Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)
1942-12-07 / 277. szám
2, oldal tSSKM m (Trianon 23.) 1942 december 7. A vitézi rend tagijának nem a vitézi cim használata a fontos, hanem a vitézi tett — mondotta dr. vitéz Lázár Ferenc Szabolcs- vármegye főjegyzője, a szabolcvármegyei vitézi szék diszértekezletén Miklós napján az ősi vármegye székházának nagytermét ünneplő közönség töltötte meg, hegy Szabolcsvármegye Vitézi Székének díszértekezletén h ó dódat- faltai adózzék a legelső magyar ember előtt. Az emelvény hátterében a Vitézi Szék zászlója körül seregük fel a vármegye, város, iskolák. egyesületek zászlóinak sokasága. Az emelvényen a székkapitánytól jobbra és balra foglalnak helyet vitéz dr, Jékey Ferenc főispán, v. Magyarossy Sándor altábornagy vitézi törzskapitány, dr. Borbély Sándor alispán. Szohcr Pál polgármester,, vitéz dr. Lázár Ferenc vármegyei főjegyző, vitéz dr. Kovách Elemér kúriai bíró, vitéz dr. Köteles József és vitéz Szombathy Sándor széktartó. A nagyszámú előkelőség soraiban ott láttuk az egyházak képviselői közül Rőzse István evang. lelkész-alesperest, Káplár Ágoston r. kát. lelkészt. — A katonai küldöttségek élén megjelentek vitéz Vattay Antal vezérőrnagy, állomásparancsnok, vitéz Baitz Oszkár vezérőrnagy, vitéz Szlávy Aladár ezredes vitéz Lipthay György ny. ezredes, a tűzharcos csoport elnöke. A polgári előkelőségek részéről ott láttuk dr. Holényi Sándor kir. törvényszéki elnököt, dr. Korompay Károly igazgató-főorvost, Bertalan Kálmán országgyűlési képviselőt s csaknem Valamennyi hivatal vezetőjét, az iskolák igazgatóit, a nemzetes urak és nemzetes asszonyok nagyszámban összesereglett csoportjait. A díszértekezletet Bolváry Géza vezetése alatt az állami tanítóképző-intézet énekkara a Magyar Hiszekeggyel vezette be, majd vitéz Hunfalvy Artur vitézi székkapitány a következő szavakkal nyitotta meg az értekezletet: Magyar Testvéreim! Az idei Miklós-nap katonáinkat állig fegyverben, polgári társadalmunkat pedig a megfeszített munka szerszámainál találja, ahová most már odaszólítottuk a nőket és serdült gyermekeinket is.- Teljességgel felismerte ez a nemzet feladatát és hivatását az újjászületett Európában, Küzdeni kell az utolsó csepp vérünkig és dolgozni testi erőnk utolsó morzsájáig, mert győznünk kell szent és fanatikus elszántsággal hogy el ne öntse áldott magyar földünket a vörös áradat szennyes hullámaival. A Vitézi Rend december hatodikén minden évben összegyűl hogy a tiszteletadás fényessége mellett számbavegye elszánt táborát és megmutassa a magyar társadalomnak, hogy töretlenül áll a vártán! Jöhet zimankÓ9 háborús ferge- teg, jöhet a belső front munkaáldozata és nélkülözése, ez a tábor örökre hűséges lesz esküjéhez és kősziklája marad a nemzeti biztonságnak. Ez a tábor nem zúdul fel olyankor sem, ha az isteni rendelés csapásokkal látogatja meg. A nemzet fájdalma mindnyájunké, az egyéni fájdalom pedig csak a magunké. így tanultuk mi ezt a legelső vitéztől, akit az Isten kifürkészhetetlenül bölcs rendelése apai szívében látogatott meg a legnagyobb fájdalommal ami embernek ebben a földi életben kimérhető. A Vitézi Rend ott áll körülötte, szemében könny gyémántcseppjeivel ugyan, de lelki erejében meg nem törve, hanem inkább acélos elszántsággal várva a parancsszót, mely új és új áldozatos feladatra küldi. Velünk együtt várják a parancsszót a tűzharcosok és nemzetvédelmi keresztesek, akikkel együtt olyan erőt képviselünk, melyen megtörik minden ellenség ármánya vagy támadása. Miklós napján a vitézek lelkét boldog öröm tölti el, mert ünnepi alkalmunk van arra. hogy kimutassák hűségüket Főméltóságú Kormányzó Urunk iránt. — Imádkozzunk, kérjük ma a magyarok Istenét, hogy segítse meg Őt továbbra is történelmi küldetésében, országgyarapító munkájában. Örömmel öleljük magunkhoz ebben az ünnepi órában vendégeinket is, akik együtt küzdenek velünk a haza szolgálatában és együtt kiáltják velünk: Kormányzó Urunk Öfőméltósága sokáig éljen! Éljen! Éljen! Amegnyitó beszéd végén a közönség egyszívvel és lélekkel harsányan kiáltja háromszor az éljent. A vitézi székkapitány ezután felkérte vitéz dr. Lázár Ferenc vármegyei főjegyzőt ünnepi beszédének elmondására. Az ünnepi beszéd Vitéz dr. Lázár Ferenc a következő beszédben emlékezett meg a Főméltóságú Ür névünnepéről és a vitézek hódolatáról: Mélyen Tisztelt Vendégeink, Vitéz Bajtársak ! A vitézek főkapitánya, vezérünk, a vitézi rend alapítójának, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr őfő- méltőságának névünnepén jöttünk itt össze,, hogy tanúságot tegyünk együttérzésünkről és bizonyságot adjunk hűségünkről. Minden igyekezetünkkel, tehetségünkhöz képest minden erőnkkel azon leszünk, hogy főkapitányunk szándékainak megfelelően éljünk és cselekedjünk. — Gondosodásunk legfőbb tárgya a Ma-) gyár Haza biztonsága és becsülete. Az 1942. évi súlyos megpróbálta! ást mért szeretett vezérünkre. Tragikus hirtelenséggel pár napon belül elvesztette nemcsak elsöszülött fiát és helyettesét, hanem vejét is. A Kormányzóhelyettes Ür tragikus halála a harctéren következett be ami vitézi szemmel nézve a legszebb halál, — de az apát, a családot és a nemzetet ,a veszteség ennek dacára is porig sújtotta és mindnyájan mélységes gyászba borultunk. Mélyen átéreztiik az apa fájdalmát akkor, amikor fia és reménysége elmúlásáról értesült, de féltő reménységgel eltelye fordultunk a Mindenhatóhoz, kérve Őt, hogy a Haza érdekében erősítse meg vezérünk szívét a kimondhatatlan fájdalom elviselésére. A magyarok Istenének hála, hegy az a férfiú, aki az elemek harcában, a csaták viharában, az országot ért forradalomban. a világnézetek harcában és belső pártoskodásban megőrizte nyugalmát, kemény maradt ezen utolsó és legsúlyosabb csapásban is és kipróbált államférfiúi kezével szilárdan tartja most az ország kormányát. Ékes bizonyság erre | az országgyűléshez, de ezen keresztül mindnyájunkhoz november hó 7. napján intézett Vezéri útmutatás, amelynek tö- mr soraiban a higgadt államvezetés bölcsességét érezzük. Alázatosan fohászkodunk a Mindenek Urához, hogy Öméltóságát jó egészségben, ereje teljében a Haza üdvére még sokáig tartsa meg. De nem ünnepelni jöttünk ma össze, sokkal komolyabb feladatok előtt állunk. Biztos vagyok benne, hogy főkapitányunk helyeslésével találkozom akkor, amikor ünnepi szólamok helyett inkább teendőinkre mutatok reá. Súlyos időket élünk. A második világháború kellős közepén vagyunk. Fiaink ott küzdenek a távoli harcmezőkön, itthon érezzük a háborúval és a mostoha időjárással járó bajokat. A helyzet komolyságára idézem itt a honvédelmi miniszter úrnak az országgyűlésen mondott klasszikus mondatait, amelyeket annak, aki hallotta, vagy olvasta, nem árt többször emlékezetébe vésnie, aki pedig most hallja, jegyezze meg jól és emlékezzék reá szüntelen: .,Ha mi magyarok önálló nemzeti életet akarunk élni ha templomainkban magyarul akarjuk imádni az Istent, ha azt akarjuk, hogy magyarul sírhassuk el bánatunkat és magyarul dalolhassunk örömünkben, magyar mesét hallgassanak gyermekeink és magyar imával temessenek, akkor nekünk ma ott kell állnunk a nagy kultúmemzetek, a németek és olaszok oldalán, akik a vörös métely kiirtását elhatározták. Ezt a harcot minden áron győzelemmel kell befejeznünk, ha azt akarjuk, hogy e haza és — hozzá- tehetem — hogy a vitézi rend fennmaradjon.“ A most dühöngő háborút a honvédelmi miniszter úr idézett szavainál jobban jellemezni nem lehet. Mivel pedig ismerjük a való helyzetet, részünkről más nem következhet, mint a riadó! Igen riadót kiáltok felétek magyar vitézek. A vitézi rendre elkövetkezett az első komoly próbatétel órája, az az óra, amely miatt bölcs előrelátással a Kormányzó Úr Öfőméltósága annakidején a vitézi rendet alapította. A vitézi rend célja és feladata az, hogy kipróbált bátor és önfeláldozó hazafiak biztosítsák az ország nyugalmát, szembeszálljanak mindenféle rendbontó, elsősorban kommunista elemekkel és megóvják az országot olyan megpróbáltatásoktól, mint amilyenek az első világháború után érték. Minden háborúban a belső front megóvása a legfontosabb. A külső front a hadi szerencse változásainak lehet alávetve, de a belső front legkisebb megingása katasztrófát jelenthet. Az első világháborút a belső front megbomlása miatt vesztettük el. Most azonban más a helyzet, mert itt áll a vitézi rend. Ez a szervezet harcos rend. Nem lehet tehát tétlen, amikor háborúban áll a nemzet. Örömmel vállaljuk a rendhez méltó munkát. Rengeteg itthon a feladat s annak a vitéznek, aki az orcvonalban nem teljesít szolgálatot, itthon kell kíállania a gátra. Azért vagyunk mi itt, hogy lehetetlenné tegyünk minden csüggedést, elégedetlenséget, szabotázst bujtogatást, a suttogó propaganda hatását, eredményes rémhírterjesztést, de viszont biztosítsuk a rendet, a termelést, a lelki egyenl súlyt, eloszlassuk a mutatkozó nehézségeket és nyugolt légkört teremtve, az arcvonal katonáinak küzdelméhez az erkölcsi erőt biztosítsuk. Ez az idő elkövetkezett és ezért számunkra itt a riadó szükségessége. Minden vitéz parancs vagy felszólítás nélkül is tartsa kötelességének nyomban közbelépni ott ahol visszásságot tauasz- tal, — szépszóval, — felvilágosítással —, tanáccsal, de erélyesen is ott, ahol másként nem lehet és testi épségének, sőt életének feláldozásával, ha arról va» szó, hogy az élet rendjét, a haza épségét és becsületét kell megvédeni. Jogaipk hangoztatásának mosá nincs itt az ideje, az anyagi dolgok háttérbe kell szoruljanak. Első a kötelesség. A vitézi rend tagjának nem a vitézi cím használata a fontos, hanem a vitézi tett. Mindennap, minden órában a közre hasznosaknak kell lennünk, mert erre számít a főkapitányunk, de számít erre az egész nemzet. A háború vége még messze van, addig váltakozhatnak a jó és rossz hírek, siker és balsiker követheti egymást, mert hiszen aki harcba bocsátkozik, az nemcsak ad, de kap is sebeket. Támadhatnak a mainál sokkal súlyosabb helyzetek, mert ilyen gigantikus küzdelem még nem volt a világon és ilyen nagy tét még nem forgott kockán, azonban a győzelem ahhoz szegődik, aki a maga elé tűzött célt szem előtt nem tévesztve minden lelki és fizikai erejét összefogva, kitart a legválságosabb időben és helyt- állva minden helyzetben, magának biztosítja az utolsó szót, az utolsó ütés jogát. Egy évezred drága öröksége van a mai nemzedék kezére bízva. A magyarság millióinak Európa minden harcterén kiomlott vére, a polgári munka csöndes áldozatkészsége volt az ára annak, hogy ezen a földönr Európa szívében egy társtalan nemzet egy évezreden keresztül megtartotta magát és népét. A vitézi rend, — a magyarság erkölcsi testőrsége, — tudja most is kötelességét. A maga törhetetlen bizalmát és akaratát, amelyet négy esztendő véres küzdelmei edzettek acéllá, a nemzet akaratává fogja formálni, hogy egy vezér után indulva egy Istenben bízva, egy acélos akarattá összeforrva állhassa meg a magyarság a próbát, amelyen századokra nemzetek sorsa dől el. Vitéz Bajtársak! Ehhez a küzdelemhez adjon nekünk erőt és sikert a magyarok Istene! Az ünnepi beszéd után Csaba Zoltán vitézi várományosjelölt, az evangéükus Kosuth-ginmázium VIII. o. tanulója Ba bay József ünnepi költeményét szavalja el tűzzel s lendülettel. Vitézek avatása A díszértekezletnek lélekemelő pillanatai következnek ezután. A Kormányzó Úr megengedte, hogy a most dúló második világháború hősei közül vitézi tetteik elismeréseképpen Erdei Sándor törzsőrmester, Bodrogi Lajos és Maczkó József őrmesterek, akik valamennyien a 4. huszárezred kötelékébe tartoznak, vitézzé avattassanak s a díszértekezleten letették az esküt. Az eskü szövegét vitéz Szombathy Sándor széktartó olvasta fel s az új vitézek harsány hangon mondták utána az esküt a némán tisztelgő nagy- közönség előtt. Az eskütétel után vitéz Hunfalvi Artúr székkapitány felolvasta annak az üdvözlő táviratnak a szövegét, amelyet az értekezletről a Kormányzó úr kabinetirodájának küldtek. Az ünnepséget a Himnusz eléneklése zárta be. A díszértekezlet után vitézi áldomás volt a Korona éttermében. — Denaturált-szesz bevétel-kíadá» jegyzék fűzet kapható JÓBA papirfizUtében, Bethlen-utca 1. szám. APOLLO ■■■■ Filiszlnház Telefon 25-24 Utolsó két nap dec. 7, 8, hétfő-kedd Szerdától: INDIA TIGRISE wjaF Kp Ijjl fS (K? <Í*jP fi R dfW lüg Előadások: miudennap l/a4-l/a6-7a8 órakor jjp^^ §£ll 9^» Síi W& fflV 9 SbP fi yjß 8^8 vasárnap 7s2. 7a4 7a6 és 7a8 órakor. — Főszerepben: TOLNAY KLÁRI, AJTAY ANDOR, SOMLAY ARTUR, PERÉNYI L, SZEM ER S VERA, stb.
