség volt-e erre a tanításra? Ma délután a nyíregyházi állomásra sebesültszállító vonat érkezett. A vonat 300 beteg honvédet vitt. Erre kell gondolnunk, A honvédek harcára, arra, hogy most ők kegyetlen hóviharban, fagyban, szenvedések viharában küzden-k. mert védeni ke l a hazát végkimerülésig, halálig. És mi gyanekkor jól fűtött teremben ünnepelünk. Kell, hegy erre gondolva feltámadjon bennünk az a felismerés, hegy súlyos kötelességeim vannak, helyt kell állanunk, több munkát kell végeznünk és nagyobb fegyelmezettséggel kell dolgoznunk. Ha életet akarunk, az életszükségleteket munkával kell előteremtenünk, A szónok átvezeti hallgatóságát a termelési munka területein, bemutatja a nyersanyagot feldolgozó embert meg nem szűnő munkája közben. Minden embernek dolgoznia kell. mert csak munkával nyerhet jogot arra, hogy része lehessen az emberi társadalomnak, A szellemi munkásnak is többet kell dolgoznia. Ha alorvosát elviszik, nem küldheti el a kórházba jelentkező betegeket. dolgozik éjjel 2 óráig, ha kell, vagy 3-tól est# 8-ig. De élteti, erősíti az a tudat, hogy a haza tőle is több munkát vár ma és 12 honvéd otthoni munkáját is el kell végeznünk, azzal a biztos hittel, hogy győzünk, győznünk kell és itthon is meg kell termelnünk az#, az életet, kuniért ők odakint a vérüket ontják. És a több munkát nagyobb kötelességérzettel kell végeznünk. És önfegyelmezeT séggel. Sokszor azt hisszük, hogy a magyar nehezen fegyelmezhető, csak erőszak töri be. A harcoló honvédek mögött nem állhatunk másként, mint külső kényszer nélkül vállalt kötelességérzettel és fegyelmezettséggel. Azért van fekete-piac, mert nem tud mindenki fegyelmezetten élni és cselekedni. Nincsen annyi börtön, ahány fegyelmezetlen ember van. Fegyelmezetten kell viselkednünk itthon a háborús események mérlegelésénél is. A mi várva-várt békénket csak teljes győzelemmel vívjuk meg. Nekünk győznünk kell és nem lehet, hogy lehorgasztott fejjel járjanak, hogy az angolszász-rádió gyalázatos hamisságait hallgassák és tovább vigyék. — A hazug híreket vissza kell utasítanunk fegyelmezett egyaikarással, a győzelem tudatában, mert ezt a győzelmet kivívjuk, győzni fogunk bármilyen nehézségek, akadályok tornyosulnak is elénk. Korcmpay Károly dr. ezután a több munka, a több kötelesség mozgalmának egy-egy jelvényét ajánja fel a népfőiskola hallgatóinak, akik izzó lélekkel, küzdeni kész lelkesedéssel fogadják a hatalmas erejű beszédet. Vitéz Tereli Géza kir, tanügyi tanácsos szólal fel ezután a polgármester felkérésére, hogy ,a szakember, a nevelőgárda vezetőjének biztos látásával nézve a népfőiskola munkáját. Vitéz Tereh Géza, a szatmári tanker, kir. főigazgató, Gáspár Gyula helyettese és itt most képviselője az illetékes tanügyi hatóság nevében melegen elismerő szavakkal köszönti a népfőiskolát cletrehívó és immár a negyedik népfőiskolái tanfolyam záróünnepségét rendező Bessenyei Társaságot. Hogy ezt a záró- ünnepsége Nyíregyháza ilyen széles rétege tisztelte meg érdeklődésével, bizonyítja, hogy ez a város olyan értékes nemes tradíciókat ápol, amire nincs példa talán sehol. Itt most a népfőiskola értékeinek gyöngyszemeit a közönség szereíetének aranyfoglalatában láthatja. A tankerületi kir. főigazgatóság munkás és éber figyelemmel kísérte a népfőiskolát első megindulásától kezdve. Magyar- országon a népi írók látták meg és hangoztatták elsőízben felelősségérzéssel, hogy nemzetünk népi összetételében végzetes szakadékok vannak és új nemzetnevelő feladatok megoldását sürgették. Felrázták a közlelkiismeretet, hogy változtatni kell a magyar lélek arcán, mert ha a gép minden része ép ugyan, de egyik kerekében repedés van, amely észrevétlenül mindjobban tágul a kerék forgása közben, a gép elpusztul. Nemzetünkben is rés, szakadék mutatkozott a magyar értelmiség és a falu, a nemzet e két pótolhatatlan fenntartó tényezője között. Ha pedig a két réteg között elveszett a kapcsolat, az izgatok könnyen éket verhetnek a nemzet testébe. A veszély felismerése talán későn is jelentkezett, de a ma mindeneseire új tettekre sürget. Ha már mostanra eggyé forrott volna ez a nemzet kevesebb volna ma a győzelemben kételkedők száma. A felismerés megtörtént, de nem felülről indult meg a gyógyulás, hanem alulról. Azok az entellektüellek, a magyar értelmiségnek az a nevelői hivatástudattal áthatott, önzetlen, eszményi célokért áldozatra kész rétegei indították meg, akik mindig készek a közért dolgozni mind anyagi, mind lelki területeken. Az hevíti nemes teltekre őket. hogy a magyart közelebb hozza a magyarhoz, oktassa, nevelje, a kultúra áldásaiba részesítse az elhanyagolt, elfelejtett magyar testvéreket. A nemzetnevelés által lesz azzá, s ők ezt a nemzetténevelést végzik a népfőiskolákban. Nem hivatalos oldalról jött a feladatok felismerése. A népfőiskolára való tömeges jelentkezés azt mutatja, hegy a népoktatás nem képes megoldani minden feladatot. A népfőiskola intézménye az életrevaló népből pattant ki, mert népünk életének hűséges vigyázói voltak. Nem tudunk eléggé hálásak lenni irántuk. Mert a népfőiskolákban nem elég a pénz, a hatalom, ehhez sokkal több: lélek kell, mint minden tanítói, tanári, iskolai munkához. Mert mi bírta rá azokat az urakat, akiknek jobb állásuk, keresetük, hivatali tisztségük van, hogy három héten át együtt dolgozzanak a falu fiaival s úgyszólván velük lakjanak, őket vezessék és igyekezzenek belőlük minél több értéket kihozni. Ilyen odaadó munkára semmiféle más erő nem hajthatja az embert,, mint a lélek, a magyar nemzetne- velöi lélek, amely mindig résen van, mindig kész arra, hogy a nevelteken keresztül az egész magyarságot erősítse. Arra hívja fel a népfőiskolából távozó ifjakat, lássák meg, hogy azok között az emberek között, akikre volt idő, hogy mint ,,nadrágos‘‘ emberekre a faluban gúnnyal tekintettek, most vannak sokan, akik lelkűket tárják ki, hogy betöltsék a magyarságban a szakadékokat és ezt önzetlenül, jóságból teszik, mert magyar lelkűk parancsolja. Ezt az önzetlenséget plántálják a népfőiskolások a falvakba is, hogy mint az erdőben a tölgy a tölgyhöz, bükk a biikkhöz, éger az égerhez áll, úgy hogy jöhet bármilyen- erős vihar, az erdőt le nem döntheti, álljon a magyar ember szorosan egymás mellé, hogy a magyar néptársi gondolatot semmiféle rátörés meg ne ingathassa. Bármily erővel is tör ránk a vihar, ölelkezzetek lélekben össze s meg tudtok állaní. Köszönetét mond a Bessenyei Társaság elnökének, Nyíregyháza város polgármesterének és a köréje nemzetneve- iői munkás lélekkel sereglő gárdának a magyar egységet megalapozó népiskolai fáradozásokért és áldozatokért. Érezzék át, hogy a magyar egységre törekvő lélek öntudatának szépsége a legszebb jutalom, mert ,a magyar lelkek egységén épülő Magyarországot a poklok hatalma sem döntheti meg. A román megszállás évtizedeiben ki- teljesedett erdélyi magyar nóptársi gondolat törhetetlen harcosának jóleső elismerő szavaira újra felzúg a taps, A polgármester meghatottan mond köszönetét a tankerületi kir, főigazgatóság erőt, biztatástadó elismeréséért, majd Turóczy Zoltán püspök mond beszédet, Kétségtelen, hogy ma az érdeklődés homlokterében a háború eseményei vannak, de most sem szűnik meg .azért az érdeklődés a magyarság belső életkérdései iránt és állandóan ráterelődik figyelmünk a falu-kérdésre. — Németországban míntafalut létesítették. Ismerteti ezt a falut, amely megoldotta a tagosítást és mintaszerű technikai, gazdaságtudományi civilizációt és kultúrát teremtett. Ha nálunk ilyen gazdasági fejlődésről még nem is beszélhetünk, de hálás elismeréssel kell megállapítanunk, hogy Magyarországon az utolsó tíz évben több történt a falu érdekében, mint azelőtt századokon át. Pedig ebben az évtizedben nem vált jólét, nem ömlött a pénz az államkasszába, a magyar állam vagy koldusszegény volt, vagy minden erejét háborús készülődésre fordította. Jó ezt nekünk is, a falu ifjúságának is világosan látni és tudni. Sok falukérdés vár még megoldásra, ez kétségtelen, de a magyar falvakban már ma sok olyan megvan, amire vágyódtunk és azt, ami van, nem szabad meg nem látni csak azért, mert tudunk olyanról, ami még mindezideig nincs meg. A magyar embernek a veleszületett józansággal látnia kell, mi mindent tett a kormány az ONCSA, a zöldkeresztes intézmény és sok más alkotással a falu felemelése érdekében, A magyar falu új élete bontakozik ki s látnia kell a falu emberének, milyen sok értékes jószándék és segítés van. De tévednek, akik azt hiszik, hogy elég a gazdasági felemelés. Nemcsak más, nemcsak jobb .körülményeket kell biztosítanunk a falu számára, hanem más embereket kell nevelnünk. A szebbjövőfaiva szebb és jobb embereké .lehet csak. Mert hiába adónk földet az arra nem méltó ember kezébe. A jó föld is dzsungel lesz az ő keze alatt, míg a megfelelő ember a dzsungelból is príma földet teremt. Hiába ültetjük akár a pénzeszsák tetejére az önző, magának élő embert, még a Dáríus kincsét is elpazarolja, míg a jobb ember két kezével is tisztességes, boldog életet biztosít ingának, családjának, a közösségnek javára. Vagyunk sokan ezen a politikai meggyőződésen és azt látjuk, hogy a népfőiskola a legbiztosabb előkészítő munka az új ember kialakítására. A telepítések is sok szomorú tanulságot adtak arra, hogy nem elég kiemelni az embert régi életéből és új {helyen földhöz juttatni, ha nem érdemes ember, a proletárból nem lesz boldog és hasz ncs kisgazda, hanem elégedetlen ember, aki a sültgalambot várja a szájába. Az új magyar falu polgára kell hogy maga is új ember legyen. Arra kéri a népfőiskolából távozó ifjakat, hogy ezt az új embert képviseljék falujokban, Szchor Pál polgármester a nagyhatású beszédek elhangzása után köszönetét mond a magyar sorskérdések megoldásához juttató népfőiskola nevében az elismerő és méltató szavakért, majd bejelenti, hogy Borbély Sándor dr. alispán hivatalos útja miatt nem jelenhetett meg a záróünnepségen s megbízásából ő osztja ki a jutalomkönyveket és emléklapokat a népfőiskolát végzett ifjaknak, akikkel egyenként melegen ezet szorít. Köszönetét mond a közreműködő értékes erőknek, s megállapítja, hogy a népfőiskola anyagi és szellemi téren való biztosítása Nyíregyházán a társadalom valamennyi értékes tényezőjének spontán segítségével ezalkalommal is könnyen ment. Jákváry Kálmán népművelési titkár, aki Vácz Elemér dr., Belohorszky Ferenc dr. mellett a leg- odaadóbb munkása volt a népfőiskolái gondolatnak, most a távozó ifjak előtt köszönetét mond a főispánnak, alispánnak, a városnak, az előadóknak, a pénzintézeteknek, a helyiséqet biztosító ref. elemi iskolának, az étkezést lehetővé tevő Kossuth-gimnáziumi tanuló-otthonnak, majd a távozó ifjúsághoz szólva arra kérte őket, érezzék át és vigyék új magyar életet teremtő munkába a népfőiskola nevelőhatását, legyenek hálásak a népfőiskola önzetlen munkásai iránt, akik . szívókét tárták fel és a magyar testvér igaz szeretetével foglalkoztak velők. — Kiemelte Jósvai László tanító értékes közreműködését a népfőiskolások vezetésében, a velők való közvetlen életben. Majd a falu és a város életének kapcsolatáról szólva kérte az ifjakat, maradjanak hűségesek a földhöz, ne vágyódjanak a városi életforma után, szeressék a magyar falu életét, a magyar rögöt, mert ,»Áldjon vagy verjen sors keze, itt élnek, halnod kell", A népfőiskolások meghatottan fogadják az intelmeket, csillanó szemmel éneklik a közönséggel együtt minden magyarok egy és változatlan közösségéit fohászba sóhajtó imádságát, a Himnuszt. Az ünnepségről a népfőiskolások vacsorára indulnak. A Kossuth-gimnázium tanuló-otthonában megjelenik a búcsúvacsorán vitéz Tereh Géza tanügyi tanácsos. a tankerületi kir. főigazgatóság képviselője, Szohor Pál polgármester a középiskolák igazgatóival, Jákváry Kálmán népművelési titkárral. Az érkezőket a tanuló-otthon vezetője, Belohorszky Ferenc dr. fogadja és üdvözli. A népfőiskolások a főigazgató és kísérete tiszteletére bemutatják a Szebbjövőfal va Gazdakörének lelkes magyarságtudattal áthatott műsorát. Tüzes szavalatok, okos előadás hangzik el, jól vezetett köri kép bontakozik ki és boldogan érezzük át Szebbjövőfaiva szebb és jobb embereinek szívedobogását. A népfőiskolások szónoka itt is köszönetét mond hálás érzésekkel áthatottan a főigazgatóságnak, a Bessenyei Társaságnak. Vácz Elemér dr., Belohorszky Ferenc dr., Jákváry Kálmán szervezőknek és vezetőknek, az előadóknak, akiknek szellemisége új utakra irányította őket. /
