Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 197-246. szám)

1942-10-30 / 246. szám

(Trianon 23.) 1§42 október 3i. mám h óidéi. ÜT és hátrál. A harckocsitámadást még csí­rájában elfojtottuk. Még mielőtt veszte­ségeink lettek volna. Mindez pedig annak köszönhető, hogy a kis gó'yák állandóan ott röpködnek az ellenség fölött, figyelik az ellenség min­den mozdulatát és ha valamit észlelnek, azonnal jelentik. Va'óságos őrangyalai csatázó honvédeinknek. Szeretjük is őket. Gyönyörűek ezek a gépmadarak. És igénytelenek: akárhol le tudnak szállni. A harc most távolodik. Elindulunk elő­re. Ahogy az út felé igyekszünk, egy­szerre csak egy pi’ótaszázados toppan elénk.- Nem láttatok erre két gépkocsit? — kérdi tőlünk. — De igen, most mentek be a parancs­nokságra. Köszönöm, őket keresem. A pilótaszázados a parancsnokságra megy. Csak ekkor vettük észre, hogy honnan került elő: a kis „gólya‘‘ az út mellett áll. Ezen a néhány méteres ré­ten is le tudott szá'lni. Alig megyünk tovább néhány lépést, a pilóta ismét gépébe száll s a gólya pil­lanatok alatt a levegőbe emelkedik. De nemcsak a gépek jók, hanem a pi’ótáik is. Nem szívbajos fiúk. A finnek nélkülözések között élnek, de egy zokszó sem hagyja el az ajkukat, hogy ez nincs, vagy az nincs mondotta Tnróczy Zoltán püspök finnországi utjával kapcsolatosan a Nyírvídék-Szabolcsi Hírlap munkatársának Túróczy Zoltán, a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke, mint arró’ annak idején beszámoltunk, a magyar kormány megbízásából részt vett Turkuban azon a felemelő ünnepségen, amelyet a finn nemzet a teljes Bibliának finn nyelvre való lefordítása háromszázéves évfordu­lóján rendezett, A püspök hétfőn réggé1 érkezett haza Nyíregyházára s munka­társunk kérésére nyilatkozatot adott lapunknak útiélményeivel kapcsolatosan. Utazási nehézségek j Bevezetőben azokat a nehézségeket is­mertette Túróczy Zoltán, amelyek ma ilyen hosszú úttal kapcsolatosan felme- rünek. Utamnak is az volt a legnehezebb problémája hogy hogyan tudok elutaz­ni. Annak ellenére, hogy hivatalos szol­gálati útlevelünk volt, igen sok idán- járásba kerü’t, míg a szükséges beuta­zási, illetve átutazási engedélyeket meg­szerezhettük az illetékes követségeken s a hosszas utánjárás eredménye volt az, hogy az eredeti tervtől eltérően nem légi úton, hanem vonaton kellett meg­fenni utunkat. — Utunk Berlinig igen ke'lemes volt. Különös érdekssége volt ennek az út­résznek az hogy velünk utazott ki Né­metországba Nyírő József is, akit a német kormány a weimari ünnepségre hívott meg. — Ahogy átléptük a határt s egy­másután értük el a nagy városokat, min­denütt azt láttuk, hogy Németországban és Finnórszágban egyformán nem szeretik ha utaznak az emberek s mindenképen meg akarják az utazást gátolni. Német­országban ma egyenesen hazafias köte­lességet teljesít az, aki nem utazik. Ilyen feliratokat 'áttunk utunkon: ,,Die Reder Rollen für den Sieg.“ „Erst siegen dann reisen.“ Ezen nem is szabad cso­dálkozni. Németországnak azon a hatal­mas területen amelyet keleten meg­szállt. rengeteg gördülő anyagra van szüksége, hogy a hadsereg e'látását, utánpótlását biztosíthassa. Ez az oka annak, hogy megakadályozzák mindazt az utazást, ami nem a győzelem érde­kében való. Finnországban még ennél is szigorúb­ban kezelik az utazás kérdését, mert ott csak engedéllyel lehet utazni. Minden 100 kilométer távolságban e'lenőrök jár­ják végig a vonatot s nem elegendő az ha személyazonossági igazolványa van az utasnak, ha nincs utazási engedélye, könyörtelenül leszállítják a vonatról. A németek komolyan veszik a háborús rendszabályokat Arra a kérdésre, hogy milyen Német­országban az élet a következőket mon­dotta a püspök. — Németországban mindenki tudja, hogy miért* folyik a háború és éppen ezért teljes fegyelmezettséggel teljesíti azokat a parancsokat, amelyeket a nem­zet jövője érdekében elrendelnek. Ahogy átléptük a határt nyomban megkaptuk a két napi ott tartózkodásra szó'ó vaj­kenyér- és húsjegyünket. A jegyre a hi­vatalosan megállapított áron az élelmi- . szert pontosan megkaptuk. A jegyekre < kiszolgáltatott ételeken kívül volt egy j úgynevezett Stammgericht nevű étel is, | amelybő1 jegy nélkül bőségesen meg le­li hetett ebédelni. ij — Már,a vonaton észreveszi az idegen I a fegyelmezettséget. Ha valakinek nincs ! ülőhelye s a folyosón áll. a kalauz >zét- j néz a fülkékben s ahol hárman unek a három ember számára való ülőhelyen, nyomban felcsapja az egyes ülőhelyeket ^ elválasztó párnázott karfákat s az így | keletkező helyet átadja az áTó utas- j nak. De erre nincs is szükség, a kalauz Ép&lit lakatos, vizvesetékszerelésí­.......-==■■■ iff ■= javítási munkálatokat és auto­gé nhegesstást megbízhatóan. és olcsón vállal lakattsiüMH Vay Atta-ti. 45 TELEFON : 28-72 Kiss Gyula » I ! i i I I i i ? ; | j Legmodernebb styl bútorok bútorosa ába«írnok a többszörösen kitüntetett közbenjárására, mert maguk az utasok is ugyanezt teszik. Ha pedig katona száll fel a telt vonatra, egyszerre átadja min­denki a helyét, mert Németországban ma első ember a katona. Ha jegyvá’tásnál a sorban már harminc ember ál1 s egy ka­tona érkezik, az egész sor egész termé­szetességgel átengedi az első helyet a katonának. — Mikor a vendéglőben ebédeltünk, a rádió a déli harctéri jelentést mondta be. A jelentés bemondásának kezdő pil­lanatában a vendéglőben ha'álos lett a csend. Abbahagyta mindenki az étke­zést, nem evett, nem ivott senki, egy szót sem szólt senki s ezzel a nagy csenddel fejezi ki a német ember a had­sereg iránt való tiszteletét. — Az elsötétítést a lehető legnagyobb komolysággal hajtják végre. Az utcákon egyet’en egy lámpa sem ég, csupán az irányt jelző lámpák vetítenek maguk kö­rül olyan kis fényt, akár csak egy kis pislogó mécses. A lakásokban nemcsak a padláson, hanem minden egyes szobá­ban ott találjuk a légoltalmi fe'szerelés tartozékait s különösen a homokzsáko­kat, hogy ha valahol tűz keletkezne, pil­lanatok alatt e1 tudják fojtani. — Az elsötétített utcákon az emberek, hogy egymásba ne ütközzenek, a gomb­lyukban kis foszforeszkáló szerrel be­vont gombot hordanak s ezek, mint apró szentjánosbogarak figyelmeztetik a szem­közt jövőket. Dánia a legnagyobb jólétben él Dániai tartózkodásuk idejéből azt mondotta el a püspök, hogy az üz’etek telve vannak a legfinomabb élelmisze­rekkel. Húsáru, sajt, vaj s mindenféle tejtermék bőségesen kapható. Az árak a mi árainkhoz viszonyítva rendkívül ala­csonyak. \ A Dánián keresztül való visszautazás alka'mávai különben a következő na­gyon jellemző epizódnak volt a püspök a szemtanúja: — Visszafelé két finn is volt a társasá­gunkban — mondotta a püspök. Amikor Koppenhágában ebédhez ültünk, a két finn csak nézte az eléje, helyezett bősé­ges ételsorozatot s az egyik megszólalt: ,,Ezt mind megehetjük? Nem bűn-e ezt megenni amikor a mi gyermekeink oda­haza a tizedrészét :em ehetík' meg en­nek?“ Ez a kis jelenet melyen belevilá­gít a finn nép lelkivilágába — mondotta a püspök. Az Isten gondviselése mutatkozik meg abban, ami az ember előtt sokszor értelmetlen — Dániából Svédországba komphajó* kellett átmennünk. Az időnk nagyon ki volt számítva s kissé bosszankodtunk is amiatt, hogy az északi országokba való beutazási engedély megszerzése miatt késve érkeztünk a kompállomásra- S csak akkor tudtuk meg. hogy ebben a számunkra akkor kellemetlen késésbe* az Isten gondviselése mutatkozott meg. mert az a komphajó, amellyel át akar­tunk ke’ni Svédországba, aknára futott és megrongálódott, Amikor kompunkkal a svéd partok közelébe értünk, tehát * szerencsétlenség után órák múlva is még szennyes, sárga iszap úszott a ten­ger színén, amelyet a felrobbant akna kavart fel a tenger mélyéből. — Svédország két szempontból volt érdekes számunkra. Egyfe'ől világvárosi fényárban úszott, a neonfényes reklám­táblák világították be az éjszakát más­felől pedig sehol sem lehetett olyan há­borús képet találni utunkon, mint épe* Svédországban. Drótakadályok, tank­csapdák, kis betonerődítmények hálóz­ták be az egész országot dé’töl egészen északig, a finn határig. Minden kapható csak szállodai szoba nem és nincs ci­garetta. Nekünk pedig volt jó magyar extra cigarettánk s ez megnyitotta előt­tünk az ajtót arra is, hogy éjszakára szobát kapjunk, igaz hogy ne» Stockholmban, hanem 17 kilo inát er nyíre Stockholmtól, egy fürdőhely világvárosi szállójában, ame'ynek az ára azonb** isméi a magyar árakhoz viszonyítva meg­lepően kicsiny volt. Megérkezés az északi finn hatan a — Svédországból már csak rövid lett volna az út célunkig, Turkuba, azonbaa nem volt hajójárait s így kénytelenek DIVATCIKKEK leljemajdonsagok, gyapjaaxö­vetek, kötött ámk, fehérneműk nagy választékban Vlayer Ago sión livltfitcleiében, Zrínyi Hona utca — Nagy sikerrel szerepelnek esténként az átalakított, megnagyobbí­tott és szépen berendezett Gyaresko étteremben Naiv Csilla is Oanakos J«!i lőTártsi éiekesMfe Siltaft Bgmtf ti ZgllKifg jtflZtK

Next

/
Oldalképek
Tartalom