Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 197-246. szám)
1942-10-13 / 231. szám
Áfa 10 fillér | Elsötétítés 21 érakor | Nyíregyháza, 1942 október 13. (Trianon 23.) x. évfolyam 231 (2828) fizám Kedd mmm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bethlen-atca 1. sz. POLITIKAI NAPILAP * Előfizetés: 1 hónapra 2.50, negyedévre 7.50 P. Nagyíakaréki csekkszámla; 47.139. Telei ón: 2§—77. " * WáiS, a IHAA ai tufll »fit A VÉRTANUK NEMZETE VÁGTUNK Milliókra rug a idősöknek a akik ezer év alatt hazánk és a Nyugat életüket áldozták — mondotta dr, Gergelyfíy András belügyi áliamtitkár a vármegye törvényhatóságának őszi közgyűlésén Arányló őszben, történelmi időben tartotta meg közgyűlését Szabolcsvárme- gye törvényhatósági bizottsága az ősi vármegye székházának nagytermében. A közgyűlés szinte áhitatos hangulatára reávetítette árnyát az a mélységes gyász, amely a nemzetet Kormányzóheíyeiíesé- nek elvesztésével érte, de az emlékezés nyomán megújult a léleknek a nemzet küldetésébe és örökéletébe vetett hite is. A nagytermet megtöltötte a törvényhatósági bizottság tagjainak sokasága. Soraikban ott láttuk közéleti előkelőségeink számos tagját: Dudás Miklós hajdu- dorogi megyéspüspököt, dr. Erdőhegyi Lajos ny. főispánt, Jármy Menyhértet, Gencsy Ká.rolyt, herceg Odeschalchy Miklóst, Osváth Lászlót s hosszú sorát azoknak a fénylő neveknek, amelyek a vármegye történelmének alakításában nagy szerepet játszottak. A közgyűlést 10 órakor nyitotta meg a Magyar Hiszekegy szavaival dr. Jékey Ferenc főispán, majd kegyeletének jeléül állva hallgatta meg a közgyűlés a főispánnak következő megnyitó szavait: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az elmúlt év folyamán gyakran jutott nekem az a szomorú osztályrész, hogy kiváló magyar közéleti férfiak korai elhunytéról emlékezzem meg a t. Törvényhatósági Bizottság szine előtt. Már-már azt hittük, vege szakad a reánk mért súlyos csapásoknak,' amidőn egyik legszebb nemzeti ünnepünkön, Szt. István napján mélységes fájdalom markolt minden igaz magyar ember szívébe. Megjött a gyászhír: Letört az ősi magyar tölgy legszebb hajtása, vitéz Horthy István kormányzóhelyettes urunk feláldozta életét hazájáért. Az egész nemzet szívből jövő igaz részvéttel fordult Kormányzó Urunk és családja felé, egy imában forrtunk ösz- sze és a Mindenható meghallgatta kérésünket. erőt adott Kormányzó Urunknak a mérhetetlen fájdalom elviseléséhez. Utolsó közgyűlésünk óta elragadta a halál Győrffy-Bengyel Sándor közellátási miniszter urat is, kiváló szervező képességgel megáldott, nagy munkaerejű férfiú volt, aki az utolsó percig teljesítette kötelességét. Bizottsági tagjaink közül elhunyt Dolhy Leontin gör. Icát. rendházfőnök, ki hosszú időn keresztül volt tagja bizottságunknak. A világi élet zajától távol a mezőgazdasági és hitélet terén fejtette ki áldásos működését. Meghalt Groák Lajos bizottsági tag is, aki a mezőgazdasági életben játszott számottevő szerepet. Emléküket kegyelettel fogjuk megőrizni. * A közgyűlés megnyitása után vitéz dr. Lázár Ferenc főjegyző bemutatta a Kabinetirodának a Kormányzóhelyettes Úr halála alkalmával Szabolcsvármegye közönsége nevében kifejezett részvétet megköszönő leiratát. Tuodmásul vette a közgyűlés dr. Kál- Iay Miklósnak kormányelnökké történt megválasztásakor hozzá intézett üdvözlést megköszönő leiratát, valamint a Győrfíy Ben^yel Sándor közellátási mi- miniszter halála alkalmával kifejezett részvétre érkezett kormányelnöki köszönő leiratot és Lukács Béla tárcanél- kiilí miniszter leiratát. A főjegyző bemutatta az alispán idő-, szaki jelentését, amelyet a közgyűlés hozászólás nélkül tudomásul vett. A bejelentések után Jékey Ferenc főispán felkérte dr. Gergelyfíy András kir. belügyi államtitkár, örökös törvényhatósági bizottsági tagot, hogy mondja el a Kormányzóhelyettes Űr hősi halálával kapcsolatos emlékbeszédét. Dr. Gergelylfy András emlékbeszéde a Kormányzóhelyettes Dr hősi halála felett Néma csendben emelkedik szólásra dr, Gergelyfíy András és vele együtt felemelkedik a közgyűlés közönsége is s úgy hallgatja meg az emlékezés kegye- letes szavait. Méltóságos Főispán Úr ! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I 1942 óta augusztus hó 20-ika kettős ünnepe lesz mindenkor a magyarnak! Két István emlékét fogja ezentúl évről-évre felújítani. Az egyik első szent királyunk, akinek a honalapító Árpád fejedelem után a legtöbbet köszönhetünk. Köszönhetjük neki nemzeti létünket, köszönhetjük fennmaradásunkat Európa szívében, idegen népeknek leggyakrabban ellenséges gyűrűjétől körülfogva. A másik az ifjú Horthy István, akit csak nemrég választott az ország törvényhozása egyhangú lekesedéssel Főméltóságú Kormányzó Urunk helyettesévé s akinek alig néhány hónap múlva az orosz harctéren bekövetkezett hősi halála — első szent királyunk dicsőséges emléke mellett — ugyancsak az emlékezés ünnepévé avatja augusztus hó 20-ikát, nemcsak a ma élő nemzedék, de minden idők magyarjai számára ! Az erőskezű, mélyen a jövőbe látó, bölcs Szent István királyunk azzal írta be nevét örök időkre a világtörténelembe és a magyar szívekbe, hogy felismerte a* Kárpátok medencéjében letelepedett magyarság geopolitikai helyzetét és levonta annak következményeit: a bizánci vallás és kultúra helyett elfogadtatta népével a római kereszténységet, Nyugat műveltségét és sokban állami berendezéseit is! Másfelől azonban, amikor hatalmas elgondolását roppant erély- lyel átvitte az életbe, bölcs megfontoltsággal gondoskodott arról is, hogy az új intézmények legfeljebb nemesítsék, de véletlenül se töröljék el a magyarságsze- retetet, politikai és harci erényeket, úri gondolkozást, az idegenek iránt tanúsított türelmet nagylelkűséget. Ez röviden Szent István kormányzatának és fiához, Imre herceghez intézett intelmeinek a tartalma, ez a tanulsága. És ez néhány szóban az annyiszor emlegetett szentistváni politika, amely 10CO év óta csalhatatlan biztossággal mutat nemzetünknek irányt és utat — mint valóságos élettörvényünk. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Gyönyörű és dicsőséges ez a mi élettöi"- ványünk, amely bennünket, kelét népét oda állít a Duna völgyébe, a népek országújára Nyugat őrizőjévé! Gyönyörű, méltó a legnagyobb nemzetekhez, de hálátlan szerep! Állandó helytállást, szüntelen éber ügyeimet, erkölcsi, szellemi, anyagi javainknak, vérünknek szinté folytonos áldozatul hozását kívánja. Hiszen honfoglalásunk óta alig volt nemzedék amelynek nem kellett volna vérét ontania Nyugat vádelmében. Ha — mint Kelet népe — a tatárral, a törökkel társulunk, talán a Rajnánál dől el Krisztus és Mohamed híveinek évszázados mérkőzése és mindenesetre másként alakult volna a művelt Nyugat sorsa. De mi hívek maradtunk történeti kül-' de fésűnkhöz, bár legtöbbször magunkra hagyatva viaskodtunk a Nyugat ellen törő hadakkal, miközben majdnem elvéreztünk. Viszont ha nem követjük élettörvényünk parancsszavát, a hunok és avarok végzete lett volna osztályrészünk. Ezért olyan nehéz, Tekintetes Törvény- hatósági Bizotság a magyar sors! Egyik kezünkben a kard, a másikban az ekeszarva s ha néha elpihent a harcizaj, törvénykönyvvel kellett küzdenünk saját uralkodóink elnyomó, clnemzetiet- lenítö politikája ellen és küzdenünk a legnemesebb, a ieglánglelkübb magyarok erkölcsi és szllemi fegyvereivel Nyugat fásult közönye s a környező népek ellenséges indulatával szemben. Az idegenek közül csak az igazán nagyok tudtak és tudnak behatolni ,a magyar sors titkaiba és képesek együttérezni velünk. A magyar ember sem méltathatja szebben. negkapóbban népünket, mint Michelet, a nagy francia történetíró, akit szabad- ságszeretete szinte romantikus rajongással tolt el irántunk. Dicsőíti a magyarságot. mint ,,a kereszténység eleven falát”, ahol a hősiesség megszokott volt, ahol mindenki igazságosnak és természetesnek találta, hogy harcban essék el, mint egykor édesatyja és ..siralmas helyzetünk II. Lajos királyunk alatt —• szerinte —- könnyekre indítja a köveket is“, Michelet-nék e fenkölten szárnyaló mondatai egyszerű szavakba öntve azt jelentik, hogy a vértanuk nemzete vagyunk. Millióra rúg azoknak a hősöknek száma, akik 1000 év alatt Hazánk és a Nyugat védelmében életüket áldozták. Ezeknek a hősöknek élén ott tündöklik két királyunknak: I. Ulászlónak és II. Lajosnak a neve. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Még mindnyájunknak, akik most itt vagyunk, élénk emlékezetében él az 1914— 18. évi első világháború 60.000-nyi elesett magyar vitéze. És íme máris benne vagyunk egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb világháborúban. Ömlik újra a drága magyar vár messze orosz földön, a Dnyeszter és a Volga között, hazát kereső őseink egykori települési helyein. És elesett hőseink élén ismét egy nagy név ragyog: vitéz Horthy István kormányzóhelyettesünk neve! Augusztus 20-án adta oda ifjú életét a Hazáért, Nemzetünk fennmaradásáért. — Minden magyar hősi halála fájdalmas, soha nem pótolható vesztesége a hozzátartozóknak, a szülőknek, testvéreknek, özvegyeknek és árváknak, s vesztesége a nagy magyar családnak is! De kétszeres a mi fájdalmunk Horthy Istvánért, akit nemcsak szülei, a Főméltóságú Kormányzó Úr és , Hitvese, főméltóságú özvegye és árván maradt kisfiacskája sirat de gyászol az egész Magyar Nemzet is, melynek törvényhozó testületé ez év elején méltóinak találta öt arra, hogy kor- kormányzóhelyettessé megválasztván, — maga fölé emelje. Gyászoljuk Benne a legszebb remányekre jogosító, daliás magyar ifjút, a magas közjogi méltóság viselőjét, az ország szemefényét. drága ígéretét! Gyászoljuk Benne az első magyar embernek: Kormányzónknak testben, lélekben. hősi kötelességtudásban méltó örökösét. De gyászolja őt az ország minden rendű és rangú lakosa, örege és fiatalja egyaránt! Cserkészifjúságunk gyászolja Benne a Bócskay cserkészcsapat egykori lelkes tagját, sportoló ifjaink a kitűnő vívót, motorkerékpárost, s az első magyar sportrepülőt. Munkásságunk gyászolja Benne nagylelkű barátját, aki diplomás mérnök létére egyszerű munkásként dől-
