Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)

1942-12-29 / 293. szám

é. oldal. (Trianon 23.) 1942 december 2*0. t* Vásároljon női és férfi ruhaanyagok, selymek, fehérnemű és ágynemű anyagok, szőnyeg intézeti ruhaanyagok és paplanok nagy választékban Haitos Lajosnál Nyíregyháza. Vay Ádám utca 2. sz. Vajas Klárái Háborús leánynevelés lomását. Ezt a munkásságot a magyar mult, a magyar föld, a magyar serskö- zösség szépséges élményei vezetik. Ér­zik a magyar munkások, hogy a fajvé­dő új magyar életszemléletben ök is testvérek és vérük hullásával készek védeni a nemzeti zászlót, a belső fron­tot, a. magyar testvéri közösség új vilá­gát. A lelkes megnyilatkozások mélyen érintik a vendégeket. Szohor Pál polgár­mesteremelkedik szólásra és mint Nyír­egyháza első polgára méltatja a mai ün­nepség jelentőségét. Elsősorban elisme­réssel szól arról a meleg bajtársi szel­lemről, amely itt a munkaadó és munkás között kialakult és amelynek ereje, szépsége az új magyar nemzeti öntudat gyönyörű megnyilatkozása. Majd az Antal-üzem nemzetgazdasági jelentősé­gét méltatja. Nyáregyháza predesztinál­va van arra, hogy a mezőgazdasági ter- melvényeket feldolgozó ipari üzemek központja legyen. Ez az üzem a termé­szetes fejlődés jelentős előbbrevivője és így a város társadalma nevében meleg . szeretettel köszönti Antal Andrást, aki j magyar lelkének hitével és szívós ki- f tartásával virágoztatja fel a mezőgazda- j sági értékeket a honvédelem szolgála­tába állító üzemét. A polgármester beszédének hatása alatt a jelenvoltak lelkes szeretettel ün­nepük Antal Anlrást és családját, to­vábbá a munkásokat. Antal András válaszában köszönetét mond a város első polgárának elismerő szavaiért, amelyek erőt, lelkesítő bizta­tást adnak a jövő küzdelmekben. Ennek az üzemnek munkásai honvédelmi aka­ratai. hittel dolgoznak és csak holttestü­kön át hatelhat be a destrukció, a bom- lasztás sötét démona. A beszédek el­hangzása után a karácsonyfát szétoszt- já Ica vendégek és a munkások között, majd a Himnusz ákitatos imája jelzi, hogy itt egy székely magyar szív áhita- tos. igaz honvédelmi erőfeszítése gyö­nyörű hazafias eredményeket érlelt, megteremtette a munkás és munkaadó szolidaritását a nagy magyar fajvédő gondolatok győzelme érdekében. ▼«»at a feketepiac szolgálatában (St) vichy. Hogy miképen lehet a fe­kete-piac szolgálatába állítani hivatalos intézményeket is, érdekesen mutatja né­hány valenciennes-környéki földmíves esete. A földmívesek — mint megfigyel­ték őket — hosszú sorban búzával telt zsákokat állítottak fel a sínek mentén. A menetrendszerint közlekedő tehervo- nat, amint a kérdéses helyhez érkezett lassítani kezdett, majd a zsákok mel­lett megállt. A földrrívesek serényen fel­rakták a zsákokat az üres vagonokba, A szerelvény' azután Belgium irányában ’ folytatta útját. A következő napon az ■ e9et megismétlődött. Amint később \ megállapították, Belgiumban ugyanilyen módon történt a kirakodás. A ..pontos szállítók'' ellen a legszigorúbban jár- j Háború és a leányok! — erről a két szóról eszembe jut az a kép, amit a mi­tt paláttam: virágok a hó alatt. Hordták szegénynek gyönge szirmukon a súlyos, hideg terhet. Úgy gondolom, épp így hordja a női lélek a háborút a ,,Gyilkos testvér botja zuhanásáétól a mai napig. Nehezen tűri a nö a háborút, mert aggó­dik veszélybe kerülő szeretteiért. Most is hallom annak a kis leánynak zokogá­sát. akinek édesapja a harctérre indult. De annak is nehéz a háború terhe, aki­nek már, vagy még nincs a harctéren senkije. A levegőben feszülő békétlen­ség nyomja a nőt. Hiába! nem vagyunk harcra teremtve! Milyen jól ismert min­ket Ady, mikor azt mondja: —- „Harc nélkül jobban mertek sírni !" Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hegy háborúban élünk, s háború­ban él nevelésünk tárgya: a magyar gyér- * mekleány. Felületesség volna tőlünk, nevelőktől, de a gyermek nevelésében ugyancsak döntő szerepet játszó család­tól és a társadalomtól is, ha figyelmen kívül hagynék ezt a fekete szörnyete­get, ami itt terpeszkedik felettünk. De nem is lehene megtenni, hiszen lépíen- nyemon beleszól minden tervünkbe, ün­nepünkbe és hétköznapjainkba. Beleszól a gyermek iskolai életébe is. Hányszor jönnek kisírtszemű kisleányok a szomo­rú jelentéssel: Nem tudom megfizetni a tandijat, édesapám a harctéren van, nem keres. — Igen, a háborúnak ez az első, és felületesen nézve egyetlen sajátsága, hogy gátol, akadályoz, szűkít és rombol. Nyilvánvaló ebből hogy mindenkinek, aki felelősséget érez a leánygyermek, a vi- harbakeriilt kis virág iránt ,az a köte­lességei. hogy a leánylélek rugalmassá­gát, teherbíró képességét tokezza s így a háború romboló hatását csökkentse. Az első kötelességünk, hogy a fejlődő leányok testi erejére, egészségére vi­gyázzunk. Hányán vannak. akik testi gyöngeségüket az eisö világháború sa­nyarú diákéveire vezethetik vissza. - Nagy gond az édesanyáknak a gyerme­kek táplálása hiszen sck élelmiszer, ami rágen nélkülözhetetlen volt a ma­gyar háztartásban, kifogyott, vagy csak nagyon korlátolt mennyiségben van. De hála Istennek a magyar föld mégis sok­sok kincset ad amivel a hiányokat pó­tolni tudjuk. Háború kellett hozzá, hogy a magyar konyha zsíros húsételei helyé­be bevonulhasson a főzelék és gyümölcs. Az édesanyák találékonysága, szorgalma, intelligenciája csodát művel: kevésből főz jót és táplálót. A háború fokozottan kívánja a leányok testedzését is. Ezért nagyon szomorú látvány a becsukott tornaterem. Erőre, izmos karra, rugékony testre oly nagy szükség van ma. amikor maga az élelmi­szer-beszerzés. hazaszállítás annyi ener­giát vesz igénybe, s amikor karunk ere­jével másoknak is segítséget nyújtha­tunk. Se máz otthon sem az iskola nem hanyagolhatja el a tornát, a mérsékelt sportot és természetesen a testi munkát. Boldog gyermek, aki a testi munkát n'ár otthon, a családban megtanulta. — Sokkal viharállóbb, felkészültebb az a leány aki nem ijed meg ha reá marad a takarítás, vagy az ebédfőzés. Hála Isten­nek, a századvég úrileány típusa ma már — a törékeny nebántsvirágból kipirult­arcú ügyes, takaros, házias leánnyá ala­kult. A háború rászorít bennünket a taka­rékosságra és a találékonyságra. Szépen fejleszthetjük ezeket a ;tulajdenságjokjat a Diákká ptár-munkával. Elnézem aDiák­kap tá/r-munka indulását. Sürög-forog a sok kis apró ember, hordja a hulladék- papírt, hozza a vadgesztenyét, meg az almamagot. Néze műket s arra gondo­lok, hogy ha a magyar asszonyok, leá­nyok mindig így gyűjtötték volna a ma­gyar vagyon utolsó, széthulló kis arany­szemét is, akkor most meglenne az a sokat emlegetett tőke, amiből a magyar jövőnek ki kell sarjadnia. A háború elviseléséhez nagyon szük­séges a kedély is. Talán itt vétünk mi, felnőttek legtöbbet a gyermekek ellen, hogy a kedélyképzésre keveset ügye­lünk. A nehézségeket nagyítjuk az örö­kös panaszasl, és csügedtséggel. Nem azt emlegetjük, amink yan, hanem min­dig azt amink nincs s nem is gondoljuk, hogy fanyar kedvünk megmérgezi az utánunk jövők kedélyí életét. Egy öreg, beteg, egyedülálló, özvegy lelkészné rokonom szegényes Ids kamrá­jába néztem be a napokban. Aztén kér­deztem, hogy mire lenne leginkább szük­sége? Azt felelte: Nincs szükségem sem­mire! Mindenein van. Amim van, az elég. — Nagyon szivenütött a szava, és elgondoltam, hogy ha ez á tanítás ki­szállna ebből a szűk kis szobából, s el­jutna a sok-sok holnapért aggódó ember­hez, akkor könnyebb lenne elviselni a háború terhét. Igaz, hogy ez az öreg asszony nemcsak tűri a háborút, hanem fölé is került. — Lebeg fölötte, mint a galamb a szaka­dék fölött. És ez a háború másik hatása, és titkos célja: hogy szárnyat adjon nekünk — felfelé. Ahogy a vallomás mondja: Megláttam Uram ragyogó jóságod Olyan szépséget láttam messze távol, hogy leszakadt az örök jaj a számról. Állva maradtam, megbűvölve, szótlan, és a kezemet imára kulcsoltam. A háborúnak, könnynek, vérnek, szen­vedésnek csak az lehet a célja, hogy Isten közelébe jussunk. Ott aztán vilá­gosan meglátjuk helvünket és köteles­ségünket családunkban, — nemzetünkkel és embertestvéreiMkel szemben. Csak Isten közelébe jutott ember képes arra, hogy pihenő idejét valamelyik közösség­nek adja. Jellemző. hogy az önkéntes munkaszolgálat ^.pi^cspettyes kisasszo­nyai" s a népünk, fajtájuk életéért áldo­zatot hozó munkások, mindig Istentől kapják az indíttatást. Mennyi alkalom is van most a szolga latra, különösen a leányok számára. Az otthon derűjét, melegségét őrizni, a fá­radt -szülőknek segítségül lenni, felvenni a harctéren küzdő apa vagy testvér munkaeszközét és dolgozni önzetlenül, az egész család jövőjéért! Alkalmat ad a háború az áldozatra a. nemzeti élet terén. A nevelő boldogan ragadja meg ezeket az alkalmakat, s y meghatva látja, ahogy a gyermekek hoz- ■ zák, egyre hozzák a harctéren küzdő, vagy a sebesült katonáknak a kis cso­magokat. Némelyik nemzetiszínű szalag­gal van átkötve, a másiknak a tetején apró, megható kis rajzok ékeskednek. Van olyan kis leány, aki a maga cukor­adagjáról mond le, hegy süteményt hoz­hasson az ismeretlen, mégis olyan jól ismert magyar katonának. Nem is tudják a kis leányok. hogy régen porladó, nagy magyar asszonyok szellemét idézik apró áldoztukkal, cs alapját vetik meg annak a másik, modern, magyar nőtár- sadalonmak, amelyik otthon hivatalban vagy a műnk atáberban el tud magánó! fejeltkezni s képességeit teljesen az esz­me szolgálatába állítja. A ’ kötelező munkaszolgálat virágkora akkor jön el. ha ezt minden nő természetesnek tartja és lelkesedéssel végzi. De másokért önzetlenül dolgozni csak Isten közelében lehet. Isten közelébe vezetni a leányokat — ez a háborús leánynevelés legégetőbb feladata. Csak­hogy ehhez példaadó nevelőnemzedék kell. De melyikünk meri elmondani, hogy' az ő élete ragyogó, tiszta példa? Tökéle­tes nevelés azért nincs, mert nincs tö­kéletes nevelő,. Egy van: Jézus. Azért úgy lenne jó, ha Neki adnék át a szót a csatáiban, társadalomban, nemzeti éle­tünkben. Egy idős, magas polcra jutott férfi mondta nekem egyszer: Az iskolában sok mindenre megtanítottak, amire nincs szükségem, de nem tanítottak meg sze­retni, amire a legnagyobb szükségem van. Jaj lenne a magy'ar életnek, ha leány­iskoláinkban nem fordítanák oda a fia- í talok szemét a szenvedők, sze-gények • felé, ha részvét és segítség nélkül ma- I radna a harctéren küzdő katona, ha a leányok elfelejtenék a haza nevét imába foglalni és erejükhöz képest dolgozni is érte. Milyen legyen a háborús leánynevelés? Az meglehet, hogy a mostoha viszonyok miatt, — amiket némelyik iskcla (már most próbál, de ami minden iskola szá- | mára előbb-utóbb elkövetkezhetik, - csekélyebb értékű délutáni orákon, e-J- elmarad cgy-egy olvasmány, vagy keve­sebb számtani példát oldunk meg, de nem lankadhatunk meg a nevelésben. Vigyázzunk! Őrizzük a. háború terhét hordozó kis viráglelkcket, hegy ha Isten kegyelme lerázza róluk a hóterhet, meg­erősödve és sértetlenül köszöntsélf a béke napsugarát. Milyen legyen a háborús leánynevelés? Mélyebb, tisztább, igazabb! És íaikad- jon belőle mélyebb tisztább. igazabb magyar élet ! Községek részére sertéshizlalási szerződés kapható Orosz Károly nyomda­üzemében. — Telefon : 25—77. Boldog és vidám estét tölthet a népsszerü Racskó Sndrás vendéglőjében Bessenyei tér 11. Hidegf-meleg ételek, legjobb italok. A közönségnek ajándékkal kedveskednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom