Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)
1942-11-11 / 255. szám
4. oldal. (Trianon 23.) 1942 november 11. Kik adtak, mennyit adtak Nyíregyházán a Vörös Kereszt áldásos munkájának támogatására Koczka István íve. Koczka János 10.— P Koczka Jánosné 10 — P Koczka Ádám 15.— P Koczka István 10 — P Demeter Tibor 20 — P Pelák Andorné 2.— P Bajusz Mihályné 2 — P Helebrandt Pál 1.— P Hegedűs Bertalan 5.— P Benkő János 1.— P Bodnár Anrásné 1— P id. Brezniczki András 2.— P Bálint Mihályné 3 — P Bellu9 János 2.7— P Palicz János 3.— P Dankó András 1— P Jancsin József 2.— P Hankószki Mihály 1.— P Ratkos József 10 — P Gabulya János 2 — P özv. Garai Jánosné 1.— P Fekete Mihály 2 — P Koós István 1.— P Oláh Gyula 1— P Pécsik József 1 — P Pavlik Pál 4 — P Hankószki József 1.— P Závaczki Mihály 1 — P Gunyecz András 2 — P Orosz József —.50 P Hrenkó Andrásné 1.— P özv. Krajesovics Jánosné 5.— P Petró József 1.— P Szolanics József 6.— P Ács János 5 — P Majoros Józsefné 2 — P Lentvorszki Mihály 2 — P Szvatkó János 1 — P Piistyák Mihály 4.— P Palicz Mihály 6.— P Gyurján Mihály 5.— P íd. Mohács Mihály 5.— P ifj. Torsják István 2 — P Pantele Mihjíly 11— P ifj, Brezniczki András 2.— P Fekete András íve. Ifj. Tóth József 2.— P Képes Sándor 1.— P Bacsóka János 2.— P Pristyák Mihály 2 — P Márföldi Mihály 10 — P Takács József —.50 P Vanyó András 1— P Bodnár Lajos 2.— P Bodnár József 1.50 P Dudás György 2 — P Hurai Istvánná 5 — P Román Jánosné 1.— P Tomku András 2 — P Marczurka József 1.— P Román Jánosné 1.— P Réthegyi Elek —.40 P György Kálmán 2.— P Révész Sándor 2.— P Révész Sándorné 2 — P id. Orosz Pál 1.60 P Golenyák János —.20 P Veres Miklós 1.— P Halász Mihály ' 1 — P özv. Kanyuk Mihályné 1.40 P Bajusz József 2 — P Bertli József 1 — P Bartovics Istvánná 1.— P Vojtku István l.~ P Bukai István 1.— P Talilai Mihály 1.— P özv. Szabó Mártonné Bákány János Oláh Imre Takács Ferenc Vonatkó János Manyók Mihály Zelerik József Hajtó András özv. Száj ka Jánosné Tóth Miklós Szajka Antal Szalanics József id. Tálas János Takács János Kormos István 2.— P 1.— P 1.— P 1 — P 1.— P 1 — P 1. — P 1 — P 2. — P 1,— P 1— P 1.— P 1.— P 1.— P 1.— P Összesen: 69.60 P Huray I. írógépüzlet 20.— P Heczke Róbert 5.— P Gotteszmann Herman 50.— P Brezina Mihály 10— P Bocskay Sándor ny. igazgató 5.— P Ági Béza 5.— P Szépkúthy Erzsébeti 6.— P Brüll Simon 20—P Dr. Kusnyerik János 20.— P Krupánszky Kálmán 5 - P gyógyszerben s egyben korrigáljuk gyűjtőívét, melyen nem 1, hanem 10 pengőt adott. Polg. Fiúiskola IV. A. osztálya 750 darab cigaretta. Bíró László 3 prémgallér. Papp Lajos 1 láda alma. jl blliaagyoníiporí egy 3 éves gyermeke/ Bodán Józsefné nyírbélteki lakos édesanyjához, Nagy Jánosáéhoz, azzal a ké~ résesl vitte el gyermekeit, hogy vigyázzon addig rájuk, amig a mezei munkával végez. Délután a gyermekek a ház előtt játszottak, amikor Erdei Ferenc az úttesten végighajtotta a közbirtokosság tulajdonát képező bikákat. A „Tatár“ névre hallgató bika megvadult és nekirontott az útszélen játszadozó 3 éves kis Bodán Józsefnek és halálra taposta. A gyermek még élt, amikor orvoshoz vitték kórházba szállították, hol sérüléseibe belehalt. A halálos szerencsétlenség ügyében vizsgálat indult. Erdei Ferenc, a bikák gondozója kihallgatása során azzal védekezett, hogy a bikák szelídek“, nem is gondolt arra. hogy baj lesz, ha a község utcáján vezeti keresztül. Ezzel szemben a nyomozás megállapította hogy a „szelíd“ bikák nem is olyan régen a gondozójukat, Erdei Ferencet is megtaposták, aki csak a véletlen szerencsének köszönheti hogy komolyabb baja nem történt. Fedor Szabanyin bosszút áll Hogyan kozott át 76 oroszt és 5 géppuskát egy orosz hadifogoly ? Keleti íront, 1942. szeptember hó. A hajnal ólmos derengésében, valahol a Don mentén egy furcsa emberke jelentkezet az egyik magyar parancsnokságon. Bokáját illedelmesen összevágta s félszegen meghajolt: — Fedor Sabanyin vagyok — krákog- ta a tolmács felé. — Önként szöktem odaátról, a géppuskás félszázadtól... Zsíros zubbonya alól körülményesen kotorászta elő a szovjetcsillagos katonakönyvecskét. Sabanyin Fedor ürveze^ő, az X, géppuskás félszázadtól — olvassuk a cirilbetűket. ,. Érdekes figura, ala- csonytermetű, száraz emberke. Sovány arcában okos madárszemek villognak. — Szalmasznű haja kócosán türemlik ki a gyűrött sapka alól. Derűsen, szinte kisfiús vidámsággal néz körül. Kikérdezik. Nyugodtan, értelmesen válaszol. Vallomása egyezik, fedi a korábbi orosz hadifoglyok adatait — igazat mond. Huszonnyolc éves. Elmeséli, hogy odaát igen keserves a helyzet, elkeseredett a hangulat. Az oroszok legszívesebben átjönnének, de a politrukok igen vigyáznak. Ha nem sikerül a szökés — irgalmatlanul elbánnak a szerencsétlennel. Legjobb esetben golyót kap a fejébe, de előbb meg is kínozzák, elrettentésül... Harcolni is csak kényszerből harcolnak. A budapesti vásáron nagy sikert aratott „Kárpátalja gyöngye“ Kertész Antal likőrgyárának „A F O N Y A“ likőrkülönlegessége uj csomagolásban kapható mindenütt 1 A gyár: ®ebreceni-u. 2, Telefon : 24-90. Hátuk mögött géppuskákat állítottak fel, a hátrálókra is halál vár!... A vágóhídra vitték valamennyiüket. Ellátásuk silány. Van olyan nap, hogy csak vizet és fekete kenyeret kapnak. A bakancsuk már amerikai, tengerentúlról kell pótolni ezt is . ,. Komisz a helyzet! .. . Azután, kis zavart tűnődés után váratlan kijelentést tesz: — Pán officéru ... Én visszamennék, áthoznám a többieket is!... Jönnének, de nincs hozzá bátorságuk. Én meg ismerek itt egy gázlót a Donon. Baj nélkül átjöhetnénk mindnyájan .. . Elhallgatott és s_zinte könyörögve nézett a parancsnokra. A kihallgatást vezetők összenéztek. Mit forgat a fejében ez a furcsa száraz emberke??... De Fedor Sabanyin tovább beszélt: — Saját akaratomból jöttem át, pán offiezéru . . . Gyűlölöm a vörösöket! Mé'g kis gyerek voltam, amikor a kommunista betyárok kifosztották szüléimét. Ide, erre a környékre valók vagyunk. Gazdag földmívesek voltunk. Elvették a házat, a földet, szüléimét pedig elhurcolták Szibériába. Ott sínylődtek, pusztultak az ólombányákban!... Még akkor, gyerekkoromban megesküdtem egyszer majd bosszút állok... De ismer engem az itteni sztaroszta is — tessenek megkérdezni. Igazolja minden szavam ... A madárszemű Fedor Szabanyin most sem hazudott. A községi bíró valóban igazolta minden kijelentését, Szóról-szóra úgy történt, ahogy mesélte. A kis Szaba- nyint a faluban nevelték fel könyörüleí- ből a jó emberek. .. Aztán, hogy felcseperedett, elment közülök. Várostjárnp bosszúterveket kovácsolni. A parancsnok végül is beleegyezett Szabanyin kérésébe. De olyan feltétellel, hogy erős járőr kísérje fogolyszerző útjában. Szabanyin boldog volt. Egész nap fütyült, dudorászott. Alig várta az estét. .. Az idő kedvezett Sabanyin tervének. Éjfél táján beborult az ég és a fényes hold piszkos felhőrongyokba burkolód- zott. Halkan, lopakodva indult el a járőr az orosz őrvezető irányitásá/al a Don felé. A csendesen folydogató folyó partján Sabanyin megállást intett. A járőr emberei lövésre kész puskákkal mozdulatlanul meglapultak a kis füzesben. Sabanyin pedig elindult. Lerángatta lábáról a bakancsát, feltürte lábaszárán a nadrágot és biztos érzékkel vágott neki a sok vért látott Donnak. Valóban jól ismerte a gázlót —■ a víz térdéig sem ért, míg átjutott a túlsó partra. Odaát pillanatnyilag feszülten hallgatódzott, figyelt a néma éjszakában. Olyan csend terpeszkedett a vidékre, hogy a lélekzeíet is hallani lehetett volna. Sabanyin ekkor halkan pisszegni kezdett. Odaát rövidesen elvált a fatürzstől egy imbolygó árnyék. Az orosz őrszem! Valamit susto- rognak, majd mindketten eltűntek a sűrű homályban... A lesben fekvő honvédek nyugtalankodni kezdtek. Tíz perc, negyedóra, már húsz perce is elmúlt, hogy eltűntek a túlparton, — Hiába várunk... — dörmögtek a honvédek. — Nem jön "'már vissza. Talán | elkapták, vagy becsapott minket és kém volt... Szaglászni jött csak át.. , Fedor Sabanyin azonban becsületesen járt odaát. Hirtelen újra megelevenedett a túlpart. Árnyak közeledtek, nesztelenül, némán, mint a kísértetek. Elől a fogolyszöktető. Mögötte libasorban orosz katonák. Nyolc, tíz, tizenkettő, tizenhat. Ennyit hozott át Sabanyin, fegyverestől.. . S boldogan jelentkezett a járőrparancsnoknál. Másnap nem volt vidámabb ember nála. Jókedvűen járt, kelt, fütyürészett. Csakhamar a kedvence lett a parancsnokságnak. A bakáink csak „Savanyúnak“ szólították. De Fedor Sabanyin még nem elégelte meg a dolgot. Este újra jelentkezett: átmegy a többiekért is. Áthozza az egész félszázadott, géppuskástól, fegyverestől. Addig nem nyugszik. Hétszer ment még át a vállalkozó- szellemű Fedor „Savanyú". Mindaddig, míg az egész géppuskás félszázada együtt nem volt. Névszerint szólította magához az éjszakában embereit, akik jöttek utána boldogan, jókedvűen. Végén merészségében már odáig ment, hogy nappalra is odaát maradt. — Buta képet vágtam közöttük s nem tudtam semmiről semmit — magyarázta azután a mellének szögezett kérdésekre. — Amikor kérdeztek így csináltam .. . És olyan semmitmondó, buta, gyámoltalan arckifejezést vágott, hogy elnevettük magunkat. Amikor a félszázad együtt volt, 76 ember és 5 géppuska, Sabanyin is abbahagyta veszélyes vállalkozásait. Most vígan dolgozik a többiekkel, az egyik munkásszázadban, este pedig, a párolgó csajkával körbeülnek, majd pedig az egész géppuskás félszázad nótára gyújt. Énekelnek szívből, felszabadultan, jókedvűen... Számukra véget ért a háború... Fedor Sabanyin teljesítette gyermekkori esküjét!... Bosszút állt! Sertés, liba, Kacsa hizlaláshoz tengerlinorzsoló 1*40 P« Dienes István j^ere^edésében Városháza épület. Telefon : 28-64.
