Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 197-246. szám)
1942-10-27 / 243. szám
t, eldal. (Trianon 23.) 1942 október 27. maradéktalan megoldását — a háborús viszonyok alatt; de: ,,a népoktatási kar erkölcsi és szociális helyzetének rendezése a nehéz háborús időkben sem tűr halasztást!" Mélyen tisztelt közgyűlés! Széles látókörű miniszterünk megnyilatkozása után ('ezárhatnám beszámolómat annak megnyugtató megállapításával, hogy mindaz, amit tanítóegyesületünk a Tanítószövetség útján kért, szorgalmazott és sürgetett az elmúlt évben s az elmúlt évek hosszú során: lényeges pontjaiban egy- től-egyig tárgytalan, mert a mi tanítói programmunk miniszteri programmá 'ett.. . Mégis kötelességemnek érzem | hogy számot adjak arról a lankadatlan munkáról, mellyel a Tanítószövetség országos vezetői az egyetemes tanítóság érdekeit képviselik. Elvégre ma sem lenne programmunk miniszteri Programm, ha ők úgy nem dolgoznak, ahogy dolgoztak. Mi római és görög katolikus, evangélikus és református protestáns tanítók egyek akarunk lenni: magyar tanítók Gábos Kálmán lendületes szavakban ismertette a tanítóság óhajait, kívánságait mind az anyagi, mind az erkölcsi és szellemi emelkedés síkján. Rendkívüli hatást keltett az a fejtegetése, amely a felekezeti tanítónak az Általános Tanítóegyesületbe való belépését sürgette. E részben Gábos Kálmán a következőket mondotta: A Tanítószövetség elnöksége azzal a kéréssel fordult a Miniszter Ur Önagy- méltóságához: rendelje el, hogy a vármegyei áltajános tanítóegyesületbe a felekezeti tanítók is kötelesek legyenek belépni s az egyesület munkájában rendes tagokként közreműködni. A kérésre kapott miniszteri leirat nem kötelezi ugyan a felekezeti tanítókat a vármegyei általános tanítóegyesületbe való belépésre, de a nemzetnevelés egysége szempontjából határozottan kívánatosnak tartja. S valóban itt az ideje már annak, hogy „a vármegyei tanítóegyesület keretében minden magyar tanító egymásra találjon s együttérzően és cselekvőén közreműködő tagja legyen a Egyetemes Tanítószövetségnek is!“ Tanltótestvéreim! A mi tanítóegyesületi közgyü’éseinken nem egyszer hangzott el ez az óhaj. Magam is több ízben beszéltem róla. Hogy ennek az ideálisan reális és közérdekűén hasznos törekvésnek akadályai lennének — s éppen az egyházak papjai részéről? Nem tudom és nem akarom elhinni! Nem merném megbántani az egyházak emelkedett erkölcsi vi'ágban élő papjait azzal a feltételezéssel, hogy a tanítóságnak s a tanítóságon keresztül a köznek javára szolgáló együttműködés útjába akadályokat gördítenének — az egyetemes nemzeti szempontot képviselő miniszteri állásfoglalással szemben is?! Ha mégis így lenne, akkor szelíden, de határozottan meg kellene mondanunk: mi tanítók egyházaink hűséges szolgái voltunk és maradunk; de nem vagyunk hajlandók széttépni azokat a testvéri szálaakt, melyek a magyart a magyarhoz, a tanítót a tanítóhoz fűzi! Mi római és görőgkatolikus. evangélikus és református protestáns tanítók igenis egyek akarunk lenni: magyar tanítók! Gallay Rezső dr.: Ne engedjük, hogy újra analfabétáink legyenek A nagyhatású titkári jelentés után i Gallay Rezső dr. kir. tanügyi tanácsos I szólalt fel. Az anyagi kérdéseken felül i emelkedő, eszményi célokért küzdő ta- | Hítóság figyelmét felhívta a magyar sorskérdésekkel való foglalkozás nemzeti kötelességeire. Minden erőnkkel és tudásunkkal síkra kell szállanunk az analfabétizmus terjedésének megakadá'y°zá.sa érdekében. A tanítóságnak szolgálnia kell a badbavonultak hozzátartozóinak támo- | gatására megindított mozgalmakat. Levelezéssel teremtsen az iskola kapcsolatot a harcoló honvédekkel. Különösen nagyobb ünnepségek alkalmával írjanak a j magyar fiúk és lányok a harcoló kato- I náknak. Ujralendüléssel kell megindíta- I nunk az ifjúsági vöröskereszt egyesületi j munkát. Gallay Rezső dr. kegyelettel ele- ! veníti fel az összefogó erejű munka úttö- j rőjének Benkő András kir. tanfelügyelőnek emlékét, majd átadta a kitüntető okleveleket az iskolai vöröskereszt kivé' ó tanítómunkásainak. Kemény Péter elnök köszönetét mon- | dott a kir. tanfelügyelő lelkesítő és irá- | nyitó útmutatásáért, majd az Eötvös i Alapba való belépésre hívta fel a fiatal tanítói nemzedéket. Utána Jákváry Kálmán népművelési titkár adott igen jq’.en- aős irányításokat a népművelés új feladataira, majd Velich Sándor kertmun- kásképző intézeti igazgató a belterjes mezógazadsági munkára hívta fel a tanítóság figyelmét és a téren a népet leg- intezívebben foglalkoztató tanítóságnak fontos gyakorlati útmutatásokat adott. Bakó László a pénztári jelentést terjesztette elő. A jelentés elfogadása a Olcsón és jól vásárol Férfi, női és gyermek divatcikkekben nagy választék. — Telefon 27-35 szám Vay Ádám utca 1. szám. felmentvény megadása után Tóth József mándoki ref. tanító az indítványok során a tavaszt köszöntő ifjúsági ünnepség rendezését ajánlotta. A szépen megindokolt javaslatot elfogadták, majd a Himnusz imájával véget ért a szabolcsi tanítóság szíve érzését, vágyait, kívánságait, egyben magasztos, korszerű felelősségérzését megszólaltaó, impozáns közgyűlés. Betörés, lopás, verekedés Györfi Bálint jánki lakos Deutsch Herman lakásának nyári konyhájából liba- tollat és edényeket lopott. Jogerősen 7 hónapi börtönre télték. Megyeri Miklós nyírbátori lakos Fehér Gyula községi rendőrt ittas állapotban megtámadta és bántalmazta. A nyíregyházi törvényszék 2 hónapi börtönre ítélte. Kovács Erzsébet nyíregyházi lakos Ká- polnási Gyula ugyancsak nyíregyházi lakostól mulatozás közben ellopta a pénztárcáját arpelyben 16 pengő készpénz volt. Motozáskor a pénzt a lány kabát- ujjabélésében találták meg, az erszénnyel együtt. Dr Aradványi Endre büntető egyesbiró a tolvaj t'eányt jogerősen 4 hónapi fogházra ítélte. Öngyilkosság Kondor József tiszabecsi lakos öngyilkossági szándékból felakasztotta magát és meghalt. Az öngyilkosság a kora reggeli órákban történt. Kondor József egyedül tartózkodott a lakásban, ezt az a»1 - kaimat használta fel végzetes tettének elkövetésére. A hozzátartozói már csak holtan találtak rá. Kondor József öngyilkosságának oka ismeretlen. fi Egészségügyi szolgálat a föld alatt és föld felett (Honvéd haditudósító század. Ferencz Gyárfás hdp. őrmester.) Zuhogó esőben, tomboló szélviharban össze-vissza szeldelt terepen ,tájékozódunk“. Tisza—Duna-közi honvédek arcvonalában vagyunk, a kisérő ütegek körül ., . Álcázó hálók alatt javában dolgoznak tüzéreink. Arrább erődítő munkálatokat végeznek árkászaink. Lövéseinkre a vörösök is feliTeni kezdenek . . . Nagyokat csattan, szinte recs- csen a föld. Becsapódáskor mindenki hasravágódik. Senki sem nézi, hová fekszik. Nem lehet válogatni. Aztán ismét dolgozik mindenki. Újabb ellenséges lövedékek jönnek . .. Úgy látszik mozgást lát a megfigyelőjük. Máris fut a parancs: — Újabb intézkedésig mindenki fedezékbe! Föld a'á kell bújni. A horpadás szélében fedezékbejáratot ér. Egy fiatal or- vcsszábados integet: — Erre gyere! Itt elég helyünk van. A felajánlott helyet gondolkozás nélkül elfogadjuk. Csatakosan vágódunk be a fedezék bejáratán . . . Újabb . üdvözletek“ érkeznek. Az ,,üzlethelyiségben" ketten tartózkodnak egy ezredorvos mellett: a tábori lelkész és egy főhadnagy. Még a bemu- tatkozásik sem jutottunk, amikor össztűzzel kezdenek ,,szórakozni" tüzéreink. A hangversenybe a szomszédos nehéz üteg is bekapcsolódik. A veszedelmesen köpködő vörös lövegekre fekszenek rá. Megfigyelőnk leleplezte őket s most rájuk kapcsolnak. Két össztűz után elnémul a táj... — Ezeket elintézták! — állapítja meg a főhadnagy. — Most már nyugodtan lehet dolgozni ... — S máris indul árkászaíhoz. Körülnézünk. Szűk, de szabályszerű segélyhelyen vagyunk. Szomszédunkban két sebesült vár elszállításra. Hajnali szürkületben hozták a zászlóalj vonalából hátra. Ha alábbhagy a tüzelés — tovább viszik őket. —- Ideiglenes megoldás itt minden — hangoztatja az ezredorvos. — A rendes ezredsegélyhelyet most építik. Árkászaink nagy alapterületű, két méter mély, vastag gerendákkal fedett, vastag földréteggel borított fedezéket építenek. A korszerű erődítés szabályai szerint két lejtős lejárata kijáratul szolgál. Külön anyagtároló helyiségben raktárcz- zxuk a rendelkezésünkre álló egészség- ügyi készleteket. Jól elkülönített orvosi fülkében végezzük a vizsgálatokat, kötözéseket s már itt, közvetlen az első vonalak mögött elvégezzük a feltétlenül fontos műtéteket. Utóbbira természetesen a legritkább esetben kerül sor . . . — Remek! — Arról is gondoskodtunk, — folytatja az orvosszázados — hogy munkánkat semmi körülmények között ne zavarja a sötétség. Nappal ferdén épített sze'lőző- nyilásokon keresztül kapunk világosságot, éjjelre elsötétítjük ezeket az aknákat és korszerű petróleumlámpák mellett, nappali fényben dolgozzunk. Sebe- süj'tjeink kényelméről messzemenően gondoskodunk. Emeletes fekhelyeken helyezzük el őket a továbbszállításig s ha könnyebb esetről van szó — a fel- gyógyulásig. — Honnan szereznek vizet ezen a vízben szegény területen? — vetjük közbe. — A megoldás sokkal egyszerűbb, mint amilyennek első pillanatra látszik-- hangzik a válasz. — Látod, hogy horpadás horpadást ér körülöttünk. Megérkezésem után nyomban arra a következtetésre jutottam, hogy apró források vannak ezekben a szakadékokban. Embereimet ásókkal felfedező útra indítottam. Néhány óra alatt sok apró forrást fedeztek fel. Ezeknek a vizét összegyűjtjük, felforraljuk, ha szükséges desz- tiláljuk és úgy használjuk. Megfelelő edényekben külön mosdó és ivóvizet tárolunk. — Hogy oldották meg a zászlóalj- segélyhelyeket? — A. terepen, közvet,'énül a vonalak mögött az ezredsegélyhellyel tökéletesen azonos formában, természetesen kisebb méretekben. Ezeken a segélyhelyeken hat-hat sebesültet lehet elhelyezni szállításig. Az esetleges gyengélkedők is ott pihennek. Szempontunk: minél messzebbmenően és minél jobban vi gyázzunk embereink egészségére, hisz ez a legértékesebb és legnehezebben pótolható ,,anyag ebben az óriási háborúban.., — Bizony az. — Jelenlegi helyzetünkből adódik, - folytatja az orvosszázados — hogy az egészségügyi szolgálat inkább éjjel dolgozik. Sebesültjeinket nappal a zászló- aljig, sokszor csak a századig tudjuk Hál- rahozni cs első segélyben részesíteni. Onnan a sötétség beálltával hozzák ide. Megvizsgálom a kötéseket, ha ke!?, órákat alkalmazok, majd az egészségügyi oszlophoz szállíttatom, mert napp d ezeken a területeken minden mozgás élet- veszélyes és az egész arc vonón \k ke'ie- metlen. A vörösök lőszerpocsékoló őrületben szenvednek. Képesek egy emberre is aknával, esetleg „csín-bum mai lőni. — S milyen a veszteségek aránya? — kérdezzük. — Hogy mekkora a veszteségi arány? A kérdésre örömmel felelek .Két hét óta tartjuk ezen a hadászati szempontból igen fontos szakaszon az arcvonalat. Komolyabbnál-komolyabb váll dkozásókat hajtottak végre ellenünk a vörösök, ezeket visszavertük, sőt harcjárőreink szakadatlanul nyugtalanítják, lekötik az ellenség figyelmét. Ez alatt az :dő alatt ezredünknek 12 olyan sebesültje veit, akiket egészségügyi intézetbe sziluettünk, hatot a csapatnál ápc|unk s rövidesen újból küzdőképesen küldjük századjaikhoz. Négy emberünk eltűnt s egyet bajtársi kegyelettel temettünk el. Lelkészünk a temetés alkalmával magával hozott édes anyafö/ddei hintette be . . . — fejezi be az ezredorvos. így, ilyen felelőséggel, emberséggel, messzemenő bajtársi szeretettel végzi nagy, életeket mentő eladatát az egészségügyi szolgálat esőben, sárban, tomboló hóviharban, vaksötétben, földben és föld alatt egyaránt. — MINDENFÉLE iskolai papír éa írószer beszerezhető a legolcsóbb árkor - mánybiztosi árakon JÓBA papirfzfett'
